Czitán Gabriella: Tanári és tantestületi munka a Waldorf-iskolákban
Elhangzott az V. Miskolci Taní-tani Konferencián (2012. február 3.)
Elmondható, hogy a konferenciamunka a Waldorf-iskolák szíve és mozgatórúgója, amely a közösen végzett szellemi és pedagógiai munka alapja. A szervezett és rendszeres közös tevékenység, a demokratikus döntéshozatal és felelősségvállalás fejleszti a tanárok problémaérzékenységét, empátiáját, kreativitását, és ezek együttes hatásaként erősíti a hivatástudatát és az elkötelezettségét. A közösen végzett szellemi munka mindemellett olyan ösztönző erővel bír, ami az egész iskola légkörére és működésére is pozitív hatással van.
A Waldorf-iskolákban dolgozó osztálytanítók feladata az általuk irányított osztály vezetése elsőtől a nyolcadik tanév befejezéséig, tehát valamennyi főtárgy (írás, olvasás, formarajz, magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz) epochális oktatása és legalább egy műveltségi terület (specializáció) tanítása. Továbbá a tanulók motiválása, jártasságok, készségek elsajátításának, képességek kialakításának segítése és sokoldalú fejlesztése és az iskolában felmerülő egyéb feladatok megfelelő szintű ellátása.
Osztálytanító az a tanár lehet, aki elméletben és gyakorlatban megalapozott ismeretek, készségek és képességek birtokában alkalmas a Waldorf-iskola 1-8. osztályában való tanításra.
Az osztálytanítónak magas szinten kell ismernie a természet és a társadalom, az emberi test és a pszichikum működésének összefüggéseit, illetve a 6-14 éves korosztály életkori szakaszok szerinti fiziológiai, lélektani törvényszerűségeit, valamint a gyermek fejlődésének sajátosságait, differenciált személyiségformálásának folyamatát, tevékenységeit és azok tervezését, módszereit. Továbbá, a sajátos nevelési igényű és a hátrányos helyzetű tanulók nevelésének specifikumait, a családdal való együttnevelés, együttműködés lehetőségeit, a tanulásirányítás módszereit és munkaformáit, illetve az integrált és differenciált oktatás eszköztárát. El kell sajátítania azokat az anyanyelvi és tantárgy-pedagógiai ismereteket, amelyek az olvasás, írás alapkészségeinek kialakításához, az ez irányú képességfejlesztéshez szükségesek. Ismernie kell a matematika, a természettudományok alapoktatásához szükséges korszerű ismeretrendszereket, összefüggéseket, a tantárgy-pedagógiai eljárásokat. Birtokában kell lennie a művészeti neveléshez (ének-zene, vizuális művészetek, euritmia) szükséges szakismereteknek, a gyermekek auditív és vizuális, valamint mozgásos megismerő-, kifejező- és alkotóképességeinek fejlesztésével kapcsolatos metodikai eljárásoknak.
A tanítási folyamatba az osztálytanítók végzettségétől függően kapcsolódnak be a szaktanárok – elsőként általában a nyelvtanárok. A Waldorf-iskolákban az első osztálytól kezdve két idegen nyelvet tanulnak a diákok. Később, ötödik osztálytól a testnevelést, ének-zenét stb. már szaktanárok tanítják.
Az osztálytanítónak fontos feladata a bizonyítvány – szöveges értékelés formájában történő – megfogalmazása, illetve a bizonyítványvers kikeresése vagy megírása. A bizonyítványversnek személyiségformáló szerepe van a tanulók életében, a fejlődését hivatott elősegíteni, ezért fontos, hogy minden diák olyan verset kapjon, ami valahol mélyen megérinti őt.
A Waldorf-iskolák középiskolai tagozatán az osztálykísérőnek nevezett tanárok kísérik az osztályokat a 9-13. évfolyamig. Az általános adminisztrációs feladatok elvégzése mellett részt kell venniük az adott tanév praktikumának (9. osztály: mezőgazdasági praktikum, 10. osztály: földmérés, 11. osztály: szociális praktikum, 12. osztály: színdarab bemutatása és művészettörténeti ismereteket nyújtó utazás) kísérésében, illetve értékelésében is.
A szaktanárok feladata az osztálytanítók felkérése alapján az idegen nyelvek, az euritmia, az ének és hangszeres zene, a sport és játék, a kézimunka, a kézművesség tárgyai közül egynek vagy többnek egy vagy több osztályban történő tanítása, illetve részvételük az epochális tárgyak oktatásában, valamint az osztálytanítók helyettesítése. Középiskolai tagozaton már minden tantárgyat szaktanárok tanítanak.
A gyógypedagógus feladata a speciális nevelési igényű gyermekek vizsgálata, egyéni terápiás tervük kidolgozása és végrehajtása.
A mentorok az előbb felsorolt pedagógusok közül kerülnek ki. A diákok – szabad választás alapján – a 9. tanév első felének végén kérik fel őket. A mentor feladata a diák lelki és szakmai támogatása, figyelemmel kísérése az érettségéig. Iskolán kívül is rendszeresen találkozik, beszélget a mentoráltjaival. Kérdéseivel a diák hozzá fordulhat, illetve az iskola részéről fellépő probléma esetén is első körben a mentoron keresztül próbál megoldást találni. A mentornak fontos szerepe van a 12. osztályban kötelező éves munka elkészítésének segítésében.
A Tanári Kollégium
A Tanári Kollégiumnak minden tanár tagja, az óraadók is. A tantestületi feladatok elvégzésének érdekében minden héten egyszer, csütörtöki napon találkoznak a tanári konferencián.
A Kollégium feladatai többek között:
- a pedagógiai program megvalósítása,
- a tanulók egységes szellemű nevelése és oktatása,
- a tanulók személyiségének, képességeinek fejlesztése,
- munkájuk értékelése és minősítése,
- a szülők és a tanulók emberi méltóságának tiszteletben tartása és jogaik érvényre juttatása,
- a közösségi élet szervezése és a hagyományőrzés, a hagyományok ápolása,
- a környezeti és egészségnevelési program megvalósítása,
- a szervezet- és minőségfejlesztési program végrehajtása,
- a tanév munkatervének elkészítése,
- átfogó értékelések és beszámolók készítése,
- a törvények, a rendeletek, a belső szabályzatok előírásainak betartása,
- az épületek és környezet rendben tartásának, gondozásának felügyelete/biztosítása.
A Tanári Kollégium minden, az intézményt érintő ügyben véleményező, javaslattevő és döntési jogkörrel rendelkezik. Előre meghatározott kérdésekben a testület a döntési jogkört adott személyre vagy csoportra átruházhatja.
A Kollégium döntési jogkörébe tartozik:
- a pedagógiai program elfogadása és módosítása,
- az SZMSZ és a házirend elfogadása és módosítása,
- a minőségbiztosítási program elfogadása,
- a tanév munkatervének elfogadása,
- átfogó értékelések és beszámolók elfogadása,
- a tanulók magasabb évfolyamba lépésének és osztályozó vizsgára bocsátásának megállapítása,
- a tanulók fegyelmi ügyeiben való eljárás,
- a diákönkormányzat működésének jóváhagyása,
- saját feladatainak és jogainak részleges átruházása,
- tantestület tagok és az alkalmazottak felvétele és elbocsátása,
- a költségvetés elfogadása,
- illetve az igazgató/iskolaképviselő megválasztása.
Rendkívüli konferencia hívható össze, ha a kollégium tagjainak egyharmada, valamint az intézmény igazgatója/képviselője vagy a vezetősége szükségesnek látja.
A tanév rendes konferenciái:
- a tanévnyitó konferencia,
- a heti pedagógiai konferencia,
- illetve a tanévzáró konferencia.
A Tanári Kollégium döntéseit és határozatait a jogszabályokban meghatározottak kivételével általában konszenzussal, esetenként pedig nyílt szavazással és egyszerű szótöbbséggel hozza. Titkos szavazás esetén a Tanári Kollégium szavazatszámláló bizottságot jelöl ki a tagjai közül. Minden konferenciáról jegyzőkönyvet ír egy arra kijelölt személy, melyet a konferenciavezető, a jegyzőkönyvvezető és két hitelesítő ír alá. A döntéseket, határozatokat az értekezleti jegyzőkönyvtől elkülönítve is ki kell gyűjteni a Határozatok tárába.
A Waldorf-iskolák szakmai munkaközösségei:
- az alsó- és felső tagozat munkaközösségei,
- a középiskolai tagozat munkaközössége,
- az idegen nyelvi munkaközösség,
- a fejlesztőpedagógusok munkaközössége.
Az iskola döntéshozó rendszere
A Waldorf-iskolák a Tanári Kollégium irányításával működő önigazgató iskolák. Működésüket az oktatásról szóló törvények és a Tanári Kollégium által jóváhagyott pedagógiai program határozza meg, amely a Steiner-pedagógia embertanából levezetett didaktikai és oktatásmetodikai alapelvekre épül. Az iskola döntéshozó rendszere nem hierarchizált, az iskola egészét érintő kérdésekben kizárólag a Tanári Kollégium dönthet. Az iskola belső irányítását a Kollégium által választott személyek, a Pedagógiai Konferencia és a Technikai Konferencia évente választott vezetői végzik.
Az iskolában a munkáltatói és személyzeti jogköröket a Tanári Kollégium által választott igazgató gyakorolja. Az iskola egyes pedagógusai az általuk vállalt feladatok elvégzéséért a Tanári Kollégiumnak tartoznak felelősséggel. Ezeket a feladatokat egyéni munkaszerződések szabályozzák. A pedagógusok megbízatásának időtartamáról is a Tanári Kollégium dönt, melynek tagjaként minden pedagógus köteles az intézmény egészére vonatkozó kérdésekben dönteni, az egyéni szerződésekben foglaltakat elvégezni és erről a Tanári Kollégiumnak beszámolni. Minden pedagógus maga jelöli ki a tanórák megtartásán kívüli, a Waldorf-oktatás szelleméből, és az adott intézmény sajátosságaiból fakadó saját feladatait (ünnepek, megemlékezések szervezése és lebonyolítása, stb.). Az egyes feladatok javadalmazása a Tanári Kollégium jogköre.
Az igazgatót/iskolaképviselőt a Tanári Kollégium választja meg, kinevezését a fenntartó hagyja jóvá. Feladata az iskola képviselete a Kollégium által jóváhagyott ügyekben. Az iskolaképviselő feladatait, jogkörét, felelősségét a vonatkozó törvény és az iskola fenntartója határozza meg. Kiemelt feladatai és hatásköre a nevelő-oktató munka irányítása és ellenőrzése, a közoktatási intézmény képviselete, a munkáltatói jogkör gyakorlása, illetve a szülői szervezetekkel, diákönkormányzattal, és a kisebbségekkel való együttműködés.
A Pedagógiai Konferencia
Az egymást havonta váltó konferenciavezetők készítik elő és vezetik. Ezeken a tantestületi üléseken minden tanár elmondhatja véleményét az iskolai életet érintő kérdésekről. A konferencia a diákok által is tanult közös művészi, illetve kézműves tevékenységgel kezdődik (euritmia, fafaragás, kőfaragás, festés, rajzolás, zsonglőrködés, kézimunkázás, éneklés, betlehemezés, ünnepekre való felkészülés). A következő részben gyermekmegbeszélés zajlik, melynek során több héten át foglalkoznak egy-egy külön figyelmet igénylő tanulóval. Igyekeznek minél pontosabban megismerni, ezáltal megérteni őt, és keresik azokat a lehetséges utakat, amelyek a felmerült gondokat megoldhatják. Ez a fajta megközelítés a tanárokban érzékenységet fejleszt ki a nevelési problémák felismerése, illetve azok kreatív megoldása iránt. A konferencia pedagógiai része az aktuális nevelési kérdések felvetésével és megvitatásával zárul.
A konferencián foglalkoznak a napi- és a távlati célok megvalósítása során felmerülő problémák megvitatásával és kezelésével, módszertani kérdésekkel, illetve iskolán belüli továbbképzéseken vesznek részt. Döntenek az iskola egészét érintő legfontosabb pedagógiai kérdésekben, például a tanárok és diákok felvétele és elbocsátásáról, az SZMSZ és a házirend elfogadásával kapcsolatban.
Az iskola életével összefüggő szervezési és technikai kérdések megbeszélése képezi a konferencia másik nagy egységét. Itt fontos megjegyezni, hogy a pedagógiai, az iskolavezetési és a szervezési rész nehezen választható el egymástól, hiszen a technikai problémák sokszor pedagógiai jelentőséggel bírnak, és a pedagógiai döntéseknek is számos technikai vonzata lehet. Ekkor foglalkoznak a pedagógusok a hosszú távú és a napi munka során jelentkező szervezési, technikai problémák megbeszélésével, az ünnepek megszervezésével, a vállalt feladatok elvégzéséről szóló beszámolókkal, a személyzeti és munkáltatói feladatokkal, valamint a költségvetés aktuális kérdéseivel.
Többnapos konferencia előzi meg az évkezdést, melyen a tanárok megbeszélik a következő tanévben rájuk váró pedagógiai munkát és az új iskolaév indításával, az intézmény működésével kapcsolatos technikai jellegű tennivalókat. Az évzárót követően – a tanévzáró konferencián – a tanárok visszatekintenek az elmúlt év pedagógiai munkájára, a megvalósított feladatok minőségére, sikerességére, illetve sikertelenségére.
A Kiskonferencia az iskola döntéshozó testülete, mely hosszú távú felelősséget vállal az intézmény működéséért. Pedagógiai, szakmai kérdésekben, valamint a Nagykonferencia által átruházott ügyekben dönt. Tagjai a Tanári Kollégium azon tagjai lehetnek, akik legalább három éve részt vesznek a Nagykonferencia munkájában. A Kiskonferencia tagjait a Nagykonferencia választja meg bizalmi szavazással jelölés, illetve jelentkezés alapján. Ettől kezdve a megválasztott tagok mandátuma folyamatos, de a Nagykonferencia háromévenkénti bizalmi szavazással személyenként megerősíti őket ebben a pozíciójukban. A Kiskonferencia tagja lehet, aki jelentkezik a feladatra, vagy akit a Kiskonferencia felkér, illetve akit a Tanári Kollégium jelöl. Tagjainak megválasztásához a Nagykonferencia bizalmi szavazása és a Kiskonferencia egyetértő döntése szükséges.
A Belső Konferenciának tartalmi, pedagógiai, személyi kérdéseket illetően javaslattevő, konfliktuskezelő, döntés-előkészítő szerepe van. Elsősorban a személyi kérdések tartoznak hozzájuk: tanárok felvételének előkészítése, esetleg elbocsátások kérdése, konfliktusok kezelése, diákokkal kapcsolatos súlyosabb, meg nem oldott problémák. A szülők is a Belső Konferenciához fordulhatnak ilyen jellegű személyes megkereséseikkel. A Belső Konferencia hetente ülésezik, tagjait a Nagykonferencia választja, legalább 3 éve tevékenyen jelenlévő tanárok közül.
Az Igazgatási Konferencia az iskola napi működésével kapcsolatos ügyekben szervezői, adminisztratív, technikai tevékenységet ellátó és az ezeken a területeken belül felmerülő eldöntendő kérdésekben döntési joggal felruházott testület. Tagjai: az iskola képviselője, a Tanári Kollégium egy választott tagja, a gazdasági tanácsadó, gazdasági munkatárs és az adminisztrációs munkatárs. Az Igazgatási konferencia hetente tart megbeszélést, de tagjai ezen kívül is rendszeresen konzultálnak egymással.
A meglévő állandó testületek mellett a Tanári Konferencia munkacsoportokat hozhat létre egy-egy feladat operatív ellátására.
Összefoglalás
Elmondható, hogy a konferenciamunka a Waldorf-iskolák szíve és mozgatórúgója, amely a közösen végzett szellemi és pedagógiai munka alapja. A szervezett és rendszeres közös tevékenység, a demokratikus döntéshozatal és felelősségvállalás fejleszti a tanárok problémaérzékenységét, empátiáját, kreativitását, és ezek együttes hatásaként erősíti a hivatástudatát és az elkötelezettségét. A közösen végzett szellemi munka mindemellett olyan ösztönző erővel bír, ami az egész iskola légkörére és működésére is pozitív hatással van.
Felhasznált irodalom
A magyar Waldorf-iskolák kerettanterve. Magyar Waldorf Szövetség. [2. számú melléklet a 17/2004. (V.20.) OM rendelethez.]
Arnold, Karl-Heinz – Jürgens, Eiko (2001): Schülerbeurteilung ohne Zensuren. Verlag Luchterhand, Neuwied.
Bohl, Thorsten (2005): Leistungsbeurteilung in der Reformpädagogik. Verlag Beltz, Basel.
Carlgren, Frans (1992): Szabadságra nevelés. Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart.
Hellmich, Achim – Teigeler, Peter (2007): Montessori-, Freinet-, Waldorfpädagogik. Verlag Beltz, Basel.
Richter, Tobias (2010): Pädagogischer Auftrag und Unterrichtsziele – vom Lehrplan der Waldorfschule. Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart.
Seitz, Marielle – Hallwachs, Ursula (2007): Montessori oder Waldorf? Verlag Kösel, München.
Fészek Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
Pesthidegkúti Waldorf Iskola
Óbudai Waldorf Iskola
Waldorf–Szeged
Hozzászólások
Hol vannak a gyerekek?
olvasva a cikket csodálkoztam, hogy hol is vannak a gyerekek? Vannak-e gyerekek a Waldorf iskolában, akik bizonyos kérdésekben kompetensek? Valahol olvastam, hogy két embercsoport bölcs: a fiatalok és az öregek (persze haza beszélek, mert idén leszek 56). Erröl a Waldorf ideológia nem nagyon akar tudomást venni. Nem látják magukat egy cseppet sem abban a tükörben, amit Karl Popper állított eléjük:
"Ma már egyre világosabban látom, hogy még a legnagyobb bajok is abból
származnak, ami éppoly csodálatra méltó és természetes, mint amilyen
veszedelmes - a türelmetlenségünkböl, hogy embertársaink sorsát jobbá
tegyük. Ezek a bajok melléktermékei annak, ami talán a történelem
erkölcsi és szellemi forradalmai közt a legkiemelkedöbb, egy olyan
mozgalomnak, amely háromszáz évvel ezelött kezdödött. Tömérdek névtelen
ember törekvése ez, hogy felszabadítsa magát és gondolkodását a tekintély
és az elöitélet gyámsága alól. Egy olyan nyitott társadalom felépítésén
fáradoznak, amely elveti a pusztán fennálló és pusztán tradicionális
föltétlen tiszteletét, viszont megkisérel megörizni, fejleszteni és
lefektetni olyan régi és uj hagyományokat, amelyek megfelelnek a
szabadság, az emberiesség és a racionális kritikai felfogás
követelményeinek.
Nem hajlanak arra, hogy karba tett kézzel üljenek és a világ
kormányzásának teljes felelösségét átengedjék emberi és emberfeletti
hatalmaknak, hanem készek arra, hogy ök is vállukra vegyék az elkerülhetö
szenvedésért folytatott küzdelem felelösségét, s hogy a megvalósulásán
fáradozzanak. A pusztító erök, amelyek ebböl a forradalomból születtek
iszonytatóak, de még megfékezhetök."
Holott érdemes lenne például meghallgatniuk Kéri Lászlót, aki tegnap a NOL hasábjain azt irta: "A rendszerváltás két évtizedének hatalmi szisztémája a kezdetektől fogva szenvedett attól, hogy roppant vékony, esetleges és kevéssé megformált részvételi mező vette körül. A pártok együttes tagsága soha nem ért el többet a választásra jogosultak két-három százalékánál. A civil mozgalmak soha nem voltak képesek tartósan megerősödni, a hagyományos érdekképviseletek szétzilálódása helyén nem tudott az új tagolódásoknak megfelelő szisztéma létrejönni stb. Mindezek következtében a mai magyar társadalom óriási többségének csak többszörös áttételek útján, mindössze alkalmi választópolgárként van kapcsolata a rendszerével. S ez nagyon kevés, válságosabb időkre nézve pedig több mint hiányosság. Rendszerhiba. Az új kereteken töprengőknek éppen e téren kell nagyon is a kortárs Európában megszületett, kihordott megoldások sokszínű mintáit szemügyre véve szétnézniük."(http://www.nol.hu/velemeny/20120229-elindulni__valamerre)
A Waldorf mozgalom is mondhatnánk nyugat európai minta, mint ahogy Summerhill is az, mondjuk egy még nyugatibb. De nem ez a lényeg: a lényeg, hogy a waldorf tanárok tulajdonképpen, ahogyan a tani-tani leirja, megvalósítják a Hoffmann Rózsai mintát, azzal, hogy minden lényegeset (vagy mindent) maguk döntenek el. Hol emlitetik a cikkben a Gyerek-tanári konferencia? Ha nem kerül említésre, akkor miért nem? Mikor van idö arra a Waldorf iskolában, hogy az önkormányzat müködjön is? Mi az önkormásnyzó képességek kialakulásának utja? Summerhillben ennek alapja a korlátlan játék, mint erre rámutattam a http://www.foti-peter.hu/foti-csoportos.html (Csoportos szabad játék és a demokratikus iskolai önkormányzat.) irásomban.
Mivel egy barátom említette, hogy keveset irok a saját fiamról, most elmondom, hogy náluk az iskolában (www.szgl.at) néhány hete az önkormányzati gyülés egy szerintem botor döntést hozott: aki nem jelenik meg az iskolagyülésen idöben (hétfön 1/2 9) az azon a héten számos szabadság jogot elveszít: nem mehet a többiekkel az iskola területén kivüli aktivitásokra, nem mehet ki bevásárolni a kb 200 m-re lévö boltba, és még nem tudom pontosan mi. A döntésre egy csoport, föleg a nagyobb gyerekek és egyes tanárok hatására került sor. Sokan bosszankodunk rajta, számos okból. Lényeg, hogy Misi azt tervezi, hogy egyszer akkor próbálja majd a dolgot megdönteni, amikor egyszer a nagyok nem lesznek majd ott a gyülésen. Majd beszámolok a törvény sorsáról. Akármi is van, nyilván nagyszerü dolog, hogy a gyerekek érzik a saját erejüket (vagy most éppen erötlenségüket), és lehetséges egy nyilvános forumon erröl rendszeresen beszélni. Sajnos, amennyire ez a cikkböl kitünik, ott ilyen dolgokra nem nagyon kerülhet sor.
A gyermek a középpontban van
Az eredeti cikk a tanári és tantestületi munkáról szól, míg Fóti Péter a gyerekek helyére, jelenlétére kérdez rá.
Nem célom itt "Waldorf szakértőként" reagálni, de a különböző Waldorf közösségekben,-köztük iskolákban is szerzett 7 éves tapasztalataimat, szívesen megosztom Veletek.
Ha az a kérdés, Péter: "Hol vannak a gyerekek?", erre az a rövidített válaszom, hogy a reformpedagógiák középpontjában a gyermek, a gyermekközpontúság áll, a Waldorf pedagógia középpontjában pedig egy tágabb megközelítést találunk: az embert, az emberközpontúságot.
Általános érvényűen "Waldorf iskolákról" gondolkodni, legalább annyira értelmetlen,mintha "emberekről", vagy "növényekről"... diskurálnánk, hiszen minőségüket tekintve a reformpedagógiai intézmények, a Waldorf iskolák, legalább annyifélék, mint az emberek vagy a növények....
Pedagógiai és társadalmi célkitűzésüket tekintve azonban lényegük, igazodási pontjuk egy: Rudolf Steiner pedagógiája, antropozófiai emberképe. Minél teljesebben ezt valósítja meg egy Waldorf közösség,annál inkább nevezhető Waldorfnak, és minél inkább eltávolodik ettől a szellemi gyökértől, annál inkább nem az, vagy egyáltalán nem az, csak legfeljebb egy alternatív sziget,a közoktatás dzsungelében... Világszerte és magyarországi viszonylatban is, mindkét féle minőségre találhatunk példákat, a csaknem 700 Waldorf iskolában, és 9000 ilyen alapokon működő közösségben.
Rudolf Steiner emberképének és szellemiségének ismerete és mindennapi gyakorlata nélkül, nem lehetséges a szó valódi értelmében, Waldorf pedagógiáról és iskoláról beszélnünk. Vitatémaként is ezekkel az előfeltételekkel lenne igazán érdemes terítékre tenni! Tapasztalatom szerint, azonban jóval többen fogalmaznak meg a témáról véleményt, kritikát, mint ahányan elmélyült ismeretekkel, valós tapasztalatokkal rendelkeznek róla. Szakmai körökben olyan gyakran emlegetjük a kooperáció, a kölcsönös tanulás fogalmait, mégis nagyon kevesen vannak még, akik úgy közelítenek a reformpedagógiai (pl.Waldorf) intézmények felé,hogy azt kutassák, mit tanulhatnak a külföldön 90 éve, hazánkban 21 éve összegyűlt tapasztalásaikból, amelyeket egyrészt pedagógiai, másrészt intézményműködtetési és fenntartási területen megszereztek, hatalmas mindennapi erőfeszítések árán...
Mivel a Waldorf pedagógia demokratikus alapelveken nyugszik, ebből adódóan a gyermek, a szülők és a tanárok összetartozó egysége, együttműködése hozza létre az iskola önigazgató működését. A Waldorf iskola egyszerűen fogalmazva: egy kicsinyített társadalmi teret működtet,amelyben a gyermek, a szülő, a tanár együtt gyakorolják és tanulják a mindennapokban, hogyan lehetséges egészséges közösségként működni, intézményeket alapítani és fenntartani, - ennek minden szellemi,-érzelmi,-gyakorlati tennivalójával együtt.
A gyermek személyiségének kibontakoztatása központi témája a Waldorf pedagógiának. Óvodás kortól az iskola 13.évfolyamának befejezéséig, valójában minden arról szól, a tantervben, a módszertanban, a pedagógiai munkában,-valamint az intézményekben, mint szociális közösségi terekben,- hogy ez a cél megvalósulhasson.
Ez pedig nem öncél, mert tágabb értelemben az egészséges személyiségként kibontakozó, felcseperedő fiatalemberek fogják majd alkotni a jövő generációját, akiket a társadalmunk, tágabban értelemben: világunk egészséges működésének zálogaként nevelünk- a családokban, óvodákban, iskolákban. A Waldorf intézmény tehát a világnak neveli a gyerekeket, egy jobb,egészségesebb,szebb világért, mint amelyben jelenleg élünk.
Ennek részeként, a Waldorf intézményben a demokratikus működés egyben azt is jelenti, hogy egyéni és közösségi szinten, a gyermek is, a szülő(család) is, a tanár is, alapvető felelősséget vállal, saját képességei és lehetőségei szerint, résztvesz a közösség életében.
Valóban,ha megnézzük egy Waldorf intézmény szervezeti felépítését,ott nem találunk pl.Diákönkormányzatot. De ez nem jelenti azt, hogy a tanulók nem veszenek, vagy nem vehetnek részt az iskola döntéshozatali folyamataiban. (Mint ahogyan ennek másik aspektusa is igaz: pl.:a DÖK megléte,még nem egyenes út ahhoz,hogy a diák egyenrangú és döntési képességekkel felruházott ember legyen egy iskola életében. Sajnos...)
Több Waldorf iskolai példát tudnék említeni, az elmúlt évekből, amelyben konkrét iskolai fórumokon, osztálya által delegált diák képviselte osztálytársai álláspontját, pl.: tanári munkával kapcsolatos kifogás, vagy diáktárs ügyében kitűzött napirendi pontban, a Tanári Konferencián. Vagy pl.: gimnáziumi osztály, osztálykísérő- váltásra tett javaslatát terjesztette elő, az iskola vezetése felé, és azt a Konferencia mérlegelte és jóváhagyta. Ezen túl az osztálytanító, az osztálykísérő, a gimnáziumi tanuló saját választott mentortanára, min-mind képviselik a gyermek érdekét, véleményét a Tanári Konferencia előtt.
Tehát a vélemény kifejtésére, új döntések meghozatalában közreműködni, fejlődést és változást előidézni, DÖK fórum (és egyéb névleges fórum) nélkül is lehetőség van, sőt az egészséges közösségi élet működésének, és fenntartásának feltétele is egyben, hogy mindebben életkorának megfelelően a gyermekek és fiatalok is résztvegyenek. A napi Waldorf iskolai és osztályközösségi létnek pedig eleve része, hogy a gyermekek megfogalmazzák véleményüket, tevékeny részesei saját szűkebb és tágabb iskolai közösségük működésének.
A tanár-diák viszony alapja az egyenrangúság, az együttműködés, az egyéni szabadság kibontakoztatása és megtanulása. Saját élményeim vannak arról,hogy a Waldorf iskolában nagyon sokminden, a pedagógia, a szellemiség hatására egyszerűen áramlik, létrejön, működik, van. Nehéz ezt szavakba önteni,de sokszor csodálattal tapasztaltam,hogy a gyerekeket, fiatalokat, nem kell dirrekt módon felszólítani,arra,hogy fejltsék ki véleményüket, vagy megtegyenek valamit az iskolai életben... Sok waldorfos diákot megismerve,köztük saját gyerekeimmel átélve,azt látom: egyszerűen tudja, mondja, teszi, gondolja, érzi...a dolgokat.
Összességében, úgy érzem,hogy mindaz,ami egy demokratikus intézményi működésben, a gyermek (diák) oldaláról, a felelős részvételben és együttműködésben szükséges, elsősorban a hiteles nevelő munka által jön létre. Megszületik.
Visszatérve a kiindulási ponthoz, Péter hozzászólásához: a Waldorf iskola Tanári Konferenciájában ott van a gyermek! Minden arról szól, arról kell szóljon benne, ami szellemi központként a lényege: a gyermek szeretetteljes, tiszteletteljes és felelősségteljes neveléséről, és az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről. Ebben pedig a Waldorf iskolában a gyermeknek, evidens módon helye, szerepe, dolga van.
" Nevelőként a legnagyobb értéket a gyermek kell,hogy képviseljen számunkra. Egy iskola életében is minden törekvésnek és feladatnak,elsősorban arra kell irányulnia,hogy a munkatársak a gyermekre koncentráljanak. A gyermekekért akarjuk jó iskolákat!" ( Szalay Tünde (2011): Waldorf iskolák szervezeti dilemmái. Szakdolgozat.)
Minden ilyen és egyéb jót kívánva,
Szalay Tünde
Tanári etika
Kedves Gabriella,
Csak két részletet idézek a cikkedböl:
"Az iskola döntéshozó rendszere nem hierarchizált, az iskola egészét érintő kérdésekben kizárólag a Tanári Kollégium dönthet."
(Véleményem szerint ez a mondat egy tautológia, hiszen éppen egy hierarchiát mutat be, miközben annak létét igyekszik tagadni!)
az írás elején olvashatjuk a Waldorf tanár különleges képességekkel bíró,átlagon felüli teljesítményt nyújtó tanító, (bölcs). Ebből adódik, hogy irányító, vezető szerepe, hatalma megkérdőjelezhetetlen. Ezen az alapon szerintem csak hierarchikus közösség jöhet létre (ez látszik is a gyakorlatban), ami közelebb áll a diktatúrához mint a demokráciához.
Ezzel szemben az én elképzeléseim a tanárokról jobban hasonlítanak ahhoz, amit Karl Poppertöl tanultam:
Karl Popper: Tévedhetetlenség és embertelenség
beszédrészlet (ORF 2 28. Juli 1982)
A régi parancsa az intellektueleknek ez: Legyél egy tekintély! Tudjál mindent a szakterületeden. Ha egyszer mint tekintélyt elismernek, akkor a kollégáid által is védeni fognak téged, ahogyan te is védeni fogod őket. Nem kell hogy elmondjam, hogy ez a régi szakmai etika mennyire intellektuálisan hamis volt. Ez oda vezet, hogy a tekintély kedvéért a hibák el lesznek tussolva, különösen az orvostudományban (és a pedagógiában is – FP) Ezért egy újfajta foglalkozási erkölcsöt javaslok, és nemcsak a természettudósoknak. A javaslatom 12 pontból áll, amikkel befejezem előadásomat:
Arra kérem önöket, hogy ezeket a megfogalmazásokat tekintsék javaslatoknak. Azt szerettem volna bemutatni, hogy nemcsak a természettudományok, hanem az etika területén is lehet megvitatható és megjavítható javaslatokat tenni.
Üdvözlettel
Fóti Péter