„Száműzetésben” a középiskolában
Ősi János írása
Az irodalom mintha száműzetésbe kerülne a középiskolában.
A cím keresettnek tűnhet, sőt hatásvadásznak, de talán megbocsátható, ha mindjárt hozzáteszem, hogy ez egy tanítási óra címe egy érettségi előtt álló, szakgimnáziumi gépész osztályban. Hallatán kicsit felkapják a fejüket a diákok, s ez jó kiindulási pont.
Oravecz Imre Száműzetésben című művének tanításához választhatunk, persze, kevésbé félreérthető címet is. Csakhogy itt a félrehallások akarva-akaratlanul is a témához tartoznak. Mindjárt például az első „félreértés”, hogy tudniillik az életvidám, világra nyitott ifjúság osztályterembe, iskolapadokba zárt számkivettetéséről lesz szó. Ez a félrehallás sem csupán tréfa, és sokan úgy véljük, leginkább talán az irodalom képes oldani a hátterében álló ellentéten. Bár ez is egyre kétségesebbé válik. Az irodalom gyakran hosszú, nehéz nyelvezetű mondatai és szövegei kiismerhetetlennek, idegennek tűnnek a tanulóknak. Az irodalom mintha száműzetésbe kerülne a középiskolában.
E nagyon is fontos „félrehalláshoz” úgy kapcsolódik Oravecz műve, hogy a legnagyobb nyitottsággal, őszinte, szókimondó nyelven beszél egy jelen idejű problémáról: a kivándorlásról (migrációról), s emiatt jó eséllyel tarthat számot a 18-19 éves diákok érdeklődésére, akik közül tapasztalatom szerint sokan fontolgatják a külföldi munkavállalást vagy továbbtanulást.
A kivándorlással kacérkodó diákjaink azonban nem sokat tudnak arról, amire vállalkoznának. Ha van is rokonuk, barátjuk, ismerősük, aki már külföldön él, többnyire csak megszépített, felszínes és esetleg praktikus információkat kapnak tőlük. Tanulóink a kivándorlás érzelmi, mentális következményeiről, például a honvágyról frázisokban gondolkodnak.
Oravecz műve, a Száműzetésben (in: Kedves John. Levelek Kaliforniába. Budapest, 1995) éppen ezekről a következményekről, hatásokról szól őszintén, jól érthetően és vitára ösztönzően:
Eddig háromszor mentem el úgy a hazámból, hogy nem jövök vissza. De mindháromszor visszaoldalogtam. Kétszer azért, mert inamba szállt a bátorságom, egyszer, utoljára meg azért, mert közbeszólt a történelem, és kihúzta alólam a talajt azzal, hogy váratlanul megszüntette az okokat, amiért világgá mentem, vagy legalábbis azok többségét.
A száműzött lét egyik végső következménye a személyiség válsága (a posztmodern irodalom gyakori témája), amit a könyv néhány művében a kifejezésmód is megerősít, a Steve O.-ban például a narrátor és szereplő pozíciók összemosódnak:
És attól fogva a nagyapám mindig velem volt. Nagyapa, apa, báty, barát, tanító, rokon egy személyben, mikor minek voltam éppen híján. Mindig bizton lehetett rá számítani. Vagy inkább én voltam vele. Mit vele voltam! Egyenesen ő voltam. Én éltem Windsorban. De nem hónapos szobában, mint hírlett. És részeges sem voltam, sem elhanyagolt, sem számkivetett. Még a régi házban laktam, amelyet a feleségemmel, vagyis a nagyanyámmal béreltünk.
Nem érheti vád az írót, hogy posztmodern jelenségei öncélúak, hiszen természetes, hogy a száműzött, a kivándorló biztos pontokat, fogódzókat, ismerősöket, elődöket igyekszik felkutatni kiszolgáltatott helyzetében. Úgy keres megoldást a problémáira, ahogy a korábban érkezettek tették. Ez elvezet, érthető írói túlzással, a személyiségek azonosításához.
A témához kitűnően illik a Kedves John (Levelek Kaliforniába) műfajválasztása: az episztola, noha nem verses formában, s ez nem is meglepő Oravecz prózakölteményeinek ismeretében (pl. 1972. szeptember, Budapest, 1993). A levél a legbizalmasabb műfaj, amely titkok megismerésével, őszinteséggel kecsegteti az olvasót. Oravecz Mikes Kelment tekinti példaképének, hivatkozik is rá a könyv előszavában. Azonban a Kedves John-ban más szempontból izgalmas a szerzői szituáció, mint a Törökországi levelekben. Oravecz nem Kaliforniából küldi haza a leveleit, hanem itthonról Kaliforniába, miután a száműzetésből, illetve emigrációból harmadszor is hazatért. Ám a hazatérés természetesen nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyek miatt eredetileg el akarta hagyni Magyarországot. Aligha lehet hatásosabb, nagyobb kifejező erejű írói módját és műfaját találni a kivándorlás mellett és ellene szóló érvek ütköztetésének.
Ki kell térnünk arra is, hogy Oravecz könyve egyedi tartalommal bővíti a száműzetés jelentéskörét:
Én nagyon is tisztában vagyok vele, milyen a száműzetés, én bizony tapasztalatból beszélek, hiszen magam is száműzött vagyok, méghozzá itthon, a tulajdon hazámban, magyar létemre, immár évtizedek óta.
Nem a magányba menekülő ember önkéntes, belső emigrációjáról van azonban szó:
mindenki az (értsd: száműzött), aki elhagyja a helyet, ahol meglátta a napvilágot, ahol nevelkedett, aki kiszakad abból, amiben otthonosan mozgott.
Oravecz megkülönbözteti az otthon (szülőfalu, szülőváros, szülőföld) és a haza fogalmakat. Az első megváltoztathatatlan, az utóbbival kapcsolatban kérdés, függhet-e a kiterjedése, tartalma külső, akár politikai döntésektől. A Száműzetésben episztola nem erre élezi ki a problémát, hanem egy nem kevésbé fontos civilizációs jelenségre:
Én azzal is képtelen vagyok kiegyezni, kibékülni, hogy napjaim nagy részét négy fal között töltöm, otthon vagy máshol, bent, a lakásban ürítek, és iszonyatos mennyiségű vizet pazarolok el (…) még a szomszédomat sem ismerem, és mint a barom, szó nélkül kell elmenjek minden idegen mellett, mert ha köszönnék, nem értené, és megütközne rajta.
A városi életmódnak nagyon sok híve van a középiskolások között. A nagyvárost, amit Oravecz a száműzetése kényszerű helyének ábrázol, a diákok többsége a szabadság, a lehetőségek kimeríthetetlen tárházának tekinti (szórakozás, sport, ismerkedés, tanulás, munka és így tovább). Termékeny disputához vezethet érveik ütköztetése az episztola megállapításaival.
A Száműzetésben rendkívül gazdag és összetett hatású irodalmi mű. Személyessége és közérthetősége révén érzékletesen mutatja be, milyen nehéz lépés egy ember életében a kivándorlás, amit nem is kísér mindig a várva várt siker, a jólét, a biztonság. A fiktív levél vitára ösztönzően kiterjeszti az emigrációt a szűkebb szülőföld (a szülőfalu, Oravecz esetében Szajla) elhagyására, tulajdonképpen az urbanizációra. Ebből pedig nincs hazatérés:
Nincsen hová. Már nincsen Szajla. Van ugyan ott Heves megyében egy falu, és ugyanúgy is hívják. Csakhogy ez már nem az a Szajla. Az a Szajla, amelyikből eljöttem, és amelyikben kívánatos, jó volna élni, már nem létezik.
A Száműzetésben (és a teljes könyv, a Kedves John. Levelek Kaliforniába) a kortárs irodalom egyik nagyon izgalmas műve, számtalan kapcsolódási pontot kínál az olvasónak. A nyitott, kíváncsi, vitára kész diákoknak is, hogy ne legyenek száműzött páriák a középiskolában.
Óraterv a Száműzetésben tanításához (1 óra)
- Az óra címe: „Száműzetésben” a középiskolában. Oravecz Imre: Száműzetésben.
- A tematikus egység: Kortárs magyar irodalom.
- Az óra célja, feladata: a műelemző és érvelő készség fejlesztése, csoportos munkaformában való együttműködés fejlesztése.
- Az óra típusa vagy fő didaktikai feladata: ismeretbővítő-műelemző-érvelő.
- Az eszközök: füzet, tábla, projektor, laptop (utóbbi kettő hiányában fénymásolat a műről).
| Idő | Az óra menete | Didaktikai feladat |
Munkaformák
Módszerek
Eszközök
|
|---|---|---|---|
| 0-5 | A kivándorlás és száműzetés szavak jelentésének megkülönböztetése, történelmi példák felidézése. Történhet feladatlapon is, amelyen a megadott jelentéselemeket rendeztetjük két csoportba. | érdeklődés felkeltése, ismétlés, tantárgyi kapcsolatok felismerése | csoportmunka, füzet, illetve feladatlap |
| 6-10 |
A csoportmunka eredményének ismertetése, összegzése.
Táblakép: jelentéselemek, -összetevők két csoportba rendezve (kivándorlás, száműzetés).
|
gyakorlás | egy-egy diák szóbeli előadása, tanári összegzés |
| 11-15 | „száműzött vagyok, méghozzá itthon, a tulajdon hazámban”: a paradoxon jelentésének meghatározása, alátámasztása a műből vett példákkal, idézetekkel. | műelemzés, gyakorlás | csoportmunka, füzet, fénymásolat (projektor, laptop) |
| 16-18 |
A csoportmunka eredményének ismertetése, összegzése.
Táblakép: érvek és ellenérvek vázlata.
|
gyakorlás | egy-egy diák szóbeli előadása, tanári összegzés |
| 19-25 | „mindenki az (értsd: száműzött), aki elhagyja a helyet, ahol meglátta a napvilágot”. Feladat: Egyetértesz-e az állítással, túlzásnak tűnő kijelentéssel? Érvelj mellette vagy ellene! | érvelés, műelemzés gyakorlása | egyéni feladat, füzet, fénymásolat (projektor, laptop) |
| 26-35 | Érvelések előadása, rövid hozzászólások. | érvelés, gyakorlás | egyéni munka, egy-egy diák előadása |
| 36-40 | „Több mint negyedszázada érkeztem Budapestre (…) de szerintem ez nem embernek való hely”: Problémának tartod-e a műben említett civilizációs, urbanizációs sajátosságokat? | érvelés, gyakorlás | tanári kérdésre adott szóbeli válasz, fénymásolat (projektor, laptop) |
| 41-43 |
A műfaj (episztola) jellemzése, összehasonlítása a verses költői levéllel. Utalás Mikes Kelemen Törökországi leveleire.
Táblakép: műfaji jellemzők vázlatos összegyűjtése.
|
ismeretbővítés | tanári előadás, frontális, füzet |
| 44-45 |
Az óra összegzése, értékelése: a kivándorlás probléma jelentősége.
Házi feladat:
Ismételd át, a 10-11. évfolyamon milyen episztolákról tanultunk?
Szorgalmi házi feladat:
Készíts 120-200 szavas érvelő fogalmazást a „nagyvárosi száműzetés” témában!
|
összefoglalás | tanári közlés, füzet |