Bogdán Péter könyvéről

Molnár István Gábor írása

A romák oktatásával kapcsolatos kérdések a pedagógiai szaksajtó tükrében. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest, 2021.

Szeretném az elején elmondani, hogy több szempontból is érintett vagyok. A szerző a barátom, munkatársam és a számos közös vonás mellett elég, ha csak azt említem, hogy a főváros két legtávolabbi pontján ugyanazzal, tanodai munkával foglalkozunk. Ő Budaőrsön, én Újpesten. Érintettségem a könyvvel és leginkább a vizsgált időszak témájával is érdekes. Édesanyám, néhai Rácz Gyöngyi a vizsgált időszakban 1978-1990-ig az Országos Pedagógiai Intézet „cigány témafelelőse” volt. 1986-tól az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság elnöki posztját is betöltötte haláláig, 2013-ig. Így gyerekként ismertem a könyvben szereplők színe-javát. Anyám vágyát Péter teljesítette azzal, hogy a neveléstudomány doktora lett. Dr. ez a két betű, amiben a romák nem igazán bővelkednek. Tulajdonképpen nemzetiségünk értelmisége is csak most kezd megizmosodni. Válik lassan közösségé.

A maga nemében páratlan vállalkozás ez a könyv. Óriási kutatómunka és szisztematikus vizsgálódás eredménye. Górcső alá veszi az 1978 és 1997 közötti pedagógiai szaksajtót, melyre Péter nyolc oktatási modellt állít fel. Ezt vizsgálja úgy, hogy közben – és a számomra ez a legérdekesebb – kommentekkel látja el, egy kevert műfajú, érzékeny határmezsgyén a tartalmi leírás és a vélemény között. Nem bántó, mégis érthető, hogy milyen változásokon mennek át a cigány tanulókról szóló, általában gyakorlati tapasztalatokra épülő írások, vélemények, ajánlások. Csodálom és kicsit irigykedem is elemzéseire, lényeglátására. Lehet, hogy a laikus számára kicsit száraz és nehéz olvasmány, viszont a téma iránt érdeklődök számára igazi információkkal teli csemege. Ahogy céljait megfogalmazza:

A hazai neveléstudományban és közéletben hosszú évtizedek óta vitatkoznak arról roma és nem roma értelmiségiek, oktatáskutatók, neveléstudósok, oktatási és nevelési szakértők, elméleti és gyakorló pedagógusok, közírók: miként lehetne elősegíteni – magyarországi és európai színtereken – a roma származású gyermekek/tanulók iskolai sikerességét, ezért az értekezésben az – előbbiekben jelzett – diskurzus – roma gyermekek iskolázási problémáira adott – elméleti és gyakorlati válaszait, illetve azok médiareprezentációját, kívántam összegezni 1978 és 1997 között.

Bogdán Péter könyvét, amely tulajdonképpen doktori disszertációjának könyvre szerkesztett változata, szeretettel és tisztelettel ajánlom önöknek, pedagógusoknak, a jövő nemzedékét felnevelőknek.