Szakmai visszaemlékezés csaknem 50 évről
Trencsényi László: Művészeti neveléstől a gyermekkultúráig. Tanulmányok, módszertani írások, reflexiók 1965-2013. Kiadja a PTE IGYK, Gyermekkultúra Kutatócsoport, Új Helikon Bt., Szekszárd–Budapest, 2013. Bús Imre recenziója
A kötet Trencsényi László – a címben jelzett témakörbe tartozó – munkásságának gyűjteményes kiadása, avagy „szakmai visszaemlékezése” csaknem 50 évről. Ez életkorban kifejezve is nagyon sok, de a szakmai munkásságot tekintve óriási teljesítmény – főként annak tudatában, hogy még ez is csak egy része a teljes szakmai múltnak.
Legelőször a szerzőnek a gyermekek és általában a fiatalság iránti elkötelezettsége, felelősségérzete tűnik ki a könyvből.
A főcím, a Művészeti neveléstől a gyermekkultúráig a kutatott terület bővülését is mutatja, de inkább két eltérő nézőpontot jelez. A szerzőnél ez azért is lényeges, mert a „gyermekkultúra” kifejezést és annak értelmezését, használatát is ő honosította meg a magyar kulturális életben, és már régóta azzal a komplex szemlélettel tekintett a területre, amelyet a gyermekkultúra jelent.
A témába tartozó személyes és közösségi érvényű történésekről is tudósít, amelyek meghatározó erővel bírtak a közelmúltban, és érvényesek a jelenben is. A művészeti, szakmai konferenciák, tanácskozások, viták, eszmecserék bemutatása, történeti és folyamatelemzések olyan bőséggel lelhetők fel a kötetben, hogy ezek eredményeit és szemléletét minden gyermekkel, fiatallal foglalkozó szakembernek ismernie kellene.
A kötet szerkezetében műfajok szerint tagolódnak a tanulmányok, írások, bár ezek nem merev határok, ugyanis a tartalmi összefüggések valóban „új jelentést adtak az írásoknak”.
A Tanulságos esetek, esettanulmányok egy része közvetlenül a gyermekekről, fiatalokról szól. Kapcsolatukról, együttműködésükről, önérvényesítésükről, a hátrányos helyzet kulturális hatásáról, a felnőtt és gyermek kapcsolatáról. Az ízléspluralizmusról és értékorientációról, a művészetpedagógiáról szóló oldalakat nemcsak a szakembereknek, hanem a döntésekre jogosultaknak is el kellene olvasni. A művészeti nevelés fontosságának hangsúlyozása, a korábbi védőbeszédek ma is aktuálisak.
A Tanulmányok, elemzések fejezetben az átfogó értékelések, értelmezések a népművészetről, néphagyományokról és a NAT esztétikai-művészeti nevelési koncepciójáról szólnak.
A Történelmi pillanatok felidézik a drámapedagógia magyarországi kialakulását és fejlődését is. A szerző ennek aktív alakítója volt, és ma is az, amiről sok kötet, tanulmány, program tanúskodik. Más régebbi események, teljesítmények, és a közelmúlt értékei is – történelmi pillanatként – méltán kapnak helyet a kötetben.
Tapasztalatok és módszerek gazdag tárházát nyújtja a könyv a művészeti nevelés és gyermekkultúra vonatkozásában. Más művekről is tájékozódhatunk a Recenziók, könyvkritikák révén, amelyek a szerzőnek a témában megjelent művekre, alkotásokra adott reakcióit mutatják.
Több írás vitákról, élő problémákról szól, tehát az adott téma továbbgondolására készteti az olvasót. A népi és modern kultúra régi vitájában mindkettő fontossága mellett érvel a szerző. Szól a tehetséggondozásról is. Iskolai innovációkat mutat be a művészeti nevelés terén. Elemzi, értékeli az ének, zene, tánc, képzőművészet, gyermekirodalom, mese, dráma nagyszerű példáit, projektjeit is. Számos pedagógiai jó gyakorlatról is olvashatunk a kötetben.
A gyermek- és ifjúsági mozgalmakról résztvevőként, valamint a gyakorlat és módszertan fejlesztőjeként is szól a szerző. Ehhez kapcsolódnak a gyermek- és ifjúsági táborozás gyakorlatának leírásai, elemzései.
A társadalom lemaradói iránti érzékenysége is visszaköszön több írásából, miszerint minden gyermek számára biztosítani kell a kultúra javaihoz való hozzáférést.
A gyermekkultúra közvetlen előzményeit elemzi az egyik összefoglaló tanulmány, amely bemutatja az 1970-es és 1980-as évek nagymértékű gyermekkulturális fejlődését. Ennek ismeretében a mai helyzet visszaesést mutat. Ez újabb példa arra, hogy a jelen folyamatainak reális megítéléséhez szükség van az előzmények ismeretére.
Az Elméleti írások, programfogalmazási kísérletek a hagyományok és megújulás, a drámapedagógia, a művészeti nevelés és a gyermekkultúra több területén nyújtanak átfogó képet. Több szempontból bemutatják, értelmezik, értékelik a tapasztalatokat is. Mivel ezen írások a gyermekeink életének, és így a saját életünknek is meghatározó, minőségi oldaláról szólnak, óhatatlanul is állásfoglalásra késztetnek bennünket kultúráról, iskoláról, továbbá a társadalom szerepéről.
A könyv kivitelezése, formája tetszetős. A borító új színben viszi tovább a Tanulmányok a gyermekkultúráról c. könyv gyermekrajzokból készült montázsát – jelezve ezzel a gyermekkultúráért dolgozó kutatócsoporthoz való tartozást is. A szerző egyéni hangon mutatja be az adott témát, embert, szemléletet, tapasztalatot, programot. Szakmai és mégis érthető nyelven, és ez keveseknek sikerül. Saját magából, életéből, kicsit a családi, de főként a szakmai kapcsolataiból megmutatja azokat, amelyek jelentősek számára. A résztvevő és az elemző, értelmező, alakító szakember, kutató képe is kirajzolódik a kötetből, és a tanulmányokat, írásokat ez is hitelesíti. A kötet a kutatás és fejlesztés iskolapéldája, tanulnunk kell belőle. A gyakorlat, módszertan és elmélet ilyen komplexitása segíti igazán a kultúra, a gyermekkultúra fejlődését.