Drámajáték irodalomórán

Kosztolányi Dezső A kulcs című novellájának feldolgozása. Tollár Ivett írása

A 7. osztályban, a zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpontban (munkahelyemen) tartottam ezt az irodalomórát. Az osztály létszáma 25-30 fő, drámás előképzettséggel rendelkeznek, a foglalkozás dupla órát, 90 percet vett igénybe.

Vizsgatanításként mutattam be a Wesley János Lelkészképző Főiskola drámatanári szakirányú továbbképzési szak hallgatójaként.

Taneszközök: nyomtatott szöveg, kulcs, páralkotáshoz kártyák, cetlik, tollak, teás szett (kancsó, cukortartó vagy „tejes” kiöntő, csésze).

A foglalkozás célja: A novellában megjelenő életeseményhez kapcsolódó érzelmek és kapcsolatok megjelenítésének segítségével a beleérző képesség fejlesztése.

Fókusz: Mi történik akkor egy családban, ha kiderül, hogy nem úgy van minden, ahogy azt a gyerek elképzelte?

Az óra szerkezete

Hangolódás, megérkezés

Futótűz (2 perc): Körben ülünk, a játékmester elindít egy mozdulatot (csettintgetés, taps, páros sarokemelgetés), a mellette ülők egyesével csatlakoznak, ha végére ért a kör, új mozdulat indul, csak akkor csatlakoznak be, ha a mellettük ülő is már az új mozdulatot csinálja.

Munkafázis

Lavina (4 perc): Egy kulcsot kapnak eszközként. Cél, hogy az elkészült képen valamilyen központi szerepe legyen a kulcsnak. A körben ülő csoport egyik tagja a kör közepén felvesz egy pózt (szobor) a kulccsal. Majd újabb résztvevő kapcsolódik saját szobrával az előzőhöz, átértelmezheti az előzményeket (kik, hol, mikor vagyunk, mivel foglalkozunk). Aki belépett, az marad és tartja a pózt, amíg az utolsó is be nem lépett. Ha minden résztvevő beállt, lassan, nem kilépve a pózból körbenézhetnek, majd címet is adhatnak neki. Igény szerint lehet még egy-két kör.

Kulcs (4 perc): beszélgetés, gondolkodás karakterépítésszerűen. Egy kiválasztott kulcsot körbeadunk. Mindenki mond róla egy állítást, ami a kulcshoz kapcsolódhat. Például: Ez a kulcs egy titkos szelencét nyit. Ezt a kulcsot a nagymamámtól kaptam, már senki nem emlékszik, mit nyit.

Páros, néma mikrojelenet kulccsal (10 perc): A diákok cetliket kapnak, amin a novellából vett összetett szavak vagy szókapcsolatok egyik része található. Megkeresik a párjukat. (A szópár előtagjait kék cetlire, az utótagjaikat piros cetlire írom, így a „kékeknek” a „pirosak” között kell keresniük párjukat.) (Az összepárosítandó kifejezések pl. író-asztal, izzadt kéz, 3. emelet, lábujjhegyen közeledett, elefánt-léptek, kifordított zseb, nyitott ablak, zseb-kendő, kisfiú-apa.) Egy gyors körben mindenki felolvassa a cetlijét, majd együtt megbeszéljük, ki az, aki már tudja a párját, segítünk mindenkiért kitalálni, így alakulnak ki a párok. A párosok egy egyperces néma jelenetet adnak elő. Az akció a jelenetben legyen az, hogy a kulcs eljut az egyik szereplőtől a másikig. Ők döntsék el, hogy kik hol mit csinálnak, hogyan kerül a kulcs szereplőtől szereplőig. Le is lehet lassítani ezeket a jeleneteket. Haladóknak: minden páros beleszőheti a kapott jelenetbe a páralkotásnál kapott szópárt.

Egész csoportos beszélgetés (3 perc): A jelenetekről, hányféleképp juthat el a kulcs valakihez. Milyen szimbolikus jelentései lehetnek a kulcsnak? Ha már a novella címe is ez, A kulcs?

A szöveg megismerése

A tanár hangosan felolvassa a szöveget (5 perc)

• Ki a főszereplőnk?
• Miért sírt szerintetek? 
• Milyen érzései lehettek a kisfiúnak, az apának? Milyen a kapcsolatuk?
• Miért viselkedett vele így? Milyen lehet a kapcsolatuk? Miért beszélt vele másképp az apa, amikor ott volt a főnöke? 
• Mit értett meg a kisfiú ebből az egészből?
• Mi a tetőpontja a novellának?
• Mi lehetett utána otthon?

Szereplők viszonyrendszere – tárgyakban kifejezve (10 perc): Jelenítsük meg egy teás kancsó (apa), egy kis tejes kiöntő (anya) és egy kis csészével (fiú) a család viszonyrendszerét. (Ha van idő, a diákok maguk is meghatározhatják, szerintük melyik tárgy kit képviseljen és miért.) A tanár elhelyezi a három tárgyat egy kis asztalra aszerint, hogy hogyan helyezhető el, állítható fel a szereplők, a család viszonyrendszere. Megindokolja, hogy miért gondolja így. Beszélgetést kezdeményez, majd javasolja, hogy rendezzék át a tárgyakat aszerint, hogy ők hogyan gondolják, hogyan változott meg ez a rendszer a novellában történtek után? Indokolják is meg, mit miért változtattak meg!

Mikrojelenet (20 perc): apa – fiú – anya (Hangozzon el az a jelenetben, hogy „Jó éjszakát!”) Háromfős kiscsoportban jelenetet adnak elő. Mi történik a történet után, hogyan beszélik meg ezt otthon? VAGY Fórumszínház: Három csoportra osztjuk a diákokat: apa, anya, fiú. Mindhárom csoportban kérünk egy önként jelentkezőt, akik játszani fogják a szereplőket. A csoporttagok felkészítik az apát, az anyát és a fiút, hogy játsszák el, vajon „mi történik a történet után, hogyan beszélik meg ezt otthon?” Egyszer nézzük meg, esetleg megállíthatjuk a szituációt, lecserélhetjük a játszókat vagy a játszó is kérheti, hogy cseréljük le.

Belső hang (10 perc): Mindenki kap egy cédulát. Írják rá a cédulákra, hogy ki mit mondhat vagy gondolhat a szereplők közül. Tegyék a szereplőhöz tartozó tárgyhoz a már megírt cédulákat. A tanár felolvassa szereplőnként sorban a cédulákat.

Az igazság pillanata (12 perc): néma, mikrojelenet. Eltelt 25 év: a fiú, Pisti, felnőtt lett, már 35 éves, van egy fia, aki 10 éves. A tízéves kisfiú megy a kulcsért apja munkahelyére. Hogyan játszódik le vajon ugyanaz a jelenet, mikor Pisti már mint apa van jelen? Ugyanúgy? Változik valami? Felkészülnek párban a jelenetekre, egyperces mikrojelenetekben adják elő.

Reflektív játék – zárórituálé

A pillanat megragadása (5 perc): Keressék meg a diákok azt a pillanatot, amit biztosan magával visz a foglalkozásról, és mondják el!

Felhasznált irodalom

Kaposi László (szerk., 2013): Játékkönyv. Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest.