L. Ritók Nóra: Az egyházi iskolák és a szegregáció
Egy HHH tanulóktól mentes iskola megszervezésének receptje.
Szükséges hozzávalók
- Végy egy olyan települést, ahol legalább egy, önkormányzati fenntartású iskola működik, mondjuk társulásban, és integrált oktatást valósít meg. Olyat, ahol sok a gondot jelentő, HHH, főleg cigány gyerek. És ahol van gyerek, bőven. Nem HHH is.
- Szükséged lesz még egy a törvények szerint iskola alapítására, fenntartására alkalmas egyházra, esetleg alapítványra.
Az elkészítés menete- Hintsd el a hírt, hogy alakul egy olyan iskola, ahol nem lesz cigány, nem lesz probléma, verekedés, csúnya beszéd, fejtetű, lopás stb. Ezt jó korán kezdd, messze a tanévkezdéstől, és engedd a hírt szabadon szárnyalni.
- Folytasd az óvodában, a leendő elsős szülőkre koncentrálva. Jó, ha van önkormányzati képviselő, aki támogat. Vigyázz! Úgy kell tenned, mintha nem a cigánymentes iskolára szerveződne a dolog. Tehát, semmit leírni, csak szóban és diszkréten.
- Járd végig a családokat, jellemezd az önkormányzati iskola problémáit, jelezd, hogy mennyivel eredményesebb lesz nálatok majd a munka. Ecseteld a gyerekek jövőjét, mennyire meghatározó, hogy ne olyanok közt legyen, akiket nem érdekel semmi, sosem tanulnak, stb.
- Támassz olyan felvételi feltételeket, hogy a HHH, a cigány ne jelentkezzen, de ne lehessen tetten érni a szándékosságot. Pl. lelkészi ajánlás, kötelező egyházadó, rendszeres templomba járás, esetleg tandíj.
- Örömmel fogadd a nem hátrányos helyzetű, nem cigány szülőket, esetleg („magunk között”) már mondhatod, hogy ez mennyivel jobb iskola, hiszen itt nincsenek „azok”. Mondd, hogy szívesen fogadod az átiratkozókat, akár tanév közben is.
- Tedd a beiratkozást az önkormányzati iskola beiratkozási időpontja elé, ez nem nehéz, hiszen őket a törvény kötelezi, hogy jó előre megjelöljék a napokat. Ne adj információkat, hányan iratkoztak be. Győzködd az utolsó pillanatig az ingadozókat.
Már készen is van! Dőlj hátra kényelmesen, és nézd végig, hogyan kezdi szegregálni magát az önkormányzati iskola, megjósolható véggel, büntethetően.. Nyugodt lehetsz: téged meg fog mindig védeni a demokrácia egyik vívmánya, a szabad iskolaválasztás lehetősége. Mert ugye arról senki sem tehet, hogy a szülők, a hitbeli elköteleződés miatt, egyéni döntéssel választanak iskolát… Jó iskola lesz a tied. Mindig teljesíteni fogod a kompetenciamérések átlagát, nem lesznek problémás, HHH gyerekek, szülők. Ha ügyes vagy, néhány év múlva az összes nem cigány, nem HHH gyerek a te iskoládba fog járni, a többi pedig az önkormányzatiba.
Nos, így szól a kissé ironikus recept ma, 2010-ben, Magyarországon, az Európai Unióban. Próbáltam időrendben leírni, úgy, ahogy nyomon követem. Mert mást tenni nem tudok.
Esélyegyenlőségi szakértőként több fenntartót és iskolát is segíthettem az esélyegyenlőségi helyzetelemzés és akcióterv elkészítésében. Önkormányzati és más fenntartásúakat is. Egyháziakat is.
Olyanokat, ahol az integráció több-kevesebb sikerrel magvalósult, olyanokat is, ahol semmit sem tettek a szegregáció ellen. És olyanokat is, ahol az esélyegyenlőségi helyzetelemzés nem is mutatott HHH tanulókat. Nem azért, mert nem vizsgálták eddig. Hanem, mert nem voltak az intézményben. Többségük egyházi iskola volt.
Most pedig az orrom előtt alakult egy, a fent leírt recept szerint. Tudjuk azt is, hogy ahol a szülők megengedhetik maguknak, hogy alapítványi iskolát szervezzenek, ugyanezekkel a feltételekkel, megteszik (lásd Jászladány). Efféle is tervben van már a kistérségben.
Írhatnék tehát alapítványiról is, most mégis az egyháziról írok, mert míg az előző csak tervben van, emez már megvalósult, itt, a 33 LHH kistérség egyikében. Ahol magas a munkanélküliség, sok a HHH gyerek, és sok a cigány is. A létszámuk pedig nő.
Van olyan falu, ahol a helyi CKÖ szerint a felnőtt lakosságban a romák aránya 25%, az iskolai arány 55%, az óvodai pedig már 75%.
A saját szempontjából mindenkinek megvan az elfogadható indoka.
Az egyháznak kellenek az iskolák. Korábban művészeti iskolája volt, de már nem bírt fennmaradni a csökkenő normatíva miatt, lépni kellett tehát, sok minden miatt, hát léptek. Az általános iskolai oktatás felé. A hitélet azonban nem olyan erős errefelé, hogy pusztán az egyházi iskola ténye miatt meglegyen a szükséges létszám. Kellett még valami, ami vonzóvá teszi az iskolát. Egy ilyen kistérségben pedig a cigánymentes iskolának vonzereje van. Nem is kicsi.
A szülőket is megértem. Ki szereti, ha a gyermeke megtetvesedik, ha ellopják a tolltartóját, netán megverik?
Most tehát úgy tűnik, ebben a pillanatban mindenkinek jó a kialakult helyzet. Az egyháznak azért, mert iskolája lett, a középosztálybeli szülőknek azért, mert biztosítva látják a problémamentes oktatást a gyermekük számára. Az önkormányzat ugyan normatívát veszít, lehet, hogy pedagógusokat is kell majd elbocsájtani, de csökkennek az összeütközések a két társadalmi réteg között, hiszen az elkülönülés a konfliktuslehetőségeket is csökkenti. Épp elég bejelentés, feljelentés érkezett eddig az integrált oktatás miatt. A cigányok pedig egyelőre nem akarnak másik iskolába átiratkozni, amelyről egyébként is úgy hírlik, hogy ott úgysem bírnák a magasabb követelményeket.
Mégis miért rejt magában problémát a helyzet? A jövő miatt.
Hazai és nemzetközi kutatások sora igazolja, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú, főleg roma gyerekek a szegénységet továbbörökítik. A szegregáló oktatás felerősíti az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket. Integrált oktatás nélkül nem fog megoldódni a cigányság problémája. A szegregált iskolák képtelenek javítani a helyzeten. Ha nem talál a rendszer valamiféle kiutat, a mostani állapot csak romlani fog.
A kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a rendszerváltás óta szabad iskolaválasztás és a deszegregációs törekvések egymásnak ellentmondanak. A közoktatási törvény 13. § (1) bekezdése szerint a szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A szabad iskolaválasztáshoz való joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat iskolát.
Ahol lehet választani, ott a szülő megteszi, ahol meg nincs lehetőség, ott előbb utóbb lesz valaki, aki megteremti rá a lehetőséget.
Amíg egy szülő eldöntheti, melyik iskolába vigye a gyerekét, addig a többségi szülők el fogják kerülni azokat az iskolákat, ahol magas a HHH arány. Ha elsőbbséget élveznek a lakóhely szerinti tanulók, akkor a szülők megkeresik a megoldást – ha kell, ideiglenes lakcímet szerezve –, hogy az általuk választott iskolában a hely biztosított legyen.
A törvény ellentmondásos helyzetet alakít ki azzal, hogy piaci helyzetet teremt, ami bizonyos körülmények között ösztönző is lehetne, ám jelen esetben a szegregációt törvényesíti. Azt a szegregációt, amit más törvények szerint büntetni kell, hiszen sérti az alapvető gyermeki jogokat.
Most egy önkormányzat felelősségre vonható, ha szegregált oktatási intézményt tart fent.
Eszközei viszont nincsenek a másik fenntartóval szemben. Azt „lebuktatni” csak rejtett kamerás felvétellel, hangfelvétellel lehet, olyan szituációt teremtve, amelyben a valós helyzet egyértelműen megmutatkozik.
Az egyházi középiskolák zöme gimnázium, felvételihez kötött bejutással, ezeken a helyeken a HHH gyerek ritka. Az általános iskolákban azonban nincs felvételi. Mégis, a legtöbb egyházi iskola képes olyan feltételeket teremteni, hogy elkerüljék az alacsony társadalmi státuszú gyerekek.
A helyzet igazolásául íme, néhány adat az OKM statisztikái alapján!
Jelenleg Magyarországon az általános iskolai tanulók egyharmada igazoltan hátrányos helyzetű. Az egyházi iskolákban ez az arány 3,55 %. A halmozottan hátrányos helyzetűek aránya pedig náluk ezen belül mindössze 1,9%. És akkor még nem beszéltünk a hátrányos helyzet földrajzi behatárolásáról, azokról a településekről, ahol ez az arány jóval az országos átlag fölött van, és jelen vannak az egyházi fenntartású oktatási intézmények is. Ott a különbség még sokkal szembetűnőbb.
Most, hogy az infrastrukturális fejlesztési források elérését esélyegyenlőségi terv készítéséhez kötötték, sok településen fény derült arra, hogy itt nincs minden rendben. Az egyházi iskolák nem igazán vállalják fel a település ilyen jellegű problémáinak megoldását, a terhek közös viselését. Több helyen sikerült valamiféle együttműködést elérni az önkormányzat és az egyház között, ami a HHH tanulók egyenletesebb elosztására irányult. De kizárólag a pályázati források elérése miatt. Ahol ez nem szükséges, ott maradt a régi helyzet. Sok helyen még a halmozottan hátrányos helyzetű kifejezés is ismeretlen az egyházi fenntartók számára.
Valamit különösen nehezen értek: a tanítások szerint az elesetteken, a szegényeken való segítés minden egyházban kiemelt fontosságú. Meg is teszik ezt a különféle missziók keretében, adományoznak, élelmet osztanak, otthonokat működtetnek.
De miért nem terjed ez ki általánosan az oktatás területére is? Miért nem keresik itt is a segítés lehetőségét? Miért nem nyitják meg a kapuikat, vagy miért nem lobbiznak a társadalom perifériáján élő gyerekek beiskolázásáért? Nem itt teljesülhetne leginkább az egyház célja, a felnövekvő nemzedék nevelésében?
Ha már a normatíva érdekében minden követ megmozgatnak, nem lehetne, hogy a terhekből is kivegye az egyház a részét? Ha egyenlő feltételeket kérnek az önkormányzati iskolákkal, akkor ez elfogadható elvárás lenne….
A társadalomba mindenki beletartozik: a jó körülmények között élők és a hátrányos helyzetűek, a cigányok és a nem cigányok egyaránt.
A problémák megoldásán is közösen kellene munkálkodnunk. Mindenkinek. Törvényhozóknak, iskolafenntartóknak, oktatási intézményeknek.
Könyvészet
A szerzőről:
Hozzászólások
Igaz írás.
Igaz írás.
szegregáció
A szerző abba a hibába esik, hogy nem rendszerszerűen gondolkodik. Valóban nem szerencsés, ha ilyenfajta szegregáció alakul ki. Bizonyos társadalmi csoportok (jellemzően a középosztály képviseletében egyházak, alapítványok) próbálnak megoldani egy problémát, amelyet megoldani nem az ő feladatuk, nem az ő kompetenciájuk. Ők olyan megoldást találnak, amilyenre ők képesek. A kritika nem nekik kellene, hogy szóljon.
Legfeljebb azért, hogy az egyházak gyakran a kispolgári rétegek érdekét képviselik - eredeti hivatásuktól eltávoldova. (Ellenpéldák is vannak, maikor épp egyházi személyek, intézmények cigányokkal, hátrányos helyzetűekkel foglalkoznak...)
Szóval a kritikát nem érzem jogosnak, az iróniát pedig nem helyénvalónak. Sőt. Olyan civilek kellenek, akik védekeznek, tesznek valamit. És nem ellenük kell írni, hanem megoldási ötleteket adni, és helyes irányba terelni az ő tettrekészségüket. Én sem szeretném akármilyen iskolába a dni a gyermekeimet. Ahol mondjuk olyan pedagógusok dolgoznak, akik el vannak keseredve, fásulva, ahol közönyösek - mert őket sem segíti senki a problémák kezelésében.
A cikk megintcsak a problémák és a problémák megoldásának felelősségének elkenését szolgálja. Jobb egy rossz reakvció, ami megmozgatja az állóvizet, mint a tehetetlen semmittevés.
az egyeházak feladata
nem lehet azt mondani, hogy az egyház(ak)nak nem feladata az elesettek segítése. Sajna a XIX. szd-tól (Magyarországon, nyugaton még hamarabb, kb az ipari forradalomtól) az egyházak elvesztették a kapcsolatot a szegényebb néprétegekkel. Részben "praktikus" okokból (a gazdagok fizetik az egyházfenntartást), részben ügyetlenségből (nagy szervezet lassabban mozdul). A középkorban (és korábban) voltak a szegénység kezelésére eszközei az egyháznak (sőt, mondhatni csak nekik voltak - kórházak, menhelyek, iskolák), és '45 előtt is voltak kifejezetten szegényekkel foglalkozó szerzetesrendek, missziós intézmények stb. (nem elég, de azért jelentős). A szocializmus alatt gyakorlatilag a vidéki parasztságra (lassabban nevelhető) és a városi középosztályra sikerült sikerült az egyház(ak) befolyását visszaszorítani. A "maradék" pedig a rendszerváltás után a saját (középosztálybeli) tagsága és az újjáéledő hatalomegyházi trendek miatt nem nagyon jeleskedett az elesettek segítésében. Nagyon sok kivétel van (hál' Istennek), de sajna kevés (és persze probléma, hogy a - jelenleg fő csapásiránynak tekintett - célokban is nehezen győzik magukat az egyházak).
Nem tudom, reménytelen volna-e valami nagyon magas egyházi fensőbbséghez fordulni az pl. az Igazgyöngy támogatásáért...
szegregáció
A szerző abba a hibába esik, hogy nem rendszerszerűen gondolkodik. Valóban nem szerencsés, ha ilyenfajta szegregáció alakul ki. Bizonyos társadalmi csoportok (jellemzően a középosztály képviseletében egyházak, alapítványok) próbálnak megoldani egy problémát, amelyet megoldani nem az ő feladatuk, nem az ő kompetenciájuk. Ők olyan megoldást találnak, amilyenre ők képesek. A kritika nem nekik kellene, hogy szóljon.
Legfeljebb azért, hogy az egyházak gyakran a kispolgári rétegek érdekét képviselik - eredeti hivatásuktól eltávoldova. (Ellenpéldák is vannak, maikor épp egyházi személyek, intézmények cigányokkal, hátrányos helyzetűekkel foglalkoznak...)
Szóval a kritikát nem érzem jogosnak, az iróniát pedig nem helyénvalónak. Sőt. Olyan civilek kellenek, akik védekeznek, tesznek valamit. És nem ellenük kell írni, hanem megoldási ötleteket adni, és helyes irányba terelni az ő tettrekészségüket. Én sem szeretném akármilyen iskolába a dni a gyermekeimet. Ahol mondjuk olyan pedagógusok dolgoznak, akik el vannak keseredve, fásulva, ahol közönyösek - mert őket sem segíti senki a problémák kezelésében.
A cikk megintcsak a problémák és a problémák megoldásának felelősségének elkenését szolgálja. Jobb egy rossz reakvció, ami megmozgatja az állóvizet, mint a tehetetlen semmittevés.
Kedves L. Ritók Nóra! Attól
Kedves L. Ritók Nóra!
Attól tartok, hogy van egy kis problémám az írásával, bár alapértékek tekintetében majdnem teljesen egyetértünk.
Az Alkotmány a szülők kizárólagos jogaként határozza meg azt, hogy megválasszák a gyermekeiknek adandó nevelést. Alkotmányos jogukat semmivel sem lehet csorbítani. Ha egy szülő tehát úgy dönt, hogy az ő gyerekének az egyházi iskola a jó, vagy akár az ország másik végében levő, idegen tanítási nyelvű bentlakásos iskola, akkor ő így döntött, és kész. El kell fogadni.
Az önkormányzati iskoláknak nem azon kellene hisztizniük, hogy miért viszik el a gyerekeiket az igényesebb szülők. Inkább azon kellene elgondolkodniuk, hogy ők miért nem elég vonzók? Innét indulhatna el egy valóban alulról jövő reform. Addig, amíg a diákokat sehogy sem fegyelmező, alig nevelő, és emiatt oktatni is csak korlátozottan képes önkormányzati iskolának nincsen alternatívája, addig persze nincsen önkritikája sem. A piaca biztos, a megélhetése nincs veszélyben. Mihelyt azonban "van mááásik", az a másik vonzóbb. Vajon miért?
Csak találgatni lehet. De talán nem tévedek nagyot, amikor azt gondolom, hogy egyetlen tudásalapú társadalomban sem lesz különösebben versenyképes egy olyan munkavállaló, aki a tanulásra szánt legfogékonyabb 12 életéve során nem tanult, hanem azt hallgatta óraszám, hogy hogyan könyörög a tanító vagy a tanár az órát ellehetetlenítő, fegyelmezhetetlen gyerekeknek, akiket ráadásul a mai törvény szerint még eltanácsolni sem lehet. Mert az eltanácsolás feltétele ma még az, hogy az iskola találjon az adott diák számára átvevő iskolát. De hol az a bolond igazgató, aki ilyen züllesztőket akarna felvenni? Így aztán maradnak, ahol vannak, akármit is csinálnak, beleértve akár a kisebb gyerekek ütlegelését, kirablását is. Azok a szülők, akik ilyen környezetbe nem engedik a gyerekeiket, felelős szülőként járnak el. Tudják, hogy ha 45 percből 45 perc telik el tanítással és tanulással, még akkor is szükség lehet nyelvi vagy számítástechnikai téren plusz órákra ahhoz, hogy a gyerekeik jól teljesítsenek majd az egyetemi felvételiken. Ha azonban a 45 percből átlagosan 15-20 vagy annál is több perc azzal telik, hogy a szerencsétlen tanárok könyörögnek a neveletlen kölyköknek, hogy azok szíveskedjenek vagy figyelni, vagy legalább hangoskodással nem zavarni azokat, akik tanulni szeretnének, akkor az adott osztályba járó összes gyerek jegyet válthat a HHH státuszhoz. Épeszű szülő ezt nem akarhatja. Épeszű szülő nem teheti ki a gyerekét efféle emberkísérletnek. Mert az, ami ma integráció örve alatt folyik, az bizony az.
Talán innen kéne újra nekifutni, nem gondolja?
Üdv:
b
Tüneteket toszogatunk
Az írás is és a kommentek is csupán a tüneteket piszkálják. Mert a rendszer betegségének tünete, hogy az önkormányzati iskolákban olyan tanárok működnek, amilyenek és olyan gyerekek járnak, amilyenek. A rendszer hibája, hogy a szülők - teljesen érthető, sőt elvárható módon a gyerekük számára a legjobbat akarják, hiszen ma mindenhol azt hallani, hogy a közoktatás nagyjából bebetonozza az ember későbbi lehetőségeit; így egyértelmű választás annak, aki megteheti, hogy alapítványi vagy egyházi sulit fizet a kölöknek. A nem létező roma oktatási stratégia, létének hiánya végett, nem enyhítheti a problémát. Az író hölgy az ismert jelenségek felsorolásával nem hoz újat, hacsak nem azt, hogy megfogalmazása nyomán negatív színben tünnek fel az alapítványi iskolák, illetve a szülők, akik bizony mernek jobbat akarni a gyereküknek.
Valóban hiányzik a megoldási javaslat. Ezernyien írták már le a tüneteket. (Magas osztálylétszám, sok adminisztráció, kiüresedett, befásult, eszköztelen pedagógus, aki kűzd a megélhetésért. Az iskolák egy része pénztelen, egy részében megy a lenyúlás. Nincs valós minőségbiztosítás. A gyerekek gyorsan változnak és egyre nehezebben kezelhetőek. Nem hiszem, hogy "butábbak", de nagyon mások. Közben a világ, az életben ténylegesen hasznos tudás hihetetlenül gyorsan változik, míg a közoktatás olyan lassan mozdul, mint a nyugdíjas, aki előtt a csiga csak úgy huss...És ez igaz a felsőoktatásra is.) Tessék megoldásokat javasolni!
Én nem értek hozzá, de vajon miért nem lehet pozitív szegregációt megvalósítani? (Lehet ez a szó pozitív értelmű?) Komolyan tudakolózom, nem költői a kérdés. Nem lehetne roma helyi tantervet kidolgozni? Már óvodában. Mondjuk úgy, hogy legalább az egyik óvó néni cigány, aki érti a szülőket is? Főleg, ahol a családok 80%-a cigány. Bizonyos órákat/foglalkozásokat közösen tartani, főleg szórakoztatóakat és olyan módszereket behozni, amiben kölcsönösen együttműködhetnek és kijöhetnek az értékek. Na, persze ehhez viszonylag kis létszámú csoportok, osztályok kellenek, LELKES pedagógusok (nem egy-kettő, hanem sok, mind). És máris leállítom magamat, mert gyanítom itt úszott a felvetésem, és még nem jöttek a szakmai ellenérvek.
A legnagyobb baj a szerintem a humán erőforrással van, annak a baja pedig a humán erőforrás menedzsmentjéből fakad, annak minden elemével együtt (képzés, finanszírozás, elégedettségmérés, terheléselosztás). Cáfoljatok meg!
Kedves Borzimorzi és
Kedves Borzimorzi és Zen,
Kicsit mindketten félreértettek, bizonyára, mert nem fogalmaztam elég pontosan. Nem azzal van bajom, ha egy iskola jobb, mint a másik, és a szülő úgy dönt, hogy oda íratja a gyermekét.
Erre ma a szabad iskolaválasztás lehetőséget ad, és sokan élnek is vele.
A bajom azzal van, aki azzal pozicionálja magát jobbá az iskolák között, miszerint attól lesz jobb, hogy ott nem lesz HHH gyermek. Attól tud jobb munkát végezni, hogy kizárja az említett társadalmi csoportot. No nem nyíltan, de „okosan”, ahogy a cikkben leírtam.
Mert azt mindannyian tudjuk, hogy a pedagógus ( a fásult, módszer nélküli, alulfizetett, stb…ahogy írják) csak az egyik tényező. A másik a gyerek. Aki nagyon nem mindegy, honnan jön.
Persze, én is azt mondom, hogy az integráció nem volt túl sikeres az oktatásban. De a feltételek miatt nem (osztálylétszám, szakemberhiány, módszerhiány, stb…ahogy írják), és abban, hogy a feltételek jobbak legyenek, abban nem partner az egyházi oktatás. Mert ahhoz, hogy az arányok kedvezőbbek legyenek, mondjuk egy településen belül, abban elég elutasító. Vagy mondjuk úgy, hogy nem gyúr rá. Inkább az ellenkezőjére.
Szakmai indokok szerint az a feltevés, hogy 10 % fogyatékkal élő, vagy 30 % valamilyen más problémával küzdő gyereket képes egy ép gyermekközösség megfelelően integrálni. Megfelelő szakmai segítséggel.
Az ilyen iskolaszervezés miatt, amit írtam, az egyháziban ez az arány lehet 100 %-ban normál, míg az ugyanazon településen működő önkormányzatiban akár 60% problémás. Az könnyen működik, ennek lehetetlen. Ha mindkettőben 30 % lenne, mindenki jól járna. Ja, legjobban a gyerekek. Mindkét csoport. Ez, mert minta lenne előtte, az, mert megtanulna együtt élni a mással, és segíteni.
De az úgy tűnik ebben a játékban a gyerekek a legkevésbé fontosak.
Sajnos nem hiszem...
Kedves Nóra!
Sajnos nem hiszem, hogy ennyire egyszerű a kérdés, bár tökre nem értek hozzá. Értem és megértem a problémáját. Szerintem is ellentmondásos, ha az egyház a segítségre szorulók, a szegények ellenében tevékenykedik. De ez sokkal inkább egyház kritika, mint oktatási kérdés, nem? Ha a rendszer egyik elemét sem változtatjuk, akkor az egyházi/alapítványi iskolában sem tudnak sokkal többet kezdeni a több foglalkozást és másféle bánásmódot igényló gyerekekkel. Az osztály létszám gondolom nem jelentősen kisebb (kell a fejpénz, ugyebár), a fizetés sem sokkal több (profit sem árt, meg az extra szolgáltatást is finanszírozni kell), míg a szülők elvárása szignifikánsan nagyobb az ilyen iskolákkal szemben, joggal. Ha már, ugye...
Nagyon szép a deklarált integráció, de ha nincs hozzá eszköz, módszer, pénz és paripa, akkor üres szavakká válnak. Nagyon is fontosak a gyerekek, csak nem mind. :( Vesszen mind, vagy legalább néhánynak legyen "jó"? Tudom, ez rövid távú gondolkodás és a társadalmi jó szempontjából nem előnyös, de ezt sem a térségi és nyilván saját célokat (üzleti, marketing) figyelembe vevő egyházi, alapítványi iskolákon kellene leverni. Jól átgondolt rendszerszemléletű szabályok kellenének. És szakmai konszenzus.
Ezért írtam, hogy a probléma gyökere a rendszer hibája. Ebben egyet is értünk. Amikor óvoda működhet meglehetősen kicsi csoportszobában, ugyanúgy két szem óvónénivel 29(!!!)-es létszámmal, szakiskolai osztályok 36-os létszámmal, akkor milyen differenciálásról lehet beszélni? Pedig nem kell hozzá HHH-snak lenni, hogy kelljen (én, mint szülő legalábbis elvárnám) egyénileg is foglalkozni a gyerekkel.
hátrányos helyzetűekkel foglalkozóegyházi iskolák
Kedves Ritók Nóra!
Meggyőződésem, hogy mindazoknak, akik valóban tenni akarnak a hátrányos helyzetű gyerekekért, fiatalokért, össze kellene fogniuk, tisztelniük kellene egymást. Szívesen írnék most arról, hogy a művészeti nevelést mennyire fontosnak tartom, de helyesbítést kérő levelet kell megfogalmaznom.
Az egyházi iskolákról alkotott és leírt vélemény elhamarkodott, és hiányos ismereteken alapul. A statisztika sok mindenre jó, de arra, hogy általános képet formáljunk iskolákról, biztosan nem elegendő.
Ha bárki ellátogat az alább felsorolt (a felsorolás nem teljes) iskolákba, és továbbra is azt állítja, hogy az egyházi iskolák nem vesznek részt a hátrányos helyzetű gyerekek segítésében, akkor nem volt ideje arra, hogy megnézze az intézményekben folyó munkát, ismerkedjen az ott tanulókkal!
Kérem, hogy ha már megírták a negatív véleményt, írják meg azt is, kikkel, és hogyan dolgoznak a felsorolt iskolákban!
Köszönöm a kiegészítő véleményt.
Üdvözlettel: Sz. Judit
1. Kolping Katolikus Szakiskola Speciális Szakiskola és Kollégium Pétfürdő
www.kolpingpet.hu
2. A nagybajomi Kolping iskola
http://kolpingnagybajom.hu/index2.php
3. KOLPING KATOLIKUS SZAKKÉPZŐ ISKOLA SZEKSZÁRD
www.kolping-szekszard.sulinet.hu/
4. Nagykőrösi Kolping Katolikus Általános Iskola Nagykőrös: www.iskolabazis.hu/nagykorosi_kolping_katolikus_altalanos_iskola_nagykoros
5. Az esztergomi Kolping iskola: www.kolping-egom.hu/
6. A gyöngyösi Kolping Iskola: www.kolpinggyongyos.hu
példák
Kedves Judit,
a gondolkodásunk hasonló, én magam is az összefogás híve vagyok, és semmiképp sem szeretnék tiszteletlen lenni senkivel sem.
Tudom, hogy vannak iskolák az egyházi fenntartásúak között is, akik példásan tesznek a hátrányos helyzetűekért.
Ilyen listát, amit Ön is küldött, megpróbáltak még páran összeállítani. ..(hasonló létszámig jutottak)....de az írásomban is közölt statisztikák makacs tények. Most rákerestem az egyházi oktatási intézmények számára, nem túl friss adat, de mégis: 134 óvodát, 183 általános iskolát, 24 szakiskolát, 28 szakközépiskolát és 103 gimnáziumot találtam.
És nem tiszteletlenség részemről azt állítani, hogy ezekben az iskolákban a halmozottan hátrányos helyzetű (és nem a HH-s) tanulók aránya sokkal, de sokkal alacsonyabb, mint az önkormányzati iskolákban. Persze vannak üdítő kivételek, nemrég épp a Tanítani Konferencián, Miskolcon hallhattam egy remek előadást egy csereháti katólikus óvodáról, és összevont alsó tagozatos iskoláról, és bizonyára az Ön által írtak is ilyenek. De arányaiban nem ez a jellemző, bár kívánom, hogy legyen az. Mindannyiunkért.
És lehet, kissé irónikus volt az írás hangvétele. Vállalom. Mert nehéz csendesnek és nyugodtnak maradni, amikor az ember orra előtt szegregálódik egy általános iskola, miközben erősödik az egyházi, néhány asszimilálódott hátrányos helyzetűvel reagálva a kritikára, olyannal, akivel nincs gond, és gondosan kerülve a környék HHH-s, cigány, mélyszegénységben élő, gyakorta tetves és piszkos gyerekeit....Mert abból egy sincs ott. És attól tartok, nem is lesz.
Szóval, én csak egységes társadalmi szerepválllalást szeretnék. Fenntartótól függetlenül.