Sport és pszichológia

Kolosai Nedda beszámolója a Magyar Pszichológiai Társaságnak a pszichológia napja alkalmából tartott 2013. február 23-i konferenciájáról

Éljen a sport! Éljenek a pszichológusok! 

Ezzel a felkiáltással nyitotta meg Oláh Attila a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke a pszichológia napja (február 24) alkalmából rendezett programot az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében. Az ünnepi konferencia témájának ötletét a magyar sportolók londoni diadala adta. Vajon hogyan járulnak hozzá a mentális folyamatok a fizikai teljesítményhez, milyen kapcsolatban áll mozgás és mentális egészség? Ehhez hasonló témákat járt körül a színes előadások sora, melyek általános üzenete volt, hogy a pszichológia tudományának eredményei befolyásolják az emberek életét. A sorban a megtisztelő első helyen Lénárt Ágota hiteles, érdekes előadása szerepelt. 

A 2012-es londoni olimpia a magyar sportpszichológia sikere is, című előadásában azt mutatta be konkrét példákon keresztül, milyen sokat ér a sportpszichológiai felkészítés. Rendkívül érdekes tudományfilozófiai dilemmával vezette fel témáját. Elmondta, hogy bizonyos nézetek és elvárások szerint a tudományosság kritériumainak akkor felel meg a sportpszichológia, amennyiben szignifikáns eredményekkel tudja megmutatni, milyen különbségeket jelent a sportolók teljesítményében annak alkalmazása. Ugyanakkor nem lehet ilyen módon közelíteni a sportpszichológia eredményeihez, de a tények magukért beszélnek. Nézzük például, Risztov Éva milyen sportpszichológiai módszerekkel készült az olimpiára: mentáltréning, a jó mozgássor mentális gyakorlása, kieső edzés pótlása, a verseny közbeni lehetséges helyzetek modellezése, üvegbura módszer. Évi rajt-cél győzelmet képzelt el magának az első mentális gyakorlásától kezdődően és – természetesen óriási munkával – meg is valósította álmát.

Berki Krisztián kiváló példa arra, hogy a mozgássorban elkövetett hibát először mindig mentálisan ki kell javítani, és csak akkor lehet tovább lépni és felkészülni például a döntőre, mivel ugyanabban a helyzetben ugyanaz a hiba megint előjöhet. Hajrá Berki Krisztián!  (Ezt üzenik a gyerekeim.) Tehát a kognitív sémákat kell kijavítani. Ki gondolta volna, hogy a mentáltréningen még a rendező ország színeire is fel kell készíteni a versenyzőket? Az angol birodalmi fölényt megtestesítő brit zászló színei mindenhol dominánsan megjelentek az olimpián, a magyar sportolókat erre is felkészítették. Az üvegbura módszer lényege pedig, hogy a verseny előtt, amikor már nagyon koncentrált állapotban vannak a versenyzők, egy üvegburát húznak magukra képzeletben, így semmi sem zökkentheti ki őket ebből az állapotból. Lénárt Ágota érdekes, szemléletes példával hangsúlyozta az önismeret, a tudatosság fontosságát az emberek, a sportolók életében. Szerinte a „megszüntetve megőrzés” elvének lényege, hogy az elménk és a testünk olyan, mint egy ház, amelyben laknak, amit mégis folyamatosan újítunk, egyre több szobát használunk benne.

Az, hogy a sportolók milyen rendszerességgel találkoznak a pszichológusukkal, tőlük függ. Az olimpiai csapatban volt olyan versenyző, aki két éve heti két alkalommal él ezzel a lehetőséggel, volt, aki elsősorban az olimpián kért „tűzoltást”.

Lénárt Ágota rengeteg olyan mondatot mondott el, melyeket ki lehet írni a hűtőszekrényünkre. Büntetés szerinte nem szükséges, mert maga a kudarc bőven elég büntetés a sportolóknak, ő azt szokta mondani ilyenkor: „Csináld másképp, ha így nem jó!” Ideális esetben az edzők együttműködnek a sportpszichológussal, sőt igénylik, keresik őt, amikor azt fontosnak tartják, de nem minden eset ideális.

A következő előadó, Urbán Róbert azt állította, hogy A testmozgás tényleg javítja a lelki egészséget. A sportpszichológia területéről áteveztünk a testedzés-pszichológia területére és megvizsgáltuk, hogyan vehetők rá az emberek, hogy mozogjanak. Kutatások szerint a fizikai aktivitás hatása a lelki egészségre egy sor fontos mutatóban jelentkezik: antidepresszáns hatású, szorongáscsökkentő, csökkenti a stressz káros hatásait valamint az alvászavarokat. Fontos eredmény, hogy a túlzásokba vitt mozgás is károsan hat a lelki egészségre. 

Már heti 1-3 órás mozgás 30-40%-al csökkenti a mentális betegségek megjelenésének esélyét, 50%-al a szorongásos zavarok kialakulásának kockázatát. A testmozgás biofeedback jellegű tevékenység, a test saját magát nyugtatja le, miközben morfiumszerű anyagok, endorfinok szabadulnak fel az agyban. Nő az önbizalom, a pozitív érzelmek megélése, az önkontroll hatékonyabb, valójában a mozgás a közben kialakuló módosult tudatállapot miatt a meditáció egy formájának tekinthető. Érdekes kutatási eredmény, hogy sportoló serdülők könnyebben dolgozzák fel a családi konfliktusokat, valamint vizsga előtt ajánlott egyet futni, mert csökkenti a szorongást, és megfelelő mentális állapotba juttat. 

Bárdos György előadásában azt járta körül, milyen helye van a sportban a placebónak. Fokozott placebo hatás figyelhető meg azoknál a sportolóknál, akik énközpontúak, szociábilisak, nagyobb az éntudatosságuk, emocionálisan labilisabbak és optimisták.

A szünetben a Magyar Pszichológiai Társaság alapításának 85. évfordulója alkalmából felszelt torta csokitorta volt. Szerencsére a konferencia résztvevői között sok egészségtudatos fiatal ült, így nem volt szükség a szokásos tolongásra, simán lehetett arcátlanul előre állni a „tortasorban”.

Fischer Miklós rendkívül érdekes előadással kezdte a délutáni programot, a 2012-es londoni olimpiai csapat pszichés felkészítéséről mesélt konkrét történeteket, melyeket saját készítésű képeivel illusztrált. Szerinte a felkészülés legjavában az edzőnek van komoly szerepe, azonban a verseny napján, az olimpián már a masszőrnek és a sportpszichológusnak. Tapasztalata szerint sokszor a büfében és az öltözőben kell a munkáját végeznie. A csapatsportokban fontos a másokkal való együtt rezdülés, a másikra való figyelés a mozgás közbeni mentális működésben, valamint az, hogy meg merjék mondani egymásnak a gondjaikat a versenyzők. Ehhez eszközként Fischer Miklós a játékot és a nevetést is felhasználja terápiáiban! Az egyéni sportolóknál nincs idő a hosszú terápiákra, központban van a figyelem fókuszálásának gyakorlása, a holtpontok („betonfalak”) kezelése, a magánéleti problémák feldolgozása, az autogén tréning, valamint a célok kitűzése a sportolói életút átgondolásakor. Vajda Attila kajakossal például lesétálták a szárazföldön a távot, biztonsági pontokat jelöltek ki, mentáltréningezték, hol gyorsít, hol jön a holtpont, sőt lepedőkre le is rajzolták a pályát filctollal. 

Rendkívül érdekes módszer, hogy a verseny és a rajt előtt maximum 20 másodpercig a versenyzők lepergetnek egy filmet az életükből, gyermekkorukból, amely filmen sikeresek, boldogok. Ezzel a „belső mosollyal” állnak rajthoz. Tehát az emlékképek segítenek (segíthetnek) a sikerek elérésében! Érdekes sztorikat hallhattunk arról, milyen változatos rituálékat találnak ki a versenyzők tétversenyeik előtt. Janics Natasa megmossa a folyó vizében a lapátját, a kezét, majd iszik belőle, magáévá teszi a közeget, mielőtt vízre száll.

Ugyanakkor a szerelem Fischer Miklós szerint kivonja a sportból az energiát, az érzelmeket. Ez a gondolata átvezet minket Hevesi Krisztina előadásához, melynek témája elvileg az volt, milyen kapcsolatban áll egymással a szexuális aktivitás és a sportteljesítmény. Az előadásból megtudtuk, hogy a szexualitásnak a szomatoszenzoros kéreggel van szoros kapcsolata, valamint azt, hogy érintésfüggők vagyunk mi emberek, és az edzőtáborokban az érintés hiánya okozhat stresszt.

Szó esett még A paraolimpiai bajnok pszichés felkészítéséről Járai Róbert előadásában, valamint arról, hogy A vitorlázás növeli a lelki egészséget, erről Dulin Jenő beszélt. A műhelyek pillanatok alatt beteltek, nagyon nagy volt az érdeklődés. Sárvári György és Mészáros András A magyar női vízilabda válogatott coachingját, Szilárdi Katalin a pszichológiának az edzői gyakorlatban betöltött szerepét mutatta meg élményszerűen. Gyömbér Noémi tesztekkel, játékkal és hiteles beszélgetéssel bizonyította, hogy a sportban is Fejben dől el a teljesítmény. Megtudhattuk magunkról a műhely során, hogyan viselkedünk, milyen kognitív, szomatikus állapotba kerülünk téthelyzetekben, és akkor milyen az önbizalmunk. Az úgynevezett izomemlékezet mindig működik, nem tudatosan, ezzel üzenünk önmagunknak és a környezetünknek is arról, hogyan vagyunk. Tehát, kedves Olvasó, húzzuk ki magunkat, vegyünk mély levegőt, idézzünk fel jó élményeket és… jöhetnek a napi több órás kemény edzések.

A konferencia hatékonyságát mutatja, hogy másnapján elvittem kedves családomat úszni. Elmentünk. Sokadszori kérésükre velük tartottam, és mondhatom, remek program! 

Éljen a sport! Éljenek a pszichológusok!