Freire üzenetei
Udvarhelyi Tessza beszéde 2024. október 29-én Paulo Freire Az elnyomottak pedagógiája c. könyvének bemutatóján
Mi a kritikai pedagógiát mozgalmi pedagógiának tartjuk. Nincs változás társadalmi szerveződés nélkül. Nincs társadalmi szerveződés aktív, tudatos polgárok nélkül. És nincsenek aktív, tudatos polgárok tanulás nélkül.
Köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy veletek együtt örüljek Az elnyomottak pedagógiája magyar kiadásának.
Nagyon fontos kollektív tartozást törleszt ezzel a Bázis Könyvek.
A Közélet Iskolája éppen 10 éves munkájának alapja az elnyomottak pedagógiája, vagy ahogy Freire később sokféleképpen hívta, mindig kicsit másra helyezve a hangsúlyt: a remény pedagógiája, a felháborodás pedagógiája, a kritikai pedagógia és – a mi kedvencünk – a felszabadítás pedagógiája.
Mi a kritikai pedagógiát mozgalmi pedagógiának tartjuk. Nincs változás társadalmi szerveződés nélkül. Nincs társadalmi szerveződés aktív, tudatos polgárok nélkül. És nincsenek aktív, tudatos polgárok tanulás nélkül. Ez az az út, amit Freire tanít nekünk és ez az az út, aminek a megtételében mi támogatjuk az elnyomást elszenvedő és velük szolidáris embereket a Közélet Iskolája képzésein.
A kritikai pedagógiát négy dolog teszi azzá, ami:
Az elnyomás viszonyrendszerének elismerése és felismerése
Lehet, hogy a mai környezetben már nem mindig adekvát az „elnyomó” és „elnyomott” szigorú elválasztása, hiszen sokan lehetünk akár mindkettő is egyszerre, de annak felismerése, hogy emberek megfosztottságban élnek fizikai, lelki vagy szimbolikus értelemben és ez a megfosztottság összefügg mások jólétével és előjogaival, továbbra is elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a világot mozgató igazságtalanságokat.
A kritikai öntudatra ébredés
Ez az a folyamat, amelynek során nemcsak felismerjük az elnyomást, hanem azt is, hogy mi hol helyezkezünk el ebben a viszonyrendszerben, és miért. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudatára ébredünk annak, hogy elnyomottak vagy akár elnyomók vagyunk. A kritikai tudatosságnak része a változásba vetett hit és az erre irányuló akarat is – ez maga a felszabadulás.
A változás eszközeinek megismerése és részvétel a változásban
Nem elég hinni a változásban – bár enélkül a hit nélkül nehéz lenne pl. nekem nap mint nap felkelni az ágyból. De birtokában kell lenni azoknak az eszközöknek is, amik a változáshoz kellenek. A szerveződés, a közösségépítés, az érdekvédelem, a különböző taktikák és akciók ismerete és használata is része kell, hogy legyen a kritikai pedagógiának. Ezt Freire kevésbé hangsúlyozza, de a Közélet Iskolájában ez is elengedhetetlen. Mert nemcsak gondolkodó, hanem cselekvő embereket nevelünk.
A párbeszéden alapuló tanulás
És végül, az sem mindegy, hogyan tanulunk. A kritikai pedagógiában a tanulás és a tanítás kölcsönös, részvételi, és a folyamatos párbeszéden alapul. És itt nem csak a játékosságról vagy az interaktivitásról van szó. A jégtörőktől nem lesz valami kritikai pedagógia. Ez a pedagógia egymást tanító, egymás tudását elismerő és egymásból építkező módszere.
Erős társadalmi mozgalmakhoz erős mozgalmi pedagógiára van szükség. Olyan szerveződésekre van szükség, ahol fontos a tanulás és tanítás, a tudás átadása, az önképzés, az új tagok bevonása és az érintettek kritikai tudatosságának fejlesztése. Freire pedagógiája éppen ehhez adja meg az alapvető útmutatót és módszert, és ez most már magyarul is elérhető.
Ezután pedig már csak rajtunk a sor: hogy tanuljunk, tágítsuk a képzeletünket arról, hogy mi a lehetséges, szerveződjünk és szervezzünk be másokat, és soha, de soha ne nyugodjunk bele az elnyomásba mint természetes állapotba.
Hadd fejezzem be Freire saját szavaival: „Ha az emberek hozzák létre a társadalmi valóságot, akkor ennek a valóságnak az átalakítása történelmi feladat, amelyet az embereknek kell elvégezniük.” Ez igaz volt 1960-ban Brazíliában, és igaz 2024-ben Magyarországon is.