Digitális cselekvő pedagógia, tabletekkel

Bognár Amália írása

Egy osztályban öt szerkesztőség jött létre, amelyek négy- és ötfősek voltak. Mindegyik csoport két táblagépet kapott, hisz az alapkoncepció a digitálisan létrehozott alkotás volt.

Három éve dolgozom a tanórák egy részén digitális eszközökkel (okos telefonnal), az idei tanévtől pedig tabletekkel. Próbálom a tanulói motiváció, a netikett, a cselekvő pedagógia és a tananyag szolgálatába állítani azokat az eszközöket, amelyeket a tanulók szívesen használnak. Az információs műveltség kialakítását és fejlesztését is fontosnak tartom, a magyarórák és az internethasználat erre megfelelő keretet adnak. Írásomban egy adott téma (sajtószövegek) feldolgozása kapcsán mutatom be, hogy eredményes volt-e az előbb említett pedagógiai célok megvalósításában a digitális pedagógia. Végre tudják-e hajtani a kijelölt feladatsort a tanulók?

Kell? Nem kell?

A pedagógusok véleménye eltér a digitális világ oktatásban történő felhasználását illetően. Vannak, akik teljesen elutasítják, és vannak, akik bátran használják a tanulási-tanítási folyamat során. A kétkedők számtalan okot felsorolnak, hogy bebizonyítsák, mennyire káros a gyermekekre a digitális eszközhasználat és tartalom, illetve miért nem tudják felhasználni ezeket a tanórákon. Meggyőzni őket a nyitottság hiányában nem lehet. Talán nem is ez a cél, hanem az, hogy megoldásokat keressünk azokra a napi pedagógiai problémákra, amelyeket a hagyományos módszerekkel már nem tudunk orvosolni. Sokszínű a paletta, ha a diákok képességeit, tulajdonságait és szociális hátterét nézzük, emiatt széleskörű módszertani tárral kell rendelkeznie az óvodapedagógusoknak, tanítóknak és tanároknak egyaránt. Mindegyik gyermeknél meg kell találni azt az eszközt, módszert, amelynek segítségével, elsajátíthatja a tananyagot, kialakíthatja értékrendjét, sikeres lehet, fejlődhet.

A munkaerőpiac elvárásai

A digitális világ bekúszott a mindennapjainkba (például az online kereskedelem formájában) és a munkaerőpiacra is. Tony Wagner a Harvard Egyetem innovációs oktatási munkatársa nagyvállalatok vezetőit kérdezte arról, hogy milyen munkaerőre van szükségük, milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az, akit szívesen foglalkoztatnának. Válaszaikból kiderült, hogy olyan embereket keresnek, akik nem ijednek meg, ha akadályba ütköznek, együttműködnek és alkalmazkodnak egymáshoz, nem utasítják el a tanulás lehetőségét, hisz nem az lesz a fontos, hogy mit tudnak, hanem hogy mit tudnak megtanulni, valamint hatékony információszűréssel és kommunikációval kreatívan oldják meg feladataikat.

Szakirodalmi álláspont

A digitális szakirodalom alapján is megtámogatható a virtuális világ praktikuma. Prensky, a digitális bennszülött fogalmának létrehozója is azt a felfogást támogatja, hogy a hagyományos tartalmakra szükség van (írás, olvasás, logikus gondolkodás), de helyet kell biztosítani, a „jövő” technológiai tartalmainak is. (Prensky, 2001)

Az internethasználat pozitív hatását bizonyítják azon vizsgálatok, amelyeket idősek körében végeztek. Kimutatták, hogy idegrendszerük átalakul, rövid távú memóriájuk fejlődik, és gyorsabban hoznak döntéseket, oldanak meg problémákat (Gyarmathy, 2012). Ha ilyen hatással van az idősebb korosztályra, mi történik a folyton ebben a világban élő diákokkal? Ez a generáció gyorsan akar információhoz jutni, erre az internet segítségével lehetőségük is van. Emiatt megnő a felnőttek felelőssége abban, hogy mennyire hagyják magukra őket ebben, vagy éppen mennyire segítik elő, hogy azt tudatosan használják. A digitális kor okozta ingerek hatására egyes képességek fejlődnek, mások háttérbe szorulnak. A vizuális élmények kerülnek előtérbe, intuitív módon fogadják be a gyermekek az információkat. A digitális kultúra (audio-vizualitás) által kialakított gondolkodás (fantázia, lehetőségek felismerése, dolgok működésének ismerete, képzelet, érzések) és a literális kultúra területeinek (logikus gondolkodás, rendszerben gondolkodás, dolgok nevének ismerete, realitás, szavak, nyelv) összekapcsolása megoldást jelenthet a kevésbé fejlődő területek megerősítésére is. Ebben az összevonásban van (talán végre lesz!) nagy szerepe az iskolának, hogy a tanulóknál eredményeket érjünk el (Gyarmathy, 2012). Ennek lehet eszköze a digitális pedagógia és a cselekvő pedagógia egyesítése. Az utóbbi lényege, hogy a tanulókat problémamegoldásra, játékra, önálló kutató tevékenységre ösztönözze. Ellen Key szerint az a tanuló, aki csak ül és néz, nem tanul meg önállóan alkotni, nem találja meg a hibákat (Nahalka, 2002). Ha ezt összevetjük a munkaerőpiac elvárásaival, akkor láthatjuk, az igények találkoznak.

Sajtószövegek digitálisan, tabletekkel

A gyakorlati kivitelezés mellett arra is kíváncsi voltam, hogy a tanulók az információs problémamegoldás lépéseit végre tudják-e hajtani az előző években szerzett digitális tanórai tapasztalataik alapján. Az információs műveltség az, amelynek segítségével a fellépő információhiányt felismerjük, és megkeressük hozzá a megfelelő forrásokat, majd ezeket feldolgozzuk és közvetítjük. Fejlesztési céljai között szerepel az általam kiemelten kezelt etikus magatartás, tudásépítés, kritikus gondolkodás (Dömsödy, 2012).

Az alábbi táblázatban az információs műveltség hét részképessége látható.

1. táblázat. Az információs műveltség hét részképessége, Binkley és munkatársai, 2012 (Lévai, 2014)

Az egyes fokozatokhoz rendelt feladatsor alapján az információkezelési szintek jól mérhetőek.

Előkészítési folyamat

Elképzelésem az volt, hogy a sajtószövegekkel úgy ismerkedjünk meg, hogy az elméleti ismereteket gyakorlati megvalósítás kövesse, így újságot szerkesztettünk, amibe glosszákat interjúkat, tudósításokat, reklámokat, apróhirdetéseket, mémeket, képregényeket készítettünk. A 8. évfolyam három osztályában szerkesztőségeket alakítottunk ki, igaz, tanári irányítással, mert szerettem volna, ha nem szimpátia, hanem képességek alapján alakulnak meg a csoportok, ezzel biztosítva a heterogén összetételt. Egy osztályban öt szerkesztőség jött létre, amelyek négy- és ötfősek voltak. Mindegyik csoport két táblagépet kapott, hisz az alapkoncepció a digitálisan létrehozott alkotás volt.

Kapcsolódó kompetenciák

A tantárgyi integráció lehetőségét adta, hogy mindegyik szerkesztőség egy korszakot (ókor, középkor, 20. század első fele, 20. század második fele, 21. század) kapott, így történelmi ismereteikre is hagyatkozhattak, illetve bővíthették ezzel kapcsolatos tájékozottságukat.

A feladatsor elején dönthettek arról, hogy főszerkesztőt választanak vagy demokratikus alapon egyenlően szólnak bele az újságszerkesztésbe. A folyamat során számtalanszor előkerült, hogy a diákok tudnak-e együttműködni, a vita szabályait alkalmazva érvelni, vagy éppen segíteni egymásnak a megoldandó feladatban. Szociális és állampolgári kompetenciájuk sokat fejlődött ezalatt, sőt olyan tulajdonságaikra is fény derült, amelyek a hagyományos keretek között zajló oktatás során rejtve maradtak. Alkalmaztak olyan illemszabályokat is, amelyeket korábban többször is megbeszéltünk, gyakoroltunk. Kezdeményezőképességüket bizonyította, hogy újabb és újabb ötletekkel álltak elő a témákat és a felhasznált programokat tekintve.

Feladatok

A három 8. osztály közül eggyel három, eggyel kettő, eggyel pedig fél éve használtunk – kiválasztott témaköröknél vagy csak egy-egy órán – digitális eszközöket, programokat. A feladatok eléréséhez szükséges felületet ennek megfelelően ismerték és használták. Ezen a platformon érték el a digitális faliújságot, ahol ötletelhettek, és a szerkesztőfelületet, amely egy online dokumentumszerkesztő volt, azon egy időben, együtt alkothattak. Otthonról is követhették, hogy ki milyen szöveget töltött fel, nagyon tetszett nekik például az is, hogy látták, amikor társuk épp gépelt, dolgozott a felületen.

Első órán a gyakorlati információk megbeszélése és szemrevételezése után mindenkinek ajánlania kellett a korszak ismeretében, egy újságcímet. Ezt feltöltötték a faliújságra és megszavazták, hogy melyik lesz a csoport folyóiratának címe. Volt, aki saját kezdeményezés alapján digitális megoldást talált a döntéshez. Így születtek meg a Tudókor, Panthapolitan, Közföld, Az Olvasó Polgár, Századhír, Újvilág elnevezésű lapok.

Ezután a tanári honlapon a Letöltés menüpont alatt négy újságminta közül választhattak a tanulók, ezt Word-dokumentumban érték el. Egy tanári példányt is megtekinthettek, amely a reformkort dolgozta fel Steform címmel, mintát nyújtva ezzel a pedagógus elgondolásának megvalósulására.

Második és harmadik órán a sajtószövegek felépítésével, jellemzőivel foglalkoztunk. Kiválasztották a nekik tetsző sajtóműfajt és indokolták, hogy miért arra esett a választásuk.

A következő órákon információkat gyűjtöttek, először általam meghatározott weboldalak segítségével, amely a korszakuknak megfelelő adatokkal szolgált, főleg a divat, az ételek, a környezetvédelem témáját érintve. Ezután azonban szabadon keresgélhettek képek és újabb információk után. A „Vadásszunk érdekes információkra!” feladat lehetőséget adott, hogy felmérjék, mennyi információt kell gyűjteniük, a felmerülő problémák kapcsán meg tudták fogalmazni kérdéseiket, képesek voltak megtalálni a számukra érdekes adatokat, és azokat kritikusan kezelték. Kreatív megoldásokkal fel is dolgozták ezeket különböző szövegtípusokkal.

A kornak megfelelő irodalmi vonatkozásokat a zanza.tvhttp://zanza.tv/irodalom összeállításaiból nyertek, így már nemcsak szöveg, hanem videó alapján is információhoz jutottak. Ennek alapján készült interjú Villonról, a középkorból.

Az egyik kedvenc feladatuk a mémgyártás volt. Egyszerű munkának tűnik, pedig az információs műveltség valamennyi képessége mérhető volt benne.

2. táblázat. Az információs műveltség képességeinek megfigyelése egy feladaton

A csípős kritika szándéka sok érdekes megoldást eredményezett, a 21. század témakörén belül például hozzájuk közel álló témát, a központi felvételit dolgozta fel egyikük, de volt szó a rajzfilmekről, a lovagi tornákról, a férfi sortokról, a válltömésről. A tanórán megírt interjúk, glosszák, tudósítások közül néhányat be is mutattak egymásnak a diákok.

A cikkek elkészülte után a szerkesztőség tagjainak meg kellett terveznie, hogy melyik írás hova kerül. Ezt offline tervezték meg, majd a kinevezett szerkesztő online is megvalósította.

4. kép. Offline tervezés

Összegzés

Jó volt látni, hogy milyen ügyesen, kreatívan, és fegyelmezetten dolgoztak a diákok a közös munka során. A feladatsort mindenki elvégezte adottságainak megfelelően, sőt volt, aki azon felül teljesített. A magyarórához kapcsolódó képességek (szövegalkotás, szövegértés, írásbeli-szóbeli kommunikáció) mindegyike megvalósult. Biztos vagyok benne, hogy az a tanuló, aki nemcsak bemagolta, hogy például mi a glossza, hanem megpróbálkozott azzal, hogy írt is egyet, később is emlékezni fog arra, hogy ennek milyen műfaji sajátosságai vannak, és milyen témakörhöz kapcsolható. Az információs műveltség részképességeinek megléte a feladatsor elvégzésével mérhetővé vált. Aki részt akart venni a munkában, sok új információval lett gazdagabb, és ami a legfontosabb, alkothatott.

Felhasznált irodalom

Dömsödy Andrea (2012): Az információs műveltségről való gyermeki gondolkodás. ELTE PPK, Budapest, 2012.

Gyarmathy Éva (2012): Ki van kulturális lemaradásban? In: Tóth-Mózer Szilvia, Lévai Dóra, Szekszárdi Júlia (szerk.): Digitális Nemzedék Konferencia, Tanulmánykötet, ELTE PPK, Budapest, 2012.

Lévai Dóra (2014): A pedagógus kompetenciái az online tanulási környezetben zajló tanulási-tanítási folyamat során. ELTE PPK, Budapest, 2014.

Nahalka István (2002): Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002. 38-39. o.

Prensky M. (2001): Digital Natives, Digital Immigrants.