H. Tóth István a gyermek és a tehetséggondozás kapcsolatáról a magyartanítás keretében. Elhangzott a 2016-os IX. Miskolci Taní-tani Konferencián.

Kétségtelen, hogy sokféleképpen közelíthetünk egy-egy téma, egy-egy motívum, egy-egy mű gazdagságához...

Problémafelvetés

A magyartanár személyes példamutatása és diskurzuskezdeményezése szemelvények keresésére, azok olvasására buzdíthatja napjaink felsőbb évfolyamosait is. Legyünk kezdeményezők egy-egy kortárs szépirodalmi alkotás olvasásra ajánlásában! Buzgalmunk a magyar anyanyelvű költők, írók műveinek diákjaink elé táró tanítás- és tanulástervező tevékenységeink szervezésekor se hagyjon cserben!

Jelen írásom nem kívánja gyarapítani a gyermek / tanuló érdeke körüli kérdések számát, mert van azokból éppen elég – megoldatlan is. A tehetséggondozás problémaköre számára sem akarok újabb definíciókat kreálni, mert létezik azokból immáron szép számmal. Akkor mire vállalkozom magyartanárként és kutatóként? Elsősorban a témához kötődő kiindulópontom rögzítésére és a kapcsolódó megoldási lehetőségek egyikének általam és a kárpátaljai magyartanári szakmai munkaközösségem által ez idő tájt hasznosnak ítélt vázolására. (A következő kárpátaljai magyartanárokkal dolgozom együtt a kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális irodalom- és anyanyelv-pedagógiai stratégia megismertetéséért, gyakorlatban történő széles körű alkalmazásáért: Hnatik-Riskó Márta, Huszti-Kacsur Andrea, Iván Éva, Kovács András, Pobránszky Gabriella.)

Abból indultunk ki, hogy a kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális anyanyelvhasználatot fejlesztő stratégia lételeme a szemlélődő elmélkedés, a gondolkodás és a hozzáadás, amelyik mindig összegezés nyomán, mintegy az előzmények folyományaként valósul / valósulhat meg a tanítás- és tanulásszervezésben, a tanulásirányításban.1 Ennek a stratégiának az alapja az, hogy a tanítók és a magyartanárok által alkalmazott szakmódszertani eljárások soha nem lehetnek öncélúak: mindig a konkrét pedagógiai feladat megoldásához – most a felsőbb évfolyamosok tehetséggondozásához – igazodóaknak, a célok megvalósulását a lehető leginkább elősegítőeknek kell lenniük.

A fentiekre tekintettel vetjük fel újra és újra az efféle kérdéseket:

1. Milyen beállítottsággal olvassák diákjaink a velünk élő magyar irodalmat?
2. Érdekli-e tanítványainkat a korunkban születő magyar nyelvű költészet?
3. Tanítjuk-e a kortárs magyar irodalmat?

Célkitűzés

Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellájára irányítom kárpátaljai magyartanártársaimmal együtt a figyelmet, amelyik novella minden bizonnyal megszólítja diákjainkat; főképp akkor, ha figyelembe vesszük tanítás- és tanulásszervező munkánkban a kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális anyanyelvhasználatot fejlesztő stratégiát.

Induljunk ki abból a helyzetből, amikor a kortárs szépirodalomból kiszemelt igényes szövegek elmélyült kutatására vállalkozó, a feltárt költői, írói értékvilágot elemző, az ilyen feladatokat kiemelkedően tehetségesen művelő tanulók kreativitását továbbfejlesztő programokat készítünk. Ezt a magyartanári – a tehetséggondozásra célzott – fejlesztő tevékenységet megvalósítási mintázataiban láttatja jelen dolgozatom, középpontjába állítva Király Levente „6ЗPÁЯD” című novelláját, bizonyítandó, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló érdeke értelmesen valósítható meg, azaz: mindenekfelett érvényesül.

Nélkülözhetetlen háttérismeretek

Napjaink költői nyelvének fő jellemzője, hogy a hagyomány és az újítás küzdelmében új, merész nyelvi-stilisztikai eszközöket keresnek az alkotók. E kettő, a hagyomány és az újítás konfrontációjából két ütközési-ütköztetési pontot ragadok ki.

Az első az úgynevezett költészeti plakátstílus, amelyiket a konkrétan megjelenített dolgoknak és az időtlenségnek a kettőssége mellett az erős feszültség jellemzi. Ezt a légkört a szokatlan metaforatársítással, a redukált élményekkel, a töredékességgel, a kihagyásos szerkezetekkel teremtik meg a költők. Az 1945 utáni magyar költészetben Pilinszky János vitte a tökéletességig ezt a kifejezésmódot. Ez a közlésmód szerves kapcsolatban áll a mozaiktechnikában, a filmművészet keretében a montázs- vagy klipmegoldásokban.

A másik vitapont a groteszk, ez az összetett ábrázolásmód, amelyik az ijesztőt, a rútat láttatja ironikusan, szánalmasan, komikusan. Gyakran visszataszító nyelvi kifejezéseket is felhasznál az alkotó, ezzel szorongást teremt.

A feldolgozandó szemelvény: Király Levente: 6ЗPÁЯD (Hévíz : művészeti és művelődési folyóirat, 23. évf.: 2015. 1.: 21–26.)

Fejlesztő tevékenységek

Ebbe a körbe, az irodalomtudást és az anyanyelvhasználatot fejlesztő tevékenységek körébe sorolandónak tekintem az úgynevezett közös szövegfogadás megélését. Értelmezésül, az együttgondolkodást segítendő tisztázom máris, hogy magyartanári gyakorlatomban és kutatói felfogásomban mit jelent a „közös szövegbefogadás” kategória. Az erről a Király Levente-alkotásról folyó diskurzusban ugyanúgy, amiként más szövegek feldolgozásakor is, elengedhetetlen az elsődleges olvasói reakciók számbavétele. Induljunk ki abból a tételből, hogy amikor az ember valamiről beszél, azt már eleve értelmezi. Ha lehetséges, akkor ne fűzzünk kommentárt, észrevételt a szabadon áradó, időnként esetleg nyelvileg fésületlen megjegyzésekhez, hanem hallgassuk meg az újabb és újabb olvasói nézeteket. Láthatóvá válik nem sok idő múlva, hogy a diákok már be-beemelik a saját meglátásuk körébe a társaik korábban érintett, vagy éppen ki is fejtett álláspontjait, reakcióit, reflexióit. Elmondhatjuk immáron, hogy a szövegmű többféle olvasata hozzájárult a rétegzett vizsgálatra váró szépirodalmi szemelvény olyan szintű befogadásához, ahol a közösség vélemény-sokszínűsége megérintette, kisebb-nagyobb állásfoglalásra késztette a tanulócsoport tagjait. A műbeli kisvilágok tényeit egy megismeréshorizonton vették észre a tanulók, majd értékelték azokat, így a tények, valamint a kommentárok, reflexiók visszahatottak a megismeréshorizont alakítására, szélesítésére, pontosítására. Ezt a folyamatot segítendő következzék Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellájának a megismeréshorizontját vázoló áttekintés!

A többfunkciójú „néha” kulcsszóval indul ez a Király Levente-novella; az idővel kapcsolatos „néha” szavunk mentén, vele párhuzamosan rakódnak egymás mellé, egymás után az élménymozaikok: a jelen és a múlt történéselemei. Ugyanúgy illannak el vagy éppen villannak fel ezek, mint a hajópadlón a talpak páranyomai, amelyek időről időre megjelennek, miután az elbeszélő felmossa a tornácot. Szinte elviselhetetlen élményhullámok ezek a látomások, ezért hívja telefonon barátját, lelki testvérét, aki tövig nyomott gázzal négy megyén száguldott keresztül az elbeszélő kedvéért. A nyugtalanító kép- és hangélmények hullámzása közben az idősíkok változásaiból feltárul az olvasó előtt a két, egymáshoz régtől elszakíthatatlanul kötődő fiatalember kapcsolatrendszere. Elbeszélőnk kevés életélménye nemcsak a fiatal életkorából, hanem az elfojtottságból is fakad. Az óvó-védő idősebb férfiról – Piszka a neve – szinte megállíthatatlanul lökődnek elénk sorsa alakulásának kisebb-nagyobb történetei. Élénk színekkel sorjáznak a múltból a nevére, a kedvteléseire, a cigány közösségben betöltött – kiharcolt – megélt életszerepei.

Az elbeszélő majdnem riasztóan plasztikus képet, már-már sommásan elutasító tablót rajzol Piszka és a körülötte sűrűn hullámzó és mindig váltakozó nők viszonyáról, ugyanakkor egyértelművé válik: elbeszélőnk rajongva ragaszkodott Piszkához, akire rendre-sorra haragudni akart, de sehogy sem sikerült. A színes és változatos Piszka-történetek már-már önfeledt elbeszélése és olvasása közben alig futja az időből annak megválaszolására, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy elbeszélőnk mindössze három pillanatot tud önmagáról, önmagával kapcsolatban rekonstruálni, akárhogy erőlteti az agyát.

A messziről hívott – várt – jött vendég mélyen alszik a kanapén, eközben elbeszélőnk az elő-előtörő emléközönök szétszálazása során Piszka kedvenc ételét főzi, és újra visszatér a kínzó kérdés: az álmai a lábnyomokkal, és ez a kérdés erősen nyugtalanító, hősünk képtelen megfejteni a jelentését, ezért kellett érkeznie Piszkának, hogy segítsen, mert ő tudhatja a megoldást.

Így jutunk el a novella befejező akkordjához, ahhoz a pillanathoz, amellyel összefüggésben Örkény Istvánt hívom segítségül: „A novella félelmetes műfaj. (…) majdnem olyan kényes, mint a vers. A novella (a legtöbb esetben) minden szálával a befejezést építi; ott dől el a szereplők sorsa, ott formálódik a mű erkölcsi tartalma, s ott mutat tovább ez a kurta műfaj önmagánál”.

Következzék Király Levente tanulmányozandó-feldolgozandó novellájából a befejező fragmentum, amelyik az alkotó mozaikszervező technikáját úgy képes meggyőzően szemléltetni, hogy önmagunk vívódásait is tudja evokálni, ebben az önmagunk jövőjére irányultságot mutatja fel előjelző erővel, egyúttal zárásul a biztató végkifejletet is sejteti.

Mindjárt felébred, látom, ahogy mocorog. Addig vágok pár szelet kenyeret. A harmadiknál megszalad a kés, belevágok a bal mutatóujjamba. Rég nem kóstoltam a saját vérem. Sós lesz vagy édes? Lenyalom, mint egy ragadozó. Egész pontosan, mint egy gepárd. És ekkor eszembe jut az emlékkép, ami összeköti a visszatérő, megfejthetetlen álmot a valósággal, a sebbel, a csöpögő vérrel, a ragadozókkal.

Futóversenyt rendeztünk a szomszéd fiúval, ő az első barátom. Sőt, akkor inkább úgy éreztem, hogy a testvérem. Öcsém vagy bátyám? Alighanem ez volt a kérdés. El kellett dönteni, melyikünk a gyorsabb. Végigsprinteltünk a kerítés mellett. Fél vagy talán egy méterrel, de én győztem, boldog voltam, mint egy hadvezér. Felvettem hát a gepárd nevet, mert azt már tudtam, hogy az a leggyorsabb állat. Meg is tanultam leírni, valahogy így: 6ЗPÁЯD. Attól fogva imádtam ezt az állatot, kecses alakját, apró pöttyeit, kerek macskafejét, fekete, vastag könnycsatornavonalát, amitől olyan szomorkás a képe. Ha kérdezték, miért szeretem annyira, hüledezve mondtam: „hát mert az a leggyorsabb állat a világon, ezt sem tudtad?”

De most, életemben először rájövök, hogy mindig is figyelmen kívül hagytam, hogy a gepárd nemcsak a leggyorsabb szárazföldi állat, hanem magányos, a kicsinyeinek csak a negyede-ötöde éli meg a felnőttkort, az oroszlán, a leopárd elveszi tőle a zsákmányát, ráadásul hamar kifárad az üldözésben. Kiválósága csak és kizárólag rövidtávon érvényesül. A legnehezebb sorsú nagyragadozó a szavannán. Rajongásom ezzel soha nem számolt, csak a szépségét, kecsességét, gyorsaságát néztem, mikor totemállatot választottam magamnak. Vak voltam idáig, hiába felnőtt, vak, mint egy egyhetes kismacska. Most nyílt ki a szemem.

A gyorsan eltűnő lábnyomok a verandán az én lépteim. Minden, amit teszek, minden nyom, amit hagyok, elillan egy szempillantás alatt. Azt sem fogják tudni, hogy a világon voltam. Ha akarok változtatni ezen, épp itt az ideje. Most már csak azt kell kitalálnom, akarok-e.

Az itt következő, a tehetséggondozásra, illetőleg tehetségfejlesztésre összpontosító feladatok szerkesztésekor mindenképpen figyelemmel voltunk kárpátaljai szakmai munkaközösségünkben arra, hogy Király Levente novellájának az értéktartományait a lehető legteljesebben fedjük le. Eljárásunk, vagyis tanítás- és tanulásszervező beállítódásunk alapja Vigotszkij zónaelméletének megfelelően az, hogy a tanítás és/vagy a konstruált feladat akkor hatékony, ha a tanuló aktuális fejlettségi szintjét megelőzi, de nem annyira, hogy az már követhetetlen, megoldhatatlan számára. Lényegadó szempontunk tehát, hogy nem szabad sem túlságosan könnyű, sem túlságosan nehéz feladatot készítenünk, illetőleg választanunk, azaz a két szint közötti optimális sávban kell maradnunk, mert a tanuló így juttatható el a következő fejlődési szakaszba.

Az 1–5. feladatot olyan irodalom- és anyanyelv-pedagógiai értékcsoportokra figyelemmel szerkesztettem, amelyek minden időben érvényesek, elévülhetetlenek, a továbbhaladáshoz nélkülözhetetlen tudásszegmenseket, valamint az irodalmi és nyelvi illetékességet, hozzáértést, jogosultságot, hatáskört, a szakértelemmel összefüggő képességet, felkészültséget fejlesztik. Nyilvánvalóan a szempontkövető, reflektáló olvasásról, az olvasottak lényegre törő, egyúttal funkcionális összefoglalásáról, az ok-okozati összefüggések feltárásáról, a szereplők árnyalt jellemzéséről, az érveléstechnika alapozásáról, a funkcionális nyelvi-stilisztikai kifejezésmód értékeléséről van szó. Ha ezzel a tudás- és készség-, képességerőnléttel rendelkeznek diákjaink, jó úton haladunk a tehetséggondozáshoz, az itt következő 6–7. feladatcsoportokhoz, ahol ugyanúgy érvényesül a tanuló érdeke, amiként az 1–5. feladat tekintetében is.

E novella kapcsán a 6–7. feladatcsoportokban a nyelvi-irodalmi vonatkozású tehetséggondozást hangsúlyosan szövegalkotási feladatok mentén javasoljuk végezni, kiváltképpen a műértelmezés, azaz az esszékészítés, a jelenségre történő reflektálás és a gyakorlati írásbeliség érvényesítésével.

1. Király Levente „6ЗPÁЯD” című novelláját tanulmányozva akár ezt is adhatnánk jelmondatul: „Ideje van az elszámolásnak.”

1. Olvasd el ennek a jelmondatnak a figyelembevételével Király Levente „6ЗPÁЯD” című alkotását!
2. Foglald össze két bekezdésben a „6ЗPÁЯD” cselekményét!
3. Szerkeszd meg ennek a Király Levente-novellának a cselekményvázlatát!
4. Érvényesnek tartod-e a felvezető gondolatban olvasható jelmondatot a „6ЗPÁЯD” című írásmű vonatkozásában? Vitasd meg az álláspontodat társaiddal!

2. Milyennek látod a „6ЗPÁЯD” elbeszélője által bemutatott Piszka nevű személyt, aki egyébként egy híres piacos cigány dédunokája? Bizonyítsd a meglátásaidat körültekintő érveléssel!

3. Értelmezd a „6ЗPÁЯD” elbeszélőjének a vívódásait, útkereséseit, a Piszkához fűződő viszonyát!

4. Vizsgáld meg Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellájának a nyelvi-stilisztikai kifejezésmódját! Hasznosítsd a korstílusokról tanultakat és a szövegek világáról szerzett ismereteidet, tapasztalataidat! Vitasd meg társaiddal a kutatási eredményeidet!

5. Örömöt okozott-e neked Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellája? Támaszd alá érvekkel, jól megválasztott idézetekkel a 14–16 mondategészből szerkesztett álláspontodat, megállapításodat!

6. Szövegalkotási feladatok

1. Műértelmezés
2. Reflektálás egy jelenségre
3. Gyakorlati írásbeliség

A)

1. Mutasd be, hogyan ötvöződik a múlt és a jelen Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellájában! Térj ki az elemzésedben az idősíkváltások jelentésszervező szerepére!
2. Szerinted károsak-e a szépirodalmi alkotásokban burjánzó erőszakos, bántó akciójelenetek? Fejtsd ki a véleményedet a „6ЗPÁЯD” alapján!
3. Hirdess diákoknak szóló novellaíró pályázatot iskolád diákszervezete nevében!

B)

1. Hogyan építi fel az emlékezés központi motívuma Király Levente „6ЗPÁЯD” című alkotásának a jelentésszerkezetét? Vázold az emlékezéssel kapcsolatban álló jelenetek csoportját, majd értelmezd a jelentésüket a novella egésze szempontjából!
2. Szerinted szükség van-e női irodalomra? Támaszd alá megállapításaidat a nyolc évszázados magyar irodalom történetéből és jelenéből vett példákkal! Adj találó címet az írásművednek!
3. Írj ajánlást Király Levente számára, aki a „6ЗPÁЯD” című novelláját szeretné egy kárpátaljai magyar folyóiratban közölni!

C)

1. Mutasd be Király Levente „6ЗPÁЯD” című alkotását a tárgyias-intellektuális stílus egyik jellemző példájaként! Értelmezd a novella kulcsmotívumait, majd írj dolgozatot, amelyikben figyelembe veszed a tárgyias-intellektuális stílusnak a jellemzőit és értelmezési lehetőségeit!
2. Az utóbbi években komoly vita bontakozott ki arról, hogy szerepeljen-e az iskolai tananyagban korunk irodalma. Szerinted szükség van-e az irodalomtanításban napjaink szépirodalmi alkotásainak a bemutatására?
3. Írj riportot egy vándorúton járó vásározó család életéről!

D)

1. Hogyan idézi fel a nők sorsát Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellája? Mutasd be az elemzésedben a valóság és az eszményítés irodalmi dilemmáját!
2. Szerinted megszűnik-e a szépirodalommal kapcsolatos olvasási kultúra, ha Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellájához hasonló műalkotások szerepelnek az iskolai olvasmányjegyzéken?
3. Írj beadványt iskolád igazgatójának, amely beadványban egy kortárs irodalmi klub indításának a szándékát fejezed ki, és egyúttal a segítségét kéred ennek a megvalósításához!

E)

1. Értelmezd Király Levente „6ЗPÁЯD” című alkotását! Mutass rá azokra a sajátosságokra, amelyek alapján azt állíthatjuk, hogy alkalmas ez a novella a 21. századi élethelyzetek kifejezésére!
2. Szerinted mit jelent a kortárs irodalom a mai ember számára? Mi szükség van a szépirodalomra a 21. században?
3. Írj vitaindítót egy irodalmi klubfoglalkozásra, amelyik vitaindító témája a férfi–női sors ábrázolása! Legyen konkrét példád Király Levente „6ЗPÁЯD” című novellája!

6. Kritikai olvasás

Készülj fel átfogó, elmélyült, részletekre összpontosító műelemzés megírására! Fejtsd ki részletes műismertetésben az állásfoglalásodat akár ajánló, akár fenntartó az olvasói véleményed!

1. Kinek és miért ajánlod elolvasásra Király Levente „6ЗPÁЯD” című novelláját?
2. Miért nem ajánlod elolvasásra Király Levente „6ЗPÁЯD” című novelláját?

Összefoglalás

Kétségtelen, hogy sokféleképpen közelíthetünk egy-egy téma, egy-egy motívum, egy-egy mű gazdagságához, ennek a szellemi gazdagságnak az irodalom- és anyanyelv-pedagógiai vonatkozású értékesítéséhez. Ezúttal a kontempláció jegyében kiteljesedő additív szemléletű, funkcionális anyanyelv-használatot fejlesztő stratégiát ajánlottam rendezőelvül szakmódszertani kultúránk gazdagítása érdekében.

Abból a tételből célszerű kiindulnunk most a magyar nyelv és irodalom tantárgycsoportra tekintettel, hogy a választott szakmódszertani megoldás sose öncélú, hanem mindig a valóságos probléma megoldását segítő legyen akként, hogy érvényesüljön az úgynevezett hozzáadó attitűd. Vagyis az elvégzendő tevékenységet segítsék a tudásoptimalizáló alapelvek: az átjárhatóság, a körbejárhatóság, a bejárhatóság és a hatásdúsítás, melyek által a tanítás-, tanulásszervező pedagógus az árnyalt képességfejlesztésre fókuszálva építi / építheti tovább az egyes teljesítendő feladatokat a tanulók terhelhetőségére figyelve. Így cselekedve több értékkel és sikerrel találkoztathatjuk tanítványainkat az irodalom- és nyelvóráinkon, segítve őket a tehetségük megerősítésében, illetőleg továbbfejlesztésében, hogy valóban érvényesüljön a tanuló érdeke.

Kecskemét – Miskolc, 2016-02-05

• 1. Az általam kialakított kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális anyanyelvhasználatot fejlesztő stratégiáról a 2014-15. tanévben Vácott az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tartottam előadásokat, és vezettem az ehhez a problémához kapcsolódó szemináriumokat. Szekció-előadásban Miskolcon a VIII. Miskolci Taní-tani Konferencián (2015. január 30.), Beregszászban a Nyelvi és kulturális sokszínűség Kelet-Közép-Európában: érték és kihívások nemzetközi interdiszciplináris konferencián (2015. március 26-28.), Budapesten a Kodolányi János Főiskola és a Tinta Kiadó Ikon, nyelvi jel, szimbólum: nem természetes jelek a kommunikációban konferencián (2015. november 9-10.) és Hajdúböszörményben az I. Különleges Bánásmód nemzetközi tudományos konferencián (2015. december 3.) ismertettem a fenti stratégia lényegi vonásait feladatosított szépirodalmi szemelvények, helyesírás-tanítási problémák mentén. A kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális anyanyelvhasználatot fejlesztő stratégia jegyeit nemcsak bemutattam, hanem annak az elvi tudnivalóit be is építettem a Magyartanítás, a Tanító, az Óvodai Nevelés és a Közoktatás című, Budapesten és Kárpátalján megjelenő szakmai folyóiratokban közzétett több tanulmányomba, valamint a „Nem fecske módra…” című, Beregszászban megjelenő tanítói-tanári, továbbá a „Szóra késztető” című, Budapesten kiadott beszéd- és kiejtésgondozó kézikönyvembe. Ezekben a tehetséggondozással is összefüggő fejlesztő tevékenységek a fenti tanítás- és tanulásszervező, tanítás- és tanulásirányító stratégia szerint valósulnak meg.