Szegregáló pasztoráció
L. Ritók Nóra írása
És mivel szabad iskolaválasztás van szabad vallásgyakorlással, ezt a mi demokratikus államunk tiszteletben tartja. A szülők szabadon dönthetnek… milyen szép!
2010-ben írtam itt egy cikket, amelyben leírtam a szegregált iskola létrehozásának receptjét. Azóta sokat romlott a helyzet. És azt hiszem, a nyíregyházi huszártelepi iskola ügye, vagyis a friss bírósági döntés végképp lezárta a változás lehetőségét. Vagyis változás lesz, de nem abban az irányban, ahogy eddig reméltem. 2010-ben még azt hittem, egyedi esetekről van szó, elszórtan, és bár azt is nehezen viseltem, hiszen minden gyerek fontos, de reménykedtem, hogy megállítható lesz a folyamat. Ehhez képest felgyorsult.
Most pedig a változás annyi, hogy a 2010-ben megírt „recept”, ami még burkolt eszközöket használt, már az érvényes törvények szerint íródik. Ehhez igazították azokat. A szegregációhoz.
Már csak annyi kell, hogy az egyház átvegye az iskolafenntartói szerepet. Ami ugyan anyagilag szintén az államé (nem is tudom, van-e még valahol olyan egyházi iskolarendszer, amit az állam finanszíroz, ráadásul jobban, mint az állami iskolákat), de a szabályok nem vonatkoznak rájuk. Vagyis csak a saját szabályaik. Amit ők alkotnak, állami segédlettel, kivételezett szerepbe hozva őket.
A szegregációnak ez a folyamata régóta szövődik a háttérben. Nekifeszülések, bírósági döntések, fellebbezések, pillanatnyi megtorpanások, majd erőgyűjtések jellemezték, megfelelő kommunikációs körítéssel.
Mára legálissá sikerült a szegregációt tenni. Ha ugyanis az iskola egyházi, akkor a szülő, ugye, azért választja, mert ezt szeretné. És mivel szabad iskolaválasztás van szabad vallásgyakorlással, ezt a mi demokratikus államunk tiszteletben tartja. A szülők szabadon dönthetnek… milyen szép!
Az, hogy érti-e, milyen vallás szerint szerveződik az iskola, milyen jövőképe van a szülőnek, tudja-e, milyen esélyei vannak innen a gyerekének, vagy csupán az idegentől való félsz vagy a konfliktusoktól való menekülés hozta benne létre ezt az akaratot, az nem érdekes. Nem is firtatják ezt… még véletlen rájönnének.
Generációkon át gyúrt arra a többségi társadalom, hogy a cigány értse, hol a helye. Hogy nem köztük. Ez a beidegződés már stabilan beépült, de nem azon dolgozunk, hogy megszüntessük, hanem épp ezt használja ki a rendszer ellenük. Csak úgy csomagolja be nekik, mintha értük lenne.
Az egyház tanaival való összeegyeztetést már minősíteni sincs erőm. Olyan feloldhatatlan ellentét ez a Biblia tanításaival, amiben nem tudom, hogyan dolgozhatnak azok, akik vallásos érzületűek.
Érthetetlen lett számomra végérvényesen ez az egész. Az oktatás így nem a jövő többé. Az oktatás eszközévé vált a társadalom kettészakításának, az esélyektől való megfosztásnak.
Új fogalmat emelhetünk be a köznevelésbe. A szegregáló pasztorációt. Mert ha az egyházi iskola éppen kizárólag cigány gyereket tanít, az ugyebár nem szegregáció, hanem pasztoráció. És ettől bocsánatos lesz.
Bocsánatos? Vagy bűn? Vagy bocsánatos bűn?
Megbocsájtható lesz valaha, ami történik? Azt hiszem, nem is ez a lényeg. Nem a megbocsájtás.
Hanem az, ami történik. Velük, velünk, mindannyiunkkal.
Pedig lenne megoldás. Minden eszköz az állam kezében van. De nem lépi meg. A szándék hiányzik.
A probléma túl nagyra nőtt. Nem fog hát neki a megoldásnak az állam – mert az népszerűtlen lépésekkel is járna bizonyára – hanem más rendszert épít. Nem esélyteremtőt, hanem kirekesztőt.
Azt hiszem, most már kezdhetünk félni. Mert ami ezután következik, az megjósolhatatlan.
Hozzászólások
általában mélyen egyetértenék, de …
… a konkrét ügy kicsit bonyolultabbnak tűnik.
http://valasz.hu/publi/szeretetteljes-felzarkoztatas-a-kuria-dontott-a-b...
Ez a cikk elég hihetőnek tűnik. Főleg az iskolabezárás utáni kegyetlen, „hideg integrációról”; illetve a gyerekekhez szeretettel forduló pedagógusokról szóló részek miatt gondolom úgy, hogy a konkrét ügyben nem feltétlenül elég a sablonos reakció („ezek szegregálnak, és az rossz”).
Azt hiszem, az alapállás az,
Azt hiszem, az alapállás az, ami miatt sokan nem értik, mekkora veszély ez. Amit persze folyamatosan erősítenek a kommunikációs csatornákon pl. a Gandhi Gimnázium példájával,ami egyáltalán nem erről szól, azzal, hogy a szülők szabad döntése, meg, hogy remekül működik az iskola, mindenki jól érzi magát, csak ez a gonosz, nem vallásos szakmai rész, meg a jogvédők háborognak...A szegregáció semmilyen körülmények között nem megoldás. Még akkor sem, ha a szegregált iskola pedagógusai azt szeretettel végzik. Még akkor sem, ha ezt összekutyulják a pasztorációval. Amihez nem kellene szegregált iskolákat "egyházasítani". Végezhetnék az integrált iskola mellett, segítve azt...Már rég ezerrel azon kellett volna dolgozni, hogyan lehetne a szegregálódott iskolákat integrálttá tenni, de nem, most még inkább újabb, most már törvényi köntösbe bújtatott szegregációs helyzeteket teremtenek. Egyszerűen nem értem, hogy nem látják, hogy ez nem megoldás. A szegregáció leamortizál mindent, környezetet, szakembereket, gyerekeket...és végül a társadalmat is. Azzal a problémahalmazzal, ami mára felnőtt, az egyház sem tud megbirkózni. Mindig reméltem, hogy az elkülönített oktatás legalizálásához nem talál partnert a kormány. Hihetetlen, hogy ezt pont az egyházban találta meg. Ezzel majd még egyszer el kell számolniuk. És attól tartok, nemcsak Isten előtt....
igaz, hogy írás
A szerző korábbi "receptjéről" akkor Zen és Sz.Judit értőn mondott véleményt. A lényeg, hogy "szegregáción" mindenki mást ért. Ezt az iskolát amiről most ír véletlenül ismerem és a helyzet ismeretében az írás számomra sokkal inkább tűnik hatásvadásznak, mint szakmailag megalapozottnak.
Nem értem, miért lenne
Nem értem, miért lenne szükségem hatásvadászatra....de kíváncsian várom a szakmai érveket,kedves badocza...
Kedves Nóra!
Kedves Nóra!
Azt gondolom, kevesen értik, hogy a szegregáció miért is rossz,főleg ha maguk az érintettek kérik és szívesen veszik.
Azt még érti a az egyszeri ember, hogy csúnya, keresztényietlen dolog kimazsolázni a jobbakat,-mint amit sokszor jogosan az Egyház szemére vetnek-, de azt már nem, hogy mi a baj, ha az elesetteket felkarolják.
Azt hiszem az emberek túlnyomó többsége, és a Görög-katolikus püspök is, a kúria jogi szakemberei is, azt gondolják, hogy jó a huszártelepi iskola működtetése. (Erről szól a törzsmókus idézte cikk is.)
Ez szerintem szakmai és nem erkölcsi kérdés.
Az hogy egy egyházi iskola a faluban begyűjti a jó hátterű gyerekeket, és a hátrányos helyzetűeket az államira bízza, az erkölcsi kérdés is.
Biztos vagyok benne,ha Kocsis Fülöp püspök Urat meg lehetne győzni arról, hogy ez az iskola nem tesz jót az ottani gyerekeknek, és jobb lenne nekik a többi-huszártelepiek 2/3-át kitevő-gyerekekkel a város más iskolájába járni, akkor Ő maga záratná be.
Épp most hallgattam meg Baló
Épp most hallgattam meg Baló műsorában Fülöp atyát....hát, a kérdésekre azért nem tudott meggyőző választ adni. Az, hogy a "mehetnének máshova" az ebben a helyzetben nem a megfelelő döntési helyzet, még azzal az érvvel sem, hogy ez van közel. Erkölcsi kérdésnek tartom minden olyan helyzetben a szegregációt, ahol településen belül van olyan iskola, ahol alig van cigány gyermek. És ebbe fölöslegesnek érzem, hogy szakmai szempontokat keverjünk bele. A szakma ott jön be, ahol olyan kedvezőtlen gazdasági-társadalmi folyamatok indultak be, hogy az szegregálta az egyetlen iskolát. Itt nagyon nehéz integrációs helyzeteket teremteni, de ezt meg lehet tenni, hogy a gyerekek minőségi oktatást kapjanak, és lassan visszafordítható legyen a lejtőn való csúszás. Ez hatalmas munka, mellé kell tenni még a településen belül sok mindent, és soká tart, de járható út. Viszont csak ott van létjogosultsága, ahol nincs könnyebb út. Ahol van minimum két iskola, ott van könnyebb út. Ahol több, ott még könnyebb. Csak elhatározás kérdése.