A korai gyermekvállalás…
…mint korai iskolaelhagyást okozó faktor hatása a társadalmi esélyekre. Makrai Kata írása
Munkalehetőség hiányában, a családtól való függésben csak a saját család alapítása, a gyermekvállalás ad értelmet életüknek.
A nevelésszociológia kialakulásában nagy szerepet játszott az a felismerés, hogy bizonyos iskolai történések, komplex pedagógiai problémák megértése csak „társadalmi-gazdasági-kulturális környezetbe ágyazott elemzések” (Meleg, 2015, p. 20) révén lehetséges. Hasonló felismerés által vezérelve kezdtem bele én is jelen tanulmány megírásába. Korábbi kutatási tapasztalataim, illetve a hazai iskolarendszer szelekciós mechanizmusait mutató trendek (lásd Lannert, Nahalka, Radó, 2013) által felfigyeltem egy sajátos látens iskolai szelekciós mechanizmusra, mely abban áll, hogy az iskola mint szervezet nem tud reagálni a (még sok esetben tanköteles korú) szülővé vált fiatal speciális igényeire. Ennek következtében a felelősséget (a magántanulóvá minősítés intézménye által) az iskolarendszerből ily módon kieső fiatalra testálja, mindennemű speciális segítségnyújtás nélkül. E mechanizmus mögött az a társadalmi felfogás áll, mely szerint „az iskoláztatás lehetősége mindenki előtt nyitott («esélyegyenlőség van»), és azok a családok a hibásak, akik nem élnek ezzel” (Varga, 2015, p. 247). A szelekció pedig, mint tudjuk, szegregációhoz vezet (Lannert, 2003, id. Varga, 2015). A korai iskolaelhagyás ilyen formán, mint egy sajátos esélykülönbség jelenik meg az egyén életében, ami halmozódik abban az esetben, ha társul a „társadalmi egyenlőtlenség rendszerben (…) kiemelkedő és meghatározó szerepet betöltő társadalmi dimenzióval” (Meleg, 2015, p. 22). Azaz az egyén egy kisebbségi helyzetben lévő etnikai csoport tagja – esetemben roma/cigány –, illetve hátrányos, akár halmozottan hátrányos helyzetű. (Ferge, 1972/2003, id. Meleg, 2015).
A fentiekre alapozva vázolom, hogy a korai gyermekvállalás milyen következményekkel jár az egyén életpályájára vonatkozóan, és hogy válik a társadalmi esélykülönbségek egyik okozójává.
Gyermekvállalási szokások roma/cigány nők körében
Demográfiai mutatók
Kemény István, Janky Béla és Lengyel Gabriella átfogó, a hazai cigányság helyzetét vizsgáló munkájában három év (1971, 1993 és 2003) összehasonlító elemzését végzi el. Elemzésükben kitérnek a romák/cigányság demográfiai jellemzőin belül a népességnövekedésre, a születésszámra, a családi állapotra, az élveszületések számára is. Mintájukba azon személyek kerültek, akik a kérdezőbiztos véleménye alapján romának/cigánynak minősültek, így a teljes hazai roma/cigány népesség számát 1971-ben 270 és 370 ezer fő közöttire, 1993-ban 420 és 520 ezer közöttire, míg 2003-ban 520 és 650 ezer közöttire becsülték. Ezen számokból is kiolvasható a feltételezhető folyamatos népességnövekedés, ugyanakkor a növekedés folyamatos lassulásával kell számolnunk, melyet az ezer cigány lakosra jutó élveszületések számának csökkenése jelez. 2003-ban a cigányság körében az ezer főre jutó élveszületések száma ugyanis 15-20 százalékkal kevesebb, mint 1971-ben.
A tényleges családi állapotra vonatkozóan – tehát, ha a tartós együttélést is a vizsgálatba bevont roma/cigány személyek normarendszeréhez igazodva házasságként definiáljuk – a 2003-as adatok alapján elmondható, hogy a 15-19 év közötti cigány nők kevesebb, mint fele nem kötött még házasságot. Ez az adat jelentősen eltér az országos adattól (74,2%). Tehát elmondható, hogy a cigány nők körében jellemző a fiatal korban történő házasságkötés. Ezzel párhuzamosan, ha az ezer 15-19 év közötti cigány nőre jutó gyermekszámot vizsgáljuk meg – mely értelmezésemben a korai gyermekvállalás fogalomkörébe tartozó életkori csoport –, elmondható, hogy jelentősen meghaladja a kétezres évek elején gyűjtött adatok alapján a teljes népességben jellemző arányt. Míg ezer 15 és 19 év közötti roma nőre 121,1 élveszületés jut, addig a teljes népességben ez a szám 21,8. Azaz elmondhatjuk, hogy a felmérés alapján a kétezres évek elején a cigány nők körében nagyarányban van jelen a korai gyermekvállalás jelensége, melyet az is alátámaszt, hogy becslések alapján a cigány nők 66,1 százaléka 14 és 20 éves kora közt szülte meg első gyermekét. Az első gyermek vállalásának átlagos életkora cigány nők körében 20 év, míg nem cigány nők körében 27-28 év. Ugyanakkor a kilencvenes években gyűjtött adatokkal (1000 cigány nőre jutó élveszületések száma 1990/1993: 137, illetve első gyermek vállalásának időpontja 14 és 20 év közt: 74,2%) összevetve elmondható, hogy csökkenést tapasztalhatunk. (Kemény, Janky, Lengyel, 2004) (Janky, 2005) (Durst, 2006)
A korai gyermekvállalást meghatározó tényezők roma/cigány nők körében
A korai gyermekvállalás tendenciáit cigány nők körében azonban több jellemző is árnyalja. Befolyásoló tényező az, hogy mely magyarországi cigány csoport tagja az illető nő. Elmondható, hogy a magukat beás anyanyelvűnek tartók, azaz feltételezhetően a beás csoporthoz tartozó nők vállalják legkésőbb első gyermeküket, míg a magyar társadalomba leginkább integrálódott magyar anyanyelvű, csak magyarul beszélő csoport, és a lovári nyelvet beszélő, feltételezhetően oláh cigány csoport első gyermekvállalásának időpontja közt nem beszélhetünk jelentős különbségről.
Befolyásoló tényező az iskolai végzettség és ezzel összefüggésben a család anyagi helyzete. Az iskoláztatás ugyanis a család számára anyagi ráfordítással jár, így a továbbtanulás lehetőségének latolgatása komoly döntési helyzetként értelmezhető. Ha a lánygyermek szakmát vagy érettségit adó középfokú intézményben tanul tovább, az a család számára magasabb költségekkel jár, valamint kitolódik az első gyermek vállalásának időpontja. Ez összefüggésbe hozható Robert LeVine szülői gyermeknevelési célokkal kapcsolatos elméletével. LeVine a szülői gyermeknevelési célok három szintjét különíti el, melyek kapcsolatban állnak a közösségben jellemző gyermekhalandósággal és ehhez kapcsolódóan a közösség szociális helyzetével. Ott, ahol nagy a gyermekhalandóság, a szülők a gyermekek fizikai életben maradására és egészségére összpontosítanak. A második szinten a szülők figyelme arra irányul, hogy a felnőtt életre, illetve az ahhoz szükséges gazdasági készségekre, képességekre készítsék fel a gyermekeket. Akkor, ha az első két szint biztosított, a szülők a gyermekek készségfejlesztése során olyan kulturális mintázatokat is figyelembe vehetnek, mint a tekintély, a vallásosság, az intellektuális teljesítmény, a személyes elégedettség és az önmegvalósítás. Azokban a közösségekben, ahol magas a gyermekhalandóság, a szülők életkoronként más és más szinteket tarthatnak szem előtt. Mivel a veszély a csecsemőkorban a legnagyobb, ezért ekkor az első szint érvényesül, azonban ha a gyermek ezen túlhaladt, a szülők törekedhetnek a második és a harmadik szint elérésére egyaránt. Azonban a gyermeknevelési célokat sem csupán a környezeti kontextus határozza meg. A szülők ugyanis támaszkodnak a történetileg korábbi feltételeknek megfelelő kulturális gyakorlatokra is. Így minden szülői generáció a korábbi generációk által használt mintázatok alapján, illetve a jelenlegi körülményekhez alkalmazkodva létrehozza saját mintáit. (Janky, 2005) (Kemény, Janky, Lengyel, 2004) (Rogoff, 2003)
A képet tovább árnyalják Durst Judit (2006) megállapításai, melyek alapján elmondható, hogy az etnikai hovatartozás alapvetően nem befolyásolja a termékenységet, az csak az iskolai végzettség tükrében válik befolyásoló tényezővé. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az etnikai hovatartozás az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező csoport körében befolyásolja számottevően a gyermekvállalási hajlandóságot, ugyanis magasabb iskolai végzettség esetén a cigány nők és a teljes társadalom gyermekvállalási mintázatai közt nem találunk jelentősebb eltérést. Azaz elmondható, hogy „a magyarországi romák esetében is érvényesül az a kontextuális hatás, miszerint a többségtől való társadalmi távolság felerősíti a kisebbségi helyzet gyermekvállalásra gyakorolt befolyását.” (Ritchey, 1975, id. Durst, 2006, p. 48)
Durst – bár megállapításait alapvetően egy kisközösség termékenységi magatartásával kapcsolatban teszi, melynek következtében eredményei nem általánosíthatók a teljes hazai roma/cigány népességre vonatkozóan – számos fontos következtetésre jut a gyermekvállalás motivációs bázisával kapcsolatban különböző szociális helyzetben lévő, különböző társadalmi réteghez tartozó roma/cigány személyekre vonatkozóan. A kutató által „asszimilálódott cigányokként” hivatkozott csoport legfontosabb törekvése a felemelkedés, melynek kulcsa a faluban élő parasztcsaládok életmódjának követése volt. Ez a törekvés manifesztálódott a faluból való kiköltözésben, illetve a születésszabályozás lehetőségének kihasználásában, ami lehetővé tette a női munkavállalást is. Körükben az első gyermek vállalásának időpontja is egyre közelebb került a faluban élő nem cigány lakosságra jellemző átlagéletkorhoz, vagy akár meg is haladta azt. Míg az 1950-es évekig született cigány nők közt az első gyermek vállalásának átlagéletkora 21,7 év volt (a nem cigány népesség körében 23,3 év az átlagéletkor), az 1970-79 közt születetteknél ez kitolódott 24 éves korra (a nem cigány népesség körében 23,5 éves átlagéletkorról beszélhetünk).
A fentiekkel ellentétes stratégia jellemzi a „szegregált cigányokként” aposztrofált csoport tagjait. Ha korcsoportos bontásban tekintjük meg az első gyermek születésének időpontjára vonatkozó adatokat, láthatjuk, hogy míg az 1950-ig született nők közt az első gyermek vállalásának átlagéletkora 20,1 év volt, addig az 1970-79 közt születettek átlagosan 18,6 éves korukban vállalták első gyermeküket, azaz azt láthatjuk, hogy körükben egyre inkább előbbre hozódik az első gyermek vállalása, illetve több gyermeket is vállalnak, mint az „asszimilálódott” csoport tagjai. E jelenségek okát kereshetjük a szegregált életformából adódó számos jellemzőben, például a jelenfókuszú, jelenorientált gondolkodásmódban, mely hatást gyakorol a termékenységi magatartásra is. A települési szegregáció együtt jár iskolai szegregációval is, mely magas fokú lemorzsolódást eredményez elsősorban az általános iskola felső tagozatán. A szülői motivációk vegyes képet mutatnak a lányok iskoláztatásával kapcsolatban. Bizonyos szülők a tradicionális nemi szerepelvárásokhoz igazodva feleslegesnek vélik lányaik taníttatását, mert a nő legfontosabb feladatának a gyermeknevelést és a feleség szerep betöltését tartják. Míg mások a tanulást látják a szegregált léthelyzet megváltoztatásának egyetlen lehetőségének. Természetesen az elsőként említett hozzáállás elősegíti a korai gyermekvállalást. Ugyanakkor az a több évtizedes tapasztalat, mely a rendszerváltás okozta munkanélküliségen, a munkavállalás nehézségein alapszik, hogy a tanulás nem segíti elő a munkahelyhez jutást, negatív hatással van a gyermekek tanulásával kapcsolatos elvárásokra. Durst értelmezése szerint a munkanélküliség egyéb módokon is hatást gyakorol a gyermekvállalási hajlandóságra. Úgy véli, hogy a családfenntartó szerepből kieső férfiak presztízsfenntartásának, presztízsszerzésének egyetlen lehetősége a gyermeknemzés, mely összecseng a cigány közösség férfiakkal kapcsolatos elvárásaival, normarendszerével.
A fenti folyamatok hatásaként kialakult a korábban már említett jelenre orientált gondolkodásmód, mely abban mutatkozik meg, hogy „a nincstelenek társadalmának értelemszerűen fő szervezőelve a mindennapi betevő előteremtése – a nyomor elviselhetővé tétele, az önbecsülés maradványának megőrzése mellett.” (Durst, 2006, p. 124) Ez pedig számos módon gyakorol hatást a termékenységi mutatókra. Egyrészt a csecsemő örömforrás, amit ez a kilátástalan léthelyzet más módon kevés esetben biztosít, valamint növeli az önbecsülést. Továbbá még ha elő is kerül a születésszabályozás lehetősége, sok esetben különböző okokból – például a szűkös anyagi források miatt, vagy a műtéti beavatkozás esetén az anya távollétében a gyermekek felvigyázásának megoldatlan volta miatt – nem valósul meg. (Durst, 2006)
E jelenségek azonban elsősorban a magas gyermekszámot magyarázzák, a korai gyermekvállalás gyakori előfordulására csak korlátozott mértékben adnak magyarázatot. Mi áll tehát e jelenség hátterében? Elsősorban nem a tanulási motiváció hiányát kell feltételeznünk a fiatalon anyává vált lányok esetén. Inkább döntési helyzetként kell ezt értelmeznünk, melynek során a lányok a „számukra elérhető – illetve nem elérhető – lehetőségek alapján mérlegelnek” (Durst, 2006, p. 130). A tanulás nem jelent éréket a legtöbb esetben, hisz nem kecsegtet a ranglétrán való előrejutás lehetőségével, ugyanakkor a lányok már gyermekkorukban is fontos szerepet kapnak a háztartásban, kisebb testvéreik ellátásában. Tehát csekély lehetőségük van az önállósodásra. Annak egyetlen járható útja, a felnőtt életbe való átlépés egyetlen lehetősége a saját gyermek vállalása. Ha pedig az önállósodási törekvést kiegészítjük azzal a szimbolikus tőkével, azaz megbecsüléssel, mely egy csecsemő születését övezi, érthető, hogy miért választják e lányok az anyává válást minél fiatalabb életkorban. Hasonló helyzetben vannak az azonos korú kamasz fiúk is. Munkalehetőség hiányában, a családtól való függésben csak a saját család alapítása, a gyermekvállalás ad értelmet életüknek. Ezt a mintázatot pedig felerősíti, fenntartja az a tény, hogy a faluban élő cigány fiatalok előtt nincs más léthelyzetből származó kortárs minta. A települési és iskolai szegregáció is azt eredményezi, hogy kapcsolathálójuk csak hasonló sorsú cigány fiatalokra terjed ki, „hiányos kapcsolathálóval, a más társadalmi rétegek felől érkező segítő kapcsolatok hiányában [pedig] pokolian nehéz kitörni a «gettólétből». Nehéz otthagyni a megszokott és szeretett cigányközösség nyújtotta biztonságot, és felcserélni arra a bizonytalanságra, amit a cigányokkal szemben amúgy is előítéletes, sokszor ellenséges környezet kínál alternatívaként.” (Durst, 2006, p. 136-137)
A korai gyermekvállalás mint a társadalmi egyenlőtlenségek egyik faktora
A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 1994-ben adta közre 1983 és 1993 közt végzett longitudinális vizsgálatának e tématerülettel kapcsolatos eredményeit. Bár az adatfelvétel időpontja napjainktól távol esik, az általa megszerzett információk kiindulási alapot jelenthetnek hasonló tematikájú kutatások számára.
A kutatók heterogén csoportként határozzák meg a serdülőkorban teherbe eső nők körét, mely heterogén csoportból négy bizonyos tényezők mentén azonos ismérvekkel rendelkező csoportot képeznek. E csoportok egyikéről, „az élettársi kapcsolatból gyermeket szült anyák” köréről megállapítják, hogy benne igen magas arányban vannak jelen a cigány fiatalok. Ahogy fogalmaznak: „Jellemző rajuk a nagyfokú homogenitás. Igen alacsony, gyakran az analfabetizmus határát súroló kulturális szint, az ingerszegény családi környezet […] meghatározó a fiatal anyák e csoportjában. A gyermeket általában tudatosan vállaljak, miután az élettársi kapcsolat ebben a társadalmi rétegben elfogadott életforma, s így a döntést a család is támogatja” (Pongrácz – S. Molnár, 1994, p. 9) E jellemzés összecseng a Durst által vizsgált szegregált cigány közösség kapcsán leírtakkal. Így a következőkben az e csoporttal kapcsolatban tett megállapításokat vázolom.
Elmondható, hogy a fiatal korban gyermeket vállalt nők körében jellemző az, hogy házasságban, párkapcsolatban élnek. A párkapcsolatnak presztízsképző funkciója van. Egyrészt anyagi biztonságot jelent, másrészt ez az egyetlen lehetőség a környezet megbecsülésének elnyerésére további egzisztenciális eszközök hiányában.
Jellemző az alacsony iskolai végzettség állandósulása, mely tartós munkanélküliséghez, a háztartásbeliek nagy arányához vezet. Az alacsony iskolai végzettség pedig a partnerek körében is jellemző. A kutatók e jelenséget kapcsolatba hozzák azzal, hogy e nők, avagy párok körében nem jellemző az elvándorlás. Jellemzően az ország leszakadónak mondható részein, kisközségekben élnek a gyermek tíz évvel korábbi születését megelőző családszerkezetben. Azt azonban Dursthoz hasonlóan ők is kiemelik, hogy a továbbtanulás akadálya nem csupán a gyermekvállalás volt, ez valódi döntési lehetőségként korábban sem állt fenn a családok szociális helyzetéből kifolyólag. Valójában tehát azt mondhatjuk, hogy e nők esetében korábbi családi és szociális helyzetük konzerválódott, abban jelentős változást nem vélhetünk felfedezni.
Ha a szülés egészségügyi vonatkozásait vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy a teljes népesség átlagához mérve gyakoribbak voltak a terhesség, szülés közbeni komplikációk, a koraszülések, az, hogy a gyermekek kis súllyal jöttek a világra. E jellemzők okát azonban nem csupán az anya életkorában kereshetjük. Nagyban közrejátszott az édesanyává vált fiatalok kedvezőtlen szociális helyzete is.
E nők saját életüket egy egytől ötig terjedő Likert-skálán átlagosan háromra vagy annál alacsonyabbra értékelik tíz évvel első gyermekük megszületése után. Jellemzően változtatnának az első gyermek vállalásának időpontján, már felnőttkorukra, 18-20 éves korukra tennék azt. (Pongrácz – S. Molnár, 1994)
Összegzés
Az OECD országokkal való összehasonlításban hazánk rendelkezik az egyik legszelektívebb oktatási rendszerrel, mely már az általános iskolai oktatás alsó fokán kőbe vésett életutakat alakít ki a gyermekek számára. Ennek az oktatási rendszernek több szempontból is áldozatai a hátrányos helyzetű roma/cigány lányok. Korai gyermekvállalásuk, mint láthatjuk, egyrészt alacsony iskolai végzettségük következménye, másrészt a továbbtanulási lehetőség hiányában egy reális, elérhető, boldogságot hozó életút is. Ugyanakkor ez az életút rögzíti a társadalmi hierarchiában elfoglalt alacsony státuszt, a kedvezőtlen szociális helyzetet. (Lannert, Nahalka, Radó, 2013)
Igen összetett problémával állunk szemben, mely azonban számos nőt érint. A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy az életút öröklődik, tehát állandósul, abban az esetben, ha nem találunk rá megoldást. Valószínűleg összetett intézkedéscsomag hozna csak változást, mely egyrészt az oktatási rendszer alapvető hibájába, a szelektivitás kérdésébe nyúlna bele, amellett, hogy megreformálja a szociális ellátórendszer több szintjét is. Addig is a szegregátumokban, az ország leszakadó részein dolgozó szociális munkások, pedagógusok, társadalomtudósok és egyéb változást sürgető szakemberek áldozatos munkájában bízhatunk.
Felhasznált irodalom
Durst J. (2006): Kirekesztettség és gyermekvállalás. A romák termékenységének változása néhány „gettósodó” aprófaluban (1970-2004). Doktori (PhD) disszertáció. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest. [2018. 12. 04]
Janky B. (2005): A gyermekvállalás időzítése cigány nők körében. Beszélő. 10:1 [2018. 12. 04]
Janky B. (2006): A korai gyermekvállalást meghatározó tényezők a cigány nők körében. Andorka Rudolf Emlékkonferencia. BCE, Budapest [2018. 12. 04]
Kemény I. – Janky B. – Lengyel G. (2004): A magyarországi cigányság 1971-2003. Gondolat Kiadó, Budapest.
Ladányi J. – Szelényi I. (1997): "Ki a cigány?" Kritika, 12.
Lannert J. , Nahalka I. , Radó P. (2013): A foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló oktatás. Fehér könyv az oktatásról. Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány. Budapest. [2018. 12. 05]
Meleg Cs. (2015): Nevelésszociológiai problémakörök és nézőpontok In. Varga A. (szerk. ): A nevelésszociológia alapjai. Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wislocki Henrik Szakkollégium. Pécs
Pongrácz Tiborné – S. Molnár E. (1994): Serdülőkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzőinek longitudinális vizsgálata. KSH NKI Kutatási jelentései 53. , KSH, Budapest [2018. 12. 14]
Pusztai G. (2015): Tőkeelméletek az oktatáskutatásban In. Varga A. (szerk. ): A nevelésszociológia alapjai. Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wislocki Henrik Szakkollégium. Pécs
Rogoff, B. (2003): The Cultural Nature of Human Development. Oxford University Press. Oxford
Varga A. (2015): Esélyegyenlőség és inklúzió az iskolában In. Varga A. (szerk.): A nevelésszociológia alapjai. Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wislocki Henrik Szakkollégium. Pécs
A tanulmány a "Fiatalodó és megújuló Egyetem Innovatív Tudásváros, A Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményfejlesztése – EFOP-3. 6. 1-16-2016-00011" projekt támogatásával készült.