És itt sincsenek kétségek. Az iskola nem más, mint az igazság közvetítője. A tantervekben, a tankönyvekben a megkérdőjelezhetetlen igazságok vannak, ezeket akként is kell elsajátítani. Tévedhetnek is esetleg nagy néha a tankönyvek írói, de ezt gyorsan javítjuk, már a tanító javítja, csak egy kis gikszerről van szó. Ha meg a tanító nem javítja, akkor ki sem derül.
Kézenfekvő lett volna, hogy ki-ki magának készíti el vágyai amulettjét, és ezzel pompásan teljesítjük a tantárgy által előírt követelményeket, de akkor elmaradt volna a személyes és szociális kompetenciák fejlesztése. Ezért azt kértem a hallgatóktól, hogy mindenki válasszon magának párt az osztályban, és egymásnak tervezzék meg az amulettet.
Ezt valahogy mindenki evidens tényként kezeli, mintha még gondolkodni sem lenne érdemes rajta. Hát hogyne húznák le a gyengék a jók eredményeit: a tanár nem tud haladni miattuk, a felzárkóztatásukkal kell elsősorban foglalkoznia, a figyelme elterelődik a tehetségnevelésről, a gyenge tanulók sokszor „magatartási problémásak” is, szétverik az órákat; mit kell ezen morfondírozni, az állítás minden kétséget kizáró módon igaz. Érdemes mégis elvégezni bizonyos számításokat!
Nem lehet megismerni a magyar kultúrát a népi hagyományok ismerete nélkül. 1932-ben Kodály Zoltán tartott egy előadást, ahol felidézte, hogy nemrég felkereste egy nagyon művelt ember és azt mondta, hogy nem érti Ady Endrének ezt a mondatát: „beágyazott a villás vénség”. Ha 1932-ben problémás volt ez egy irodalmilag művelt embernek, kérdem én, 2009-ben egy panelházba született városi gyereknek, hogy az ördögbe ne volna probléma!
A közelmúltban Trencsényi László a Népszabadság hasábjain fontos kérdéseket vetett fel a nemzet és a kulturális kánonok kapcsolatáról. Ez az írás úgy is tekinthető, mint hozzászólás ehhez a láthatóan egyre fontosabbá váló problémakörhöz.
Talán a csapda nagysága sem mérhető fel, amelybe a maturandusok akaratukon kívül beleestek. Vajon volt-e idejük mérlegelni, a matematikafeladatok megoldása helyett váltani: az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről és erkölcstelenségről, becsületről-becstelenségről, felelősségről-felelőtlenségről, szabályról, törvényről, önállóságról gondolkodniuk?