Szenvedélyes válasz…

…a „Mobiltelefon az iskolában: áldás vagy átok?” kérdésre. Farkas Károly írása

Hazánkban rendelet szabályozza a mobiltelefonok és hasonló eszközök iskolai használatát. Ez a jó szándékú intézkedés azonban erősen megosztja a pedagógusokat. Válaszom kialakításában nagy szerepet játszott a fejlesztési folyamatok követése, azok hatásainak értékelése.

A kérdés, hogy áldás vagy átok a mobiltelefon az iskolában, továbbra is időszerű. (Ez volt a címe az MTA II. Osztályához tartozó Filozófiai Tudományos Bizottság, a Kommunikáció- és Médiatudományi Osztályközi Állandó Bizottság, a Pedagógiai Tudományos Bizottság, valamint a Pszichológiai Tudományos Bizottság 2024. okt. 15-ikén tartott konferenciájának. Nyíri 2024.)

Az iskola nem vonhatja ki magát a technológia által generált nevelési problémák megoldásából, a tiltás pedig önmagában nem a leghatékonyabb eszköz a nevelésben. Az információtechnológia gyors fejlődése, különösen a mesterséges intelligencia terjedése megköveteli a pedagógiai módszerek és alapelvek újragondolását. Mindez jelentős változásokat hoz az általános műveltség, a tananyag, a fejlesztésre méltó kompetenciák, a tanulás és a gondolkodás módjában. A Gutenberg- és a Turing-galaxis korszaka véget érni látszik, az iskola hagyományos jellemzői pedig átalakításra szorulnak. Papert, akit Nyíri professzor is idéz (Nyíri 2024), radikálisan fogalmazza meg az oktatás világválságának megoldását:

A tananyag, az akkreditáció és az életkor szerinti elkülönítés fogalomköre kizárólag a tudásterjesztés elavult módjainak terméke... Az iskolát a múlt primitív technológiái határozzák meg… A tanulás mesterséges típusa, amelyet iskolának nevezünk, azért jött létre, hogy a gyerekek olyan dolgokat sajátíthassanak el, amelyekhez természetes tanulási környezetükben nem fértek volna hozzá. Ahogy ez a szükséglet eltűnik, az iskolák is eltűnnek.

Az új informatikai eszközök és módszerek mellőzése, sőt akár a pihenésben vagy a játékban való használatuk tiltása sem járható út. A problémákat nem maga a technológiai fejlődés, hanem a hatásokhoz való helytelen alkalmazkodás okozza. Fel kell ismernünk és tanítanunk kell az értékes tartalomválasztás és az értékes eszközhasználat módjait. Ebben a mesterséges intelligencia segíthet, sőt megmentőnkké válhat.

A kérdésre könnyen megadható a válasz egy dilettáns szemszögéből is. Hiszen ki ne tudná, hogy minden eszköz – így a mobil is, amit tekinthetünk az információtechnológiai eszközök jellemző képviselőjének – értéke és haszna kizárólag a felhasználótól függ, az emberi tényezőn múlik. (Mint ahogy a közmondásos ekevasból kardot is lehet kovácsolni.) A számítógép, illetve annak inkarnációja, a mobiltelefon, mióta túllépett az elektronikus agy embrionális állapotán, hatásában a nukleáris reaktorhoz hasonlítható. Az atomenergiát hasznosító technológia minden korábbi energetikai átalakítás hatását nagyságrendekkel meghaladja, lehetővé téve az emberiség energiaigényeinek évszázadokig tartó gazdaságos kielégítését, de akár a földi élet kipusztítását is.

A mobil iskolai használatát nem szorgalmazni, akadályozni anakronizmus, számomra az operett világának bájos előkelőségét idézi. A XIX. század elején alkotott darab, a Luxemburg grófja egyik közkedvelt dala volt:

Ehhez még hozzájárul az a legújabb divat,
hogy autómobilok benzinje csöpög.
Harsog a tülök, megsüketülök,
Az úton, nem hazudok,
hármat is láttam bizony ma már.
…
Futó bolond, aki beleül,
nekem az életem drága kincs.
Pár év múlva úgyis kiderül majd,
hogy a lóvasútnak párja nincs.

A Magyar Pedagógiai Társaság a tárgyban 2024. október 8-án állásfoglalást adott közre honlapján, melyben kifejezésre juttatta álláspontját, hogy a modern informatikai eszközök alkalmazása és tanítása elé nem lehet falakat állítani, különösen nem központi rendelettel: természetesen a tudatos használat maga a pedagógiai feladat.

A továbbiakban részletesebben megfogalmazom az állásfoglalásunk érvényességét erősítő érveket. Írásomat a ChatGPT használatával, annak segítségével készítettem.

Érvek az „átok” minősítés mellett

Talán a leginkább megfontolásra érdemes a rendeletet indokló azon érv, hogy a kisgyermekek esetében a gondolkodás alakulása során káros a mobil hatása.

A ChatGPT véleménye:

A mobiltelefonok használata kisgyermekek számára többféle veszélyt rejthet magában, amelyek fizikai, mentális és szociális területeket érintenek:

1. Képernyőidő hatásai a fejlődésre: A túlzott képernyőhasználat akadályozhatja a kisgyermekek agyi fejlődését, különösen a beszéd, a figyelem és a szociális készségek kialakulásában. A korai években a gyerekeknek elsősorban interaktív, valós fizikai tapasztalatokra van szükségük, nem pedig passzív képernyőnézésre.
2. Alvási zavarok: A képernyők által kibocsátott kék fény zavarhatja a melatonin termelését, ami alvási problémákhoz vezethet. A rossz alvás pedig káros hatással van a gyerekek fejlődésére, különösen a kognitív funkciókra és az érzelmi egyensúlyra.
3. Figyelemzavar és impulzivitás: A gyorsan változó képek és információk (pl. rajzfilmek, játékok) stimulálják az agyat, de egyben növelhetik az impulzivitást és csökkenthetik a koncentrációs képességet. Ez hosszú távon figyelemzavarokhoz vezethet.
4. Függőség kialakulásának veszélye: A mobilhasználat során a jutalmazó rendszert (pl. játékoknál elért sikerélmények) aktiválják, ami függőségi viselkedés kialakulásához vezethet. Kisgyermekeknél ez még nagyobb veszély, mivel az önszabályozásuk még gyenge.
5. Tartalomra vonatkozó veszélyek: A kisgyermekek nincsenek tisztában az internetes tartalmak biztonsági kockázataival. Káros, erőszakos vagy nem életkornak megfelelő tartalmakhoz férhetnek hozzá, ha a mobilhasználatot nem felügyelik megfelelően.
6. Egészségügyi problémák: A kisgyermekek kéz- és nyakmozgása még fejlődésben van, és a hosszú ideig tartó mobilhasználat ortopédiai problémákat okozhat, például nyaki fájdalmat vagy kézproblémákat. Emellett szemfáradtság és a látási problémák is felmerülhetnek a képernyő közeli használata miatt.
7. Szociális interakciók csökkenése: Ha a kisgyermekek sok időt töltenek a mobiltelefonok előtt, kevesebb idejük marad a személyes kapcsolatokra és a közös játékra, ami kulcsfontosságú a szociális készségek kialakulásában. A mobilhasználat tehát nagyobb odafigyelést és mértékletességet igényel a kisgyermekek esetében, és a szülőknek érdemes alternatív, valós életbeli tevékenységekkel gazdagítani a gyermekek mindennapjait.

Megfigyelhetjük, hogy jellemzően a használat mennyisége, nagy mértéke a káros. Továbbá az eszköz hatását vizsgálva az azzal közölt káros tartalom az igazán veszélyes. Számos olyan kutatás és szakértői vélemény is van, amely árnyalja a mobiltelefonok és egyéb digitális eszközök kisgyermekekre gyakorolt hatásáról szóló vitát, és arra utal, hogy a digitális eszközök használata nem feltétlenül káros minden esetben. Ezek a publikációk többnyire arra fókuszálnak, hogy a használat módja, az időtartam és a tartalom a kulcsfontosságú tényezők, és nem egyformán ártalmas minden képernyőhasználat.

Néhány „áldás” melletti érvelés a Chattel egyetértésben

1. A képernyőhasználat nem mindig rossz a fejlődésre

Egyes kutatók szerint a digitális technológiák megfelelő használata segítheti a gyermekek fejlődését, különösen, ha oktatási tartalmakról van szó. Például egy 2017-es tanulmány kimutatta, hogy interaktív oktatási alkalmazások használata bizonyos nyelvi és számolási készségeket fejlesztett 3-5 éves gyermekeknél.

Más szakértők is hangsúlyozzák, hogy a probléma nem a képernyőhasználat önmagában, hanem a passzív tartalomfogyasztás és a hosszú képernyőidő. Ha a gyerekek interaktív, oktató jellegű programokat használnak, az segítheti a tanulásukat és fejlődésüket.

2. A képernyőidő és az alvás közötti kapcsolat komplexebb lehet

Néhány kutatás arra mutat rá, hogy az alvási problémák és a képernyőhasználat közötti összefüggés bonyolultabb, mint korábban gondolták. Egy 2019-es brit tanulmány például megállapította, hogy a képernyőhasználat önmagában nem feltétlenül okoz alvászavarokat, hanem inkább az eszközök használatának időpontja és a tartalom jellege játszik szerepet. A kutatás szerint a gyermekek alvásminőségét leginkább az befolyásolja, ha közvetlenül lefekvés előtt használják a képernyőket, nem pedig a napi összes képernyőidő.

3. A figyelemzavarok kérdése vitatott

Bár sok kutatás kimutatta, hogy a képernyőidő növelheti a figyelemzavarok kockázatát, egyes tanulmányok nem találtak egyértelmű összefüggést. Egy 2020-as vizsgálat arra jutott, hogy a képernyőidő önmagában nem vezet figyelemzavarhoz, és a hatások inkább a gyermekek egyéb szociális és környezeti tényezőitől függenek, mint például a szülői nevelési módszerek vagy a családi háttér.

4. Digitális eszközök mint szociális kapcsolódási lehetőség

Néhány kutatás arra is rámutat, hogy a digitális technológiák segíthetik a szociális kapcsolatok kiépítését és fenntartását. Bár a túlzott képernyőhasználat csökkentheti a személyes interakciókat, interaktív, közös játékok és alkalmazások pozitív szerepet játszhatnak a gyermekek szociális készségeinek fejlesztésében. Egy 2018-as tanulmány szerint például a közös digitális tevékenységek javíthatják a testvéri és baráti kapcsolatokat.

5. A függőség és a képernyőhasználat komplexitása

A függőségi viselkedések kérdése is megosztó. Néhány kutató szerint nem minden képernyőhasználat vezet függőséghez. A digitális függőség többnyire akkor alakul ki, ha a használat kontrollálatlan vagy menekülést jelent a valós problémák elől, de ez nem minden gyermek esetében áll fenn. Egy 2021-es kutatás szerint a gyerekek, akiknek a szülői felügyelet és a képernyőhasználat szabályozott, kevésbé hajlamosak a függőség kialakulására.

Összefoglalás

Ha a „műész” válaszait azok megerősítése érdekében ellenkérdéssel – ellentétes vélemény kérésével – váltjuk ki, így reagál:

Ellentmondó publikációk azt hangsúlyozzák, hogy a digitális eszközök hatása nagymértékben függ a használat módjától és tartalmától. Ha a képernyőhasználat interaktív, oktató jellegű, és megfelelő szülői kontroll alatt zajlik, akkor potenciálisan pozitív hatásai is lehetnek. Az ellentétes álláspontok szerint tehát a probléma nem maga az eszköz, hanem annak használata. Az egészséges használat módjai, időkorlátok és a tartalom gondos megválasztása enyhítheti a negatív hatásokat.

A mesterséges intelligencia adathalmazában nagyfokú bizonytalanság tapasztalható a technológiai fejlődés és az etikai elvárások közötti dichotómia megválaszolásának kérdésében. Hipotézisem szerint ennek oka lehet, hogy a vizsgálatok, tapasztalatok azon tényeken alapulnak, hogy információtechnikai eszközeink igen gyorsan kerültek közhasználatba, fejlesztésüknek gyakran kezdeti szakaszán. Továbbá a piac, az üzleti érdekek sajnos nem kellő mértékben figyelnek az erkölcsre és józan észre. Véleményem szerint a problémák nagy hányada erkölcsi probléma.

Tudományos publikációjában Molnár Gyöngyvér (Molnár 2024) az ezzel kapcsolatos méréseket így csoportosította:

• induktív gondolkodás (1-11. évf),
• problémamegoldó képesség: tudáselsajátítás és tudásalkalmazás hatékonysága (5-8. évf., egyetem),
• vizuális memória (1-11. évf.),
• logikai gondolkodás (egyetem),
• internetes információkeresési hatékonyság (5-11. évf.),
• olvasás-szövegértés.

A professzor asszony következtetése:

A digitális eszközök nem feltétlenül ártalmasak, mindenképpen a hatás időtartamától függőek, de körültekintő használatuk kulcsfontosságú a gyerekek egészséges fejlődése érdekében.

A rendelet tudományos és szakmai körökben ellentétes véleményeket indukált. Vizsgálatom szerint ezek döntő többsége az iskoláskor kezdeti szakaszában fogadja el vagy mérlegeli a bevezetés helyességét, a felsőbb évfolyamok esetén viszont azt a „kiskaput” igényli, használja, mely szerint a tanórákon továbbra is használhatók – sajnos kissé bürokratikus módon, nevezetesen engedéllyel – a mobil és társai.

A továbbiakban elsősorban az iskolákban kialakítandó elsődleges eszköztudásokat – olvasás, írás, számtan – vizsgálom.

Alapkészségek változása

Kézírás

A kézírás a napjainkban talán a legnagyobb mértékben csökkenő jelentőségű információrögzítési mód. Napjaink diákjainak hagyományos kézírása hazánkban ma már gyakran olvashatatlan és alkalmatlan az információ kellően pontos rögzítésére. Az írástudó felnőttek is kerülik a kézírást. Esztétikai értéke általában csekély. A grafológia sem virágzó tudományág. Az USA több államában már nem is tananyag a kézírás. A világban van figyelemre méltó, ezzel ellentétes irányzat is: Japánban a kandzsik festése még sok középiskolában általános gyakorlat. Ez azonban lényegében nem az információrögzítés célját szolgálja. Ott a művészeti nevelés kiemelkedő eszköze a kézírás. Sőt, a kandzsik festésénél egy specifikus kulturális és nyelvi elem is megjelenik, amely hozzáadott jelentéssel és céllal bír. A japán kalligráfia során nemcsak a művészi kifejezésre törekednek, hanem a kandzsik jelentésének, a vonások sorrendjének és a formák harmóniájának is nagy szerepe van. Ezáltal a kalligráfia nemcsak motoros készségeket fejleszt, hanem mélyebb koncentrációt, nyelvi tudatosságot és kulturális megértést is erősít. Hazánkban viszont már évtizedek óta nem formálunk „álló kerek betűket”, sem dőltet, sem gyöngybetűket. Íráskor inkább megnyomunk/érintünk egy nyomógombot vagy képernyőrészletet. A mobil még erősebb változást hozott: az érintőképernyőn gépelve, akár két hüvelykujjal, a kézírás és a gépírás sebességét is meghaladó tempóban rögzítjük az információt. Egyszerű mérésekkel igazolható, hogy ma már a kézzel írás ezen módja – legalábbis a „digitális bennszülöttek” számára – a leggyorsabb és leggyakoribb. A hagyományos kézírást valóban rombolja és gátolja az okoseszközök használata, azonban mivel az információkezelés szempontjából már szinte semmi szerepe nincs, ez mellőzhető tény. Ugyanakkor kézügyesség-fejlesztő hatása sokféle más módon – például kézműves tevékenységek vagy művészeti nevelés során – akár hatékonyabban is érvényesíthető.

Az írás mint alapkészség azért is veszít rohamosan jelentőségéből, mert az okoseszközök egyre inkább képesek felismerni és feldolgozni az emberi beszédet. Ma már beszélgetünk a mobiltelefonunkkal és a személyi asszisztenseinkkel, a szövegszerkesztést is rájuk bízzuk. Elég csak annyit mondanunk: „Gizike, diktálok!” Ha belátjuk, hogy az ember által hagyományosan létrehozott szöveg szerepe és gyakorisága jelentősen csökken, akkor a mobilok kézíró képességre gyakorolt hatása szinte lényegtelen kérdéssé válik. Ismételten hangsúlyozom, hogy a kézírás pozitív hatásait nem vitatom (lásd a kandzsik festése), és az általa elérhető előnyöket más módokon (például festés, anyagformázás, kézimunka) szorgalmazom. Ha mindezek ellenére a hagyományos kézírást tanítani szeretnénk, az információtechnológia ebben is segítségünkre lehet. Egyetlen módszertani javaslat: az interaktív táblán (különböző méretekben) előre rajzolt vezető vonal segítheti a gyakorlást.

Az írásban rögzített szöveg kialakításnak technikája helyett egyre fontosabb annak tartalmi értéke. A helyesírás, a helyes fogalmazás, a stílus. Ezek kialakításában, fejlesztésében segít a mesterséges intelligencia. A ChatGPT tud fogalmazni, és használata arra megtanít. (Hasonlóan ahhoz, ahogyan a helyesírás-ellenőrző szövegszerkesztő funkciók tanítanak a helyesírásra.)

Olvasás

Az olvasásról szóló értekezést célszerű annak definiálásával kezdeni. Ez alapvetően fontos, hiszen számos félreértés adódik, ha csak azt tekintjük olvasásnak, ha valaki „el tudja olvasni az utcaneveket, megérti az útbaigazításokat és a figyelmeztetéseket a falfeliratokon, kiböngészi a főcímeket az újságban” (Asimov megfogalmazása), vagy ehhez hasonló szintként képes értelmezni SMS-eket, e-maileket, illetve megérti a mémekben található buborékszöveget. Miközben a kézírás jelentősége háttérbe szorul, az olvasás szerepe egyre inkább előtérbe kerül. Az olvasás mint eszköztudás korunkban jelentős mértékben gyakoribb. A képernyőről való olvasás különösen. Az „egyre kevesebb könyvet olvasunk” sirám is csak a szépirodalom esetében igaz. A könyvek használata lehet, hogy csökkenő mértékű, de az olvasás egyre nélkülözhetetlenebb. Bár az olvasás első szakaszát, a jelek agyba juttatását még nem gépesítettük. Ha ezt technológiai eszközökkel megkönnyítjük, például a vizuális információkat hangokkal helyettesíthetjük, a szöveget géppel felolvassuk, azzal lassítjuk az információfelvétel sebességét. Ennél mindenképpen fontosabb a második szakasz, az információ értelmezése, amit továbbra is az emberi agy végez. Az olvasás tehát olyan alapkészség, amely egyre hatékonyabb kognitív műveleteket kíván. Bár arányaiban az olvasás talán csökkenhet más információfelvételi technikákhoz képest, abszolút mértékben egyre több szöveget olvasunk.

Ez különösen igaz, ha az olvasás fogalmába belevesszük a matematikai jelek, ábrák, műszaki rajzok, képek, sőt, bizonyos értelemben a mozgóképek értelmezését is. Az olvasás mint elsődleges alapkészség azt jelenti, hogy valaki képes az írott szövegek megértésére és reflektálására. Ha csupán erre lenne szüksége korunk emberének, elégedettek lehetnénk a Gutenberg-galaxis értékeivel. Azonban a mesterséges intelligenciával történő kommunikáció, amely a jövő létalapja lehet, ennél többet követel. Meg kell értenünk, hogy az olvasás iteratív (ismétlő) folyamat, ahol nem is a percepció (a jelek és jelkombinációk felfogása) a döntő, hanem az olvasás során kiváltott következtetések, az olvasó által levont tanulságok.

Az olvasásban nem a betűk és szavak felismerése a lényeges, hanem a magasabb szintű információfeldolgozási folyamatok – magyarán a megértés. Az olvasás nem pusztán alakfelismerési feladat, hanem pszicholingvisztikai probléma. Az olvasás tehát többszöri találkozás a szöveggel, amely során az olvasó párbeszédbe lép a szerzővel: vita alakul ki, következtetéseket von le. Ezek a folyamatok sorban és strukturáltan, egymásba fonódva zajlanak le az olvasmány különböző egységeinél, kezdve a jelek felismerésétől a szócsoportokon át az olvasmány egészéig. Ezt a párbeszédet szervezi, gyorsítja, teszi hatékonyabbá a korszerű információtechnika.

Ha így tekintünk az olvasásra, nyilvánvalóvá válik, hogy a mobileszköz segítségével történő kapcsolat az információs felhővel összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőséget nyújt a gondolkodás támogatására, mint csupán a véges, „kőbe zárt” gondolatok dédelgetése. (Az első a gyorsolvasás, második a hagyományos. Az elsőt igényli és fejleszti a mesterséges intelligencia használata.) Egyértelmű: egyre jobban kell tudnunk olvasni, ehhez pedig sok gyakorlás szükséges. A mobil- és egyéb információtechnikai eszközök ezt elősegítik, annak ellenére – vagy éppen azzal – hogy gyakran képekkel szolgálnak. Azok a vélemények és mérések, amelyek a papíralapú olvasást előnyben részesítik a korábbi elektronikus kijelzők alkalmazásához képest, már elavultak, hiszen az e-könyvek ma már legalább egyenértékű megjelenítéssel szolgálnak. Néhány érvelés a papír mellett csupán megszokásból történik.

Az elektronikus megjelenítés vitathatatlan előnye: a szöveg paraméterei (betűméret, kontraszt, elrendezés) változtathatóak, könnyen igazíthatók az olvasó igényeihez. Egy közelmúltbeli tudományos felmérés szerint (Molnár, 2024) a mobil eszközök használata javítja az olvasási képességeket.

Az olvasási készség fejlesztésére számítógépes programok is rendelkezésre állnak. Az olvasás első fázisa a vizuális percepció, amelynek hatékonysága többek között a látásunktól, különösen a perifériás látásunk fejlettségétől függ. Az olvasási készség fejlesztése az elemi szint elsajátítása után is hosszasan folytatódhat. Így tanulhatjuk meg a gyorsolvasás technikáit. E fejlesztő gyakorlatok közül egyet említek: számítógépes program, amely a figyelem összpontosítását és a „panorámalátás” fejlesztését szolgálja. A gyakorlás során mérhetjük fixációs időnket, és a mérés ismétléseivel – amelyek során a program a javuláshoz igazodva változtatja a villanás időtartamát – képességünk tovább fejleszthető.

A fejlesztő program kezdő képernyőképe

Gyakori érv a hagyományos (nyomtatott) információhordozók használatának előtérbe helyezésérea kisebb tempó, mely lehetővé teszi az elmélyülést. Az olvasás sebessége és a megértés kapcsolata nem lineáris, s még kevésbé monoton csökkenő. Az olvasás hatékonyságának nem az olvasás sebessége a leglényegesebb paramétere, hanem a megértés foka, mely nehezebben mérhető. Gyorsolvasásról szóló könyveimben kifejtettem, hogy a sebesség növelése és a megértés mértéke nem áll lineáris kapcsolatban egymással. A megértés a sebesség függvényében több tényezőtől függ, és általában egy maximummal rendelkező görbe mentén változik. A gyorsolvasás valójában hatékony, élvezetes, dinamikus olvasást jelent, amelyhez elsősorban erős figyelemösszpontosítás szükséges, amit a motiváció magas szintje segít elő.

A gyorsolvasást így definiálom:

Az olvasás nem egyszerűen egyirányú, lineáris folyamat. A korszerű pszichológiai szemlélet szerint az olvasás valószínűségi alapú iterálás, amely próbálgató, többszöri közelítést jelent. Ez igaz mind az olvasmány elemeinek felismerésére, mind az egész szöveg feldolgozására. Felnőtt olvasóként a szavakat gyakran mint egységeket érzékeljük, nem pedig betűről betűre. A felismerés folyamata nagyrészt tudat alatti, és a másodperc törtrésze alatt zajlik. A szóvillantó gyakorlatok során jól megfigyelhető, hogy akár 10-20 betűből álló szavakat is felismerhetünk egyetlen fixációval ugyanannyi idő alatt, mint rövidebb karaktercsoportokat.

Nem szükséges minden betűt külön értelmezni a szavakhoz, ahogy az egész mondat értelmezése is szócsoportok felfogásával történik. Még tovább haladva, egy adott témakör vagy tudományterület megismerése is többszöri, ismétlődő közelítést igényel, akár egész életünk során. „Az ismétlés a tudás anyja” mondás nemcsak a memorizálást, hanem a megértést is segíti. Egy jól ismert vicc is rávilágít erre: „Magyarázom a témát, nem értik a hallgatók. Ismét elmondom, még mindig nem értik. Harmadszor is elmagyarázom, én már kezdem felfogni…”

Az olvasás rekurzív, visszatérő gondolkodás is. Nehezebb szövegek esetén a tudatos visszaugrás, elgondolkodás és ismétlés nem felesleges, hanem elengedhetetlen. Selye professzor tanácsa erre vonatkozik: „Sohase olvass gyorsabban, mint ahogy természetesnek érzed; mindig hagyj magadnak időt, hogy megállj, és elmerengj a témáról.” Az olvasás tehát konvergáló, iteratív közelítése a mondanivalónak, ahol egymásba ágyazott dobozokként kell felnyitnunk a szöveg különböző elemeit.

Az olvasási folyamat sebességét és ismétléseinek gyakoriságát meghatározza az olvasás célja és a szöveg nehézsége. A gyorsolvasás az olvasási technikák tudatos megválasztását jelenti, amely a hatékonyabb információfelvételt és jobb megértést célozza meg. Az olvasás sebességét és a figyelem mértékét az olvasmányhoz és az olvasás céljához kell igazítani. A gyorsolvasás tehát egy összetett folyamat, amely az információfeldolgozás és az olvasási képességek finomításán alapul.

Számolás

Szükség van napjainkban arra, hogy álmainkból felverve is tudjuk az egyszeregyet? Avagy érdemes évekig gyakorolni, hogy képesek legyünk elvégezni olyan algoritmusokat, mint például többjegyű számok szorzása többjegyűvel? Erre a múltban nagy igény volt, amikor naponta az ember számolta ki pl. a vásárláskor fizetendő pénzt. Ma már ezt gépesítettük. Egyáltalán a számtan – értsd számolás – helyett a matematika ismerete vált értékessé. A matematikai gondolkodás sokkal több, mint algoritmusok begyakorlása. Az olvasás tanulása, a matematika oktatása terén is kimagasló jelentőségű az okos eszközök szerepe. Az okoseszközök az alsó tagozaton is a tanulás nem csak újszerű, de hatékonyabb módjait teszik lehetővé. (Lásd publikációimat, elsősorban Játékos informatika című kandidátusi disszertációmat.) A mobil, még inkább a mesterséges intelligencia feleslegessé teszi a számolási műveletek ember által történő elvégzését. Azok gondolkodásfejlesztő, trenírozó hatásait más módon lehet/kell pótolni. Részlet a „társszerzőmmel” folytatott dialógusból:

– Milyen változást hoz használatod az ember számolni tudási szükséglete terén?

ChatGPT:

Az én használatom, mint mesterséges intelligencia, jelentős változást hozhat az ember számolási képességeinek szükséglete terén. Itt néhány fő hatást emelnék ki:

Rutinfeladatok automatizálása: A számolási feladatok, különösen az egyszerűbb vagy rutinszerű műveletek (például alapvető aritmetikai vagy algebrai megoldások), könnyen elvégezhetők mesterséges intelligenciával, így az embereknek kevesebbszer kell maguknak elvégezniük ezeket a számításokat. Ez felszabadítja az emberi kapacitást, hogy bonyolultabb, kreatív vagy stratégiai problémákkal foglalkozzon.

Fejlett számítások gyorsítása: Olyan komplex matematikai számításokat, amelyek sok időt vagy speciális szaktudást igényelnének, könnyen elvégezhetek. Ez segít a tudósoknak, mérnököknek és diákoknak a bonyolult problémák megoldásában, anélkül, hogy hosszú ideig kéne számolással foglalkozniuk.

Számolási készségek háttérbe szorulása: Mivel a mesterséges intelligencia sokkal gyorsabban és pontosabban képes számolni, mint az emberek, fennáll annak a veszélye, hogy az emberek kevésbé fejlesztik saját számolási készségeiket. Ez a jelenség hasonló ahhoz, amit a számológépek elterjedése hozott: bár a kalkulátorok megkönnyítették a számításokat, sokak számára csökkent a szükséglet a kézi számítások gyakorlására.

Oktatási változások: A mesterséges intelligencia lehetőséget nyújt arra, hogy az oktatásban a hagyományos számítási feladatok helyett inkább a problémamegoldásra, a számítások megértésére és alkalmazására koncentráljanak, mivel maga a művelet elvégezhető a technológia segítségével. Ez mélyebb megértéshez vezethet, de a technológia túlzott használata csökkentheti az alapvető készségek gyakorlását.

Összességében az AI segítségével az emberek kevesebbet kényszerülnek alapvető számolási műveletekre, de fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a technológia használata és a számolási készségek fenntartása között, különösen oktatási környezetben.

„tehát az általam végzett műveletek sok szempontból kognitívnak tűnhetnek, de alapvetően nagyon különböznek az emberi gondolkodás és észlelés komplex, tudatos folyamataitól.”

– Talán a matematika terén, a számolásban tudsz leglátványosabban az embert utánozva problémákat megoldani?

ChatGPT:

Igen, a matematika és a számolás terén valóban képes vagyok nagyon gyorsan és pontosan megoldani problémákat, ami a leginkább hasonlít az emberi kognitív műveletekhez. Az algoritmusaim és a beépített számítási képességeim lehetővé teszik, hogy különféle matematikai műveleteket (például alapműveleteket, algebrai egyenleteket, statisztikai számításokat) gyorsan megoldjak. Ez a képességem a számolás logikai szabályainak alkalmazásából fakad, és ebben az értelemben hasonló lehet az emberek által végzett számolási folyamatokhoz. A különbség az, hogy míg az emberek gyakran megértik a matematikai fogalmakat és elveket, én nem értem a számolás mögötti mélyebb összefüggéseket, csak az algoritmusokat hajtom végre a rendelkezésemre álló szabályok alapján. Gyorsaság és pontosság szempontjából viszont képes vagyok kiemelkedően teljesíteni, ami valóban látványos lehet.

Konklúzió

A szabályzó rendelet megjelenése óta az egyik leggyakoribb ellenvélemény/javaslat a mobil korlátozása helyett a szükséges teendő (például Madách Gimnáziumtól): a tudatos használat megtanítása. A kognitív, gondolkodási műveletek technikai eszközökkel való segítése, kiszervezése, az agy és az elektronikus agy szimbiózisa igen nagy valószínűséggel a fejlődés előttünk álló útja. Szécsi professzor szerint (Szécsi 2024): Ezt mellőzni nem lehet, és nem is kell: „Fejlődés ellen nincs orvosság.” Az okostelefon kitiltása helyett annak folytonos használatára való felkészítés a pedagógia kiemelten fontos feladata. A mobileszköz a tanításban-tanulásban nélkülözhetetlen segítőtárs. Használata napjainkban elkerülhetetlen.

Arra a kérdésre, hogyan lehet Magyarországon a mobiltelefon az iskolai élet hasznos eszköze, Nyíri professzor válasza egyértelmű: „…a honi felsőoktatás reformja útján.” (Nyíri 2024)