Ebből az igencsak vázlatos, pár hírt kiragadó kis összefoglalóból is jól látszik, hogy mekkora káosz uralkodik az elmúlt hónapokban a felsőoktatási törvény körül. És, hogy ez miért óriási probléma? A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy komolyan lehet venni majd ezek után az elfogadott törvényt.
Minden jel arra mutat tehát, hogy Ausztriában felismerték a változtatások szükségszerűségét, így a szociáldemokrata és mérsékelt jobboldali pártokból álló koalíció képes konszenzusra annak érdekében, hogy fejlesszék ezt a területet.
Az alternatív pedagógusok korán halnak? Osztályrészük a lobogás, a korai (nem ki-!, de) elégés?
De jó lenne az ellenkezőjéhez keresni bizonyságot. Sokat!
De nem hiszem, hogy jól van így. Mert nincs az jól, hogy a pedagógusok zöme nem gondolkodik a törvénytervezeten. Hagyják, hogy előírjanak nekik, adjanak kész recepteket, könyveket, tanmeneteket, feladatlapokat, mindent, hogy ne kelljen sokat gondolkodni, csak rutinból túlélni. És jó nekik, ha a problémás gyerek kikerül. Még jobb, ha lehet büntetni, buktatni. Nem kell a gond, a kihívás. Csak akivel könnyen lehet produkálni.
Előadás a IV. Miskolci Taní-tani Konferencián 2011. február 4-én
Az esszét arra használom, hogy bár felületes és vázlatos, de mindenképpen használható információt kapjak a hallgatók szövegalkotási képességéről, gondolkodásmódjáról, intelligenciájáról, valamint kulturális hátteréről. A beszélgetés során elsősorban motivációikat próbálom megismerni, affinitásukat és ismereteiket, miközben elég pontos képet kapok kommunikációs képességeikről.
Alapvető elvárás, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgyon belül a tanulóknak magukévá kell tenni az érvelés technikáját. A kérdés azonban az, hogy hogyan dolgozzák fel ezt a témakört: kizárólag elméletben (tankönyvből) vagy a gyakorlatban is (például a disputa módszerével).