Iskolai szexuális nevelés Magyarországon

A szexuális nevelés témakörének megjelenése a napjainkban érvényes hazai általános iskolai oktatást szabályozó dokumentumokban.  Makrai Kata írása

A közoktatást szabályozó jogi dokumentumok vizsgálata során öt olyan dokumentumot találtam, melyekben explicit vagy implicit módon, de megjelenik a szexuális nevelés problémaköre.

Szinte már szállóigévé vált az a megállapítás, elképzelés, idea, hogy az iskola feladata a gyermekek, diákok felnőtt életre való felkészítése. Véleményem szerint ennek a felkészítésnek ki kell térnie a gyermekek személyiségfejlesztésére, arra, hogy a későbbiekben akár egyedül, akár párkapcsolatban ki tudjanak teljesedni, integráns egészként legyenek képesek megélni magukat. Úgy gondolom, ezt nem érhetjük el széleskörűen értelmezett, tervezett szexuális nevelés nélkül. Ahogy Semsey Gábor fogalmaz „a körültekintően megtervezett szexuális nevelésnek valóban meghatározó szerepe lehet a párkapcsolatok és a későbbi házasságok minőségében, amely szoros összefüggésben van a lelki egészséggel.” (Semsey, 2016. 13.o.) 

Ezen elképzelésből indultam ki jelen tanulmány megírásakor is. A fenti gondolatokra alapozva célom, hogy röviden ismertessem, az európai irányelvek alapján mit tekintünk szexuális nevelésnek, majd megvizsgáljam, ez milyen módon jelenik meg a hazai közoktatást, elsősorban általános iskolai oktatást szabályozó dokumentumokban. Bár hiszem, hogy a szexuális nevelésnek már kisgyermekkortól fontos szerepe van, és végig kell kísérnie a diákok iskolai útját, jelen keretek nem teszik lehetővé az óvodai és a középiskolai szabályozók áttekintését. Így meghatározott törvények, a Nemzeti alaptanterv általános iskolára vonakozó előírásai, illetve az általános iskolai kerettantervek jelentik majd vizsgálódásom alapját, kiegészülve az ezeket elemző, értelmező szakirodalmi bázissal. 

A szexuális nevelés európai alapelvei

A WHO Regionális Európai Irodája, illetve a német Szövetségi Egészségnevelési Központ 2010-ben fogalmazta meg az európai szexuális nevelés alapelveit (továbbiakban Irányelv) azzal a céllal, hogy a teljes Európai Unióra kiterjedő sztenderdeket hozzon létre e nevelési területre vonatkozóan, illetve, hogy szorgalmazza az Unió területén a holisztikus szemléletű szexuális nevelés beveztését, a hagyományos, a szexualitás veszélyeire koncentráló szexuális neveléssel szemben. A munkafolyamatba 19 szakértő került bevonásra a tudományos élet különböző területeiről. Munkájuk révén a következő átfogó definíció született meg:

A  szexuális nevelés  a nemiség kognitív, emocionális, szociális, interaktív és testi vonatkozásainak megtanulását jelenti. Ez a kisgyermekkorban kezdődik és  folytatódik az ifjúkor és felnőttkor során is. Célja a gyermekek és fiatalok szexuális fejlődésének elősegítése és védelme. Fokozatosan elsajátíttatja a gyermekekkel és fiatalokkal azokat az ismereteket, készségeket és értékeket, amelyek révén megértik és élvezik saját nemiségüket, biztonságos és kielégítő kapcsolatokat létesítenek, s felelősséget vállalnak a saját és mások szexuális egészségéért és jóllétéért. Képessé teszi őket olyan döntésekre, amelyek javítják életük minőségét és elősegítik egy jóindulatú és igazságos társadalom építését. (WHO és BZgA, 2010. on.)

A definíció tehát az említett hagyományos szexuális neveléssel szemben a fogalom széleskörű értelmezését teszi lehetővé. Mind életkori, mind tartalmi dimenziókban kiterjeszti annak értelmezési kereteit. A szexualitás sokkal pozitívabb felfogását tükrözi. (WHO és BZgA, 2010)

Az Irányelv a szexuális nevelés hét alapelvét fogalmazza meg, melyek a következők:

1. A szexuális nevelésnek mind tartalmában mind formájában tekinettel kell lenni a gyermek életkorára, fejlettségi, értelmi szintjére, arra a kulturális és szociális környezetre, melyben nevelkedett, illetve társadalmi nemére.
2. A szexuális nevelés alapját az alapvető emberi jogok adják.
3. A szexuális nevelés alapja a pszichés jól-lét érzése, melynek része az egészség.
4. A szexuális nevelés esetén biztosítanunk kell a nemek egyenjogúságát, a személy társadalmi nemével kapcsolatos önmeghatározását, és azt, hogy az ebben fennálló különbségeket elfogadjuk.
5. A szexuális nevelés kezdete a születés.
6. A szexuális neveléssel hozzájárulunk a teljes közösség, társadalom igazságos és szolidáris működéséhez.
7. A szexuális nevelés során tudományosan megalapozott ismeretekre kell támaszkodnunk. (WHO és BZgA, 2010)

Az Irányelv a szexuális nevelés megvalósítóinak ideális esetben e téren képzett szakembereket jelöl meg, ugyanakkor nyomatékosítja, hogy képzett szakember hiányában is nélkülözhetetlen bevezetése. Ebben az esetben a továbbképzés fontosságát hagsúlyozza.

Ahogy fogalmaz, „a kompetens nevelőnek szexuálpedagógiai képzésre van szüksége, továbbá a témakör iránti nyitottságra, és hogy erősen motivált legyen annak tanítására;  azonkívül hinnie kell a szexuális nevelés fentebb vázolt alapelveiben. […]Fontos előfeltétel a pedagógus készsége a szexualitással és a társadalom értékrendjével és normáival kapcsolatos, saját attitűdjeinek átgondolására, minthogy szerep-modellként szolgálnak majd a tanulók számára. A szexuális nevelőknek szupervízióra és támogató intézményekre van szükségük.” (WHO és BZgA, 2010. on.)

A szexuális nevelés megjelenése a hazai oktatást szabályozó dokumentumokban

A hazai közoktatást, és specifikusan az általános iskolai oktatást szabályozó dokumentumok vizsgálatára a kvalitatív tartalomelemzés módszerét alkalmaztam, kiegészítve a szabályozók elemzésével foglalkozó tudományos publikációk áttekintésével. A tartalom elemzési egységét a szexuális nevelés fent vázolt fogalmából, illetve alapelveiből kiindulva a következő szavak alkották: „szexuális nevelés”, „szex”, „párkapcsolat”, „nem”. Nem törekszem arra, hogy a keresőkifejezések előfordulási gyakoriságát megadjam. Elsődlegesen célom a szavak előfurdulásának kontextusát megvizsgálni, hogy lássam a vizsgált dokumentumok milyen képet festenek a közoktatási rendszer számára a szexuális nevelésről, mely szakemberek feladatkörébe utalják azt, milyen életkori övezetekben és milyen tartalmakkal jelenítik meg. (Móré, 2010)

Jogszabályi szint

A közoktatást szabályozó jogi dokumentumok vizsgálata során öt olyan dokumentumot találtam, melyekben explicit vagy implicit módon, de megjelenik a szexuális nevelés problémaköre. Ezek a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről; a 20/2012 EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról; a 8/2013 EMMI rendelet a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről; a 110/2012 Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról; valamint az 51/2012. EMMI rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről. Munkám következő részében elsőként az első három rendszerszabályozó dokumentumot fogom elemezni, majd külön külön alfejezetekben térek ki a tartalmi szabályozók, azaz a Nemzeti alaptanterv, illetve a különböző tanárgyakhoz kapcsolódó Kerettantervek elemzésére. (Radó, 2009)

A rendszerszabályozók szintje

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről nem tartalmaz explicit utalást az intézményi szexuális nevelésre vonatkozóan. Ugyanakkor a 62. § 1. fejezetének „a” pontjában megfogalmazásra kerül a pedagógus kötelezettségeit és jogait tárgyalva, hogy a pedagógus feladata, hogy „nevelő és oktató munkája során gondoskodjék a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakoztatásáról, ennek érdekében tegyen meg minden tőle elvárhatót, figyelembe véve a gyermek egyéni képességeit, adottságait, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét” (2011. évi CXC. törvény, 62. § 1.a.), valamint a   „g” alpontja kimondja hogy a pedagógus feladata, hogy „a gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést: felvilágosítással, a munka- és balesetvédelmi előírások betartásával és betartatásával, a veszélyhelyzetek feltárásával és elhárításával, a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával" (2011. évi CXC. törvény, 62. § 1.g.). E gondolatok szoros kapcsolatban állnak az Irányelvben megfogalmazott gondolatokkal. A szexuális nevelés ugyanis a személyiségfejlesztés részeként értelmezhető felvilágosító folyamat, melynek minden esetben alkalmazkodnia kell a gyermek életkorához, fejlettségi szintjéhez. (WHO és BZgA, 2010)

A fentiekkel szemben a 20/2012 EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról és a 8/2013 EMMI rendelet a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről egyértelmű előírásokat vezet be a szexuális nevelést végrehajtó személyek kilétével kapcsolatban. A 20/2012 EMMI rendelet az óvoda- és iskolapszichológus feladatkörébe utalja ezt a nevelési területet azáltal, hogy kimondja, az óvoda- és  iskolapszichológus feladata, hogy „megszervezi a nevelési-oktatási intézményben az egészségfejlesztéssel, a nevelő-oktató munka, a szexuális nevelés segítésével, a nevelési-oktatási intézményben észlelt személyközi konfliktusok és az erőszakjelenségek megoldásával kapcsolatos pszichológiai témájú feladatokat.” (20/2012 EMMI rendelet, 132.§ 3.c.) Bár témám szempontjából nem releváns adat, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezen rendelkezés kiterjeszti a szexuális nevelés életkori határát az óvodai korosztályra is, ami szoros kapcsolatot mutat az Irányelvekben foglaltakkal. (WHO és BZgA, 2010)

A 8/2013 EMMI rendelet kibővíti a szexuális nevelési foglalkozásokat tartó személyek körét. A tanárszakok képzési és kimeneti követelményei közül a biológiatanárok szakterületi ismeretein belül találkozhatunk e fogalommal. Az etológiai ismereteken belül a tanárjelölteknek meg kell ismerkedniük „a szexuális viselkedés alapjaival, genetikai szabályozottságával, utódgonozással” (8/2013 EMMI rendelet 4.2.2 fejezet a.). Továbbá az általános iskolai tanárszak ismeretkörein belül, az egészségtan ismeretanyaga alatt is találkozhatunk a szexuális nevelés feladatkörével. A biológiatanárok mellett a rendelet a gyógytestnevelő, egészségfejlesztő tanárokat tartja alkalmasnak arra, hogy tematikus szülői értekezletet tartsanak a szexuális nevelés témakörében, valamint az ő szakmódszertani ismereteik közé épülnek be a szexuális magatartással kapcsolatos ismeretek. (8/2013 EMMI rendelet). Azaz elmondható, hogy hazánkban a törvényi szabályozás által adottak az Irányelvben megfogalmazott személyi feltételek, minden általános iskolának rendelkeznie kell olyan szakemberrel, aki a szexuális nevelés terén képzett, hisz mind az iskolapszichológus, mint a biológiatanár foglalkoztatása törvényi előírás. (3. melléklet a 2011. évi CXC. törvényhez; WHO és BZgA, 2010). 

A tartalmi szabályozók szintje

A Nemzeti alaptantervben megfogalmazott fejlesztési célok közül „A családi életre nevelésen” belül fogalmazódik meg explicit módon a szexuális nevelés gondolata, azáltal, hogy kimondásra kerül, „a felkészítés a családi életre segítséget nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a felelős párkapcsolatok kialakításában, ismereteket közvetít a családi életükben felmerülő konfliktusok kezeléséről. Az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is.” (110/2012 Korm. rendelet, I.1.1). A műveltségi területek közül az „Ember és természet” műveltségterületen belül olvashatók hozzá kapcsolódó tartalmak, ugyanis „Az ember megismerése és egészsége” fejlesztési feladatban bennfoglaltatik első osztálytól tizenkettedik osztályig a „Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás” témakör. 

Az alsó tagozatos korosztály számára (1-4. osztály) előírás a gyermekvárással, gyermekvállalással, a csecsemő gondozásával kapcsolatos tényezők megvitatása, továbbá az emberi fejlődés szakaszainak és a másodlagos nemi jellegeknek, illetve a belőlük fakadó testi és lelki jellemzőknek az elsajátítása. Bár nem kerül kimondásra, hogy a szabályozó csak két nemet különít el, amiatt, hogy a másodlagos nemi jellegekből indul ki, és a különbségek keresésére fókuszál, megkérdőjeleződik az, hogy megfelel-e az Irányelvekben foglalt azon elvárásnak, miszerint a szexuális nevelés feladata a társadalmi nem sokszínűségéből adódó különbségek elfogadtatására való törekvés, illetve már az kérdéses, hogy a „nem” kérdéskörénél számításba veszi-e a társadalmi nem (gender) és a biológiai nem (sex) különbözőségét. 

A felső tagozaton (5-8. osztály) a fent vázolt ismeretek kiegészülnek az emberi termékenység, a nemi élet, továbbá a születést követő fejlődési szakaszok tartalmaival. A nemi élettel kapcsolatos ismeretek az Alaptantervben foglaltak alapján egyaránt vonatkoznak annak morális és egészségügyi oldalaira, illetve hangsúlyt kap a személyes felelősség gondolata is. Tehát egyezést találhatunk az Irányelvben olvasható szexuális nevelés fogalommal, melyben megjelenik mind a lelki, mind a testi oldal, valamint a magunkért, illetve társunkért vállalt személyes felelősség gondolata. 

A tartalmak életkori jellemzőkhöz való adaptációját sugallja az, hogy a felső tagozatos fő tartalmi egységek megegyeznek a középiskolai nevelés tartalmaival, amiből arra következtetünk, hogy folyamatosan mélyülő, bővülő az ismeretátadás. Erre enged következtetni az is, hogy a „Közművelődési tartalmakon” belül az 1-4. osztályban „Környezetismeret”, 5-6. évfolyamon „Természetismeret” és 7-8. valamint 9-12. évfolyamon „Biológia” néven oktatott tárgyak mindegyikében egyre szélesebb ismeretanyaggal dolgozva és a szexualitás kérdéskörét egyre nyíltabban érintő módon jelenik meg a nemek, a szexualitás, a fogamzásgátlás, nemi műküdés, várandósság, szülés, születés témája a „Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás” témakörön belül. Ugyanakkor a felső tagozatos és a középiskolai képzés már nem mutat jelentős különbséget. (110/2012 Korm. rendelet; WHO és BZgA, 2010)

Az általános iskolai kerettantervek tanulmányozása során három esetben, az Erkölcstan, a Természetismeret, illetve a Biológia tárgyak tantervében találhatunk a szexuális neveléssel összefüggő tartalmakat. Így a következőkben e három tantárggyal foglalkozom. A Nat előírásaival ellentétben a Környezetismeret tantárgy kerettanterve nem tartalmaz a szexuális neveléssel kapcsolatos előírásokat. Távoli kapcsolódást az „Az a szép, akinek a szeme kék?” című tartalmi egységben találhatunk, ugyanis ez foglalkozik a szépségideálokkal, a testképpel, a külső és belső különbségek elfogadásával, illetve az öröklés tetsalkatunkra gyakorolt hatásával. (22/2016. EMMI rendelet, 1. melléklet)

Az erkölcstan tanárgyon belül az alsós kerettantervet vizsgálat alá véve azt láthatjuk, hogy csak az 1-2 évfolyam esetén jelennek meg a szexuális nevelés témaköréhez tartozó tartalmak. Ahogy a dokumentumban megfogalmazásra kerül, „a gyerekek többsége az óvodáskor végére érti meg teljesen, hogy a nem az ember állandó jellemzője, és többé-kevésbé kialakul nemi identitásuk.” (22/2016. EMMI rendelet, 1. melléklet. on.). Ehhez kapcsolódóan az „Én világom” tematikai egység foglalkozik az identitás kérdésével, kulcsfogalmai közt szerepelnek a „lány” és a „fiú” szavak. Azaz a Nat esetén tett megállapítások itt egyértelművé válnak, a társadalmi nem sokszínűségének lehetősége nem képezi részét a tartalmi szabályozásnak (22/2016. EMMI rendelet, 1. melléklet).

A felsős kerettantervben sokkal explicitebb módon van jelen a szexualitás kérdésköre. Ahogy a dokumentum fogalmaz, „erre az életkorra új dimenziókkal bővül a fiúk és a lányok kapcsolata, s az ezzel összefüggő témák tanórai feldolgozása szerepet vállalhat a testi és lelki egészségre, illetve a családi életre való nevelés általános céljainak megvalósításában.” (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.). Ehhez igazodva pedig a 7.-8. évfolyamon külön tematikai egységként jelenik meg a „Párkapcsolat és a szerelem”, melyen belül a diákok foglakozhatnak az intim kapcsolatok emberi életben betöltött szerepével, az ezekkel kapcsolatos felelősség kérdésével, illetve a szexuális visszaélések veszélyeivel. A fejlesztési területeken belül találkozhatunk a párkapcsolat, a kölcsönös vonzódás kérdéskörével, a szexuális aktus létesítésével kapcsolatban felmerülő kérdésekkel pl. „Mikor elég érett egy fiatal a szexuális kapcsolatra? Hogyan kerülhető el a nem kívánt terhesség? Mit jelent és hogyan teremthető meg az intimitás a szexuális kapcsolatban?” (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.). A tananyagrész igazán komplex képet mutat. Széleskörűen, taglalja a párkapcsolatok, a szerelem, szexualitás, családtervezés, a házasság és a szexuális visszaélések témakörét egyaránt. Első olvasásra soknak tűnhet a tizenegy órás órakeret, azonban ha számításba vesszük, hogy ezt két évfolyamra kell elosztanunk, máris csekélynek tűnik a témakörre fordított idő. Feltűnő lehet az is a kerettanterv áttekintése során, hogy bevezető soraiban szorgalmazza a sokszínű identitáskonsturkciók, a másság elfogadását. Ugyanakkor, ha a tematikai egységeket vizsgáljuk meg, láthatjuk, hogy csupán a vallási és kulturális sokszínűség kerül bővebb kifejtésre. Egyéb kisebbségekkel – mint például a szexuális kisebbségek – egy tananyagrész sem foglalkozik. (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet)

A Természetismeret kerettanterv épít a kiskamasz fiatalok változás alatt álló érdeklődésére. Ahogy fogalmaz, „a fiatalok számára legérdekesebb témakör saját szervezetük felépítésének és működésének megismerése, mely során feltárulnak a kamaszkori változások okai és a vele kapcsolatos tennivalók, tudatosulnak a veszélyeztető környezeti hatások. A hangsúly a betegségek megelőzésére helyeződik. A lelki egészség megőrzése érdekében ráirányítja a figyelmet a reális önismeret, a család és a társas kapcsolatok jelentőségére.” (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.). Ezzel összefüggésben „Az ember szervezete és egészsége” tematikai egységben megjelennek a nemi éréssel kapcsolatos tartalmak, mint a lányok és fiúk nemi működése közötti különbségek, a férfi és a női nemi szervek biológiai jellemzői, egészségmegőrzése, a nemek közti testi és lelki különbségek, a méhen belüli élet. Kérdéses azonban számomra, hogy ezen információk milyen mértékben kaphatnak hagsúlyt, hisz a tizennégy órás órakerettel dolgozó tartalmi egységben a fent vázolt kérdéskörök mellett jelennek meg olyan, szintén széleskörű tartalmi bázist felölelő egységek, mint az emberi test felépítése, egészséget veszélyeztető tényezők, egészséges életvitel, higiénés kultúra fejlesztése, betegségmegelőzés, énkép fejlesztése, erkölcsi normák megismerése, fogyatékos személyek elfogadása. (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet)

A Biológia-élettan tantárgy oktatásához két típusú, egy „A” és egy „B” kerettanterv is rendelkezésünkre áll, így ezeket külön szükséges elemzés alá vonnunk. 

Az „A” típusú kerettanterv a „Fogamzástól az elmúlásig” tematikai egységben foglalkozik e témakörrel. A tantervi egység célját többek közt a következőkben határozza meg: „Felkészítés a felelősségteljes párkapcsolatra alapozott örömteli nemi életre és a tudatos családtervezésre.” (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.) Azaz megjelenik az Irányelvben is hangsúlyozott felelősségteljesség fogalma, illetve az, hogy a nemi élet örömeire koncentrál, a hagyományos szexuális nevelés félelemkeltő mivoltával szemben. A tematikai egység olyan kérdésköröket taglal, mint „Mi a szexualitás szerepe az ember életében? Mely környezeti és életmódbeli hatások okozhatnak meddőséget?” (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.). A feldolgozásra szánt ismeretanyagon belül fontosnak tartom kiemelni a férfi és női szaporító szervrendszer működésével kapcsolatos biológiai ismereteket, azt, hogy a témakör érintendő problémakörként jeleníti meg az önkielégítés jelenségét, a fogamzásgátlás módjait, az abortusszal kapcsolatos vélekedéseket, a nemi úton terjedő betegségeket, valamint a fogantatás, a szülés, születés főbb mozzanatait, ugyanis úgy vélem, ezen ismeretek a holisztikus, haladó szemléletű szexuális nevelés igényét jelenítik meg. Azt azonban továbbra is sajnálatosnak tartom, hogy a nemi egyenlőség inkább, mint egyenlőtlenség jelenik meg, a családban és a társadalomban betöltött szerepek különbözőségének hagsúlyozása által. A kerettanterv a jelölt ismeretanyag feldolgozására változatos feldolgozási módokat fogalmaz meg, ugyanakkor zsákutcás megvalósítási lehetőségeket foglal magába, ugyanis sok a könnyen félreérthető megfogalmazás, illetve több olyan anyagrész van pl. az abortusz kérdésköre, melynek feldolgozása során fontos lenne a sokoldalú megközelítés, a vélemények ütköztetésének engedélyezése, a különböző élethelyzetek megismerése, tehát a tárgyalt fogalom árnyalatainak bemutatása. Ezzel kapcsolatban azonban konkrét javaslatokat a rendelet nem fogalmaz meg. (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet; WHO és BZgA, 2010)

A „B” kerettanterv a fent vázoltakkal szemben egy sokkal konzervatívabb, az Irányelvben hagyományosnak nevezett szexuális neveléssel megegyező, elsősorban a veszélyekre, a félelemkeltésre fókuszáló gyakorlatot szorgalmaz. A szexualitás témaköre „Az ember szaporodása, egyedfejlődése és egészségvédelme” tematikai egységen belül jelenik meg. Bár ennek megfogalmazott céljai közt is találkozhatunk az örömteli párkapcsolatokra történő felkészítéssel, a szexualitás örömteli megélése nem jelenik meg. A célok közt a szexualitással kapcsolatban olyan megfogalmazások szerepelnek, mint „A rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat és a védőoltás (HPV) jelentőségének felismerése.” „A korai szexuális kapcsolatok veszélyeinek bemutatása.” (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.) Ezekkel csengnek össze az átadni kívánt információk is, mint például „A higiéné és a felelős szexuális magatartás szerepe a nemi úton terjedő betegségek (szifilisz, AIDS, HPV, gombás betegségek) megelőzésében”, „Gyermeknőgyógyászat”, „Nőgyógyászati szűrővizsgálatok jelentősége", „A családtervezés lehetőségei, a terhességmegszakítás lehetséges következményei”. (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet. on.) Érdekes tény, hogy míg a kerettanterv a női nemi egészégvédelemmel hatványozottan foglalkozik, addig ez a kérdés a férfiak esetében nem jelenik meg. (22/2016. EMMI rendelet, 2. melléklet; WHO és BZgA, 2010)

Összegzés

Tanulmányomban a szexuális nevelés európai irányelveinek vázolása után arra tettem kísérletet, hogy megvizsgáljam, hogy elsősorban az általános iskolai nevelést-oktatást szabályozó dokumentumokban milyen módon jelenik meg a szexualitás kérdésköre, illetve ez mennyire cseng össze az Irányelvekben megfogalmazottakkal. A bemutatottak alapján úgy vélem, látható a hazai szexuális nevelés szabályozó dokumentumok által kialakított helyzete. A kép sokszínű. Bizonyos területeken szorosan kapcsolódunk a nemzetközi trendekhez, míg más területeken jelentős elmaradást mutatunk, valamint vannak olyan területek is, melyeken a haladó és az erősen konzervatív szemlélet egyszerre van jelen. Tudatosítanunk kell azonban azt, hogy a dokumentumok szintje messze nem a valóságot tükrözi. Olyan nevelési terület ez, melyet nagyban befolyásol a megvalósító intézmény, és különösen a megvalósító személy normarendszere. Ahogy korábban is írtam, a szexuális nevelésnek számos olyan része van, mellyel kapcsolatban fontos, hogy engedjük, a gyermek vagy fiatal maga alakítsa ki véleményét, identitását, normarendszerét. Nekünk, pedagógusoknak egyetlen dolgunk a lehetséges utak felvázolása, annak elősegítése, hogy minden meghozott döntés felelősségteljes, átgondolt legyen, és ne külső nyomás által szülessen meg. Az osztálytermi gyakorlat megvizsgálásához tehát sokkal mélyebbre kell ásnunk, a szabályozó dokumentumok ismerete csak az első, vagy akár a nulladik szint, a kiindulási, viszonyítási pont lehet.

Irodalomjegyzék

Móré Marianna (2010): A tartalomelemzés, mint a szakdolgozatírásban alkalmazható kutatási módszer. In: Kovácsné Bakosi Éva (szerk.): Társadalomtudományi tanulmányok III. DE. Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar. Debrecen 

Radó Péter (2009): A közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere Magyarországon. [2018. 06. 08.]

Semsey Gábor (2016): A szexuális nevelés gyakorlata a magyarországi gimnáziumokban. Doktori (PhD) disszertáció. ELTE. Pedagógiai és Pszichológiai Kar. Budapest. [2018. 06. 08.]

WHO és BZgA (2010): Az európai szexuális nevelés irányelvei. Vázlat a politikusok, nevelési és egészségügyi intézmények és szakemberek részére. Szövetségi Egészségnevelési Központ.  Köln. [2018. 06. 08.]