Szelfiző érettségizők
Wilhelm Móni írása
Idén is népszerű volt a média tantárgy az érettségiző a fiatalok körében, sokan választották mindenféle komolyabb előképzettség nélkül. Az egyik feladat a szelfikészítés és -elemzés volt, ami az egyik legjobban kedvelt téma lett.
A mozgóképkultúra és médiaismeret középszintű érettségi két részből áll: egy projektfeladatból és egy írásbeli vizsgából. A projektfeladat elkészítéséhez a vizsgázónak választani kell 3-3 előre megadott témából („A” és „B” típusú feladat) egyet-egyet, és kb. fél év áll rendelkezésre a feladatok elkészítésére. A média írásbeli érettségire (általános esetben) a tavaszi érettségi vizsgaidőszakban kerül sor, és többéves tanulás szükséges (legalább heti 2 órában), amennyiben a vizsgázó alaposan szeretne felkészülni rá.
A projektfeladat során a vizsgázó az órán tanultakat felhasználva és a szakirodalomból tájékozódva önállóan dolgozza fel a választott témát. Ez a része a vizsgának felméri a formanyelvi, esztétikai és médiaismereti tudásanyagot, valamint azt, hogy a diák ismereteit mennyire tudja a gyakorlatba átültetni. A feladattípus sok időt igényel, meg kell tervezni, kivitelezni, az elkészített munkát átgondolni, értékelni, munkanaplót készíteni – ami egy hosszabb folyamat. Idén a következő feladatokat lehetett választani:
„A” feladatok:
-
fényképes forgatókönyv (story-board) készítése: amelynek konfliktusa a hazugság témaköréhez kapcsolódik;
-
tematikus weblapanyagok készítése: a zajártalmakkal, a pollenveszéllyel vagy a betörésvédelemmel foglalkozzanak;
-
előadás filmes feldolgozása: iskolai/helyi színpadi előadás, koncert, tánc.
„B” feladatok:
-
elemző esszé készítése a Távolság íze című film melodrámai jellemzőiről;
-
elemző esszé készítése Forgács Péter Az örvény című filmjének zenehasználatáról;
-
elemző esszé készítése a szelfizés jelenségéről.
Vizsgázóim közül „A” feladatnak többen a story-board készítést választották, mert megtetszett nekik a hazugság témaköre, ami nagyon megmozgatta a fantáziájukat. Történeteikben megjelent a személyesség, az erkölcsi kérdések feszegetése és az egyéni látásmód. Az egyik diák a fogtündérről készített filmtervet, választását azzal indokolta, hogy a szülői „hazugság”, miszerint jön egy fogtündér a kisgyerekhez, akinek kiesett a foga, és a párna alá helyezett fog másnapra ajándékká „változik” – nos, ez a kegyes hazugság elnézhető, és nem árt sem a gyereknek, sem a szüleinek. Egy másik vizsgázóm saját történetéből kiindulva alkotta meg a jelenetet: egy tanuló dolgozatát véletlenül leöntik folyadékkal, és ezt megpróbálják eltitkolni, nehogy kiderüljön. Ebből később bonyodalmak lettek. Bár néhol döcögősek a történetek, a párbeszédek frissessége kiegyenlíti a hiányérzetet. A jelenethez legtöbbször saját fotókat mellékeltek a diákok, amibe szintén sok energiát fektettek, ez látszik a beállítások sokszínűségén, a jól komponáltságon, a világítás és a fények változatos alkalmazásán.
Egy tanuló választotta az iskolai előadás filmes feldolgozását. Igen bátor vállalkozás volt, hiszen azelőtt még kamera sem volt a kezében, mindent az alapokról kellett kezdeni. Az iskola alapítványi bálját vette filmre. Bár sajnos csak egy kamera állt rendelkezésre, mégis a feladatot messzemenően alaposan oldotta meg, plánváltások, zoomolások, svenkek tarkították a felvételt, megőrizve a dinamikát. Ez jól illett az előadás jellegéhez, mivel az alapítványi bálon fellépők az iskola diákjai voltak: minden osztály egy választott mese zenéjére táncokat mutatott be. A felvételen a kiváló hangminőség elérése csak komolyabb kamerafelszereléssel lett volna megoldható, amire az iskolának nem volt lehetősége, de így is megfelelően hallható a háttérzene a kisfilmen. A tanuló a felvétel után megismerkedett a videószerkesztő programmal is, és aprólékos munkával létrehozta a többórás anyagból összevágott 5 perces filmet, amely itt tekinthető meg.
Fontos, hogy „az értékelés nem a technikai kivitelezés tökéletességét jutalmazza, hanem a tanult ismeretek értelmezését, a médiaszöveg megtervezésének és elkészítésének tudatos, előre megkomponált, előkészített voltát, továbbá a munkával kapcsolatos önreflexív, kritikai megállapítások szakmai érvényességét. Nagy hangsúlyt kap tehát a munkanapló, amely dokumentálja a munka tudatos tervezését, a menet közben adódó váratlan kompozíciós döntések indoklását és az elkészült „alkotással” való szembesülést, annak értékelését. A vizsgaszöveg – mint produktum – hitelesítője lesz a munkanaplónak, melynek színvonala, egyéni, kreatív értéke meghatározó, ám a minősítést elsősorban a munkanaplóban foglaltak határozzák meg, melynek elvárt felépítését a vizsgaleírás tartalmazza.”
Minden vizsgázó a „B” feladatnak a szelfielemző esszét választotta. Hatalmas lelkesedéssel gyűjtögették a képeket, többen saját készítésű fotókat is illesztettek a dolgozatba. A források, szakszövegek keresésében már nem jeleskedtek annyira, igaz, ezek csekély száma és a téma időszerűsége miatti változások ezt indokolják. Kiindulásképpen ajánlott volt: Kardos Gábor A „szelfi-perspektíva mint evolúciós zsákutca című írását feldolgozni. Ez a cikk lényegében a bálványimádással hozza összefüggésbe a szelfizés jelenségét. Több ponton vitatható állításokat tartalmaz, és a diákok vitatkoztak is. Páran tömeges elbutulásnak minősítették az állandó, végnélküli önarcképkészítést, kirívóan magas számát betegségként aposztrofálva, megemlítve a szefik miatti tragédiákat is. De akadt, aki természetes jelenségként kezelte a szelfizés terjedését a nagyvilágban. Legtöbben távolabbról kezdték el a téma feldolgozását, a festészet történetéből vett önarcképekkel, illetve a digitális identitás kérdésével foglalkozó írásokból merítettek. Volt több dolgozat is, amelyben azt tapasztaltam, hogy szinte elvesztek a szelfik sokaságában, fajtáik felsorolásában, és kevesebb hely jutott a képek csoportosítására, elemzésére. Viszonylag kevés volt a kellően változatos és informatív elemzés, aminek az alapja, hogy a diák tudjon képet elemezni (a művészettörténet-órákon tanultak használata). Szinte minden dolgozatban megjelentek a következő szelfifajták: az Oscar-szelfi és a polcos, valamit a bikinis szelfi, amelyek nagyon népszerűek a diákok körében.
A mozgóképkultúra és médiaismeret középszintű írásbeli vizsga még nagyobb kihívást jelentett a diákoknak. 180 perc állt rendelkezésre a három részből álló vizsgalap kitöltésére. Mozgókép és média fogalomismeretből, mozgóképi szövegértésből és médiaszöveg-elemzésből jeleskedhettek a vizsgázók. A fogalmaknál fel kellett ismerni a camera obscura jelenségét, értelmezni kellett Flusser idézetét a képek mágiátlanításáról, a montázsgondolkodást állóképeken lehetett beazonosítani, és ismerni illett a médiapluralizmus fogalmát. A szövegértés-feladat sikerült a legjobban a vizsgázóimnak: egy filmrészletet vetítettek, amihez kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni. A jelenet Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című 2006-os filmjéből való, ami nagyon tetszett a fiataloknak. Többen kijelentették, hogy ezután megnéznek több magyar filmet is, annyira megragadta a figyelmüket. A dolgozatokból is kiderült, hogy a diákok értik és érzik a mozgóképnyelvet.
A média miniesszében a feladat a Rezesova-eset feltárása, elemzése volt. Az eset morálisan lényeges mozzanatával többen foglalkoztak a dolgozatukban, és a hírértékét is felismerték. A média őrkutya szerepét már kevesebben fejtették ki, és nagyobb összefüggésekről is ritkábban írtak: gazdaság, celeblét, hatalmi ágak függetlensége, korrupció, szlovák-magyar viszony, távol álló kérdések voltak számukra.
Összességében elmondhatom, hogy érdekes és élményszerű volt idén is a mozgóképkultúra és médiaismeret érettségi, a diákoknak nagy tájékozottságot és életszerű tudást adott. Remélem, hogy mindannyian hasznosítani tudják később a megszerzett tapasztalatokat.