…nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába… (Fil 2,1 6)
Kövendi Dénes 1923-2011
Az emlékező írást tiszteletünk jeleként vettük át a Reformátusok Lapja 2011. június 26-i számából.
A kép 2010-ben készült Pécelen, ahol nyolcvanhét évesen is végigülte a háromnapos Karácsony-konferenciát, s ő tartotta a bevezető előadást. Amikor intettük, hogy kímélje magát, hagyjon ki legalább egy napot, válasza jellegzetesen „kövendis” volt: katona szamara nincs szebb a csatatéri halálnál!
Valóban annak érezte magát: Jézus Krisztus, a református egyház, a magyar nép katonájának. És Karácsony Sándor tanítványának, aki az ő számára összekapcsolta ezt a három ügyet.
Ragyogó intellektusú ember volt. Az egyetemen történelem-latin szakot végzett, az Eötvös Kollégiumban szélesítette tudományos műveltsége alapjait, tucatnyi európai nyelven értett es olvasott. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy tudóskarriert fusson be filológuskent, történészkent.
De ő megélhetését, kényelmét, tudományos pályáját a választott ügy szolgálatának rendelte alá, ez pedig számára a Karácsony Sándor-i megfogalmazású nemzetnevelés ügye volt. Így aztán amikor mestere hívta, odahagyta a tudós pályát, és vállalta a szabadművelődés munkájának országos irányítását. A modern pedagógia magyarországi megalapozója fölismerte, hogy a felnőttek nevelése is csak dialógusban lehet eredményes az érintettekkel, s minden nevelési célú dialógus alapfeltétele, hogy nyelve érthető legyen (mert az nem demokrácia, ha ezután milliók nem értik azt, amit addig tízezrek nem értettek).
Az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke Karácsony Sándor, titkára pedig Kövendi Dénes volt. A magyar közművelődés eredményekben gazdag, pezsgő korszaka volt ez, de rövidesen véget ért, mivel kiderült, hogy a kiépülő új rendszer nem tart igényt valóban autonóm es demokratikus szervezetekre. A szabadművelődést ellehetetlenítették, a vezetők hivatalos megbízatása megszűnt. Kövendi Dénes azonban egész pályafutása során a hivatalost fölülmúló megbízatásának tekintette, hogy magyarul, érthetően szóljon es írjon, mert – mint gyakran hangoztatta – a teljes egyetemes és magyar kultúra, benne Karácsony Sándor mondanivalója az egész magyar népnek szól. Érdemes ebből a szempontból is végigolvasni mindazon cikkeit, amelyekben 1990 után igyekezett ezt a mondanivalót újra közkinccsé tenni: írásaiban a gyakorlatban bizonyítja, hogy a tudományos színvonal es a magyaros, érthető megfogalmazás nem zárják ki egymást.
Karácsony Sándornak nemcsak a szabadművelődésben volt munkatársa, hanem abban a küzdelemben is, amelyet népünk egyetemes vallásos megújhodásáért vívott, ebben Kövendi Dénes is maradandó szerepet játszott.
Karácsony Sándortól származik református egyházunk bibliaolvasó gyakorlatának alapelve: a napi részt egy teljes ószövetségi fejezet es egy újtestamentumi részlet együtt alkotja. Ezt rögzíti a bibliaolvasó kalauz. Az újtestamentumi részek lutheri felosztáson túli aprózásat is ő kezdte, s ezt a munkát fejezte be – másokkal együtt – Kövendi Dénes, aki közös munkájuk folytatója volt a Biblia „magyarítása” ügyében is. A Károli-fele Biblia a református egyháznak és a magyar kultúrának közös, nagy értéke: szó- és fráziskészlete erőteljes, tizenhatodik századi népnyelv, megőrzése kultúránk kontinuitásának záloga. Károli azonban a fordításában ragaszkodott az eredeti szöveg igeneves szerkezeteihez, konjunktivuszos mondatszerkesztéseihez is.
Karácsony Sándor a Bibliával foglalkozó írásaiban kifejtette, hogy meg kell őrizni Bibliánk nyelvi értékeit, de ki kell szűrni a latinizmusokat és germanizmusokat, s ezáltal újra közérthetővé és színvonalassá tenni az igehirdetések és bibliás közösségek kommunikációját. Kövendi Dénes évekig dolgozott azon, hogy ennek szellemében korszerűsítse a Biblia szövegeit, ezzel kapcsolatos elméleti meggondolásait 2005-ben a Theologiai Szemlében tette közzé. Az általa revideált több száz oldalnyi bibliai részt az illetékes egyházi bizottság figyelmébe ajánljuk.
Megőrzendő öröksége munkálkodásának a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség zsoltároskönyve, amely – ma is használatos énekeskönyvünk közvetlen előzményeként – 1948 nyarán jelent meg tízezer példányban Szent Dávid király százötven zsoltára címmel, s hosszú ideig egyedüli magyar kiadványként tartalmazta Szenci Molnár Albert zsoltárfordításainak teljes szövegét; ennek bevezetőjét Karácsony Sándor írta, a szöveget Kövendi Dénes rendezte sajtó alá – példás filológiai műgonddal. Egész életében elkötelezett harcosa maradt a református egyházzene megújításának, különösen szívén viselte a ritmikus zsoltáréneklés ügyét, amelyben – joggal vélte így – találkozik hagyományőrzés és korszerűség.
A szabadművelődési korszak után többször tanított középiskolában, de tartósan nem tudott a tanári pályán megmaradni. Kemény, meg nem alkuvó természete nehezen illeszkedett az ötvenes-hatvanas évek iskolai világába, s végül a könyvtárosságban találta meg azt a területet, ahol elvei föladása nélkül végezhetett alkotómunkát. Az Országos Széchényi Könyvtár lett végleges munkahelyévé, onnét is ment nyugdíjba; munkatársai nagyra becsülték precíz, széleskörű információs tevékenységet. Emellett azonban fontos irodalomelméleti-filológiai kutatómunkát is végzett, ezek eredményeit Ady tagoló verseléséről szóló tanulmányában tette közzé.
1990-től megszűntek a Karácsony Sándor tudományát a nyilvánosságtól elzáró politikai-ideológiai tilalmak. Kövendi Dénes más Karácsony-tanítványokkal együtt alapítója és vezetőségi tagja volt a Csökmei Körnek, amely azt tűzte ki célul, hogy Karácsony életművét újra beemelje a tudományos köztudatba. Fáradhatatlan előadója volt immár húsz éve folyó konferenciainknak, amelyeken mostanáig több ezer tanár es diák vett reszt, számosan a határokon túli magyar iskolákból. Nagy öröme volt élete utolsó szakaszának, hogy a konferenciákon a magyar tudományosság számos kiváló képviselője közreműködött, s az is, hogy támogatásunkkal a Széphalom Könyvműhelynél újra megjelent a Karácsony-művek teljes sorozata. A sorozat szerkesztője volt, két kivétellel ő írta a könyvek részletesen elemző utószavait, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek a jövőbeli Karácsony-kutatók számára.
Már nagybetegen, de reszt vett április elején a Csökmei Kör ez évi konferenciájának előkészítésében, s minthogy életét mindig tudatosan élte, elbúcsúzott a vezetőségtől, amely egyúttal bibliaköre is volt, a Torockó téri gyülekezet mellett másik lelki otthona. Utolsó napjait családja körében töltötte, a napi bibliai részek, zsoltárok, gyermekei, unokái, dédunokái társaságában.
Heltai Miklós