Tolerancia az iskolában

Tolerancia a társadalomban. Nagy Zoltán írása

... könnyen elfogadható, hogy az egyetemes béke alapvető érték, mely megteremti a feltételeket a harmonikus és kibontakozást elősegítő élethez.

Bevezetés

Az értékek különböző erősséggel rögzült beállítódásként határozzák meg az emberi megnyilvánulásokat. Hiszen egyaránt léteznek az egyén, illetve a társadalom számára preferált, elutasított, illetve semleges szerepet betöltő értékek. Közülük jelen írás tartalmi szempontból a tolerancia témakörére irányul, ennek indokoltsága, hogy individuális, illetve csoportszinten alapvető módon meghatározza az egyén reakcióinak formáját. A személyes kontaktusok alkalmával napjaink plurális világban a magas fokú tolerancia egyszerűen lételem a társadalmi sokszínűség harmonikus együttlétezésének biztosításához. Jelentősége pedig a globalizáció hatására egyre inkább növekszik.

Jelen írás a tolerancia összetett jelenségének néhány aspektusát kívánja bemutatni fokozottan globális szemléletmód alkalmazásával. Részleteiben, pedagógiai szempontból számos korcsoport, különböző nemzetek sajátosságai kerülnek tárgyalásra. Különös szerepük van a vallási, felekezeti érintettséggel rendelkező iskolák értékteremtésének, részvételüknek a tolerancia kiépítésében, hiszen a humán szemléletű vallási irányultság teljes mértékben toleranciavezérelt.

Tolerancia jelentősége

Mitter (1997) gondolatai alapján könnyen elfogadható, hogy az egyetemes béke alapvető érték, mely megteremti a feltételeket a harmonikus és kibontakozást elősegítő élethez. Ebben az értelemben a béke egy teljesen átfogó jelentéssel felruházott érték, mivel az interperszonális kapcsolatok szintjén kizár mindennemű erőszakot és fájdalomokozást. Mely út elvezet az emberi méltóság tiszteletben tartásához függetlenül az adott személy bármely formában értelmezett hovatartozásától és eszmerendszerétől. Mindehhez az aktív közeg a tolerancia, mely helyzettől függetlenül biztosítja a békesség állapotának fenntartását. Az értékek közvetítése a családi közösségben kezdődik, s folytatódik az iskolai nevelés során. Magának a toleranciára nevelésnek szükségképpen tudatosan kell történnie, viszont az is figyelembe veendő, hogy a nevelésben aktívan vagy passzívan résztvevők temérdek tudattalan megnyilvánulása is hat a tolerancia mint érték közvetítése során. Ráadásul a tolerancia megjelenése határtalan, ugyanis helyi és globális formában történő érvényesítése teljes mértékben összefonódik, egyik színtér függ a másiktól, és mindamellett hatnak is egymásra.

Tovább elemezve a kérdéskört felvetődik, hogy a toleranciának kiindulási pontja, és jó gyakorlata lehet a vallási élet értékrendje. Viszont azt is érdemes figyelembe venni, hogy ellentétes hatásként pont a vallási nézetek gerjeszthetik az intoleranciát. Ezért nagyon komoly körültekintést igényel, hogy a vallás mely területét, mely szokásrendszerét kívánják az egyébként elengedhetetlenül szükséges tolerancia kiépítése során alkalmazni, elkerülve az elutasítást és az intolerancia tüzének szítását. Ide kívánkozik az is, hogy a vallási pluralizmus önmagában hordozza a tolerancia vagy éppenséggel az intolerancia kialakulásának lehetőségét a vallások egymáshoz való viszonyulásán keresztül, ahogy ez történelmi események tükrében már számos esetben be is igazolódott. Gyakorlati megközelítésből szemlélve, ahogy Darmanin (2013) is utalt rá, a vallási gyökerekből kifejlődő értékközvetítéshez alapvetően szükséges a demokratikus kultúra, vagyis az a közeg, amelyben megteremthető a tolerancia. A hétköznapokban történő sikeres alkalmazás megvalósításához pedig tudatos tevékenység által az iskola is jelentős módon képes hozzájárulni.

Mindezek mellett a modern társadalomban az oktatás számára fontos kihívás az autonóm személyiség kialakítása, hiszen a környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás megköveteli ezt a kompetenciát. Viszont a különböző nemzetek teljesen eltérő módon értelmezik és ültetik át a gyakorlatba az állampolgárok önállóságát, ami ebből a szempontból is előtérbe helyezi a tolerancia gyakorlását az autonómia törekvések találkozási pontjában. Más tekintetben a kulturális pluralizmus megköveteli a tanártól, hogy bizonyos tekintetben ő maga is képviselje, birtokában legyen – legalább ismeret szintjén – a társadalomban rejlő sokszínűségnek, mivel annak közvetítése által épül ki a szociális képesség, mellyel rendelkezve kerülhetnek ki az iskolából a toleranciát a gyakorlatba átültető és alkalmazkodásra képes a diákok (Jewell, 2005).

A toleranciadeficit gyakori megnyilvánulási formája a globalizálódás közepette az idegenellenességben mutatkozik meg. E tekintetben a hivatkozott kutatás időpontjában a magyar felnőtt lakosság közel egynegyede egyértelműen idegenellenességet mutatott a hat százalékot elérő teljesen befogadó attitűdöt hordozók mellett. A válaszadók további része mérlegelés tárgyává teszi a befogadás-elutasítás kérdését. Olyannyira erősen kondicionált állapot húzódik meg a háttérben, hogy a fiktív formában szerepeltetett népcsoporttal szemben is fellép a mérlegelők között az elutasítás (közel 70%-ban). A bevándorlók kultúrára gyakorolt hatását nézve a válaszadók 30%-a vélekedett úgy, hogy a honi kultúrát gazdagítják a más országból érkező személyek az általuk megjelenített értékeknek tulajdoníthatóan. Továbbá az előítéletekre vonatkozó általános megállapítások szerint a leginkább előítéletesebbek az idősek, őket követik a középkorúak, s az legkevésbé jellemző a fiatalokra. A település nagyságával, az iskolai végzettség szintjének emelkedésével csökken az előítéletesség mértéke. Amennyiben az előítélettel sújtott csoportba tartozó személlyel kapcsolata volt a válaszadónak, akkor toleránsabb attitűdöt képviselt a megkülönböztetésnek kitett egyének és csoportok irányában (Dencső és Sik, 2007). Ez utóbbi eredmény is rávilágít arra, hogy a tolerancia fejlesztése a sokszínűség minél szorosabb együttlétezése alkalmával lehet leginkább hatékony. Amikor az érintettek közvetlen tapasztalatok birtokába kerülhetnek, s ekképpen élhetik meg a másságot és annak természetes emberi mivoltát.

A toleranciának mint értéknek megjelenése a pedagógiában

Ahogy Zsolnai (1998) is utal rá, írásának keletkezési időpontjában a szociális kompetenciáknak s ezen belül a tolerancia képességének fejlesztésére irányuló céltudatos nevelési törekvés fókuszba állítása mindenképpen időszerű. Az azóta eltelt esztendők alatt a társadalmi változások, kiváltképp a család működési anomáliái és a szubkulturális rétegződés fokozódása még inkább felerősíti azt az igényt, hogy a gyakorlati pedagógiai tevékenység során ez a terület is fokozott hangsúlyt kapjon. Viszont a személyiség szociális jellegzetességeinek feltárását jelentősen befolyásolja, hogy az meglehetősen összetett terület, számos változó egyidejű egymásra hatásaként mutatkozik meg a gondolkodásban és a cselekvések szintjén.

Hazánkban már harmadik évtizede, hogy a vallási, felekezeti középiskolák létezési tere kitágult. Mindenképpen érdemes kitérni arra, hogy az „újonnan alakult" intézmények hírtelen olyan környezetbe kerültek, amely számukra jelentős kihívást jelentett. Hiszen a folytonosság hiányában kellett megtalálniuk a társadalmi és értékrendbeli pozíciójukat. A kérdéskörhöz kapcsolódó kutatás alapján felszínre került, hogy az értékorientáció vonatkozásában a vallásos világnézettel rendelkező személyek inkább a közösségi, míg az ateista megközelítéssel szimpatizálók számára az individuális alapokon nyugvó értékek töltenek be meghatározóbb szerepet. Az öt legfontosabb nevelési érték közötti sorrend alapján az alapfokú végzettséggel rendelkezők körében a tolerancia a harmadik helyen szerepelt a nem vallásos világnézetűek esetében, illetve a negyedik helyen a magukat vallásosnak tekintők körében. A középfokú végzettségűek válaszai alapján az utolsó, az ötödik helyre került a tolerancia, függetlenül a világnézeti beállítottságtól. Míg a felsőfokú végzettségű válaszadók egyaránt a harmadik helyre sorolták be a toleranciát, ugyancsak függetlenül a vallás életükben betöltött szerepétől. Az értékközvetítésben kulcsszerepet betöltő tanárok esetében a vallási, felekezeti fenntartású iskolákban az adott hitrendszer iránti elkötelezettség jellemző, míg az állami, illetve magán fenntartó által igazgatott intézményekben a tanári semlegesség az elvárt beállítódás. A tanár személyiségével és az intézményben betöltött pozíciójával összefüggésben a vallásos eszmével rendelkezők inkább a tekintélyelvűség irányába hajló álláspontot képviselik. A vallási értékeket magukénak tekintők az oktatási rendszerben a közösségi vonásokat látnák szívesebben, úgymint a különböző képességű gyermekek együttnevelése, míg a vallási irányultsággal nem rendelkezők magasabb arányban látják szívesen a differenciálást. Ami ismét a közösségi és az egyéni értékirányultság preferenciájára mutat rá. Igazoltnak vélhető a kutatás alapján, hogy a vallási értékeket vallók a társadalmi szegregációs folyamatokat kevésbé tekintik elfogadhatónak, és magasabb szinten képviselik a toleranciát a vallásos háttérrel nem rendelkezőkhöz képest (Pusztai, 2011).

A tolerancia kérdéskörét feldolgozó könyvben szereplő meglátás alapján az európai iskolarendszerekben – kitágítva jelen elemzés földrajzi horizontját – kimondottan fontos szerepet töltenek be a vallási, felekezeti fenntartású iskolák, melyek tevékenységükben az állami kontroll mellett jelentős függetlenséggel rendelkeznek. Ebben a felfogásban az iskola kiemelt társadalmi szereppel bír, hiszen a gyermekek fejlődéséhez biztosítja a feltételeket, színtere a kultúrák találkozásának, ekképpen itt szükség szerint megvalósítható a szociális különbségek korrigálása. A tolerancia kialakulásának szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy milyen tananyagok elsajátítása szerepel a társadalmi (deklarált vagy morális) elvárás rendszerében, azaz milyen jellegű társadalmi értékek kerülnek továbbhagyományozásra, mindezekkel párhuzamosan befolyásoló hatást gyakorol még a nemzeti identitás formája is. A vallási, felekezeti iskolák térhez jutásának alapfeltétele a vallási szabadság létezése, melyhez a tolerancia biztosítja az életteret. A tolerancia értékfunkciójához természetesen az is hozzátartozik, hogy a társadalomban negatív megnyilvánulásnak tekinthető tényezőkre nem terjed ki az elfogadást tápláló hatása. Ennek értelmezése bizonyos tekintetben magában hordozza a szubjektivitást, mely előidézi az egyéni toleranciaszintek közötti különbséget. Ami pedig elvezet az értékpluralizmushoz, aminek kibontakozása az autonómia keretei között valósulhat meg. A pedagógia tevékenység és a társadalmi hatások révén kialakuló tolerancián felül a nemzeti vagy tágabb közösségi eredményességhez még az együttműködés megvalósítása is szükséges, aminek létrejöttéhez a nevelési-oktatási intézmények hathatósan képesek hozzájárulni. Mindenképpen figyelmet érdemel a tolerancia ellentéte is, ugyanis az intolerancia kialakulásában meghatározó tényezőként veendő számba a nemzeti identitás, a szolidaritás és a demokrácia jellege. Tehát a liberalizmus mértéke is megmutatkozik a tolerancia megjelenésében. Az állami és a vallási, felekezeti fenntartású iskolák esetében különbség mutatkozhat a diákok autonómiájában, a pedagógiai szabadságban, az adott iskolába való bekerülés döntési mechanizmusában, a demokratikus értékek közvetítésével kapcsolatban, és az oktatási rendszerbe történő integráltság tekintetében. Ezek a sajátosságok mint értékek rendkívül szubjektív módon határozhatók meg, ami kiváltképp kiemeli a tolerancia jelentőségét. Szélsőséges esetben a vallási, felekezeti iskola mesterségesen szegregációs hatást is létrehozhat, ha mereven képviseli a világnézeti beállítódását, és kevésbé képes alkalmazkodni a pluralitást magában hordozó társadalmi környezethez (Maussen, Bader, Olsen, Fox, Vidra, Dobbernack és Modood, 2012). Ennél a pontnál vetődik fel, miszerint érdemes megvizsgálni az eltérő fenntartóhoz kapcsolódó intézmények által képviselt értékek hatását, hogy azok vajon milyen mértékben segítik elő a nevelés-oktatás hatékonyságát?

A toleranciával kapcsolatos pedagógiai kutatások

Kasik (2006) szakirodalmi hivatkozásokra támaszkodva kölcsönös és visszaható kapcsolatot vélelmez a szociális kompetenciák és a tanulmányi eredmények között, mely ilyen összefüggésben a két terület együttes fejlődésére, fejlesztési lehetőségére utal. A szocializáció tekintetében pedig a családi körülmények, az élettér földrajzi elhelyezkedése, az iskola típusa szerinti eltérések meghatározzák a képességek fejlődését, ekképpen a szociális kompetenciák vonatkozásában is helytálló a megállapítás, miszerint azok kihatnak a tudáselsajátításra és a személyiség fejlődésére. Más tekintetben a toleranciára vonatkozó faktorelemzés során a tanuló édesanyjának iskolai végzettsége nem mutatkozott befolyásoló tényezőként függetlenül attól, hogy szakirodalmi publikációk esetenként ezzel ellentétes állapotról számolnak be. Az iskolatípusok közül a szakiskolában tanulók esetében mutatkozott komoly deficit a szociális kompetenciák elsajátításának területén. A humán, illetve természettudományokkal való összefüggés vizsgálata pedig a humán terület pozitívabb befolyásoló erejét igazolta szociális kompetenciák vonatkozásában.

A szerzők a sajátos nevelési igényű tanulók integráció keretében történő foglalkoztatását hangsúlyozzák, mely szituáció természetes közeget teremt a nehézségekkel küzdőknek, más oldalról tekintve pedig a teljes közösséget toleranciagyakorlóvá teszi. A vizsgálati eszköz az empátia, a tolerancia és a segítőkészség dimenziókat kívánta felmérni azokhoz rendelt 30-30 másodperces, a tárgykörre irányuló filmekkel, majd a látottak-halottak alapján ötfokozatú skálán elhelyezkedő pozitív és negatív állítások közötti választás következett. A képzett csoportok összesített differenciálatlan válaszreakcióinak eredménye alapján az empátia kategóriában az együttműködés lehetőségének megteremtése vált uralkodóvá mint megoldási lehetőség az adott szituációban. A tolerancia vizsgálata kapcsán az elfogadás jelensége került felszínre, a segítségnyújtás esetében pedig a konkrét segítőkész közreműködés. A segítőkészség megnyilvánulása szignifikáns kapcsolatot mutatott mind az empátiával, mind a toleranciával. Összességében az integrált nevelés-oktatás gyakorlati hasznossága került bizonyításra (Perlusz és Balázs, 2008). Mindhárom értékkategória esetében jelentősebb volt a pozitív hozzáállás, ami döntő mértékben az elfogadást tükrözte vissza. Ez indirekt módon megteremti az alapot ahhoz a feltételezéshez, hogy az intoleráns megnyilvánulások kialakulásának gyökerei inkább későbbi életkorba nyúlnak.

A tolerancia ellenkező előjelű megközelítése az előítéletek megjelenésében ölt testet. A publikált vizsgálat (Csákó, 2011) alátámasztotta, hogy az általános iskolás gyermekek döntően nem rendelkeznek stabilan rögzült ellenérzéssel a felmérésben alkalmazott népcsoportokkal, nemzetekkel szemben. Vagyis a toleranciával kapcsolatos értékítéletük kevésbé meghatározott, irányultságtól mentes, azt inkább rövid távú külső értékítéletek befolyásolják, ellentétben a magyar társadalmi tudatban mélyen rögzült és masszívan jelenlévő célzott etnikai és nemzetiségi ellenérzéssel. Folytatva az elemzést, a tolerancia szintjének változása erősen szignifikáns összefüggést mutat a szülők iskolai végzettségével. További konklúzióként általános iskolás korban a magukat vallásosnak tartó gyermekek hasonlóképpen mutatkoztak intoleránsnak, mint magukat ateistának valló társaik. Ezzel szemben a 6 osztályos gimnáziumba járók esetében a nem vallásos tanulók rendelkeztek magasabb szintű toleranciával. Az életkor mentén történő haladás pedig arra derített fényt, hogy a magasabb évfolyamokon emelkedő tendenciát mutat a tolerancia kiépültsége. Konkrétan az idegenellenességet vizsgálva megállapítható, hogy az tanult viselkedési forma. Ekképpen a család és az iskola döntő szerepet tölt be annak kialakulásában.

Középiskolások körében a humán értékek kutatása alapján megállapításra került, hogy a lányok magasabb szintű toleranciával rendelkeznek, mint az azonos korcsoportba tartozó fiúk. Továbbá a család vagyoni helyzetének elemzése során a közepes jövedelemkategóriába tartozók körében erősebben volt jelen a tolerancia szemben a magas, illetve alacsony jövedelmi viszonyok között élőkkel (Dereli és Aypay, 2012).

Összefoglalás

A jelen írásban összerendezett anyagok alapján a tolerancia demokratikus társadalomban betöltött funkciójának jelentősége abszolút mértékben megragadható. Hiszen az együttműködés alapfeltétele a tolerancia bizonyos fokú megléte. Általa valósul meg a plurális értékrendek egymás mellett létezése, az emberi méltóság megteremtése mind a mikro-, mind a makrokörnyezetben.

A kutatások alapján megállapítható, hogy a tolerancia formáját és szintjét számos tényező befolyásolja, melyek szociológiai és pszichológiai tartalommal rendelkeznek. Éppen ezért a meghatározó tényezők vizsgálata során esetenként egymással ellentétes megállapítások is napfényre kerülnek éppen a determináció összetettségéből adódóan. Viszont számos olyan kutatási eredmény született, mely a gyakorlati pedagógia számára egyértelmű tartalommal bír, és elősegíti a tudatos tevékenységet a mindennapi gyakorlatban.

Ráadásul a társadalmi értékteremtésen belül a család mellett a tolerancia képességének fejlesztése tekintetében az iskolában zajló pedagógiai tevékenység rendkívüli potenciált rejt magában, s ezzel együtt felelősséget is ró az oktatási rendszer bármely szintjén tevékenységet végző pedagógusra. Ami a konkrét megvalósítást illeti, az megtörténhet tantárgyba ágyazott direkt vagy indirekt irányultsággal, illetve a tantárgyi kötöttségtől függetlenül tudatosan, avagy spontán módon is zajlik a toleranciának mint értéknek a kiépítése.

Irodalom

Csákó Mihály (2011): Idegenellenesség iskoláskorban. Educatio, 2011/2, 181–193.

Darmanin, M. (2013): The ‘Smallness’ of Minimalist Tolerance. Education Inquiry, Vol. 4, No. 1, March 2013, 31–62.

Dencső Blanka és Sik Endre (2007): Adalékok az előítéletesség mértékének és okainak megismeréséhez a mai Magyarországon. Educatio, 2007/I, 50-66.

Dereli, E. és Aypay, A. (2012): The Prediction of Empathetic Tendency and Characteristic Trait of Collaboration on Humane Values in Secondary Education Students and the examining to Those Characteristics. Educational Sciences: Theory & Practice – 12 (2) Spring, 1262-1270.

Jewell, P. (2005): Autonomy and Liberalism in a Multicultural Society. International Education Journal, 2005, 6(4), 494-500.

Kasik László (2006): A társas viselkedés, a tanulmányi teljesítmény és a tanulási-kulturális szokások összefüggése 13-16 éves korban. Magyar Pedagógia, 106. évf. 3. szám, 231–258.

Maussen, M., Bader, V., Olsen, T. V., Fox, J., Vidra, Zs., Dobbernack, J. és Modood, T. (2012): Tolerance and Cultural Diversity in Schools. Comparative Report. European University Institute, Florence.

Mitter, W. (1997): Békére és toleranciára nevelés. Új Pedagógiai Szemle, 1997 november, 86-95.

Perlusz Andrea és Balázs János (2008): Az empátia, tolerancia és segítőkészség vizsgálatára kidolgozott eljárás első alkalmazásának tapasztalatai. Iskolakultúra, 2008/1–2, 92-98.

Pusztai Gabriella (2011): Vallásosság és pedagógiai ideológiák. Educatio, 2011/1, 48–61.

Zsolnai Anikó (1998): A szociális kompetencia fejlettsége serdülőkorban. Magyar Pedagógia, 98. évf. 3. szám, 187-210. (1998)