Gyermekirodalom A-tól Z-ig

Frick Mária recenziója Trencsényi László könyvéről. Kritikai írások, elemzések a gyermekirodalomról (1970–2012). Fapadoskonyv.hu Kiadó, Budapest, 2013, 331 o. 

Megjelennek verses és prózai válogatások, amelyeket szívesen vesz kézbe az irodalomszerető és/vagy szórakozni vágyó olvasó. De ki gondolná, hogy élvezhető lehet egy elemző, irodalmi kritikákat tartalmazó gyűjtemény. Ugyan kinek jelenthet maradandó élményt (hacsak nem a szerzőnek vagy az ellenkritikusnak) egy olyan kötet, amelyben négy évtized alatt megjelent művekről filozofál egy mégoly jó tollú szakíró. „Belterjesnek”, majdnem, hogy magánügynek tűnik. 

Ez a kötet cáfolja a fentieket. Szerzőjének sikerült friss szemmel és hozzáértéssel aktuálisnak lenni 42 éven keresztül – máig. Témaszeretet kellett hozzá. Trencsényi László teljességre teremtődött. Átfogó tudása e témában is – valamint elfogulatlansága, írásainak politikamentessége – ritka (mesebeli) tulajdonság. Nem tudok egyet nem érteni elemzéseivel, kritikai megjegyzéseivel és értékelő dicséreteivel. Legalábbis rokon hangzása van „pengető hangszerünk” húrjainak (lásd pl. 7-9. o.).

Nehéz négy évtized gondolatait egyazon témában úgy csokorba kötni, hogy a folyamatot és az új tartalmat közvetítsék – és a jelenben is használható segítséget jelentsenek. A szerzőnek sikerült. 

Tetszik a szerkesztési koncepciója. Részben, mert ésszerű, és segít egységben látni mondandóját. Vagyis az összeállítás (forma) a témában vallott nézetek (tartalom) megvilágosodását segítik. Másrészt meglepő a fiatal szerző szakmai és emberi érettsége. Lehet, hogy mondatai élét lekerekíti a „bölcs”, de lelke-szeme-érzékenysége-értelme-pontossága-műveltsége már negyven évvel ezelőtt is a bölcset idézte. Mintha készen lépett volna a pályára. S most nem a hiányolás hangja szól belőlem, hanem a csodálaté. Mert hiszen hogyan láthat lényeget egy „kezdő”, amikor a dolgok természetes rendje, hogy csak idővel-tapasztalattal jut hozzá az átlagember.

A kötet írásai

• szépek (többek között pl. a 17., 229., 294., 313. oldalon), 
• sokoldalúak: figyelme minden műfajra kiterjed, amit a téma magában foglalhat (pl. a 22. vagy a 132. oldalon), 
• perspektivikusak: rálát a témára az általános műveltség magasából és a részletekhez „leguggolva” is, 
• bátrak: általánosításai szilárdan alapozottak és hézagpótlóak (pl. a 81., 123., 246., 253. oldalon), 
• érzékenyek (pl. a 28. vagy a 109. oldalon), 
• okosak és szellemesek is (pl. a 191. oldalon), 
• összegzőek és lényeglátóak (mint pl. a 37., 53., 74., 98., 135., 263. oldalon). 

Hangja meglágyul vagy keményszik az elemzett művek hangvételéhez idomulva. Nemcsak kritikai érzéke, ajánló szándéka, hanem személyes tetszésnyilvánítása: értelem és érzelem-együttese vezeti tollát. Személyesen bevontnak érzi magát az olvasója, használója. (Jó, hogy nemcsak írásaival, hanem az íróval is találkozhat!) 

Nincs számára apró és nagy mű (lásd pl. 204. oldalon), jelentős és még nem ismert szerző – az érték az, ami „fennakad” tollán. Ami érdemes arra, hogy írjon róla, vagy a javítandó jelenség, amely nem szabad, hogy az olvasót tévútra vezesse. A hiányosságokat is humanizmussal, elegáns nagyvonalúsággal javítja. Csak a témában teljes biztonsággal és tudással rendelkező recenzáló képes építően s könnyedén a hibákat észrevenni és korrigálni.

A szerző írásainak legfőbb érdeme a figyelem. Ha személyes találkozáshoz van szerencséje az olvasónak, feltűnhet a vele való kontaktus közben, hogy bárhol kalandozik is tekintete, bizonyos, hogy figyelmét teljes egészében bírhatja. A dolgok, jelenségek, tények, történések, amelyekről kötetében ír – ugyanebben a teljes figyelemben részesültek. A lényegüket (a lényegünket) látja meg azonnal.

Szeretem megoldásait, válaszait. Találkoznak szándékaimmal. Meglátja, gyakran megfogalmazza helyettem is. Mondatai mögött érzem a hitelesen átadó nevelőt-tanítót.

A pedagógust. 

Mindamellett és ezzel együtt írásai alapinformációkkal látják el az olvasót, használót. És ettől egyben „kalauzzá” is válik könyve a gyerekek olvasását figyelők és segítők számára. Folytatásaként akár az 1974-es A gyerekek másképpen olvasnak című kötetüknek, amelyet könyvtár szakos hallgatóimmal előszeretettel használtunk aktív koromban. Remélhetőleg e válogatásnak is ez lesz a „sorsa”! 

Ajánlom Trencsényi László könyvét olvasásra, használatra. Ilyen az elemző mű, ha írója hozzáértő.  

Kérjük a folytatást!