Istvánder József (1933–2014)
Ruppert Edit (nem) búcsúzik
Ez a szolgálat sosem volt könnyű. Különösen nem a város peremén.
Józsi Bácsi! Jóska ! Főnök!
Józsi Bácsinak több mint tíz évig, Főnöknek megközelítőleg 25 évig szólítottam egykori magyar nyelv és irodalom tanáromat, csapatvezetőmet, igazgatómat. Jóskának csak 2-3 napig, mert amikor életem első pedagógusnapján megittuk a pertut, nagy bajban voltam! Valamit ki kellett hát találnom!
A tisztelet, a szeretet volt az oka annak, hogy képtelen voltam Jóskának szólítani azt az EMBERT, Akinek pedagógus voltomat köszönhetem! Tőle tanultam meg 8 éves ifivezetői tevékenységem során: a mi pályánknál nincs szebb! A pedagógus pálya hivatás!
Így hát névadó mama lettem! Istvánder József Igazgató úr így lett Pécsszabolcson Főnök!
Főnök!
Lassan már 2 évtizede annak, amikor Te búcsúztál tőlem a szabolcsi tantestület nevében, és útra bocsájtottál! Egy igen rögös útra! Igazgató kollégád lettem a város egy másik intézményében, Uránvárosban. Most nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy emlékezzek, felidézzek és megköszönjek!
Évkönyvünkben így írtál:
Igazgató. Sokan, sokféleképpen értelmezik ezt a szót! Én csak egyféleképpen tudom: szolgáló. Szolgálata a pedagógus közösségemnek, szolgálata a gyermekközösségnek, szolgálata a szülői társadalomnak. Ez a szolgálat sosem volt könnyű. Különösen nem a város peremén.
És ez így igaz! Ezért vagyok én is büszke arra, hogy több mint két és fél évtizedig pécsszabolcsi pedagógus voltam!
Főnök!
Pedagógiai tanulmányaidat a Püspöki Líceum és Tanítóképző Intézetben kezdted. Később a Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szereztél diplomát. Első kinevezésed az Egyetemi és Főiskolai DISZ Bizottság titkárává emelt, majd a DISZ Baranya megyei Bizottsága úttörőtitkára lettél.
1956-ba neveztek ki a Pécsszabolcsi Általános Iskolába. Magyart tanítottál, és úttörőcsapatot vezettél. Programjaid csodálatosak voltak! Emlékszem az éjszakai túrákra a Mecseken, a sok szervezett, élményt adó foglalkozásra, az általad kialakított ifivezetői gárdára, amelynek szerencsére én is tagja lehettem! Emlékszem a kéthetes országjárásokra, és az azokat követő kéthetes balatoni táborozásokra! Sokan talán el sem hiszik, hogy 1957-ben Te is, és én is először csodálhattuk meg a magyar tengert!
Csapatvezetői megbízásod során állandóan fejlesztettél, újítottál!
1958. Úttörőotthont építettünk, Te Kiváló Úttörővezető kitüntetést kaptál!
1962. Csapatunk elnyerte a KISZ KB Vörös Selyem Zászlaját. Téged alig akartak hazaengedni katonáéktól az ünnepségre és a kitüntetésed átvételére. KISZ Érdemérem!
1965-ig Szabolcson nagyméretű sportpálya, központi fűtésű üvegház, vízöblítéses illemhely csoportok épültek irányításoddal.
Nyolc évig vezetted a pécsi 1. sz. úttörőtábor építését, a táboroztatást!
A tornaterem építését már igazgatóként felejted be! 1967-ben meghívottként, friss diplomásként, magyarmecskei nevelőként én is ott szorongtam a több mint 300 meghívott között! A 60 óra társadalmi munkát én is teljesítettem! Munkádat akkor az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el!
Már szabolcsi nevelő voltam, utódod a csapatvezetői poszton, majd helyettesed, amikor meggyőztél bennünket arról, hogy újat kell tennünk!
1969-től bevezettük az iskolaotthonos szervezeti formát alsó tagozatban, egy évvel később a klubnapközis foglalkoztatást felsőben! Ebben az időszakban iskolánk az országban egyedülállóként próbálkozott megoldani a félnapos és egész napos osztályok zökkenőmentes működtetését, és tett kísérletet arra, hogy az egész napos osztályok szabadidős tevékenységébe bekapcsolja a félnapos osztályokat is!
Ez irányú munkádat és a Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni és Egész Napos Nevelési Szakosztályában végzett tevékenységedet ismerték el akkor, amikor
1971-ben Munka Érdemrend ezüst fokozata,
1973-ban Pedagógus Munkáért Emlékplakett,
1985-ben Állami Díj kitüntetést kaptál!
Főnök!
Mennyi mindenről szóltam már, és még csak 1975-nél tartunk! Ez év szeptemberében megvalósult egy újabb álmod! iskolát avattunk! Egy új, korszerű iskolát, állítom, Pécs városának ekkor legkorszerűbb intézményét, itt, a város szélén! És: köszöntöttünk egy fáradhatatlan, amolyan kidobják az ajtón, bebújik a kulcslyukon típusú EMBERT, aki már a Munka Érdemrend Arany fokozata kitüntetés tulajdonosa is lett!
Főnök!
Nagyon ritkán fordult elő, hogy ráértünk egy fél órára leülni, beszélgetni! Én egy ilyen ritka alkalommal mondtam Neked, hogy különleges érzéked van ahhoz, hogy ráérezz, mikor kell újítani, mást tenni! A rendszerváltás előtt már pár évvel ráéreztél arra, hogy értelmes elfoglaltságot kell biztosítanunk majd gyermekinknek mozgalmi keret nélkül is.
És az eredmény? Iskolaszövetkezet, iskolabolt, gombaház, takarékszövetkezeti ügyelet.
Aztán talán az egyik legnagyobb vállalkozásod: a szakiskola! Ráérzéseddel akkor Szabolcsnak megmentettél egy iskolát! És mi, akik Veled együtt tettünk dolgunkat, tudjuk csak igazán, hogy milyen értelmes, gazdag programot biztosítottál!
Főnök!
Biztosan észrevetted, hogy eddig tudatosan kerültem a búcsú szót! Miért is? Mert mi nem akarunk búcsúzni Tőled, csak elköszönni, megköszönni a 40 éves pedagógiai szolgálatot! Mégis meg kell említenem a búcsúzást, hisz a búcsú egyben mindig figyelmezető is: az egybetartozásra és a szeretetre!
Józsi Bácsi! Jóska! Főnök!
Tisztelőid, tanítványaid, kollégáid nevében elköszönök Tőled! Örök álmod legyen nagyon nyugodt, békés!