Gyarmathy Éva válaszai

Körkérdés az oktatásról 15.

A Magyar Pedagógiai Társaság és a Taní-tani Online 5 kérdést tett föl pedagógusoknak, pedagógiáról gondolkodó jeles szakembereknek a közoktatás jövőjéről. Lapunk közzéteszi a válaszokat.

1. Mi az oktatás célja a 21. században?

Az oktatás szó akadályozza, hogy az iskola céljairól gondolkodjunk. Az oktatás a paternalista szemléletből érkező kifejezés – okít, vagyis a tudatlant okossá teszi a saját elképzelései szerint. A gyerekek azonban nem tudatlanok, hanem gyerekek, sokféle adottsággal, képességgel, előélettel, érdeklődéssel, fejlődési sajátossággal. Használjuk inkább az „iskola” kifejezést! Ez még nem pejoratív, és mindig volt egy kis kulturális bukéja. Ennek pedig jelentősége van, mert az adott kultúra meghatározza az iskolát. A nevelés a lehetőségek megnyitása a gyermekekben, az iskola a gyermek és a társadalmi-kulturális környezet elvárásainak figyelembevételével folytatja ezt.

A nevelés kifejezés használata a növények gondozásához közelebb álló fogalom, és így messze természetesebb eljárás: figyelembe veszi, hogy milyen lehetőségek rejlenek a növényben, és az adott helyzetben hogyan lehet a legoptimálisabb környezetet biztosítani a fejlődéséhez. Emellett nyilván olyan növényeket termesztenek a kertészek, amelyekre az adott környezetnek szüksége van.

A 20. századi oktatás egy olyan korszakból való eljárás, amikor az információkat a felnőttek birtokolták, és a megszerzésükhöz többéves felkészülésre volt szükség (olvasás-írás készség elsajátítása). A 21. században nem az információk megszerzése a probléma, hanem a releváns információk ismeretté, majd használható, hiteles tudássá alakítása. Az iskolának tehát ebben az irányban kell fordulnia. 

Amikor az iskola célját akarjuk megfogalmazni, a 21. században nem oktatásról, hanem a tanulási környezet formálásáról, a tanulás szervezéséről lehet gondolkodni. Első feladat tehát kilépni az eddigi oktatási szemléletből, majd az ember természetes tanulási módjaira fókuszálni, valamint a kor kihívásaira és lehetőségeire figyelni. Ezek eredője tűpontosan megmutatja, mi a cél, és mi az optimális tanulási környezet.

Az ember agya úgy van a tanulásra bekötve, hogy másokat megfigyel, utánoz, sok mindent kipróbál, aktívan gyakorol és kérdez, beszélget. Ezek a tevékenységek a szabad tanulásba engedett gyerekeknél automatikusan megjelennek. A technikai fejlődésnek hála, mostanában már bárki meg tudja tenni ezeket, és nagyon sokan meg is teszik, hogy videók alapján tanulnak, próbálkoznak, majd gyakorolnak, és tudásukat mára már mesterséges személyi tutorok (nagy nyelvi modellek) is támogatják, vagyis kérdezhetnek és beszélgethetnek is.

Az iskola feladata, hogy megnyissa a világot a gyerekek számára, ami megnyitja a gyermekek lehetőségeit. A cél önálló és társas tevékenységek végzésében kompetens, tanulásra és problémamegoldásra képes egyéneket nevelni, akik szeretnek tanulni és egyéni érdeklődésük szerint választanak maguknak értelmes tevékenységeket.

2. Hogyan alkalmazkodjanak az iskolák a változó világhoz?

A legbiztosabb és legegyszerűbb megoldás, ha mindent fordítva tesz az iskola, mint ahogyan most:

• A gyerekekre és nem a tananyagra fókuszál, mert a gyerekek képezik le a környezetet, és onnan lehet sikeresen elindulni a tanulással, ahol a gyerekek tartanak.
• A gyerekek aktívak, nem a pedagógus, a pedagógus inkább mediátor, tanulásszervező.
• A gyerekek választhatnak a pedagógus által adott feladatok közül, a tanulnivaló az érdeklődésükhöz kapcsolódik, és nem a gyereket kell rávenni, hogy érdekelje olyasmi, ami nem érdekli.
• Különböző életkorú gyerekek együtt tanulnak, így egymástól is tudnak tanulni, illetve az egyéni eltérések a különböző életkorú csoportokban nem kirívók.
• A gyerekeket nem egymástól elválasztva tanítja a pedagógus, hanem együtt tanulnak, egymáshoz fordulnak, segítik egymást, másolhatnak, utánozhatnak, elmagyaráznak, megvitathatnak feladatokat, megoldásokat.
• A tanulási formát a helyzet és a feladat jellege, határozza meg, és nem mindig utasítás alapon tanulnak a diákok párosan, vagy csoportokban, önállóan vagy frontálisan.
• A pedagógusok rendelkeznek fejlesztőpedagógiai és mentálhigiénés ismeretekkel, hogy ne szoruljanak külső segítségre az egyszerűbb fejlődési eltérések kezelésében.
• A pedagógia interdiszciplináris, számos más területtel kapcsolódik, így a pedagógust számos más terület szakértője segíti – technikai szakember, térszervező, művész, sportoló, fejlesztő és mentálhigiénés szakember stb.

Megjegyzem, mindig is ez lett volna a leghatékonyabb tanulási környezet, de a nagy tömegek tanulásához még nem volt megfelelő technikai háttér, ezért még a 20. században is legfőképpen a két évszázaddal korábban, a Frigyesek által bevezetett porosz központosított állami oktatási rendszerben kellett gyerekek millióinak utasítások alapján egységesen fejlődni, tanulni. Mostanra a technikai-kulturális környezet lehetővé teszi a természetesebb tanulási utakat.

3. Milyen készségek és ismeretek lesznek a legfontosabbak a jövőre nézve?

Az ember alapvető szellemi működését biztosító képességekre mindig szükség volt és lesz:

• szenzomotoros működés – mozgásszervezés és precíziós észlelés,
• nyelvi képességek, beszédkészség, kommunikációs képesség,
• tanulási képesség és tanulási vágy.

A gépek nem veszik át a hatalmat, és a munkát sem veszik el az emberektől, viszont főképpen a mindennapi kis problémák (csöpögő vízcsap megszerelése, egy asztal lábának rögzítése stb.), és a nagyon nagy, átfogó kreatív víziók (az emberi lét vagy univerzum értelmének megfejtése, az emberi kapcsolatok megújítása stb.) terén lesz szükség az ember különleges testi és szellemi működésére. Ezek fizikai ügyességet, háromdimenziós látásmódot és az érzelmi élet átélésének képességét kívánják.

Kevésbé lesznek foglalkozások, szakmák, sokkal inkább az eladható tudás lesz a mérce. Egy változó világhoz a kis egységek tudnak alkalmazkodni, vagyis az egyéni vállalkozások, kis csoportosulások, projektek világára kell készülni, miközben óhatatlanul megmaradnak a nagy mamutcégek is, de ezek elhatalmasodása akkor történik meg, ha az iskola nem tud változni, hogy önállóan sikeres emberek tömegei tevékenykedjenek. Ezért az alapvető szellemi működések mellett olyan kognitív és személyiségfejlődési kulcselemek kellenek, amelyek mindezt lehetővé teszik.

Kognitív fejlődés:

• problémamegoldó képesség,
• szervezői képességek,
• kritikai gondolkodás,
• algoritmikus gondolkodás,
• 3 dimenziós gondolkodás.

Személyiségfejlődés:

• önismeret,
• önirányítás,
• önállóság.

4. Hogyan biztosíthatjuk mindenki számára a minőségi oktatáshoz való méltányos hozzáférést?

A pedagógusok színvonala határozza meg, hogy milyen egy iskola. Ezért a pedagógusképzés átalakítása kardinális kérdés. Ehhez tartozik a pedagógusok elismerésének jelentős javítása, ami a leggyorsabban a magas béreket jelenti, de emellett a nagy szakmai autonómiát is jelent, és a pedagógiai munka minden oldali támogatása is szükséges tényező. Ezáltal a pedagógus alkalmazkodni tud a gyerekek sajátosságaihoz, illetve olyan szakemberhálóra támaszkodhat, hogy képes is a sokféleséget értékként kezelni. Ezzel lényegében megvalósul az inklúzió.

Ha minden iskolában magas színvonalú a tanulási környezet, akkor akár szabad iskolaválasztás esetén sem viszi máshova a gyermekét a szülő, mint a legközelebbi iskola, hiszen minek utaztatná, ha helyben garantáltan megfelelő az ellátás? A családok oda viszik a gyerekeiket tanulni, ahol hatékony pedagógusok hatékony módszerekkel foglalkoznak velük.

Minden más megoldás adminisztratív, és garantáltan hatástalan, vagy esetleg még éppen ellenkező irányú tendenciákat indít be (például a pozitív diszkrimináció a negatív diszkriminációt).

5. Hogyan alakítja át a technológia a tanítást és a tanulást?

A technológia átalakítja a tanítást és a tanulást azáltal, hogy interaktívabbá, személyre szabottabbá és hozzáférhetőbbé teszi, ugyanakkor új kihívásokat is hoz, például a digitális kompetencia kialakítása és az emberi kapcsolatok megőrzése terén. Lényegében a fenti változásokat lehetővé teszi a technológia fejlődése.

Az okostáblák, online tananyagok, virtuális valóság és 3D modellezés, nyomtatás új dimenziókat nyitnak meg a tanulásban. A diákok nem passzív befogadók, hanem aktív résztvevők lehetnek. Az online tananyagok bárhonnan elérhetők, így a tanulás rugalmasabb, az audiovizuális eszközök és interaktív platformok növelik a bevonódást, a digitális környezetben a diákok könnyebben dolgoznak együtt, akár nemzetközi szinten is, és a virtuális és kiterjesztett valóság révén valósághű szimulációk segítik a gyakorlati tanulást.

Az AI-alapú rendszerek képesek a tanulók teljesítményét folyamatosan elemezni, és az egyéni igényekhez igazítani a tanulnivalót. Ez segíti a saját ütemű tanulást, vagyis könnyebben megvalósítható a személyre szabott tanulási környezet. A pedagógusok adminisztratív terhei is csökkenhetnek egy ésszerű háttérrendszerrel. Mindez persze szemléletváltás és a technikai feltételek megléte esetén vezet pozitív változáshoz.

Akármi félrecsúszhat. Ha nem mindenki fér hozzá azonos minőségű eszközökhöz és internethez, növekszik a digitális szakadék. Megfelelő pedagógiai irányítás híján az online tanulás csökkentheti a személyes kapcsolatok és közösségi élmények szerepét, ami a társas-érzelmi fejlődést hátráltatja. Egy másik probléma az adatvédelem biztosítása, hiszen a digitális tanulásban is fontos, hogy a diákok biztonságban érezzék magukat. Mindez a technikai háttér mellett ismét csak a tanári felkészültség függvénye. Az eszközök hatékony használatához folyamatos képzés szükséges, de már az alapképzésben meg kell, hogy jelenjenek azok a technikai eszközök, amelyek utána a pedagógus gyakorlatában alkalmazásra kerülhetnek.

6. Kulcskérdés a pedagógusképzés

Minden fenti pont egy irányba mutat: a pedagógusképzés átalakítása felé. A képzésnek a fentieket nem mint tananyagot kell kezelnie, hanem mint a tanulás gyakorlatát. A pedagógusok szocializációja teljesen szembe megy a fenti vízióval. Mindannyian gyerekkorunktól kezdve a porosz oktatási rendszer hagyományait szívtuk magunkba. A felsőfokú tanulmányok során leghamarabb a pedagógusképzést kell átalakítani, hogy a leendő pedagógusok szocializációját befolyásolhassuk. Enélkül semmilyen reform nem tud végbemenni, és különösen olyan gyorsan nem, mint amilyen gyorsan szükséges lenne.

A felkészült, a 21. századi kihívásokat értő és az ezeknek megfelelő szemlélettel átitatott, módszertanokkal megerősített pedagógusok egyre növekvő tömege biztosíték arra, hogy az iskola megváltozik. Ha ehhez egy hasonlóan megújhodott hivatalos tanítási/tanulási rendszer támogatása járulna, akkor biztos lenne a siker, de még egy a mostanihoz hasonló elmaradott rendszerben is messze több gyermek kaphatna a fejlődésének, érdeklődésének és igényeinek megfelelő tanulási környezetet értő, rugalmas, a saját korábbi tapasztalataiktól eltérni tudó pedagógusoktól.