Turcsányi '80

Trencsényi László írása

...amikor a szélmalmok ellen vezette rohamra paripáját, akkor megannyiszor valódi gonosz óriásokkal kellett küzdenie.

Turcsányi László 80 éves. Közönséges halandónak is tisztes életkor, bizonyára regényes életút. Az életút jelentős, meghatározó ideje a huszadik század – embert, emberséget próbáló idők.

Turcsányi igazgató úré kétszeresen is az. Hiszen ez az élet (hozzátéve a XXI. századból is aktívan megélt immár közel két évtizedet) folyamatos aktivitásban, lobogásban, felelősséggyakorlásban telt el.

Kalandos élet. Miközben ennek az életnek földrajzi-geopolitikai terei jól körülhatárolható kört rajzolnak hazánk térképén. Az Alföld, a Kiskunság… Történelmileg a háború után felbomló tanyavilág, a rettenetes ellentmondások, társadalmi feszültségek közt igen felemásan végbement modernizáció, a művelődési intézményrendszer többszöri (nemegyszer nem is logikus, politikai-ideológiai doktrínákkal magyarázható szervezetlen átszervezése).

S Turcsányi igazgató úr önmagához maradt hűséges. Ahhoz a kultúrafelfogáshoz, mely mellett családja, tanítói elkötelezték. A „néptanítói” (a „lámpási”) magatartás korszerű megvalósítását kereste több munkahelyén is.

Ezt a korszerű magatartást találta meg az általános művelődési központok utópiájában és valóságában. Új társakra, műhelyekre talált az ÁMK-mozgalomban.

S konok hűsége ehhez a közösséghez is elkötelezte.

Magas homloka, hegyes szakálla, szúrós tekintete megidézi a Cervantes lovagregényéből megismert hőst, aki minden körülmények közt állva marad a vártán, nem adja fel a küzdelmet. Don Quijote-i alkat? Bizonyára sok van személyiségében ebből a mintából is.

Azzal a különbséggel, hogy amikor a szélmalmok ellen vezette rohamra paripáját, akkor megannyiszor valódi gonosz óriásokkal kellett küzdenie.

Győzött? Alulmaradt? Küzdött. A magyar kultúráért, a tanyasi, falusi, kunsági gyerekek iskolázási esélyeinek egyenlőségéért, a tehetségekért, a családok minőségi életéért.

Jelképes az, hogy 80. születésnapjára az Általános Művelődési Központok Országos Egyesülete még egyszer összehívja az egykori ÁMK-sok szétszéledt seregét. Megannyi úttörője a félszázada indult innovációnak, Jeney Lajos, Vészi János, Vaikó Éva és mások (építészek, pedagógusok, népművelők, könyvtárosok, kutatók, településvezetők) már az „égi” seregben teszik dolgukat. Nem lehetnek itt az ünnepi szemlén, Turcsányi László köszöntésén.

De az élők, őszülő hajjal, elfúló hangon itt lesznek. Seregszemlét tartanak. Mivé lett az integrált oktatási-közművelődési intézmények (az alfák) reménye és valósága?

Megannyi, különböző szélirányból érkező pusztító tornádó után a megmaradtak örökül hagyják-e az utókor boldogabb nemzedékeinek a tanulságokat? Erényeket, hibákat, zsákutcákat és sztrádákat, nyitott tereket és barátságos kuckókat.

Kunszentmiklóson 2018 őszén, Turcsányi László születésnapján erre keresünk választ.

A jubileumra Turcsányi László kisszállási, kunszentmiklósi, kelebiai ÁMK-igazgató írásaiból, munkásságának dokumentumaiból kötetet ad ki az Általános Művelődési Központok Országos Egyesülete Egy hosszú pálya a kultúra szolgálatában címmel.