Pirisi Jánosné (1929-2014)
Kolics Pál megemlékezése
Gyászol a magyar pedagógus társadalom: elveszítettünk egy kiváló tanítót és alkotó pedagógust.
Kertész Mária 1929. november 28-án született az akkor még Somogy megyei (1950-től Baranyához tartozó) kis községben, Boldogasszonyfán. 1951-ben szerzett diplomát a Pécsi Állami Tanítóképzőben. 1948-ban házasságot kötött Pirisi János margitapusztai tanítóval, kötelékükből később két gyermekük született: János és Gábor. 1953-ban követte férjét Ibafára, aki az ott megszervezett körzeti állami általános iskola igazgatója lett. Ibafán az alsó tagozatos 1-4. összevont osztály vezetése igazi kihívást jelentett számára. Kiváló szakmai felkészültsége a gyakorlatban alkotó megvalósulással párosult. 1961-ben járási, majd megyei vezető alsó tagozatos szakfelügyelői feladattal bízták meg. A Szigetvári járás szakfelügyelőjeként közel ötven, zömében összevont alsó tagozatos osztályban tanító pedagógus munkáját segítette. Sokszor napi 5-10 kilométert gyalogolva jutott el a pusztai és kisközségi iskolákhoz. Miközben ekkor már Szigetváron, az akkori 1. sz. (ma Tinódi Lantos Sebestyén) Általános Iskolában tanított és munka mellett tanult: 1966-ban pedagógia-pszichológia szakon szerzett egyetemi diplomát a KLTE-n. Tagja volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak és a Magyar Pedagógiai Társaságnak is, ez utóbbi alelnöki tisztét is betöltötte 1972-1976 között.
Korán felismerte, hogy a szociokulturális hátrányok csökkentését mielőbb el kell kezdeni a gyerekeknél. (Az iskolaérettség problémájához. Pedagógiai Szemle. 19. évf. 12. sz. 1969.) Mivel óvoda csak néhány helyen működött a Szigetvári járásban, egyik elindítója és szakmai segítője volt az iskola-előkészítő foglalkozásoknak, azok országos elterjesztésének. Társszerzője volt több e témával foglalkozó dokumentumnak, módszertani kézikönyvnek. (Az iskola-előkészítő foglalkozások vezetése. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974.; Az iskola-előkészítő foglalkozások programja. OPI, Budapest, 1979.; Készülünk az iskolába. Feladatlapok az előkészítő csoportok számára. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.)
Fontosnak tartotta, hogy olyan tankönyvek kerüljenek a gyerekek kezébe, amelyek komplex világszemléletre nevelnek, és munkáltató jellegűek. A környezetismeret tantárgy egyik szülője volt: az általa megalkotott első osztályos munkafüzet 1996-ig 24 kiadást ért meg. Társszerzője volt a második és harmadik osztályos munkafüzetnek is. A tantárgy tanítását, a munkafüzetek használatát útmutatók, kézikönyvek közreadásával segítették. Kiemelt figyelmet fordított a fogalmazás tantárgy tanítására is, szerzőtársaival a 3. és 4. osztályos kézikönyvet alkották meg. Munkája elismeréséül 1957-ben Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1961-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata, majd 1970-ben a Magyar Népköztársaság Állami Díja kitüntetésben részesült.
Nevelési, oktatási tapasztalatait igényes tanulmányokban tette közzé, amelyek folyamatosan jelentek meg a Tanítók kézikönyvtára sorozatában (1970-1976) és a Magyar Pedagógiai Társaság kiadványaiban (Tanulmányok az általános iskolai oktató-nevelő munka köréből I-II. 1970.)
Pirisi Marikát (mert mindenki így hívta) 1973 szeptemberétől megbízták a Baranya Megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet megszervezésével és vezetésével, melynek igazgatói tisztét 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Irányításával az ország egyik legkiválóbb szakmai központja jött létre Pécsett, amely a hagyományos szakfelügyeleti rendszert szaktanácsadássá alakította át, korszerű továbbképzési bázisként működött, ösztönözte és összefogta az innovációs törekvéseket. Igazgatói munkája mellett részt vállalt a kutatómunkában is (6. főirány, 1975-1983). Több tanulmányt készített a felügyeleti rendszer továbbfejlesztéséről (A felügyeleti rendszer működését szabályozó dokumentumok. Az általános és szakfelügyelet funkciói, módszerei. OM Vezetőképző és Továbbképző Intézet, Budapest, 1977.; Az általános és szakfelügyeleti munka irányítástartalma és kapcsolatrendszere. OM Vezetőképző és Továbbképző Intézet, Budapest). Munkája társadalmi elismerését jelzi, hogy 1986-ban Apáczai Csere János-díjat, 1987-ben pedig a Kiváló Tanár kitüntetést is megkapta.
Nyugdíjazását követően is igen aktívan tevékenykedett. Tanulmánysorozata jelent meg a Tanító című folyóiratban (Rugalmas szervezet – Rugalmas működés. 1988. 11.; A tanulás tartalma, tevékenységrendszere. 1988. 12.; A diagnosztizáló eredményvizsgálatok. 1990. 2.; Az önálló tanulásról. 1990. 4. sz.).
1989-ben indította el Pesti Gézánéval a szigetvári II. sz. (ma Istvánffy Miklós) Általános Iskolában azt az alternatív pedagógiai programot, melynek összefoglalásként a „Hogyan igazodjunk a helyi és egyéni különbségekhez?” elnevezést adták. Ez a program ma is él ebben az iskolában, sőt az ország számos iskolájában is bevezették, de még külföldön is érdeklődést váltott ki. (Közös tanulmányaik: Rugalmas működést, optimális egyéni fejlődést biztosító lehetőségek a szigetvári II. sz. Általános Iskolában. Új Pedagógiai Szemle, 1990. 12. sz.; Hogyan igazodjunk a helyi és egyéni különbségekhez? Rugalmas szervezet, rugalmas működés és differenciált képességfejlesztés az általános iskola kezdő szakaszában. Baranya Megyei Pedagógiai Intézet, Pécs, 1996.; Diagnosztizáló értékelés. Matematika 1. Folyamatelemzésre épül differenciált képességfejlesztés a kezdő szakaszban. Baranya Megyei Pedagógiai Intézet, Pécs, 1998.) Szigetvár Város Önkormányzata 2003-ban Oktatási és Közművelődési Díjjal ismerte el ezt a munkáját.
E gazdag életmű a végéhez érkezett. Pirisi Jánosné 2014. november 27-én, életének 85. esztendejében hunyt el Pécsett. Hamvait kívánságának megfelelően Balatonszemesen helyezték örök nyugalomra.