Kolosai Nedda: Ifjú szívekben élek

Szendrei Juliannára, az ELTE TÓK Matematika Tanszékének nemrég elhunyt tanszékvezető asszonyára emlékeztek 2013. február 21-én az egyetemi kar hallgatói, azok a diákok, akiket nemrég még aktívan tanított.

Elmesélték, érdekes szokásukká vált, hogy a tantárgy-pedagógia füzetükbe, a matematika feladatok mellé, más színnel buborékokat rajzoltak, ebbe írták bele a tanárnő nevelési, oktatási elveit, tanítási- és életfilozófiáját. A matematikatanítás módszertana ezektől a buborékoktól élettel telivé, elevenné vált, elnyerte értelmét, megtalálta helyét a tanító és tanítványai kapcsolatában is. Az alábbi füzetrészleteken látható néhány példa a buborékokra (katt a nagyításért).

Mielőtt megnéznénk, milyen életbölcsességeket rejtenek a buborékok, idézzünk fel néhány hallgatói emléket Szendrei Juliannáról, az oktatóról. 

„Vele volt az első olyan élményem, amikor nem számított, hogy ki mennyit tud matekból vagy milyen képességei vannak, mert az nem vesz el senkinek sem az értékéből.”

„Azt is mondta egyszer, hogy ne adjunk fel olyan házit, ami nincs begyakorolva, mert az csak kudarc, és az egész család egész este azon fog görcsölni.” 

„Annyi, de annyi emberséget mutatott.”

„Én arra emlékszem, mikor azt mondta, a mese mennyire fontos a matek órán is, mert oldjuk a szorongást, és nem baj, ha egy feladat mesés.”

„Hozzá rohantunk Kittivel, mikor tavaly tanítottunk először matekot. Csak bekopogtunk, elmondtuk a problémánkat, Ő pedig hatalmas szeretettel leültetett minket. Fantasztikusan törődött velünk.”

A buborékokba rejtett kincsek – Szendrei Julianna hallgatók által lejegyzett fontos gondolatai nevelésről, matematikatanításról – pedig a következők.

„A megoldás maga értéktelen. A folyamat az értékes, ahogy eljutunk oda.” 

„Amikor valamit magyarázunk, azt feltételezzük, hogy egy intelligens embernek magyarázunk, aki véletlenül nem jött rá a megoldásra.”

„Ha valakit megdicsérek, a többi megszidva érzi magát.”

„Ellenőrizni kell, hogy a gyerek velem van-e.”

„Vannak emberek, akik nem engedik meg maguknak a gyors intuíciót például büszkeségből vagy a könnyedség hiányából, ezért értéktelenné vált az intuíció.”

„Tanfeladattal nem lehet senkit megtanítani járni.”

„A tanítónak nemcsak az a feladata, hogy elképzelhető legyen a feladat, hanem hogy a gyerekek közben el is képzeljék!”

„Ha valódi életből vett adat miatt a gyerekek asszociálnak valamire, azt meg kell hallgatnom! Nem mondhatom, hogy ez nem tartozik ide, mert akkor elzárom a gyerektől a matekot, és az iskolán kívül nem fogja használni, csak az órán. Így felesleges az óra.”

„Bármi segít, ami miatt a gyötrődés megéri!”

„Nagy ötlet sosem kell, csak nagynak látszó ötlet egy jó feladathoz.”

„A kitartást csak úgy tudom fejleszteni, ha egy kicsivel tovább húzom, mint ahogy jól esik.”

„A gyerekeknek mindez varázslat.”

„Akkor is tedd fel a kérdést, ha nincs válasz.”

Fontos kérdése a tanítóképzésnek, ki adja majd tovább ezeket a szellemi kincseket? Ki közvetíti Szendrei Juli meghökkentően bátor, egyben megnyugtatóan emberi szemléletét a matematika tanításáról?

Kedves Olvasó, add tovább!

A képeken látható jegyzeteket Gréczi Brigitta készítette 2011 október-decemberében. Köszönjük!