Az örökkévalóság játszótársa

Karlócai Marianne-ra Györgyi Erzsébet emlékezik.

95 és egyharmad éves korában eltávozott az élők sorából Karlócai Jánosné Kelemen Marianne.

Megszámlálhatatlan ember csak Marianne néniként emlegette. Elsősorban óvodásainak nemzedékei, hiszen 47 éven keresztül működtette magánóvodáját, amely híres volt a Pasaréten, de távolabbról is megkeresték és ahol különösen intenzív és átgondolt játéktevékenység töltötte ki az együttlét idejét. Maga az különlegesség volt, hogy Ő az 50-es években meg tudta oldani a saját óvoda működtetését. Játéktapasztalatait nem tartotta meg magának. Egymás után jelentek meg játékait – és azokhoz fűződő megfigyeléseit – ismertető könyvei, amelyekből haszonnal merítettek óvónők és családok egyaránt. Felkérték, és tartott is előadást óvodai játékokról pedagógusok számára. Volt óvodásainak olykor találkozót szervezett – amihez igen nagy teremre volt szükség –, eljöttek régi óvodásai és azok hozzátartozói is, örömmel emlékezve az együtt töltött időre.

Úttörője és apostola volt a hazai origaminak, fontos résztvevője a Magyar Origami Körnek és az általa szervezett programoknak, tanította széles körben, és ki is adta az első hazai origami-könyvet.

Széles kapcsolati köréből – az Museum of Childhood-ban tett látogatása nyomán – gyűjteni kezdte a már nem használt játékszereket. Az évtizedek során az egyik legjelentősebb hazai játékgyűjtemény jött létre kezei alatt, aminek híre ment, és egész sor kisebb-nagyobb kiállítást mutatott be belőle különböző helyszíneken: múzeumokban – például az Iparművészeti Múzeumban –, közművelődési intézményekben, de akár óvodákban is. Tévéműsorokhoz, filmekhez rendszeresen kölcsönzött, de jó néhány önálló tévémegjelenése is volt, amelyek keretében ismertette, népszerűsítette a gyűjteményt, és szólhatott életpályája gazdag játéktapasztalatairól. Szerette volna, ha gyűjteményéből jön létre Budapest játékmúzeuma, e törekvésében számos segítőre is talált, de ez még máig sem valósult meg számos próbálkozás, kezdeményezés ellenére – reméljük, a családnak lesz ereje, hogy sikerre vigyék! A játékgyűjtés révén baráti kapcsolatba kerültek Moskovszky Évával – ez egész életpályájukat végigkísérte –, és Moskovszky Éva gyűjteménye esetében elvezetett a Hetedhét Játékmúzeum létrejöttéhez Székesfehérváron.Együttműködője lett az első magyar játékmúzeumnak: a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely első játéktörténeti kiállításának szakmai támogatója, kölcsönzője volt 1981-ben, a továbbiakban is sok rendezvényen jelen volt, előadást is tartott körükben. Ugyancsak rendszeres látogatója lett az 1997-ben Győrben indult évenkénti Országos Babakészítési Versenyek kiállításainak és konferenciáinak. De a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállítási programjába is bekapcsolódott egy alkalommal.

A Kiss Áron Magyar Játék Társaság alapító tagja volt, az első időben alelnöke – mondhatnám: „jó szelleme” – és mindenkor aktív résztvevője a történéseknek. Az elsők között kapta meg a Társaság Kiss Áron-díját és a játék terén folytatott sokoldalú tevékenysége és mindenkor kiegyenlítő, kiegyensúlyozó magatartása, szakmai tekintélye folytán általános népszerűségnek és tiszteletnek örvendhetett. Utolsó idejéig rendszeres résztvevője volt eseményeinknek. Első nagyobb szabású önálló kiállítását kiállítótermünkben mutatta be, amit rövidesen reprezentatív kiállítása követett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, gyönyörű katalógussal. 2014-ben a Társaság konferenciáján előadást tartott szakmai életpályájáról, amely gyűjteményes kötetben meg is jelent. 2019 őszén még együtt utaztunk a Székesfehérváron megrendezett játékkonferenciára – az 1998-ban indult konferenciasorozatnak szinte minden alkalmán jelen volt.

Külföldi szakmai útjairól is fontos megemlékezni: Japánba az origami kapcsán utazott, Tartuban kiállítását mutathatta be.

Karlócai Marianne gazdag életpályájáért állami kitüntetésben is részesült: Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el sokoldalú, értékes életpályáját.

Marianne mozgékony, sportos életet élt. Cserkészlány társnőivel egész életében tartotta a kapcsolatot. Családjával, férjével, három fiával és turista társakkal rendszeresen járták a hegyeket, az országot, külföldi utakat is tettek. Ezeket az alkalmakat játékgyűjtésre is kihasználta. Ez a szokás, szenvedély sajnos tragédiához is vezetett, 56 éves férjét sziklamászás alkalmával szenvedett balesetben veszítette el. A családi élet azonban ezután is szépen folytatódott számos unokával, majd még több dédunokával.

Vele született pedagógiai tehetsége lehetett. Generációja még nem részesült felsőfokú képzésben – ő mindemellett igen tájékozott volt. Magát folyamatosan képezte, kockás füzetét (hány lehet belőle?) állandóan magánál hordta, és a felmerült fontos információkat följegyezte. Nemigen vállalta körünkben programok vezetését, előadás tartását. Mégis, ha jelen volt, az az esemény már másképpen, némileg az ő befolyása alatt folyt le, mindenki megelégedésére. Információk átadását mindig gyakorlati tevékenységgel kapcsolta össze. Egy fiatal óvónőknek tartott előadására kísérhettem el – a rövid szöveges bevezető után hamarosan kipróbált játékait adta át közönségének, maga is bekapcsolódva az együttes vidám játékba.

Marianne-nal való kapcsolatom kezdő muzeológus koromig nyúlik vissza, amikor a Néprajzi Múzeum Játékgyűjteményének rendezése közben többször felkeresett. Ő és Moskovszky Éva adtak akkori munkámhoz szakmai bíztatást. Unokaöccseim egy ideig óvodásai voltak – a szeretet és tisztelet máig él. Családunk gyerekkori játékai gyűjteményében várják második életpályájuk kezdetét. Megtisztelő volt számomra, hogy egész sor kiállítására kísérhettem el, és mondhattam megnyitó beszédet. Majd javaslatíró, tárgyalásban asszisztáló lehettem: a felmerülő – és hamvukba hulló – állandó kiállítási tervekkel kapcsolatban. Sőt, a család megtisztelt azzal, hogy a 90. születésnap alkalmával megrendezett népes fogadáson méltatást, köszöntőt mondjak.

Most – a találkozások elmúltával – nekrológra került a sor. A szomorú esemény alkalmával mégsem annyira a gyász érzése, hanem a jó emlékek felelevenedése kíséri Marianne eltávozását. Élete annyira teljes volt, szép élményeket, gazdag és értékes örökséget hagyott sokaknak, sokunknak. Életpályája maradandó példa, ami a jövőben is hatni fog. Sokan vagyunk, akik szívünkben is megőrizzük emlékét.