A globalizáció hatása…

…Luxemburg oktatási gyakorlatára. Csizmárné Gede Erika Judit írása

E pedagógiai elképzelés központi célja a gyermek autonómiája és aktív részvétele. Ebben az értelemben a gyermek a saját tanulási folyamatának szereplője, és nem a tanítási tevékenységek passzív tárgya.

Luxemburg, a jövő iskolája

Luxemburgban az elmúlt évtizedekben a lakosság ugrásszerű növekedése hozta létre azt az igényt, hogy az iskolarendszer megújuljon. Elindult a pedagógiai innováció rohamos fejlődése. Az ország reagálva a populáció növekedésére nagy hangsúlyt fektet új iskolák építésére. Többek között ezáltal olyan részei fejlődnek az országnak, ahol eddig nem volt akár számottevő lakosság sem (faluból városokká duzzadt terek). A modern reformpedagógia alapjaira épít a terek felhasználásával (az iskola belülről világos, tiszta, mindenütt képekkel díszítve stb.). A jelenlegi oktatási rendszer fontos hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra is, mivel Luxemburg államnak három hivatalos nyelve van: luxemburgi, német és francia. Mire a középiskolába kerülnek a tanulók (tizenkét éves korukban válnak középiskolásokká a gyermekek), addigra mindhárom nyelvet aktívan és stabilan használják. Majd elkezdve középfokú tanulmányaikat további nyelveket sajátítanak el, mint például az angol. Az ország multikulturális közegéből adódóan – jelenleg több mint 170 nemzetiség képviselteti magát az országban, és a lakosság 48%-a külföldi – fontos szerepet játszanak a nemzetközi iskolák is. Bár egészen a közelmúltig a nemzetközi iskolák privát iskolák voltak – önköltséges és drága privilégiuma a felső középosztálynak –, mostanra évente nyílnak az állami ingyenes nemzetközi iskolák országszerte, ezzel támogatva a betelepült és a helyi (luxemburgi) családok gyermekeinek magas színvonalú és multikulturális oktatását, így elérhetővé téve azt a társadalom minden rétege számára.

2005-ben megjelentek az oktatási területen működő legújabb szolgáltatások, az úgy nevezett maison relais-k. Ez leginkább a magyarországi napközi nevelésre hasonlít, és a gyermekek iskolaidő utáni elhelyezéséről hivatott gondoskodni. Ezek az intézmények szorosan együttműködnek az iskolákkal, tanárokkal. Eleinte az iskolák és a napközi nevelői intézetek külön épületben működtek, de a Családügyi és Integrációs Minisztérium az igényekre reagálva és folytonos párbeszédet folytatva a két intézményrendszer vezetőivel arra a következtetésre jutott, hogy az új iskolákat már úgy építik fel, hogy egyszerűbb legyen a kommunikáció, és mind az iskola, mind a napközi kapacitása (értsd anyagok, humán erőforrás, oktatási-nevelési eszközök) teljes mértékben ki legyenek használva. Innovatív, jól működő alternatív pedagógiai módszereket alkalmaznak. A szolgáltatást 3-12 éves korig vehetik igénybe a családok.

A világ mint workshop, azaz a Weltatelier koncepcióról

A napközi szolgálat egy bizonyos Weltatelier pedagógiai koncepciót alkalmaz, ami véleményem szerint a jövő pedagógiája lesz bizonyos keretek és feltételek mellett. A Weltatelier pedagógiai koncepció eredete visszavezethető egészen a Reggio Emilia módszerhez, melyet inspiráció gyanánt használt fel egy kutatócsoport a németországi Kölnben Prof. Dr. Gerd E. Schäfer vezetésével, létrehozva az úgynevezett Weltwerkstatt módszert. Lényege, hogy a gyermek mint egy kis tudós fedezze fel a világot, merje feltenni kérdéseit, és merje azokra megkeresni válaszait.

Ez a gyermekközpontú megközelítés összhangban van a kora gyermekkori nevelés és gondozás szociális pedagógiai hagyományaival, ihletet merítve Jean-Jacques Rousseau, Johann Heinrich Pestalozzi, Friedrich Fröbel, Maria Montessori munkásságából, mely széles körben elterjedt a skandináv országokban csakúgy, mint Németországban és Ausztriában. A Weltatelier nevelési módszer teljes mértékben különbözik attól a tradicionális nevelési szokástól, amely már igen kicsi korban inkább a formális tanulás jegyeit viseli, például Franciaország, Belgium, az Amerikai Egyesült Államok és hazánk is ezt a vonalat követi.

A szociális pedagógiai hagyomány napjainkban a formális tanulást szembeállítja a nem formális (olykor informális) tanulással, és annak az ember fejlődésében betöltött szerepét hangsúlyozza. Míg a formális tanulás elsősorban a kognitív és a tanterv által meghatározott célokra, valamint a tanulók tesztelhető tanulási eredményeire fókuszál, a nem formális tanulás a gyermekek tanulási folyamataira és azok módjára koncentrál, és hangsúlyozza az egyéni és holisztikus fejlődés fogalmát. A Weltatelier koncepció a nem formális oktatásra fókuszál, melyet pedagógiával foglalkozó szakemberek szerveznek meg különböző tanulási lehetőségeket kínálva a gyermekeknek, de ez a játékorientált nevelési módszer önkéntes alapú a gyermekek részéről. A célok és a módszerek eltérnek a formális és nem formális oktatásban, azonban a tanulás területei és témakörei azonosak. A gyermek implicit módon határozza meg céljait, kihívásait és a tanulásban való egyéni előrehaladását (önszabályozó tanulás). A felnőtt inkább megfigyelő a gyermek tanulási folyamatában, majd pedig tanár, ha az adott helyzet és/vagy gyermek úgy kívánja. A cél az, hogy a gyermeki kíváncsiságra épüljön a tanulás, ami a mai rohanó túlságosan impulzív világban jó eszköz lehet a lappangó fantázia kibontakoztatására, teret adva az önállóságra és kreativitásra épített tevékenységnek.

Bár ennek a pedagógiai megközelítésnek a középpontjában a koragyermekkori oktatásban és gondozásban résztvevő bölcsődés korú és óvodás korú gyermekek állnak, Luxemburgban ez a koncepció kibővítve, a három és tizenkét éves kor közötti (azaz általános iskolás) gyermekek részvételével részben az iskolai időben (ebédidő;iskolai szünetek és ünnepek alkalmával; őszi, tavaszi szünet) és iskola után, azaz a napköziben valósul meg.

Pedagógiai megközelítésként nemcsak gyermekgondozásról van szó, hanem tágabb értelemben vett oktatásról is, amely a pedagógiai gyakorlatban annyit jelent, hogy a nem formális tanulás akár az iskolában történő formális oktatás részeként is jelen van, ezáltal a formális oktatás mellett a nem formális oktatás is minden gyermek számára formális joggá válik Luxemburgban. Ebben a nyugat-európai miniállamban az elmúlt években a politikában, valamint a gyermekgondozásról és oktatásról folytatott diskurzusokban kiemelt szerepet kaptak a nem formális oktatás értékelése és annak a gyakorlatban elért eredményei. Az iskolaidőben megvalósuló nem formális nevelés minden gyermek számára elérhető (ebédidő), azonban az iskola utáni napköziben való részvétel jelentkezés alapján történik a különböző napköziotthonokban (Maison Relais), amiért havonta fizetniük kell a családoknak egy az állam által meghatározott összeget a család szociális helyzetére való tekintettel (szülők havi jövedelme, gyermekek száma stb.). Szorosan együttműködve az iskolákkal ez a mindennapokban úgy valósul meg, hogy amikor a gyermek végzett az iskolában délután 4 órakor, és a listán szerepel a neve, akkor a napközis nevelő elmegy a gyerekekért, és felveszi őket. Majd mikor az adott csoport visszaérkezett a napközibe, akkor a gyermekek szabadon választhatnak a különböző tematikus szobák közül.

A Weltatelier koncepció a gyermekekkel való pedagógiai munka és a gyermekek kölcsönhatásának nyolc alapelvét, valamint a gyermekek tanulásának nyolc területét tartalmazza:

Az alapelvek közül kiemelnék néhányat, amelyek véleményem szerint kitüntetett figyelmet érdemelnek, és a jövő hazai oktatási rendszerében (legyen az távoli vagy közeli) meg fognak valósulni követve a nyugati tendenciákat.

A kompetens gyermek elképzelése

E pedagógiai elképzelés központi célja a gyermek autonómiája és aktív részvétele. Ebben az értelemben a gyermek a saját tanulási folyamatának szereplője, és nem a tanítási tevékenységek passzív tárgya. A gyermekek tanulásának módszerei az önszabályozó tanulás, a „learning by doing” tanulás, a kísérletező tanulás, a próbál és téved elv, a folyamatorientált tanulás, a társas tanulás, de mindenekelőtt a gyermek játékos tanulása.

A tér mint harmadik pedagógus

A Weltatelier pedagógiai koncepció sikeres alkalmazásában fontos szerepet kap a jól szervezett tanulási környezet és az alkalmazott tanulási anyagok milyensége. A Reggio Emilia módszer elve alapján a tér harmadik pedagógus a többi gyermek (első) és a felnőtt (második) mellett: a vonzó tantermek, terek és a külső és értékes anyagok játszanak kulcsszerepet abban, hogy az önszabályozó tanulás létrejöhessen. A tematikus, illetve funkcionális szobákat a tanulási területek határozzák meg, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden egyes területnek van egy külön szobája, mint például szerepjátékszoba, építés és technológia szoba, dizájn és kézművesség szoba vagy étterem. A helyiség és a tanulást segítő anyagok kiválasztását ennek megfelelően a tanulási terület (együttes) határozza meg, és a szobák magas színvonalon vannak felszerelve.

Dizájn és kézművesség szoba

Zene és előadó szoba

Étterem

A cél, hogy a szoba úgy beszéljen a gyerekekhez, hogy értsék és tudják, mit szabad, és mit nem abban az adott szobában csinálni (pl. a szerepjátékszobában nem rajzolhatnak, csak abban az esetben, ha éppen Leonardo da Vincit utánozzák). A különböző tematikus szobák megfelelő használatáért, a szabályok meghozataláért és folyamatos fejlesztéséért a pedagógusok egy csoportja felelős. A szakemberek csoportokba való beosztása az egyének végzettsége, érdeklődése és kompetenciája alapján történik.

Tehát pl. egy 20 fős nevelői csoport a nyolc alap nevelési terület egy-egy szakértői csoportjába tartozik. Természetesen lehetnek átfedések, de fontos, hogy a pedagógus fókuszáltan és elhivatottan felelősséget vállaljon azért a területért, amelyben a leginkább kompetensnek érzi saját magát. Ezen kívül minden héten egy-egy szakértői csoport megszervezi a heti projektet, mint például az előadó és zene csoport tagjai előzetesen.

Felhasznált irodalom

Sz. Tóth Gyula: Fennmaradó együttélés a háromnyelvű kultúra bázisán.

Und es gibt hundert doch.

Day Care Arcus.

Tassilo Knauf: Das Atelier in der Reggio-Pädagogik.