Az együtt töltött idő könyve

Kerényi Mari ajánlja figyelmünkbe

Földes Petra: A bizalom tere. Társaskönyv tanároknak. Tea Kiadó, Budapest, 2024.

Mostantól van egy kézikönyvünk az iskolához. Csupa olyanról beszél, ami nem tanórai anyag, nem módszertan és nem didaktika, de amiben mi, tanárok mindannyian érintettek vagyunk. Mindannyian belefuthatunk abba, hogy nem értjük egymást, és nem étjük, hogy mi lehet ennek az oka, pláne, hogy mit tehetünk az értés érdekében. Ilyenkor jól jön egy tapasztalt barát, akinek elmondhatjuk, akitől megkérdezhetjük, hogy is van ez. Aki nem kioktat, de annyi mindent megélt, hogy elég sokat lehet tanulni tőle. A társaskönyv ilyen okos beszélgetőpartner.

Ha sorra vesszük Földes Petra könyvének fejezetcímeit, mintha az iskola világának finom szövetével kapcsolatos dilemmák, kimondatlan kérdések mellé rendelhető útmutatók gyűjteményét olvasnánk:

A jelenlét pedagógiája, Tanárok, diákok, szülők; A tanuló megismerése; Személyészlelés; A tanár és a hatalom. Külön-külön fejezetet kapnak a bennünk, körülöttünk épülő terek: abizalom; a biztonság; az otthonosság tere és végül az elhivatástól a kiégésig maga A tanári pálya.

Minden fejezet tudományos megalapozottsággal, de könnyen érthetően, olvasmányosan beszél az adott témáról, s ami talán a legnagyobb erénye: esetek, történetek sokaságával hozza közel hozzánk. Csak egy példa erre: hogy az ember érzékelése milyen könnyen becsapható, arra nagyszerű pszichológiai kísérletek adnak bizonyítékot, de egy napjainkban játszódó tanár-szülő párbeszéd története hozza el a rácsodálkozást, felismerést. A tudományos kísérlet a jelenség megértésével ajándékoz meg, a történet érzelmeinket is bekapcsolja.

A tematikus fejezetekben található történetek a szerző megéléseit, egyetemi hallgatók, gyakorló tanárok saját élményeit mutatják fel. Könnyen kapcsolódhatunk ezekhez, akár folytathatjuk is a magunkéval. Ha pedig tovább mélyítenénk a témára vonatkozó tudásunkat, a fejezetek végén jó strukturált irodalomjegyzék segít bennünket. Külön öröm, hogy sok esetben a felsorolt művek mellett megjelenített QR kódok azonnali hozzáférést is biztosítanak az ajánlott műhöz.

A bizalom terének fejezetei lazán kapcsolódnak egymáshoz, szerkezetét tekintve inkább egy központi téma – az iskola világa – köré rendeződnek. Valamennyi más és más oldalról beszél ugyanarról. Arról a társas közegről, melynek fontossága jóval meghaladja mindazt az ismerethalmazt, amiért elvileg létrejött az egész. Most, a XXI. században amúgy sem tudjuk, mi az a tudás, amit érdemes átadni az utánunk jövőknek. És ha újra és újra nekiveselkedünk valami közös kulturális nyelv alapjait összegereblyézni, minden okos igyekezetünk mellett is megjósolható: az átadni szánt ismeretek zöme a feledésbe hull majd. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a bármilyen okból és ürüggyel együtt töltött idő meghatározó minden szereplő, de leginkább a diákok számra. A pedagógusok szerepe, felelősségük óriási ebben a folyamatban, s ehhez képest támogatást, gyakorlati segítséget vajmi keveset kapnak. Sőt.

A Nemzeti alaptanterv kétségtelenül használhatatlan, de a közoktatás szereplői mégsem abba nyomorodnak bele, amit tartalmaz, hanem amit elvárásaival ellehetetlenít. Aminek emellett nem jut tér, pedig az volna az egész lényege. Ami megmarad.

Magunkban hordozzuk a találkozások, megszülető és hamvába holt kapcsolatok lenyomatait, az iskoláink légkörét, a nem is tudatosult érzések áthallásait. A felnövekedés, felnőtté válás stációit. Így nevelődünk emberré, állampolgárrá, társadalmunk puzzle-jének elemeivé. Ami pontosan olyan lesz, amilyenek vagyunk, amilyenné nőttünk. Megérdemli hát a figyelmet ez a soft folyamat, megéri az összetevőit csokorba szedni. Jó tudatosítani, hogy az iskola világában is úgy van: ami eredményre vezet vagy kudarcra kárhoztat, az nem más, mint hogy megszületik-e az egymás felé forduló elfogadó figyelem, a bizalom tere. Erről szól, ennek megszületését támogatja Földes Petra könyve.