Kettő az egyben

NAT és gyerekközpontúság a vizuális nevelésben. L. Ritók Nóra írása

Mert nem értik, hogy nem a kötelezőség, hanem pont a pedagógiai szabadság a lételeme az oktatásnak.

Pár éve egy azóta feledésbe merült feladatbank létrehozásában sok remek szakemberrel együtt dolgozhattam én is. Szenzációs volt maga a munka és a produktum is. Sosem fogom megérteni, miért kell elsüllyeszteni remek pedagógiai fejlesztéseket, csak azért, mert nem az adott kormány regnálása alatt készültek. De sajnos – lassan ezt már általános tapasztalatként kell kimondanunk – nálunk, ami nem az érvényben levő hatalomhoz kötődik, annak kukában a helye. Újabb pénzek mennek el az újabb, valójában régi módszerek, „jó gyakorlatok” összegyűjtésére, kidolgozására, és mi, akik régen már ezeket láttuk, bambán nézünk, képtelenül az „aha” élményre. Nézzük, mennyire pazarlóan bánnak a remek módszerekkel, tananyagtartalmakkal, beáldozva ezeket és kidolgozóikat is, és simítják be őket a nagy homogén, felülről irányított rendszerbe.

Mert nem értik, hogy nem a kötelezőség, hanem pont a pedagógiai szabadság a lételeme az oktatásnak. Félek, a nagy előírások, és annak ellenőrzésének rendszerében a pedagógusok végképp elvesztik azt a képességet, hogy maguk dönthessenek módszerekről, egyéni fejlesztésekről, a hitüket abban, hogy igenis, ők tudják a legjobban mi a jó a rájuk bízott gyerekeknek.

Ezt nagyon erősen meg lehet tapasztalni a vizuális nevelésben. Én is annyiszor megkaptam már, hogy nem azt csinálom, amit a rajztanításban „kell”. Többször írtam már itt is a „renitens” feladataimról. Próbálom mindig a NAT oldaláról megközelítve bizonyítani, „rendesen” csinálom én is, én is ugyanazt tanítom, fejlesztem, csak jobban benne van az adott gyermekhez, no meg a 21. századi vizuális kommunikációhoz való igazodás. És bár tudom, rendre alulmaradok a virágcsendélet, kettévágott citrom (alma, paprika) generációk óta belénk égett, az esztétikai tartalmak elsajátításának egyetlen valamire való útjának elfogadott mindenhatóságával szemben, mégis boldogan látom, milyen sokan tesznek „kirándulásokat” és próbálnak ki egy-egy igazgyöngyös feladatot is.

Folyamatosan fejlődök én is, egyre tisztábban látom, mennyire csodás lehetőséget kaptam az élettől azzal, hogy vizuális neveléssel foglalkozhatok, mert óráról órára új területét fedezem fel a művészettel nevelés csodálatos tárházának.

Most, íme egy feladattípus, ami egyetlen apró ötleten alapulva képes arra, hogy a rész és egész viszonylatait értelmezve, a komponálás új dimenzióját megtapasztalva adjon sikerélményt a gyerekeknek.

Balog Alíz munkája

Az ötlet abból a problémából jött, hogy azok a gyerekek, akik nagyon karakteres, gyermekien bájos, kifejező, de túl apró formákat rajzoltak, sorra elvesztették a rajz értékét a felületkitöltéssel, mert a pici formákat nem lehetett jól színezni, a háttér pedig, az aránytalan felület miatt mindig elnyomta a figurális részeket. Ráadásul a méreteik miatt nem is tudták a részletgazdaságukat fokozni, nehéz volt továbbfejleszteni őket. A kudarc pedig könnyen elvette a motivációjukat a tevékenységtől.

Sokféle dologgal próbálkoztam már, de tavaly eszembe jutott valami... Amit aztán kipróbáltam minden évfolyamon. És mindenhol működött! Az új megközelítés pedig kreativitást szabadított fel a gyerekeknél. (És bennem is persze.) Bátrabbak lettek komponálásban, képkivágásban, formakarakterben, színkontrasztok alkalmazásában. Közben pedig újabb és újabb tartalmakat tudtam ennek mentén beemelni a tanításba.

Az ötlet lényege, hogy a képalakítás kezdéskor a fő formák foltját a gyerekek ecsettel, egy színnel fessék fel a lapra. Ha tudunk, használjunk ehhez színes tust (ez száradás után kicsit taszítja a vizet, és a háttér kitöltése könnyebb, főleg azoknál a gyerekeknél fontos ez, akiknek a finom motorikája fejletlenebb), de ha nincs, jó a vízfesték egy adott színe is. A foltfestést nem lehet kicsiben csinálni, az ecset mérete meghatározza ezt, és egy csapásra megoldódik a pici formákban ábrázolók gondja. Ráadásul fejleszti a legjellemzőbb nézet megtalálását, a formakarakter értelmezését is.

A foltfestés után jöhet a háttér (még mindig ecsettel), megtapasztalva a színkontrasztok alkalmazását, a kiemelés lényegét. Aztán, amíg a festéket elpakolják, épp szárad annyit a rajzlap, hogy filctollal, színes ceruzával a részek felé nyithatunk. Más irányból indul a fejlesztés, mint a megszokottnál, mert a sziluettben kell megkeresniük a részeket, elhelyezni, egymáshoz viszonytani, mérlegelni. Itt fejlődik a grafikai érzékenység is, a vékonyabb nyomhagyó eszközök új világot nyitnak a gyerekek előtt. Gazdagabbá, több információt hordozóvá válnak a rajzaik, közben megértik, a vizuális jelek mások számára is értelmezhető üzeneteket tartalmaznak. Erre ráerősíthetünk az óra végi értékeléskor, mikor a többiek próbálják verbálisan értelmezni a vizuális tartalmakat, elmesélve, mit látnak a másik rajzán, milyen mese, történet, jelenet az, amit leolvasnak, milyen tulajdonságai lehetnek a megjelenített dolgoknak, élőlényeknek.

Bokor Jázmin munkája

Persze nem hanyagolható el a bevezető beszélgetés, ami felkelti a gyerekek érdeklődését a téma iránt. Óvodában, alsó tagozatban ez legtöbbször mese, mesetöredék, átélt, vagy elképzelt élmény. Felsőben pedig indulhatunk a fő formák karakterének megfigyeléséből, megragadásából.

Egy példa az első osztályosoknak (de jó oviban és másodikban is)

Bevezetés mesével: nagy dolog történt Meseországban! A királykisasszony aranymadarai, akik a palota kertjében szabadon élnek, fészket raktak! A királykisasszony nagyon boldog... hiszen így egyre több madárkája lesz! A két csodás mesemadár féltő gonddal neveli a kismadarakat, az aranyszínű ágak között rejtőzködő fészekben. Rajzoljuk meg ezt a jelenetet! A madarak fejükkel épp a fészek fölé hajolnak. Nem baj, ha nem látszik a testük! Próbáljátok kifejezni az örömüket! A madárszülők épp úgy örülnek a kicsinyeiknek, mint az emberek...

Balog Alíz munkája

1. lépés: a fészek, az ágak, tojások, fiókák és a felé nyúló madárfejek felfestése sárga tussal (vagy festékkel). (Fejlesztés: a formák jellemző nézete, karaktere, vizuális memóriából előhívva.)

2. lépés: a háttér megfestése. (Fejlesztés: színkontrasztok, kiemelés megtapasztalása; finom motorika fejlesztése a formák kikerülésével.)

3. lépés: rész és egész viszonylatai. Továbbdolgozás filctollal. (Fejlesztés: részletgazdagság, kifejezés, grafikai érzékenység növelése, finom motorika fejlesztése.)

4. lépés: értékelés. Alakítsunk párokat! Meséljék el egymásnak, milyen tulajdonságokat, érzéseket tudnak leolvasni egymás rajzáról! A rajzoló igazolja vissza, aminek a kifejezését ő is fontosnak tartotta. Jelentkezhetnek párok, akik elmesélik a jellemzőket az osztálynak is. (Fejlesztés: a vizuális és a verbális kommunikáció összekapcsolása, szociális kompetenciafejlesztés.)

Hasonlót lehet kitalálni pillangóval, aranyhalakkal, házakkal...

Gyöngyösi Rebeka munkája

Ha valakinek nem férne be egy 45 perces órába, lehet kettőben is. Az első tananyag lehetne ez: vizuális jelek (folt) alkotó használata. Esetleg: a formák jellemzői, karaktere. Vagy: jellemző nézet megtalálása. A második pedig: a vizuális nyelv alapvető elemeinek (pont, vonal, forma), valamint ezek viszonyának használata. Esetleg: grafikai jelek használata. Vagy: rész és egész viszonya.

Bokor Jázmin munkája

Érdemes kipróbálni. Az „igazgyöngyös” feladatoknak a lényege, hogy ezekkel a gyerekek az általunk tervezett fejlesztéseken mennek végig, közben eleinte csak megtapasztalják a vizuális kommunikáció lényegét, később pedig az ösztönös megfogalmazásokból egyre tudatosabb, esztétikai minőségeket használó, ám egyéniségüket, saját viszonyulásukat megőrző alkotóvá válnak.

Eke-Rigó Fanni munkája

A siker garantált... A gyerekek öröme pedig boldogabbá tesz minket is, pedagógusokat. Ha pedig valaki azt gondolja, ez nincs benne a NAT-ban, szívesen megvitatom vele.

Szakál Kata Munkája