Somogyvári Lajos: Hétköznapi költészet

Az alkotói folyamatban való részvétel és a publikálás lehetősége természetesen a költészet és a versek recepcióját is befolyásoló tényezővé vált...

A szaktanár szerepfelfogása és az őt körülvevő világ valósága közti feszültség régóta közismert tény az oktatáskutatók, valamint a gyakorló pedagógusok körében is. A hétköznapi gyakorlat kapcsolata a tudományos-elméleti háttérrel ellentmondásosnak bizonyul a pedagógus mentalitásában (Ballér, 1993). Az általunk előadott tananyagnak és a tanulóinkat körülvevő világnak gyakran nincsenek közös kapcsolódási pontjai – napjainkban sajnos aktuálissá vált a fenti kijelentés. A tantárgyak hasznosíthatósága és relevanciája válik kérdésessé a diákok körében, hiszen a tantárgyak olyan világot jelenítenek meg előttük, mely számukra idegen. A tisztán haszonelvű felfogástól (az érettségi, a valamilyen szakma megszerzéséhez szükséges út elkerülhetetlen eszköze a tantárgyi tudás elsajátítása) el kell jutni addig a pontig, amíg a tanuló úgy nem érzi, hogy „köze van” ahhoz, ami az órán elhangzik.

Magyar-történelem szakos gyakorló tanárként számomra következőképpen hangzott a kérdés: Mi az értelme, mondanivalója a költészetnek az átlagos mai diákok számára?

Fokozatosan formálódott meg bennem a kérdés, melynek hatására a hétköznapi költészet ötlete megszületett. Az ötlet maga természetesen nem új, hiszen már az avantgárd egyes irányzatai is próbálkoztak a hétköznapok művészi tartalommal való megtöltésével, és számos irodalmi-filozófiai megközelítés létezik, mely a mindennapok környezetében fedezi fel a költészetet (pl. Heidegger, 1988). Órai gyakorlatként, dolgozatok plusz feladataként születtek meg az első, diákok által írt versek – én adtam meg a szabályokat, majd bátorítottam a gyerekeket az önállóságra. A lentebb közölt példák olyan szakközépiskolások alkotásai, akik közül nem mindegyik ért el sikerélményt eddig magyar dolgozatban, viszont ezeket a feladatokat örömmel és szívesen végezték. Az első akadályt a hitetlenség jelentette, amit a versírás fogalma jelentett számukra – el kellett hinniük, hogy ők is tudnak verset írni / versformákban írni. A másik problémát a mintákhoz való igazodás jelentette – saját verset kellett írniuk, még ha esetleg más költők modorában is. Az így létrejött művek aztán újabbakat szültek, melyek megjelentek az iskolai honlapon és (nagy többségük) a megyei újságban (Somogyi Hírlap) is, ami persze újabb motivációt jelentett. Az alkotói folyamatban való részvétel és a publikálás lehetősége természetesen a költészet és a versek recepcióját is befolyásoló tényezővé vált – máshogy olvasnak és fogadnak be költeményeket, még ha ez csak a tanórára is szorítkozik.

Az alábbiakban változtatás nélkül közlöm a feladatokat és néhány példát a „megoldásokra” – a versírók többsége saját osztályom tanulóiból került ki.

Hétköznapi költészet I. – 8 soros vers

Szabályok

• A vers 8 sorból áll. 
• Az első sor egy személy neve lehet létező, kitalált, ismerősöd, barátnőd, mindegy.
• A második sor két jellemző tulajdonsága az illetőnek.
• A harmadik sor az első sor megismétlése.
• A negyedik sor a személy mozgásának leírása.
• Az ötödik sor a beszédének jellemzése.
• A hatodik sor az első sor megismétlése.
• A hetedik a sor a második sor megismétlése.
• A nyolcadik sorban a személy iránti érzéseidet fejted ki. 
• A versnek nem kell rímelnie.
• A vers rád fog hasonlítani.

Néhány példa

Tihanyi Sándor verse

Chuck Norris
Jóvágású, de kissé szőrös,
Chuck Norris
A pörgőrúgása halálos
Szerepétől függően erotikusan, de határozottan beszél
Chuck Norris
Jóvágású, de kissé szőrös,
Nem irigylem Chuck Norrist.

Horváth Dorina verse

Mami, mami
Fehér póló, vakító
Mami, mami
Lassú mozgású
Gyorsan, érthetetlenül
Mami, mami
Fehér póló, vakító
Nagyon szeretem a Mamitót. 

Ottó Áron verse

Józsi bácsi falun él,
Térdig érő bajsza kék.
Józsi bácsi falun él,
Lassan jár és tovább él,
Hadar mint anyám.
Józsi bácsi falun él,
Térdig érő bajsza kék,
Púpos hátú jóember.

Hétköznapi költészet II.

Megadott címen és témában verset kell írni. A nehezített változatban a vers formája is meg van adva. A két alább közölt vers témája: „De örülök, hogy 6. órában dolgozatot kell írni.”

Élő Ádám

Kint süt a nap, jó az idő,
Csak nekünk telik lassan itt bent… az óra.
Már szívből unom az egészet,
Ezért aztán most írok egy merészet.

Hullacsönd van, mindenhol csak a papír zörög,
Szorgos diákok agya gyorsan pörög.
Én már végeztem a dolgozattal, csak a verset írom,
Most már az óvodás éveket visszasírom.

Nem volt dolgozat, csak játék,
Bár olykor-olykor a dadus jól megcsapta Mátét.
Még négy évig ki kell ezt bírni,
Hogy a hatodik órában dolgozatot kell írni.

Gali Dániel

Mindig örülök, ha 6. órán dolgozatot írhatok,
Egyszerre dühönghetek és sírhatok,
Mert nálam tanulni luxus,
És ilyenkor kiüt a tífusz.

De nem szólok, csak hallgatok
És közben nagyokat sóhajtok.
A papíron csak a nevem stimmel,
Nézek tágra nyílt szemmel.

Aztán hirtelen egy fény villan,
Mert a füzetem itt a padban.
Óvatosan s lassan a kezem odasurran,
És a tananyag a kezembe csusszan.

Olvasni kezdek és közben írom a választ,
Padtársam nyújtja a lelki támaszt,
De a tanár résen van,
S meglátja füzetem a padban.

Hétköznapi költészet III.

A feladat a következő: megadott költő, vagy vers modorában saját költeményt alkotni, ezt hívják parafrázisnak. Az eredeti szöveg felismerhető kell, hogy legyen.

Szomor Márk: Születésnapomra

Tizenöt éves lettem én,
sajnálatos ez a tény,
egye
fene.

Az új iskolába lépve,
a régit nem feledve:
ismerten
ismeretlenbe.

Nemsokára már ballagok,
és az iskolámat elhagyom,
más lesz,
kár lesz,

de a játékot el nem hagyom,
mert játszani jó nagyon –
maradok,
ki vagyok.

A gépet le nem teszem,
mert ez az életem,
online,
offline.

Csak előre haladva,
le nem maradva,
tanulok,
ahogy tudok,

Majd ha célom elérem,
s az leszek, akit reméltem:
eszes
gyerek.

Kijárva minden iskolát,
sorsom visz majd tovább,
remélem,
elérem…

Hétköznapi költészet IV.

Mindenki számára ismertek az ünnepi versek, a következő alkalmi vers a megszokottól eltérően közelíti meg témáját.

Gali Dániel: Anyák napjára

Írhatnék rímet erre a napra,
de a casht virágra költöttem, így nem telik lapra,
még jó, hogy gépen írom és nem is kéne papír,
de anyámnak írom, remélem ez mindent elbír.

Köszönöm a szépet, a jót és mindent, amit tőled kaptam,
ott voltál velem, ha bajban, vagy beteg voltam,
anyukám ezek a rímek érted szólnak,
könnycseppjeid az arcodon lecsordulnak.

Csináltam már hülyeséget, de elnézted nekem,
már annyi mindent,
és zárszónak csak annyit írnék:
nincsen szebb szó, mit érted mondhatnék.

Hétköznapi költészet V.

Az iskolai tananyaggal kapcsolatos versek

Barna Péter

Amíg Akhilleusz távol,
Nincsenek gondok,
De közeledik hozzánk,
Tehát beszédet mondok.

Szép sisakot húzott kopasz fejére,
Ezért ő a görögök reménye,
Ha nem vigyázol, könnyen puhára pácol,
Vigyázz vele te is, mert az életeddel játszol.

Nyerges Flórián

Szép, meg menő volt Trója,
De csődbe vitte a görögök falója!
A nők falója, Odüsszeusz volt a tettes,
Tőle minden lány kedves, ezért ő a nyertes.

Akhilleusz meg aprítja a népet,
Mérges, mert az ágyasa lelépett.
Ez a fickó a trójaiak ellen egy hús-vér merénylet,
A durcából feléledt, nem egy trójai fejet letépett.

Rímek Balassi Bálint nevére

Bezdány Ramón

Balassi Bálint
Akit Júlia szépsége kábít.

Meszlényi Attila

Szerelmes volt nagyon Balassi Bálint,
Ettől tanult meg repülni, szállni.
Anna is szeresse, neki csak ez számít,
Júliának hívta, hogy meg ne tudja bárki.

Juhász Bernadett

Apját követve katona,
magát követve dalia…

Szatmári Gergő

Balassi Bálint ágyában ásít

Tuncsik Bianka

Balassi Bálint,
Ki vitézségből lábát veszti, s halálát reméli.

Gaál Henrietta

Balassi Bálint, tavaszi pázsit

Versrészletek a Bánk bánról

Kaposi Csilla

Te szegény Bánk bán,
Többé nem élhetsz boldogan tán,
Mivel feleséged, Melinda,
Hitetlenséged miatt az életét áldozta.

Kiss Valér

Rég esett a nagy eset,
Ottó herceg Melinda ruhájának alá orvul belesett.
Bánk bán volt a férj, s a vezető,
Melinda történetét nem hitte el ő.

Szomor Márk

Ottó folyton Melindát fűzi,
Bánk ezt már tovább nem tűri.
Rájön, hogy Gertrúdis keze
Játszik szerepet mindenbe.

Felhasznált irodalom

Ballér Endre (1993): Neveléstudomány és pedagógusképzés. In.: Educatio, 1993/4., 620–629.
Heidegger, Martin: A műalkotás eredete. Európa, Budapest, 1988.
Hercz Mária (2005): Pedagógusok szakember- és gyerekképe. In.: Magyar Pedagógia, 2005/2, 153–184.
Zsolnai József (1995): Pedagógia-pedagógiai akciókutatás-metapedagógia. In.: A századvég szellemi körképe. Jelenkor Kiadó, Pécs, 351–367.