Balkezes? Jobbkezes? Sokan úgy gondolják, hogy a balkezesek annyiban különböznek a jobbkezesektől, hogy ők a bal kezükkel írnak, vágnak, fogják a kanalat. Ennél azonban nagyobb a különbség; az írásban pedig különösen oda kell figyelni ezekre a különbségekre.

Nem tudom, mikor fog ezekben a döntésekben az etikus magatartás győzedelmeskedni. Mikor lesz a „nekem még többet” helyett a „nézzünk körül, másnak talán jobban kell” szemlélet. Mikor lesz, hogy a nem rászoruló nem fogja megkeresni a kiskaput, hogy kedvezményhez jusson. Mikor lesz, hogy nem ő követeli arcpirító módon leghangosabban a jussát. Tartok tőle, soká. Nem tudom, máshol, más országban ez hogy működik, és működik-e egyáltalán. 

Valóban csak abból az egyetlen szempontból lehet megközelíteni a kérdést, hogy vajon el lehet-e helyezkedni a diplomával? Mindössze erről szólna a dolog? A munkahely az egyetlen és kizárólagos mérce? És ha igen, képesek vagyunk megmondani előre, milyen szakemberből mennyire lesz szükség egy, tíz, ötven év múlva? 

A szerzők pedagógia alapképzési szakos egyetemi hallgatók.

Ki fog majd segíteni, ha a pedagógus nem? Egy társadalomban mindig lesznek nehéz sorsú emberek. De az ilyen helyzetben lévők között is vannak tehetségesek, akik többre hivatottak. Nekik segíteni kell, hogy ki tudjanak törni, hogy lehetőséget kapjanak egy jobb életre. Az optimista pedagógia értelmében pedig mindenki jó valamiben, mindenki ért valamihez. Ezt kell a pedagógusnak megtalálni és fejleszteni.

Leonard Turton summerhilli tanár portréja 2.

"Amit a gyerekekkel csinálunk a tradicionális iskolában, az felháborító. De olyan mértékű, hogy szinte normálisnak tűnik." 

Egy kistelepülés általános iskolájáról lesz most szó. Mint oly sok más falusi iskolát, megérteni csak akkor fogjuk, ha megpróbáljuk megérteni a falut, megpróbáljuk megérteni a lakóit, megismerni a problémáikat. A téma sokakat érzékenyen érinthet, és nem célom, hogy bárkit is megbántsak azok közül, akik őszinték voltak hozzám, őszintén beszéltek a gondjaikról. A problémát úgy próbálom megoldani, hogy a községet a továbbiakban, mint „a Falu” fogom említeni – ha jól csináltam, és nem teljesen ügyetlen a próbálkozás, a Falu nem lesz felismerhető. Mert vendégségben jártam. Nem élhetek vissza a bizalmukkal.