Egy másik „talált tárgy”, avagy osztályfőnöki intő John Connornak?

Magyar Szilárd dolgozatát közzéteszi: Trencsényi László

Connorral bánni leginkább türelemmel lehetne. Meg kell próbálni megismerni a szabályrendszerét, és azon belül játszani. A rögeszméjéről hallva nem letorkolni kellene, hanem megkérni, mesélje el, mi fog történni majd. Ha ismerjük a jövő történetét, meg kell próbálni azzal érvelni: ha a jövő képlékeny, még az is lehet, hogy elmarad a világégés, akkor pedig az iskola adta információk, szabályok fontosak lehetnek.

Az előzményekről annyit, hogy az ELTE tanárképzési programjában szereplő „Felkészülés a nevelési feladatokra” című tárgy keretében a Csók, anyu című Rózsa János-film megtekintése után a csoport arra az improvizatív játékra készül, melyben a főhős, a „családi okokból” az iskolából három hetet mulasztó Peti visszatérését rekonstruáljuk több változatban. Minden hallgató eljátszhatja a „maga” Petijét és osztályfőnökét, egyúttal osztálytársait is. Az osztályt a csoport „válogatja” irodalmi és filmélményekből.

Így esett, hogy az alábbi írás szerzője, Magyar Szilárd, a Terminátor című film hősét, a gyerekként (is) megismert John Connort javasolta. Ő is – megannyi más különleges társával – Peti osztálytársa lett a játék idejére. Szilárd reflexióit mutathatom be az alábbiakban. (T. L.)

John Connor személyiségének elemzése azért jó téma, mert kisgyerekkorától (10-13 éves) egészen a harmincas éveinek közepéig ismerjük cselekedeteit a filmek alapján. Ő maga a Terminator 2-es, 3-as és 4-es részében jelenik meg, de az első rész elemzése is szükséges, hogy a családi hátterét megismerhessük, illetve azt a miliőt, azt a misztikus eleve elrendeltséget, melybe beleszületett, mely a jellemét formálta. Azért nem túlzás így emlegetni fejlődési körülményeit, mert anyja egész életében rögeszmésen (a filmek cselekménye alapján nem feleslegesen) a vezéri szerepre trenírozta, leendő legfontosabb vezetőnek kiáltotta ki, s ennek nyomai megtalálhatóak a későbbi személyiségjegyeiben. John Connor egész élete a Pygmalion-effektuson alapszik, s ahol az aktuális alaphelyzet ezt nem támogatja meg, ott a külső események korrigálják úgy a cselekményt, hogy a jóslat beigazolódni látszódjék. Mivel a történet írott, ez nyilván a szerző akarata, ha azonban valósként kezeljük, akkor azt kell mondani, több, a hatást erősítő külső véletlen történik az évek folyamán. 

Néhány szóban az anyjáról: Sarah Connor a történtek kezdete előtt, amikor utoljára tisztes polgári életet folytatott, a kora 80-as évek Amerikájának alsó-középosztálybeli életét élte (az összehasonlítás a magyar osztályokkal nehéz, mert a gyorséttermi munka és a barátnővel közös lakásbérlés nem tekinthető szemszögünkből jónak, ehhez képest viszont van robogója, jól öltözik, a lakás pedig a mai magyar átlag középosztálynak is becsületére válna, még bérelt formában is). A későbbiekben, az első film cselekménye után, miután a jövő visszaküldött lényei kiszakítják ebből az életből, rengeteg fegyver és harci kellék kerül elő, amit ő halmozott fel, ezeket nyilván féltörvényes vagy törvénytelen úton szerezte, miután szembesült a rá leselkedő veszélyekkel. 

Az első film eseményei után senki nem hisz neki; aki tudja az igazságot, az igyekszik leplezni, így ő elmegyógyintézetbe kerül, innen fia és az aktuális "jó" terminátor szabadítják ki. A harmadik és negyedik filmekben már nem szerepel, nincs életben, de hagyatéka és szelleme továbbra is hat: elrejtett fegyverek, valamint a kazetták a fiának szóló, nevelő célzatú üzenetekkel. John Connor Sarah Connor és Kyle Reese gyermekeként születik meg 1985-ben. Kyle Reese a jövőből érkezett vissza Sarah Connor megmentésére. Az időben való ugrálás miatt a jövőben Kyle fiatalabb lesz, mint a saját fia. Ekkor John tudja, hogy Kyle az apja, ő viszont még nem. 

Kyle Reese az első rész végén, John születése előtt meghal, így a nevelésében nem vesz részt. 

Hogy mennyire hiányzik Johnnak az apa, azt jól mutatja, hogy a második részben tízéves gyerekként a visszaérkező "jó" terminátorhoz is kötődni kezd. 

A gyerekkori John Connor balhés kisgyerek, a lehető legnagyobb önállósággal él a világban. Mivel anyja elmegyógyintézetben van, gyámszülőkkel él, akikre azonban egyáltalán nem hallgat. 10 éves korára már négyrendbeli kihágást rögzít vele kapcsolatban a rendőrség. Birtokháborítás, bolti lopás, rendzavarás, vandalizmus. Korabeli barátjával már motoroznak, egy digitális eszköz segítségével kifosztanak egy bankautomatát, saját bevallása szerint ezt anyjától tanulta. Látszik, hogy Sarah Connort nem érdekelték a törvények, és a társadalom, mivel tudta, hogy ezek elbuknak. A nevelés egyetlen szempontja egy kegyetlen jövőben való túlélés képességének csiszolása volt. John a barátjának elmeséli, hogy anyjával, aki, ahogy mondja, "komplett dilis", éveket töltöttek Nicaraguában és hasonló helyeken, Sarah összeállt minden ex-zöldsapkással és fegyvernepperrel, akitől gyereke tanulhatott olyasmit, ami a jövő hadvezérévé teszi majd. John arról mesél, régen azt hitte, mindenki így él (helikoptervezetés, robbantgatás, amire csak tanították), és meglepte, hogy amikor először rendes iskolába került, a társai legnagyobb izgalma a Nintendo volt. Fontos megemlíteni, hogy elszántságuk ellenére az emberölés továbbra sem volt számukra elfogadható. John megtiltja a terminátornak, hogy halálos lövéseket adjon le, és Sarah sem képes végezni a robotkutatási projekt vezetőjével. 

Bár nem tudjuk, hogy a kis John Connor hogyan viselkedett az iskolában, vélhetően hasonlóan, mint nevelőszüleivel. Szemináriumi színdarabjaink során az őt játszók általában egy állandóan a végítéletről beszélő személyként mutatták be, de meggyőződésem, hogy ez az ábrázolás nem pontos. Jellemében bizonyára különbség volt a kiborgtámadás előtt és után. Amíg normál életük folyt, anyja kétes elemek között, katonai jellegű képességekre okította. Ezek után elképzelhető, hogy bekerülve az iskolába egyáltalán nem kötötte le őt az ottani tananyag, a Nintendón nevelkedett "nyápic" társak, és az általános jóságalapú viselkedési kultúra. Vélhetően visszahúzódó, kimaradó lenne ilyen helyzetben, aki csak akkor ül be órára, ha nincs más megoldás, csak azt tanulja meg, aminek hasznát látja a korábbi nevelése alapján. Fontos! Nem provokátor-rossz lenne, hanem kimaradó-rossz, aki a szabályszegést nem feltűnősködő ellenszegüléssel, hanem a közös normára fittyet hányva, a saját szempontok követésével éri el. Mivel kívülállónak és sokat tapasztaltnak érezheti magát társaival szemben, ez fölényességre is késztetheti akár. Ő lenne az osztály lehetőség szerint kívülálló, konfrontáció esetén fölényes, "menőző" tagja. Csak kevesekkel, leginkább csínytevőkkel barátkozna, akik azonban inkább követői, mint egyenrangú társai lennének. Velük is azért, mert van olyan cél, melyhez szükség lehet több személyre, valamint mert ők hajlandók követni a lógásaiban, szabályszegéseiben. A kiborgtámadás után tudjuk, hogy végleg elkerül az iskolából, de ha maradt volna, várhatóan még visszahúzódóbb, gyanakvóbb, zárkózottabb lett volna. 

Connorral bánni leginkább türelemmel lehetne. Meg kell próbálni megismerni a szabályrendszerét, és azon belül játszani. A rögeszméjéről hallva nem letorkolni kellene, hanem megkérni, mesélje el, mi fog történni majd. Ha ismerjük a jövő történetét, meg kell próbálni azzal érvelni: ha a jövő képlékeny, még az is lehet, hogy elmarad a világégés, akkor pedig az iskola adta információk, szabályok fontosak lehetnek. Ha nem enged abból, hogy végítélet várható, meg kell neki mondani: ha vezér akar lenni, akkor olyan embereket kell majd irányítania, akik iskolába jártak, az ott kapott erkölcsöket sajátították el, ezért elemi érdeke, hogy megismerje azokat, hogy tudjon hatni rájuk, ismerje a gondolkodásukat. Meg kell neki mondani: vezetővé csak úgy válhat, ha a világégés pillanatában nem ül börtönben vagy egyéb rossz helyen: ehhez viszont meg kell ismerni a társadalom szabályait, s ehhez mérten kell viselkedni (ahogy indokolnánk neki:) legalább álcából. Az ifjú John Connor, akit a Terminátor 3-ban ismerünk meg, huszonéves csóró, hajléktalan kulimunkás. Arról beszél, szándékosan építette le a társadalmi életét, hogy a visszaküldött gyilkosok ne akadhassanak a nyomára. A filmben elmondja, hogy anyja meghalt, de kivárta az apokalipszis korábban jövendölt dátumát, hogy megbizonyosodhasson, tényleg megakadályozták azt. Ez a momentum is Sarah Connor határozottságáról és lelkierejéről tesz tanúbizonyságot. John számára az élet kínlódás: egész gyerekkorában a túlélésre nevelték, hiszen "már a születése előtt meg akarták ölni", valamint arra, hogy nagy vezető lehessen. Ő lesz az emberiség megmentője, nagy hőse. Egész nevelése alatt ezt sulykolták bele, ám mivel megakadályozták az 1997-es világégést, a vezetőség elmaradt, helyette egy helyét nem találó, rémálmai miatt gyógyszereken élő és azokért akár betörni is hajlandó beteg emberré vált. Rémképeit nyilván az anyai mesék és az átélt szörnyűségek okozták. Amikor a cselekmények elindulnak, és kiderül, hogy csak elodázták a világvégét, újra megpróbálja felvenni a fonalat, továbbmegy a neki szabott úton. Jelleme ekkor is egy huszonéves laza fiatalemberé, aki inkább csak poénszinten emlegeti kiválasztotti sorsát, ám a film végére újra biztossá válik benne, amikor az atombunkerben túlélve a rádión bejelentkezik, mint parancsnok. 

A negyedik részben már 33 éves (vajon szándékosan írták meg így a történetet?), a háború már dúl, a bevezető szöveg szerint sokan őt tartják az ellenállás egyetlen reményének, sokak szerint "hamis próféta". A film elején nem ő az emberi ellenállás vezetője, csupán egy kirendeltséget vezet. A vezetőséggel többször kerül vitába, mivel nem hajlandó engedni kiválasztotti szerepéből és például pont ezért mindenképp meg akarja menteni a fiatal Kyle Reese-t a gépek fogságából, hogy az az apja lehessen, és így elindulhasson egyáltalán a történet. Nyakas, makacs és elszánt ember, sokkal keményebb, mint a filmekben eddig bármikor, ezért viszonylag nehezen megkedvelhető karakter, nem is ő a film lélektani főhőse. Lelki keményedése nyilván az azóta átélt borzalmaknak, az emberek iránti valós és vélt felelősségének tudható be. 

A negyedik film egy győztes csatával fejeződik be, melyben elpusztítják a gépek egy fontos központját, de az ellenállás főhadiszállását képező tengeralattjáró is felrobban. Ezek után elképzelhető, hogy átveszi a fővezéri posztot, és a sorsa így válik valóra.