Közönségre hangolva
Feladat- és játékgyűjtemény az előadói készségek fejlesztéshez. Szijártó Adrienn írása
Tisztázd magadban, hogy ott és akkor mit szeretnél tőlük, mi az a változás, amin végig szeretnéd vezetni őket.
Amikor gondolatainkat címzett nélkül, vakon küldjük ki az éterbe, azok előbb utóbb belevesznek a zajos űrbe és semmivé válnak. Az iskolai feleléseken, a tananyagok felmondásánál sokszor arra ösztönözzük a diákokat, hogy a megkapott információkat szó szerint tanulják meg és adják vissza. Nem számít, kihez is beszélnek. Felmondás van. Pontos definíciókat, betanult paneleket várunk. Éppen ez vezet oda is, hogy a kiselőadások, prezentációk is információ- és adathalmazok felsorolásává válnak, amelyekkel egymást ringatják álomba órán a diákok. Kevés figyelem irányul az oktatás során arra, hogy a mondandónknak csak akkor lehet valós hatása, ha rezonál rá a befogadó. Az előadások akkor képesek valós változást hozni, ha az előadó összekapcsolódik a közönségével. Nem a definíciók ellen szólok ezzel, hanem amellett, hadd lehessen máshogy is. Tanuljanak meg a diákok ugyanarról a témáról sokféleképpen beszélni, tanuljanak meg üzenetet átadni, összekapcsolódni másokkal. Hogyan is lehetséges ez az összekapcsolódás?
Tudd, hogy mit szeretnél elérni a közönségednél!
Sokfajta érzést, sokfajta gondolatot és sokfajta cselekvést előhívhatsz a közönségedből. Tisztázd magadban, hogy ott és akkor mit szeretnél tőlük, mi az a változás, amin végig szeretnéd vezetni őket. Informálod, inspirálod őket, bemutatsz valamit, megszüntetsz valami bizonytalanságot, szórakoztatsz majd, felhívod valamire a figyelmet, szemléletmódváltásra készteted – bármelyiket választod is, legyen egyértelmű a közönséged számára, hogy miért ülnek ott, hogy mit kezdjenek a megkapott információkkal.
Ismerd meg a közönséged!
Más lesz hatással a tanárainkra, a kortársainkra, a kisebb gyerekekre, egy laikus, vagy egy szakértői társaságra. Fontos megismerni azokat, akiknek szeretnél valamilyen üzenetet átadni. Nagyon sok jelentős információ megtudható a közönségedről. Felmérheted, milyen arányban vannak jelen életkor, nem, származás, családi állapot, végzettség szerint. Végiggondolhatod, mit tudni a hobbijukról, a szokásaikról, a kultúrájukról, a környezetről, amiben szocializálódtak, a témában való jártasságukról. Keresd meg azokat a legrelevánsabb tényezőket, amelyek segítenek neked abban, hogy rájuk szabhasd a mondandódat, hogy meglegyen az „egy nyelvet beszélünk” cinkos összekacsintása.
Formáld a közönségre a tartalmat!
A közös tudás, az egyezések megkeresésére törekszünk, hogy megkönnyítsük a befogadást és a megértést. Éppen ezért a közönségünk összetételének feltérképezése több szinten is hatással lesz a mondanivaló verbális és nonverbális részére is. Verbális szinten befolyásolja azt, hogy milyen szakszavakat, kifejezéseket használunk, hogy az egyértelmű legyen számukra is. A közönségünk meghatározza a példákat, amelyekkel magyarázunk és szemléltetünk. Segít kiválasztani, hogy inkább adatokkal, tényekkel érveljünk, vagy inkább történetekkel, humorral az érzelmekre hassunk. Nonverbális szinten kihat a megjelenésünkre, a gesztusok és testtartás feszességére, a tempóra, előadásmódra.
A következőkben 6 olyan játékot mutatok be, amelyek segítenek a közönséggel való kapcsolódás megvalósulásában.
Távkapcs
Cél: Annak megtapasztalása, milyen hatással van a tartalomra, szóhasználatra és stílusra a célközönség társadalmi, biológiai, kulturális összetétele.
Típus: ráhangolódó improvizációs szerepjáték.
Eszköz: tévécsatorna-típusok kártyán (astro, hír, mese, ismeretterjesztő, főzőműsor…), tévékapcsoló – opcionális.
Leírás
Az önként jelentkezőket (max. 5 fő) megkérjük arra, hogy válasszanak szabadon, vagy húzzanak a kártyák közül egy tévécsatornát, amelyet képviselnek, és amely csatornákon éppen futó műsoroknak rövid időre a szinkronhangjai lesznek. (Annál izgalmasabb, minél inkább a személyiségüktől távolálló műfajt választanak.) Az önként jelentkezők mindegyikének ezután ugyanazt a szót megadjuk (pl. szivacs), és azt kérjük, hogy amikor majd a játékvezető egy távirányítóval az adott játékosra „kapcsol”, akkor az az illető a megadott szóval rögtönözzön egy rövid részletet, mit hallhatunk éppen azon a tévécsatornán.
Egy téma – több cikk
Cél: gyakorlati példákon keresztül szemléltetni, ugyanarról a témáról hányféle módon lehet beszélni, ha változik a közönség összetétele.
Típus: csoportos feladatmegoldás.
Eszköz: online cikkrészletek.
Leírás
A csoportoknak rá kell jönniük, hogy melyik cikkrészlet melyik online folyóirat/weboldal közlése lehet. Előkészületként éppen aktuális eseményekről érdemes különböző online weboldalak leírását előkeresni. Törekedjünk arra, hogy különböző társadalmi rétegeket, életkorokat, közösségeket megszólító oldalakat keressünk, hogy valóban látszódjanak a regiszterbeli különbségek. (Legutóbb például női magazin, technológiai, általános hírmagazin, vállalkozói magazin headline (felvezető szöveg) részleteit helyeztem egymás mellé egy Bill Gatesről szóló aktuális hír kapcsán.) A diákok feladata, hogy a részleteket összepárosítsák a weboldal/online folyóirat nevével és megindokolják döntésüket.
Egy tanulság – több történet
Cél: Történetalkotáson keresztül szemléltetni, hogy ugyanarra a tanulságra a közönség meghatározása által milyen különböző történetek születnek.
Típus: csoportos történetalkotás és történetmesélés
Eszköz: szólások, közmondások kártyán – kijelölt közönségtípusok kártyán.
Leírás
3-4 fős kiscsoportokba rendeződnek a résztvevők. Mindegyik csoport ugyanazt a közmondást/szólást kapja meg, de eltérő közönségük lesz (ezt is ki lehet kártyán osztani). 10 perc áll rendelkezésükre, hogy kitaláljanak egy történetet, mely alátámasztja az adott tanulságot a meghatározott közönségcsoport számára. (Például: nem a cél, az út a fontos – ovisoknak/osztálytársaimnak/szüleinknek/tanároknak/egy asztrológusnak/csillagászoknak/orvosoknak…)
Rapid randi
Cél: gyakorlaton keresztül megtapasztalni, hogy ugyanazt a fogalmat nem lehet pont ugyanúgy elmagyarázni a különböző típusú közönségnek.
Típus: páros improvizációs gyakorlat.
Eszköz: fogalomkártyák (akár tantárgyhoz, a tanult tematikához kapcsolódó definíciók) és szerepkártyák.
Leírás
A résztvevőknek el kell magyarázni egy-egy fogalmat/témát 3 különböző szereplőnek. Minden körben 1 perc áll rendelkezésükre, hogy az adott szerepet felöltő társuknak elmagyarázzák az adott fogalmat. Minden körben más lesz a közönségük (például ovis, 10 éves kisgyerek, tanár, osztálytárs, apuka, szakértő…). Ebben a játékban azt gyakorolják, miként lehet ugyanazt a fogalmat különböző módokon, különböző példákkal kiegészítve elmagyarázni az eltérő életkorú/tudású/nemű egyéneknek.
Az én beszédem
Cél: tudatos reflektálás a közönségre.
Típus: konstruált szerepjáték.
Eszköz: szituációs kártyák (ballagó diák búcsúbeszéde osztálytársainak és tanárainak, iskolai focimeccs előtt, az edző buzdító beszéde a diákjainak, olimpiai bajnokság előtt a csapatkapitány beszéde, Oscar-díj átadó – a nyertes köszönő beszéde…).
Leírás
A résztvevőknek egy az életből vett helyzetre kell megoldásvariációt kínálni. Bizonyos felkészülési idő után a megadott szituációs kártya szempontjai szerint 3 perces beszédet kell tartaniuk közönségüknek. Építeniük kell a beszédben a közönség jellemzőire, hogy a résztvevők úgy érezzék, ez a beszéd valóban csak nekik szól.
Hókotró
Cél: egy komplex játékos szituáción keresztül alkalmazni a közönséghez kapcsolódás elveit.
Típus: szimulációs játék, komplex, minden elemet magába építő csoportos játék.
Eszköz: feladatkártyák.
Leírás
A 4-5 fős csoportoknak a megadott feladatkártyán szereplő szempontoknak megfelelően kell egy terméket eladásra kínálni. A helyzet nehézsége abban rejlik, hogy látszólag ellentmondás van a termék és a célcsoport között, ezt kell a csapatoknak a kreativitásukkal feloldani. (Például tanároknak rágógumit, bányászoknak napernyőt, Hawaii-szigetek lakóinak hókotrót kell eladni.) A csapatok strukturált felkészülési folyamat után egy komplex jelenetet mutatnak be társaiknak.
*
Ezek között vannak olyan gyakorlatok, amelyek saját fejlesztésűek, és vannak, amelyeket az előadás-technika tematikájához alakítottam át. Mindegyik megadja azt a szabadságot, hogy a tanárok maguk válasszák ki, milyen szerepekkel, témákkal dolgoznak a gyakorlatok keretein belül. Ezért is játszhatóak különböző korosztályokkal, és akár különböző tantárgyakhoz és témákhoz is jól hozzárendelhetőek. Akkor működnek igazán jól ezek a feladatok, ha a bennük felajánlott helyzetek, példák, közmondások, szerepek relevánsak és izgalmasak a játszók számára.