Nyelvtanítás, nyelvtudás és média

Gál Lilla írása

A magas iskolai óraszám a tanulók tapasztalata szerint nem elég a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez, ahhoz külső segítséget is igénybe kell venniük.

Bevezetés

Az idegennyelv-tanítás mindig is kiemelt szerepet kapott a magyar oktatási rendszerben, de a tanulmányok befejezése után is fontos, hiszen egyre több munkahelyen elvárás az idegennyelv-tudás.  A rendszerváltást megelőző időszakban, az 1980-as években megnőtt a kereslet az idegen nyelvű tagozatos osztályok iránt, egyre több nyelviskola alakult meg, melyeknek profiljában leginkább a nyugati nyelvek jelentek meg. A rendszerváltás után megszűnt az orosz mint idegen nyelv hegemóniája a magyar nyelvoktatásban, feltárult a lehetőség a nyugati nyelvek iskolai rendszerben történő elsajátítására. Ezzel párhuzamosan szinte elárasztotta hazánkat az „európai” kultúra, és ezzel együtt a magyar média is jelentős átalakuláson ment keresztül. A 1990-es évek végétől folyamatosan nő az internet-hozzáférhetőség, ebből kifolyólag az idegen nyelvű média a nyelvtanulásban és a mindennapokban egyaránt beköltözött otthonunkba. Legnagyobb hatással ez azokra a fiatalokra volt, akik már akarva-akaratlanul is ebbe a nyelvileg globalizált világba csöppentek bele. 

E témához kapcsolódik a mini kutatásom, melyből kiderül, hogy napjaink digitalizált világában az idegennyelv-tanítás és a média szorosan összefonódnak egymással az oktatási rendszerben és azon kívül is. Célom volt pontos képet kapni a Magyarországon idegen nyelvet tanulók eredményességéről, valamint arról, hogy azon két generáció, a Z és az Y, amely jelenleg középfokú és felsőfokú tanulmányokat folytat, milyen módon, hogyan használja a különböző audiovizuális eszközöket nyelvtanulása során, valamint mennyire jelentős a szerepe a mindennapi életükben az idegen nyelvnek. A tanulmányban megpróbáltam összehasonlítani és értelmezni az említett két generációhoz tartozó problémákat. A mini kutatásom alapján olyan eredmények születtek, melyek javuló tendenciát mutatnak a fiatalok idegennyelv-tanulása, valamint az idegen nyelvű média fogyasztása területén. 

A tanulmány alapját a 2014-ben elkészült szakdolgozatom adta, melyet a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar szociológia mesterszakára készítettem.

A kutatásomat, elsősorban személyes kapcsolataim révén, interjúkat felvéve végeztem, így a legváltozatosabb nyelvtanulási módokkal, előmenetelekkel találkozhattam. 

A vizsgálat során 22 interjút készítettem, melyek felvétele 2014 januárjában történt. 11 lányt és 11 fiút kérdeztem meg.

Az interjú során tizenhét fő kérdést tettem fel, amelyek olyan területeket céloztak meg, mint a nyelvtanulás az iskolarendszerű képzésben, az iskolán kívüli nyelvtanulás, a nyelvvizsgarendszer kérdése, a családi környezet szerepe a nyelvtanulásban, a nyelvtanulási célok, a nyelvtanulás során használt technikai eszközök, illetve a média szerepe a nyelvtanulás során. 

Nyelvtanulás az iskolarendszerben

Magyarországon az elmúlt évtizedekben, az idegennyelv-tanítás extenzív fejlesztésének köszönhetően is, jó feltételek között folyik a nyelvtanítás. 

Az interjúkérdésekre adott válaszok alapján elmondható, hogy valamennyi olyan megkérdezett, aki már alsó tagozatos korától tanult az iskolában egy nyelvet, és azt tanulmányai során végig folytatta (vagy jelenleg is folytatja), legalább sikeres nyelvi érettségiig, de leginkább középfokú nyelvvizsga megszerzéséig eljutott. A nyelvet jobban beszélők mindegyikéről megállapítható, hogy külön egyéni motiváció is megjelenik nyelvtanulási útjaik során. 

A megkérdezettek döntő többsége – háromnegyede – elégedetlen az iskolai nyelvoktatással, mindössze egy negyedrész értékelte pozitívan azt.  

Megállapítható, hogy nem az iskola szintje vagy típusa határozza meg, hogy a diák elégedett vagy sem, hanem sokkal inkább a tanár, az alkalmazott nyelvoktatási technikák, valamint fontos az is, hogy a tanuló mennyire motivált. 

A nyelvoktatással kapcsolatban a leggyakrabban említett probléma az, hogy a nyelvi órák túlságosan is a nyelvtanra, a nyelvi típusfeladatokra koncentráltak, kevés az órákon a mindennapi életben is alkalmazott interakciók gyakorlása, így kialakul egy olyan mechanizmus a diákokban, hogy bár a feladatokat meg tudják oldani, de a gyakorlatban nem képesek az alkalmazott nyelvbe ültetni megszerzett tudásukat. 

A nyelvvizsgarendszerrel kapcsolatban többen is úgy érzik, hogy az iskolai nyelvoktatás nincs szinkronban a nyelvvizsga-követelményekkel, így az iskolában gyakorlatilag nem szerezhető meg a nyelvvizsgához szükséges nyelvtudás, külön magántanárokra, tanfolyamokra van szükség. Voltak olyan válaszadók is, akik a rendszer hibájaként rótták fel, hogy több mint tíz éven át tartó folyamatos nyelvtanulás által sem tudták megközelíteni a középfokú nyelvtudás szintjét, annak eléréshez hathatós külső segítségre, intenzív nyelvtanfolyamokra volt szükségük. 

A válaszadók közel fele szerint az oktatási rendszer mellett fontos megvizsgálni a tanárok és a tanulók nyelvtanuláshoz való hozzáállását is, így az egyes tanárok, illetve tanulók hozzáállása is döntő fontosságú lehet a nyelvtanulás szempontjából. Érdekesség, hogy egy válaszadó kiemelte azt, hogy túlságosan gyakran hallani, hogy a magyarok idegennyelv-tudása mélyen átlagon aluli, ez jelentősen rontja az önbizalmunkat, ami különösen akkor érzékelhető, ha „éles” helyzetben kell megszólalnunk idegen nyelven.  

A kritikák között volt, aki a modern módszerek és leginkább a modern technikai eszközök megjelenését hiányolja az osztálytermekből, valamint bírálja a tanárok régimódiságát, zárkózottságát az innovatív technológiákkal szemben. 

Az Y és Z generáció szempontjából közelítve a nyelvoktatás hatékonyságának kérdését elmondható, hogy valamennyi elégedetlen megnyilatkozó, az Y generációba (1976-1995 között születettek) sorolható. A fenntartással elégedetten nyilatkozók szintén ezen korosztályt képviselik, a legfiatalabbak, tehát a Z generáció (1995 után születettek) tagjai jóval pozitívabban viszonyultak a nyelvóráikhoz. 

A diákok szerint a sok befektetett energia ellenére sem sikerül megfelelő nyelvi szintre jutni. Többen a nem megfelelő módszertant, hozzák fel okként, de vannak olyanok is, akik a modern technika bevonását hiányolják, valamint néhány „önkritikus” interjúalany a nem megfelelő tanulói hozzáállást sorolja ide. 

Nyelvtanulás az iskolán kívül

Mint az előző fejezetből kiderült, a megkérdezettek többsége nincs megelégedve az iskolai nyelvoktatás hatékonyságával, eredményességével. Az iskolán kívül történő nyelvtanulást is megvizsgáltam, hangsúlyosan foglalkoztam a magántanárok és a nyelviskolák, nyelvtanfolyamok meghatározó szerepével, eredményességével. 

Az interjúalanyok közül csupán néhány fiatal nem vett részt semmilyen iskolán kívüli nyelvoktatási lehetőségben. Az adott válaszokból kiderül, hogy az interjúalanyok több mint a fele magántanárt, és szervezett nyelvtanfolyamot is igénybe vett iskolai tanulmányai idején, de többen jártak csak magántanárhoz, mint csak tanfolyamra. Az eredményességről megállapítható, hogy nincs nagy különbség a csak magántanárhoz járók és a csak tanfolyamokon résztvevők nyelvtudási szintje között: mindkét külső oktatási formát választó tanulók elérték a középfokú nyelvvizsga szintjét. Azok teljesítménye sem emelkedik ki, akik mindkét tanulási formát kipróbálták: itt jellemzően arról van szó, hogy az egyik szervezeti formában csalódtak, és a másikhoz „menekültek”. A nyelveket tekintve megállapítható, hogy az angolul tanulók voltak eredményesebbek, a válaszadók döntő többsége ebből a nyelvből érte el a középfokú nyelvvizsga szintjét. A német megfelelő szintű elsajátításához jellemzően jóval több időre volt szükségük a fiataloknak: míg az angolul tanulók inkább hónapokig tanulnak magántanároknál, addig a németet általában éveken át tanulják külső tanárral. Megvizsgáltam a nyelvtanulási motivációt a nemek eloszlása szerint is olyan szempontból, hogy mennyire korán kezdenek iskolán kívüli oktatási formákat igénybe venni a nyelvtudás fejlesztésére. Ez alapján elmondható, hogy a nők jóval korábban, gyakran már általános iskolai éveik során jelentkeznek magántanárhoz, vagy akár tanfolyamokra, míg férfi társaik inkább csak akkor kerülnek kapcsolatba ilyen oktatási formával, amikor végképp szükségük van rá, tehát érettségi előtt, de még inkább a diploma megszerzését megelőzően. Ennek ellenére az etalonnak tartott középfokú nyelvtudás megszerzésének idejében nem mutatható ki szignifikáns különbség a nemek között. Mindkét nem esetében átlagosan a húszas éveik elejére tehető a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése. 

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az iskolai nyelvoktatás önmagában nem volt elegendő a fiataloknak, mindenképpen szükségük volt az iskolán kívüli oktatási formákra is a nyelvi céljaik eléréshez. A megkérdezettek tapasztalatai szerint, az iskolában és a nyelviskolákban is nagy szerepük van az oktató módszereinek, felkészültségének, személyes attitűdjeinek, azonban – talán a kötetlenebb oktatási szabályok miatt – jelentősen jobb eredménnyel büszkélkedhetnek azok, akik specifikusan nyelviskolákban tanulnak.   

A nyelvvizsga kérdése, problémái a tanulók szemével

Mind az idősebb, mind a fiatalabb generációk képviselői körében megoszlanak a vélemények a nyelvvizsga szükségességével kapcsolatban, mivel a nyelvvizsga megléte nem jelenti azt egyértelműen, hogy annak birtokosa a gyakorlatban is használható nyelvtudással rendelkezik. A megkérdezettek közül többen gondolják úgy, hogy a nyelvvizsga megszerzéséhez nem elegendő a közoktatásban elsajátítható tudás, nincs összhangban a közoktatásban átadott tananyag a nyelvvizsga elvárásaival. Ennek következtében a tanulók nyelviskolákba, magántanárokhoz kényszerülnek járni, és ez igen költséges lehet számukra. Sokan úgy gondolják, hogy a nyelvvizsga-bizonyítvány kötelezővé tétele egy olyan jelentős nyelvoktatási piacot nyitott, melynek kiaknázására számos intézmény alakult, és a magánoktatók többségének ez a mai napig nyújt megélhetést, így bár a nyelvvizsgarendszernek valós haszna nincs, a rendszert fenn kell tartani. A nyelvvizsgával rendelkező interjúalanyaim többsége úgy ítélte meg, hogy bizonyítványa mellé nem kapott hasznosítható nyelvtudást, körülbelül minden harmadik, negyedik válaszadó semleges állásponton volt a vizsga hasznosságát illetően. Ezen válaszadók általában azon az állásponton voltak, hogy bár a nyelvvizsgarendszer elgondolása jó, de a teljes hasznosságához számos reformot kellene véghezvinni. Ezek közül a legfontosabb, hogy legyen összhangban a közoktatásban tanított idegen nyelvek követelményrendszere a középfokú nyelvvizsgák elvárásaival. Volt, aki úgy érezte, hogy a bizonyítvány megszerzéséhez szükséges középfokú nyelvtudás megfelelő alapot nyújt a további nyelvtanuláshoz, de sokkal fontosabb lenne a gyakorlatban kevésbé használt nyelvi „finomságok” visszaszorítása a gyakorlati beszélt nyelv oktatásával szemben. Néhány tanuló elmondása szerint a megszerzett nyelvvizsga-bizonyítványához egyáltalán nem társítható komolyabb gyakorlati nyelvtudás. Számukra szinte kizárólag a diplomamegszerzéséhez volt szükség a nyelvvizsgára, ők további nyelvtanulást jellemzően már nem is terveznek, szemben azokkal, akik úgy érzik, hogy a jövőbeni boldogulásukhoz még további nyelvtanulásra lesz szükségük. Az elmondottak alapján igazolható az az állítás, hogy azon tanulók, akik úgy érzik, hogy szükségük van későbbi pályafutásuk során nyelvtudásra, sokkal ambiciózusabbak is a nyelvtanulás terén, azonban a közoktatás nekik sem nyújt megfelelő nyelvtudást, nekik is szükségük van nyelviskolák, magántanárok segítségére.     

Összegzésképpen elmondható, hogy a megkérdezettek nagyobb hányada nincs megelégedve a nyelvvizsgarendszerünkkel, sem az általa igazolt tudásszinttel, sem annak követelményeivel. Többen álltak elő reformjavaslatokkal a rendszer hatékonyabb működtetésére, azonban voltak olyanok is, akik a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzését a „szükséges rossz” kategóriába sorolták, és a nyelvvizsgázás folyamata egy életre elvettet a kedvüket a nyelvtanulástól.

Audiovizuális eszközök használata idegennyelv-tanulás során az iskolában és otthon

Az elmúlt másfél évtizedben robbanásszerű informatikai fejlődés következtében rohamosan elterjedt az internethasználat, mind intézményi, mind lakossági szinten. A kutatásom során szerettem volna képet kapni arról, hogy a különböző audiovizuális eszközök milyen szerepet töltenek be az említett két generáció iskolai és otthoni nyelvtanulásában. A megkérdezettek többsége már az általános iskolában találkozott olyan technikai eszközökkel, melyek a nyelvtanulásukat segítették, többnyire ez a magnó és a CD-lejátszó volt. Érdekesség, hogy a televízió is hozzáférhető volt minden megkérdezett tanuló számára, mégis csupán alig több mint egynegyedük számolt be arról, hogy használták is tanulásuk során – ez többnyire a nyelvi szinttől is függ. Az egyetemen folyó nyelvi kurzusokon többnyire nem jelenik meg semmilyen audiovizuális eszköz. 

Ezen eszközöket leginkább a középiskolákban alkalmazták a nyelvtanulás fejlesztésére, míg általános iskolában főleg az audio eszközökre koncentráltak, a felsőfokú oktatásban szinte teljesen mellőzték használatukat. 

Az interjúalanyok elmondása alapján leginkább a középiskolai, valamint az egyetemi tanulmányaik során fordult elő, hogy olyan jellegű házi feladatot kaptak, melyet valamilyen audiovizuális eszköz segítségével tudtak megoldani. A legtöbb ilyen feladat megoldásához otthon valamilyen filmet kellett megtekinteni, dalszöveget kellett fordítani, esetleg weboldalakat megnyitni, de előfordult szókincsfejlesztő online orientációs játék is. Olyan válaszadók is voltak, akiknek csupán ajánlották, hogy otthon nézzenek meg idegen nyelvű filmeket, de nem várták el kötelezően.  

A válaszok alapján elmondható, hogy a számtalan lehetőség közül a pedagógusok a nyelvtanítás során a technikai lehetőségek töredékét használják csak fel.

A fiatalok többsége használ idegen nyelvű oldalakat a napi rutin folyamán, főleg a tanulmányaikhoz szükséges információkat, híreket, illetve külföldi webshopokat, de akadt olyan válaszadó is, aki szándékosan nyelvtanulási céllal különböző nyelvekre állította be egyes gyakran látogatott weboldalait vagy a levelezőrendszerét. Érdekesség, hogy azok számára sem fontos a magyar nyelvű programok használata, akik egyébként elzárkóznak az idegen nyelvű tartalmaktól, a programokban előforduló kifejezéseket már ők is rutinszerűen ismerik. Volt olyan válaszadó is, aki kimondottan kereste az idegen nyelvű alkalmazásokat is, mivel így gyakorolta meglévő nyelvtudását.  Szerettem volna megtudni, hogy a fiatalok mennyire élnek azzal a lehetőséggel, hogy online bármikor hozzáférhetnek idegen nyelvű tartalmakhoz. A megkérdezettek egy kivételtől eltekintve mind azon az állásponton voltak, hogy ez nagyszerű lehetőség, mely elsőként számukra adatott meg, hiszen a korábbi generáció nem részesülhetett ebben. Néhányan kihangsúlyozták, hogy valóban kiváló lehetőség a nyelvtanulás továbbfejlesztéséhez, azonban szükséges hozzá egy megfelelő alaptudás is. Voltak olyanok is, akik elismerik, hogy ez tényleg egy jó eszköz a nyelvtudás építésére, azonban saját bevallásuk szerint nincs elég szorgalmuk ezt kiaknázni. 

Összevetve az előbb említetteket megállapíthatjuk, hogy az audiovizuális eszközök használata az idegennyelv-tanulás során mind az iskolai, mind az otthoni alkalmazás tekintetében kiváló lehetőség. Ezen eszközök elsősorban az Y és Z generáció számára váltak elérhetővé, éppen ezért beépültek a mindennapjaikba, és gyakran észre sem veszik, hogy milyen rendszerességgel használnak nap mint nap idegen nyelvű tartalmakat. 

Idegen nyelvű audiovizuális médiafogyasztás

Magyarországon nagyon népszerűek a szinkronizált televíziós műsorok, illetve filmek, ám az utóbbi időben, az Y és Z generáció megjelenésével létrejött egy olyan, egyre erősebb réteg, amely vágyik arra, hogy a tartalmakhoz eredeti nyelven férjen hozzá. Ők gyakran azzal magyarázzák az eredeti nyelv iránti vágyukat, hogy a szerintük egyre rosszabb minőségű magyar szinkronok, jelentősen rontják az élményt, mert nem jutnak el hozzájuk fontos és utánozhatatlan fordulatok, hangulatok. Ez a réteg gyakran a televíziótól az internet felé fordult, hogy ezen kívánságát kielégíthesse. A megkérdezettek többsége úgy gondolja, hogy az idegen nyelű médiafogyasztás hatékonyan képes segíteni a nyelvtanulást, éppen ezért használják is ilyen célból, sőt gyakran megemlítik azt is, hogy bizonyos szintű nyelvtudás elérésekor már élvezetesebb is az eredeti nyelvű média, mint a szinkronizált. A fiatalok egy része szerint kevésbé szórakoztató az eredeti nyelvű média, különösen felirattal, mert az megosztja a figyelmet, de ők is belátják, hogy a nyelvelsajátítást nagyban segíti ez a médiafogyasztási mód. Voltak, akik csak az érdeklődési körükbe nagyon illő speciális műsorokat, általában dokumentumfilmeket néznek idegen nyelven. Valaki megemlítette, hogy találkozott már olyan fiatallal, akinek a hazájában minden tartalom kizárólag eredeti nyelven érhető el, és ő csupán a médiából elsajátított egy számára addig teljesen ismeretlen idegen nyelvet. Többen szeretnék azt is, hogy a tévénézők maguk dönthessék el, hogy az adott műsort szinkronosan vagy eredeti nyelven óhajtják megnézni. A digitális átállás következtében erre nagy valószínűséggel rövid időn belül nagy lefedettséggel sor kerül.  

Elmondhatjuk, hogy az idegen nyelven történő médiafogyasztás napjainkban egyre nagyobb teret hódít különösen az Y és a Z generáció képviselői körében, viszont őket is jelentősen megosztja ez a kérdés. A megosztottság hátterében gyakran az egyén nyelvtudási szintje áll. Akiknek a tanulmányaik során problémáik voltak a nyelvvel, többnyire ezt a médiafogyasztási és burkoltan tanulási lehetőséget sem preferálják, szemben azokkal, akik nyelvtudása olyan szinten van, hogy képesek élvezni az eredeti nyelven történő filmezés szépségeit. 

A vizsgált mintában szereplő Y generációs tanulók közel 90%-a rendelkezik középfokú nyelvvizsgával, a Z generáció képviselői között ez majdnem 60% volt. Ez az eredmény nagyon jónak mondható, mivel a Z generációs fiatalok egyaránt a tizenhetedik életévükben járnak. Feltehetően befolyásolhatja ezt az eredményt az is, hogy mely tanulók jártak korábban nyelvi tagozatos osztályba, vagy éppen nyelvi előkészítő évfolyamba. Az Y nemzedékbe tartozó fiatalok esetében három főről mondható el, hogy nyelvi tagozatos volt, míg a Z nemzedékhez tartozók körében ez a szám öt fő. Megjegyzendő még, hogy azon fiatalok, akik nyelvtagozatos osztályba jártak, mindnyájan rendelkeznek középfokú nyelvvizsgával. 

Ezen eredmények alapján biztató jövőkép tárulhat elénk, megkezdhetjük a felzárkózást a térség többi országához képest.

Összefoglalás

Összegzésképpen elmondható, hogy a 80-as évek után született fiatalok számára már az idegen nyelv használata természetesnek tűnik, teljesen az életük részévé vált. Szintén megjegyzendő, hogy az idegen (eredeti) nyelvű médiafogyasztás nagyban elősegíti a nyelvtanulást. Kiderült az is, hogy a diákok szemével a magyar idegennyelv-oktatás túlságosan nyelvtanközpontú, kevéssé segíti a gyakorlati kommunikációt. Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy az iskolán kívüli nyelvtanulási lehetőségek nagy segítséget jelentenek a nyelvi előrehaladásban, azonban szembetűnő, hogy sokak szerint a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése gyakran nem jelent hasznos tudást a tanulók számára. A magas iskolai óraszám a tanulók tapasztalata szerint nem elég a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez, ahhoz külső segítséget is igénybe kell venniük. Ennek megfelelően a tanulók szinte mindegyike úgy véli, hogy reformra lenne szüksége a magyar iskolai nyelvoktatásban. 

A mini kutatás alapján elmondható, hogy a reformoknak tartalmazniuk kellene olyan elemeket, amelyek a modern informatikai lehetőségek mind szélesebb körű elterjedését célozzák a közoktatás keretein belül. 

A kutatás eredménye szerint azonban a magyarországi nyelvoktatás helyzete a jelenlegi megítéléssel szemben közel sem mutat olyan sötét képet, mint amit gyakran hallani lehet a hazai és nemzetközi felmérések alapján. Kutatásom alapján úgy tűnik, hogy a Z generációs fiatalok esetében már javulnak a nyelvtudási kompetenciák az őket megelőző Y generációhoz képest. Ez talán nagyban köszönhető az informatika térhódításának a nyelvtanulás területén, valamint az otthonokban egyre inkább elterjedt internethasználatnak.