Jutalmazó rendszerek a tanodákban

Az alsószentmártoni petákrendszer. Gyurka Zsolt írása

Fontos megemlíteni, hogy ez a jutalmazó rendszer tud úgy is működni, hogy közben nincs büntetőrendszer!

A jutalmazó rendszerek bevezetésének céljai

Sok tanodában létezik valamilyen jutalmazó, ösztönző rendszer, amelyet jórészt a tanulás iránti motiváció felkeltése, megtartása, növelése céljából vezettek be. Mutatni és értékelni akarják azt, hogy a tanulásnak van értelme, és van kézzel fogható eredménye is. A munkára való nevelés is lehet cél, ehhez egyfajta szocializációs eszköz lehet a jutalmazó rendszer. Néhány tanodánál a pénzzel való gazdálkodás és annak értékének a megismertetése is célként jelenik meg az ilyenfajta rendszerek bevezetésénél, alkalmazásánál.

Az biztosan állítható, hogy helyenként, tanodánként eltérőek a módszerek, de az eltérések a helyi adottságok különbözőségéből fakadnak. A jutalmazó rendszerek alapcélja azonos, a helyi sajátságokhoz illeszkedésük okán, hatékonyan működnek.

Ezeknél a rendszereknél létfontosságú, hogy az a gyermekek számára átlátható és követhető legyen, ezért szinte mindenhol naprakészen tudják a gyerekek, hogy éppen mennyi „kreditjük” van, azt pedig különösen jól tudják, hogy miért mennyi jár, és mi mennyibe kerül. Ezek nélkül a rendszer nem lesz motiváló és elvész az érdeklődés.

Az elnevezésekben is rengetegfélével találkozhatunk, a teljesség igénye nélkül íme néhány: tallér, manna, tollár, fabatka, kredit, peták… stb.

Az alsószentmártoni petákrendszer kialakulása

A petákrendszer 2003-ban került bevezetésre a plébánosunk ötlete nyomán. Petákot eleinte a tanulásért lehetett kapni, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a tanulásra a fiatalok jobban legyenek motiváltak úgy, hogy cserébe valamilyen fizetséget kaptak, így a munkára nevelő hatás is célként jelent meg a rendszer létrehozásában. 

Eleinte nem volt meghatározva, hogy egy nap hány petákot lehet kapni, aztán ahogy egyre több lett a munkatárs, a laza szabályozottsággal párosulva kezdett szétesni a rendszer, így 1,5-2 év múlva bevezetésre került, hogy egy nap max. 50 petákot lehetett kapni.

Miért lehetett és lehet ma petákot kapni?

A tanodáknál megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a házi feladat elkészítésért kell-e jutalmat, „fizetséget” adni a gyermekeknek vagy sem. Mindkét oldal mellett lehet érveket és ellenérveket felsorakoztatni, minden helyen más vált be, ezért más a gyakorlat. Vannak tanodák, ahol például a különböző foglalkozásokon, úgymint kézműves, zenei, tánc stb. is lehet „pontokat” gyűjteni, míg máshol ilyenekért nem.

Alsószentmártonban, a bevezetés évében, és még jó pár éven át „csak” leckekészítésért és tanulásért lehetett petákot kapni. A 2008-as tanévtől már szorgalmi feladatokért (tantárgyi jellegűek) is lehetett petákot kapni, illetve a leckén túli tanulásért, de továbbra is napi max. 50 petákot. 2009-től már azért is lehetett petákot kapni, ha valaki segített a takarításban – asztalok lemosása, felseprés és felmosás, télen hólapátolás stb. Ez 2010-től kiegészült kisebb ház körüli munkákkal, úgymint ásózás, kapálás, nagyobbaknak akár fűnyírózás és az uzsonnakészítésben nyújtott segítség.

A petákrendszerben 2011 februárjától az addigi napi max. 50 megszerezhető petákot 100-ra emeltük, mert azt láttuk, hogy sokan nagyon sokat dolgoznak, és az arányosság megtartása érdekében szükséges, hogy a szorgalmasabbakat jobban jutalmazhassuk. Ettől az évtől már az uzsonnakészítésért és az egymásnak nyújtott tanulási segítségért is lehetett petákot kapni. További gyűjtési lehetőség volt az iskolai osztályzatokért. A négyesért 10, az ötösért 20 petákot lehetett kapni, és így – de csak így – a 100 petákot is túl lehetett szárnyalni. 

Mire lehetett és lehet ma költeni a petákot?

A megszerzett „pontokat” a tanodák egy részénél el lehet költeni ruhára és különböző szolgáltatásokra, mint például kirándulásra, mozilátogatásra, és van, ahol a megszerzett „pénzükkel” tudnak „fizetni” a csocsózásért vagy a számítógép (internet) használatért. 

A mi tanodánkban a nagyrészt Németországból kapott ruhaadományokra lehetett költeni a petákokat. Ezeket döntő részben a németországi Wittenből kaptuk. Petákvásárt évente kétszer tartottunk, egyet az ősz, egyet pedig a tavasz vége felé. Ilyenkor beáraztuk, hogy melyik ruhadarab mennyibe kerül, és mint egy boltban, bevásárolhattak. A végén pedig a pénztárnál fizethettek a gyerekek a petákjukkal. 

Az időközben már sokféle petákszerzési lehetőség azt is jelentette, hogy később már nem „csak” ruhára lehetett a megszerzett petákokat költeni, hanem pl. ceruzára, tollra, füzetre, vonalzóra, iskolatáskára; minden olyan dologra, ami az iskolában kellhetett, és sokan voltak, akiknek nehézség volt megvennie. Az elköltési lehetőségek 2011-ben tovább bővültek. A petákvásárokon már sportszereket is lehetett vásárolni, úgymint focilabdát, pingpongütőt, tollasütőt stb. Ezeknek nagy értéke és keletje volt, és van napjainkig is. Az adományokban egyre több alkalommal bicikliket is kaptunk, és tekintettel annak a rendkívüli nagy értékére azokat licittel lehetett megszerezni, és nyílván a legszorgalmasabbak tudtak a licitben bennmaradni és megszerezni a biciklit. Ezt a módszert később a sportszerekre is kiterjesztettük, főként a korlátozott darabszámuk miatt. 

2012-től már programokra is el lehetett költeni a petákokat. Volt, amikor meghatározott „petákára” volt a pécsi mozizásnak. Természetesen, akik kimaradtak, azok nagyon nehezen viselték. Más esetben egy kirándulásra az tudott jönni, aki egy adott napig elért egy bizonyos petákmennyiséget. Ekkor úgy állítottuk be az árat, hogy annak is legyen esélye, akinek addig kevés petákja volt. Feltéve, ha a hátralévő időszakban minden nap a maximumot szerzi meg. Egyeseket motivált mindez, másokat nem, de mindenképpen jelzi a folyamatos igyekezetünket, törekvésünket annak érdekében, hogy rátaláljunk a legtöbbeket megmozgató motivációs eszközökre.

A petákrendszer  előnyei és hátrányai – szerintünk

Az alsós gyermekeknél azt látjuk, hogy az évek alatt töretlen a népszerűsége, és nagyon várják mindig azt a napot, amikortól már lehet petákot gyűjteni. Nagyon jól látják, hogy ki milyen szorgalmas, és tisztában vannak azzal, hogy ő minden programon részt fog tudni venni, és a petákvásáron is tarolni fog. Ez nagy pozitívuma a rendszerünknek.

További előnyök:

• körülbelül reális és pontos visszajelzést ad a gyermekeknek a teljesítményükről,
• a gyermekek többségénél munkára és szorgalomra motivál,
• a gyermekeknek értékes a petákért megvett eszköz, ruha, élmény.

Hátrányok:

• nem mindenkinél hat motiválóan,
• nem lehet mindent ezzel értékelni, így vannak, akik rendszerint kevés petákot szereznek, jórészt (de nem kizáróan) azok, akik az iskolában is gyengébbek,
• sok a tanuláshoz kötött petákjutalmazás – nagyon iskolaszagú így az egész,
• régebben a petákvásárok alkalmával – a rászorultság okán – „hitelre”, az is bármennyi ruhát vihetett, aki kevesebb petákkal rendelkezett. A gyerekek lassan megérezték, és néhányan ki is nyilvánították, hogy minek gyűjteni, úgyis annyit viszek majd, amennyit akarok. Úgy láttuk, hogy ezzel hiteltelenné, értéktelenné válik rendszerünk,  illetve ezáltal a helyi családok eladósodott életformáját követendő példaként emeljük ki, már egészen kis kortól, így ezt a „hitelezési formát” 2010-ben megszüntettük.

Kérdést vet fel bennünk, hogy ahogy a tanulás iránt, úgy a petákgyűjtés iránt is 7-8. osztályban a gyerekek túlnyomó részénél eltűnik az akarás, a motiváció szinte teljesen. Körülbelül hatodik osztályban kezdődik ez, és a nyolcadik osztály végére „teljesül” be, legnagyobb igyekezetünk ellenére. Ez az elmúlt 2-3 évben drasztikusan felgyorsult.

A petákrendszerünk jövője

Az látszik, hogy nincs tökéletes rendszer, pont ezért is van az, hogy évről évre változtatunk, újítunk. Tesszük mindezt hol a mi meglátásainkra és elképzeléseinkre hagyatkozva, de sokszor kérdezzük meg a gyerekeket is arról, hogy mi az szerintük, ami jó ebben a rendszerben, és mi az, ami nem, min és hogyan változtatnának ha lehetne. Ezeket mi felnőttek megbeszéljük, és ami ésszerűnek tűnik, azt beemeljük vagy elhagyjuk a petákrendszerünkből. Így került be az idei tanévre, hogy az osztályfőnöki és az igazgatói dicséretért is lehessen petákot kapni.

Idénre mi is új ötlettel készülünk előállni a gyermekek számára, mégpedig a Gyermeknapi ötletből félig vissza- és átvéve. Ott órákon át, játékos ügyességi feladatokért zsetonokat lehetett gyűjteni, amiket különféle ajándékokra pl. tusfürdőre, fülbevalóra, hajzselére tudtak beváltani. Annak árát már a kezdetkor tudták, így tisztában voltak vele, hogy mennyit kell gyűjteniük. A nagyobb értékű eszközöket, pl. tollaslabdaszett, focilabda, bicikli (tettünk el az előző szállítmányból) év elején beárazzuk, és aki amikor elegendő petákot gyűjtött össze, odajöhet, és bármikor megveheti és elviheti.

Végeredményképpen elmondható, hogy a motiváló, jutalmazó rendszerek hátterében egy nagyon erős bizalom és hit áll. Bízunk abban, hogy képesek vagyunk megtalálni minden gyermekhez a hozzá vezető utat, amelyben megmutathatja, miben jó, miben erős. Ezekre az erősségekre érdemes, illetve ezekre lehet egyáltalán építeni a pedagógiai munkánkat. Fontos megemlíteni, hogy ez a jutalmazó rendszer tud úgy is működni, hogy közben nincs büntetőrendszer! Hiszünk abban, hogy a gyerekek – az emberek – alapvetően jók. Ha ezt a jóságot erősítjük és hangsúlyozzuk, akkor megváltozik a viszonyunk a gyerekekkel. Egyenrangúnak, szövetségesnek, barátnak kezdenek el tartani bennünket. Ebben a légkörben kinyílnak, és képesek lesznek olyan szempontokat észrevenni, olyan látásmódot elsajátítani, amely segíti őket egy sikeresebb szocializáció, egy élhetőbb élet elérésében.