Tanári hitvallásom
Tóth Eszter írása
Mindenki felemelkedése a tükör előtt kezdődik.
A legtipikusabb társadalmi jellegzetesség ma az elégedetlenség. A társadalom azt akarja, hogy a dolgok gyorsabban menjenek és nagyobb léptékűek legyenek, ami azt jelenti, nem ülhetünk a babérjainkon. Ez nagyon fontos szerintem.
A kérdés az: mit teszünk ezért. Egy lehetséges válasz, hogy ezt a sorsra bízzuk. A másik megközelítés, amiben én hiszek, hogy ez a tanári küldetésünk.
Mindenki felemelkedése a tükör előtt kezdődik.
Vannak példák országunk iskoláiban a kiválóságra és az áttörésre – kevés, de van. Van ellenkező példánk is, és ami ott hiányzik nekünk: az a jó tanár. Szükségünk van a kihívást értő tanárokra, olyan tanárokra, akik majdnem teljes mértékben kihasználják a gyerekekben rejlő lehetőségeket.
Hagy mondjam meg nektek, a tanári munka nem állhat meg egy szinten. Nincs „kicsit jó tanár”. Van természetadta tehetségű tanár, és van magát lépcsőzetesen felépítő tanár. De a te tanárságod minősége egyedül tőled függ, és az egy alapos önvizsgálattal kezdődik – a tükör előtt. Onnan a felemelkedés olyan, mint egy ugrás egyenesen a határtalan égbe.
A tanár leginkább a gyerekek által érintett. Arra való, hogy elvezesse a fiatalt olyan területekre és eredményekre, amelyeket nem érhetnének el nélküle. A tanár a csoport szerves részeként kell, hogy működjön, nem saját kénye-kedvére, hanem a gyerekekkel, akiket meglátnia kell, és nem keresztül nézni rajtuk. Gyerekekkel, akiket meg kell értenie, akiktől tanulnia kell, és elsősorban be kell vonnia őket a tanulásba. És amikor ők már a tieid, te kell, hogy legyél ihletük forrása, te kell, hogy legyél a nevelőjük, neked kell megrónod őket, ha szükséges – és neked szeretned kell őket!
Tanárnak lenni arról is szól, hogy ragaszkodj az igazsághoz. A tanároknak még a legzivatarosabb időkben is iránytűként kell szolgálniuk. Az teszteli őket. Igen, a tanárt meggyőzhetik és befolyásolhatják az emberek, ha szükséges, de a tanárnak ragaszkodnia kell az igazságához, olyan kell, hogy legyen, mint egy iránytű, és nem, mint a láng a szélben.
Oly korban élünk, amely bevezette az „alternatív igazság” fogalmát. Én nem hiszek ebben. Van igazság és van igazságtalanság. Van jó, és van rossz. Nekem egyetlen igazság létezik: a gyerekeket segíteni a tudáson és a tiszta érzelmeken alapuló, ezért biztonságot nyújtó, belső szabadsághoz. Ezt semmi nem írja felül.
Azt hiszem, hogy a valódi erkölcs diskurzusait jelenleg félredobják, inkább adnak helyet az azonnali, vonzó fecsegésnek, a chat-stílusnak. De értékeinket – az empátiát, a barátságot, a személyes példamutatást – nem szabad félretenni. Nem hagyhatjuk, hogy egyetlen tesztünk legyen csak: a fegyelmi vizsgálat. Többet kell igényelnünk magunktól. Önvizsgálatunk erkölcsi vizsgálat. És ha nem védjük meg értékeinket, gyorsan elérünk a csúszós lejtőre.
A tanításban ezért a személyes példamutatás is nagyon fontos. A tanárnak több kötelessége van, mint joga, és az igazán jó tanár olyan ember, aki képes félelem nélkül elfogadni saját tévedését. Csak a gyenge emberek rejtőznek az elvárások mögé, és félnek beismerni, hogy hibáztak. Mint tanár minden órám után mindig eljutottam az önvizsgálat „szobájába”. Mint mindenki más, azért mentem oda, hogy megtaláljam a hibáimat és tévedéseimet, és tanuljak belőlük. Ez nem gyengeség. Ez a tanári lét egyik lényege.
Az utolsó elv a szerénység és az alázat. Egyetlen tanár sem Isten. Emberi lény. A gyerekek nélkül, akiket tanítasz, nem fogsz sehová eljutni, ezért a gyerekek között kell élned, szerényen és alázatosan kell tenned a dolgod: velük és közöttük.
Minden nép története generációkon át történő egyedi utazás. Messze előrelátó tanárok „terméke”. Fiataloknak mondom: Ti vagytok az új generációnk, népünk olyan magasra fog emelkedni, amit Ti megcéloztok.
Tanítványaim a nyári fizikatáborban
A „hitvallásom” kezdettől fogva az, ami itt olvasható. De most az eredeti szöveget nem én írtam, és az eredeti nem is a tanárságról szólt. Valaki más írta a vezetésről 2018 márciusában, amit angolból lefordítva írtam át egy kicsit a tanárságomra. Ez az ember ma már nyugdíjas pilóta. Az alábbi linken „találkoztam vele” először. Lenyűgözött magas szintű repülési tudásának és a múltat tisztelő, tiszta lelkének együttélése. Utána néztem a neten. Így találtam rá az általa írt cikkre. (Akit érdekel, annak leírom magyarul, mit mondott 2003-ban miután a felhőkön áttörtek, és szoros kötelékben átrepültek a cél fölött.)
Hozzászólások
Kedves lájkolóim!
Köszönöm, hogy értettétek, ez az írás arról szól, és nem másról, hogy „tanárok állnak a vártán”. Rajtuk múlik következő generációink sorsa. Még rövidebben: hitet akartam adni a kollégáimnak.
A keretezett szövegben azt a csoda van, hogy az általános emberi értékek a Föld bármely pontján, bármilyen hivatásnál hasonlóak.
köszönöm
jól esett olvasni