Nahalka István

Mit várok a Taní-tanitól? 

 

Mindenekelőtt azt, hogy legyen érdekes, ha nem is megkerülhetetlen, de viszonylag sokakat vonzó, lehetőleg sokan olvassák. Az internet korában bizonyos értelemben még kevesebb olvasóra lehet számítani, mint akkor lehetett, amikor még csak papíralapú kiadványok voltak, mert óriási mennyiségű médium van. 

 

Legyen a Taní-tani élénk (szeretném, ha az lenne). Lényegesen legyen több, mint egy folyóirat, frissességgel, gyors reagálással, és különösen az interaktivitással. Ne legyen tudományos orgánum, de csináljon kedvet professzionális közlemények elolvasásához, linkekkel ilyeneket ajánljon is.

 

Azt várom, hogy a Taní-tani legalább egy bizonyos szakmai körben formálja a vélekedéseket. A megjelenő írások egy része legyen problémákat élesen felvető, vitára serkentő, ha kell, legyen meghökkentő. Járuljunk hozzá ahhoz, hogy a neveléssel intézményesen foglalkozók társadalmában a progresszív gondolatok és gyakorlat mellett voksolók közösségnek érezhessék a hozzájuk szakmailag közel állókat.

 

Az öt címszó, kulcsszó, amelyből kettő a Taní-tanira általában vonatkozik, három pedig általam preferált téma: interaktivitás, közéletiség, esélyegyenlőtlenség, pedagógusok hitei, technológiák (túl a kooperativitáson).