Eucharisztika és nevelés

By knauszi on 2022. feb. 20. - 16:40

Az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és az iskola kapcsolata az Esti Kurir és az Uj Nemzedék című lapokban. Frank Tamás és Valentné Albert Éva írása

A jelenkorban élő kutatók számára szinte kincsesbánya annak vizsgálata, hogy az 1938 májusában hazánkban megrendezett kongresszus milyen üzeneteket közvetített a lakosság, az újságolvasók felé, illetve a 2021-es kongresszussal kapcsolatosan milyen narratíva jelent meg a médiafogyasztók számára.

Bevezetés

Ritkán adatik meg a jelenkor neveléstudósának, hogy az élet egy természetes emlékezési és egyben kutatási keretet teremtsen számára. 1938 és 2021; a két évszám jelentőségét a katolikus egyház egyik legjelentősebb összejövetele, az Eucharisztikus Kongresszus adja. A jelenkorban élő kutatók számára szinte kincsesbánya annak vizsgálata, hogy az 1938 májusában hazánkban megrendezett kongresszus milyen üzeneteket közvetített a lakosság, az újságolvasók felé, illetve a 2021-es kongresszussal kapcsolatosan milyen narratíva jelent meg a médiafogyasztók számára. Kutatóként a több mint 80 évvel ezelőtti Eucharisztikus Kongresszus sajtófeldolgozására vállalkoztunk az iskolai kontextus keretét alkalmazva.

1938. május 25-én kezdődött el a 34. Eucharisztikus Kongresszus. A központi rendezvényeket Budapesten tartották. A két világháború közötti Magyarországnak lényeges volt, hogy mind külpolitikai téren, mind itthon sikert tudjon felmutatni. Ennek érdekében a kormányzati és a katolikus elit kiemeltnek tekintette a program sikeres megszervezését, lebonyolítását. A külföldiek a hazai érdeklődőkkel kiegészülve százezres létszámban vettek részt a különböző szabadtéri eseményeken, körmeneteken, szentségimádásokon, szentmiséken. Az 1938. május 29-ig tartó ötnapos eseménysorozatot összekötötték a harmincas években erőteljes Szent István-kultusszal, melynek csúcspontja 1938, szentté avatott királyunk halálának 900. évfordulója volt.

Vizsgálatunk során két hazai kurrens politikai orgánum, a katolikus Uj Nemzedék és a liberális napilap, az Esti Kurir elemzését végeztük el. A kutatás időbeli kerete 1938. május 1. – június 30. A tematikus elemzés során induktív és deduktív szövegfeltárást alkalmaztunk (Braun és Clarke 2012). Mivel a kongresszust övező szellemiséget és az ország közhangulatát is reprezentálni szeretnénk, azon kutatói döntéssel éltünk, hogy főleg deskriptív megközelítést alkalmazunk, melynek egyik jellegzetessége a sajtótartalmak szöveghű közlése, mely nem új keletű a történeti kutatások esetében, sőt a tematikus elemzések egyik sajátossága (Boyatzis 1998).

Exploratív kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy milyen narratíva mentén jelenik meg az Eucharisztikus Kongresszus a lapokban? A beszámolókban megjelenik-e a kongresszus és a nevelés kapcsolata? A felszólalók előadásaiban milyen üzeneteket hordoznak az iskolai nevelési-oktatási témák? Az előadók kiknek delegálják a nevelés princípiumát?

A kutatás eredménye

Az Uj Nemzedékben az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos tartalmak egyik szegmentuma a vidéki programok bemutatása volt. A kongresszus jelentősége túlnyúlt Budapesten, az egész országra kiterjesztette hatását. Az országban érezhetően felpezsdült a kulturális élet. Az országos és helyi vallási vezetők, a politikai, a kulturális elit tagjai integrálni szándékoztak a vidék lakosságát az egyébként Budapesten megrendezett világeseménybe, illetve kapcsolódási pontokat kerestek a budapesti programokhoz.

A pécsi szabadtéri játékok is a programsorozat része lett, ami hatalmas presztízsnövekedést jelentett a városnak, és a szervezők szerint „felejthetetlen lesz az élmény ebben az ihletet sugárzó történelmi levegőben, ebben az áhítatot árasztó környezetben.” Mint ahogy Vác is egy kulturális esemény révén került be a kongresszus kulturális rendezvénysorozatába. A művelődési programokon kívül a legtöbb városban szentmiséket tartottak. A rendezvények rangját nagyban emelte az országos politikai élet reprezentánsainak jelenléte.

Valentné Albert Éva

Kecskemét városa május 7-én tartotta díszgyűlését, melyen részt vett Huszár Károly volt miniszterelnök is, aki „rámutatott arra, hogy a kongresszus hivatva van a szociális ellentétek áthidalását szolgálni.” A Somogy megyei Mernyén is gyűlést tartottak, mint ahogy a Zala megyei Zalaapátiban is hasonló nagygyűlésen emlékeztek meg a Szent István-évről és az Eucharisztikus Kongresszusról. Nyíregyháza, Szentgotthárd, Kaposvár, Bakóca csak néhány helyszín azon települések közül, amelyek csatlakoztak az Eucharisztikus Kongresszushoz. A legtöbb településen úgy érezték, mindenképpen szükséges a helyi lakosság számára a hétköznapok megszokott eseményeihez képest egy nagyobb léptékű rendezvényt szervezni, hiszen a katolikus szónoklatok egyik központi üzenete a közösségépítés fontossága volt.

Az orgánum a vidéki események bemutatásán kívül a szervezőmunka aprólékos, mindenre kiterjedő tevékenységét és eredményeit osztotta meg az olvasókkal. A kongresszus sikerességét, illetve a résztvevők komfortérzetét erősítendő a hatóságok arra is figyeltek, hogy a dohányboltok nyitva tartását szabályozó szigorú rendeletet enyhítsék, így a zárva tartás „nem terjed ki a az Eucharisztikus Kongresszus idejére eső vasárnapokra”. A széles jogkörrel rendelkező szervezőbizottság arra is gondolt, hogy egységes arculattal jelenjenek meg a város különböző pontjain a kongresszusi ajándék- és kegytárgyárusítók. Erre a feladatra a Cserkészbolt Szövetkezet lett kijelölve. Az egységes arculathoz kapcsolódóan nyomatékkal kérték azon árusítóhelyek, boltok tulajdonosait, akiknek üzletei a főbb felvonulási útvonalakon helyezkedtek el, hogy a kirakataik vizuális látványa az esemény rangjához méltó legyen. A közszolgáltatók is a rendezvény maximális kiszolgálása érdekében tevékenykedtek. Például az útfenntartók a Bécs–Budapest autóút megfelelő minőségéért feleltek, és ennek érdekében zajlottak a jelentős összeget felemésztő munkálatok, de a posta is rendkívüli megoldásokkal szolgált a kongresszus résztvevőinek: „Budapest valamennyi levélszekrényét ellátták a legszükségesebb levélpostai díjszabások táblázatával”, és egy hatnyelvű távbeszélő tudakozót is kiépítettek a városban. Várhatóan a fővárosba érkező százezres látogatósereg miatt meggyorsították a Keleti pályaudvar előtti villamospálya átépítését is, mint ahogy a Hősök terén és környékén – az ünnepség központi helyszínén – is jelentős beruházások zajlottak: a Városligeti-tó vizét lecsapolták, és ekkor kapott burkolatot a Szépművészeti Múzeum előtti központi tér. Külön egészségügyi egységet hoztak létre az utcai megmozdulások biztosítására.

A külpolitikai változások beszüremkedtek a kongresszus életébe. Egyetlen osztrák és német püspök sem vehetett részt az Eucharisztikus Kongresszuson, az egyéni utazásokat Ausztria és Németország esetében a német vallásügyi miniszter hatáskörébe utalták. A német kormányzat nem támogatja a részvételt. Ennek oka, hogy a Vatikán és a hitleri Németország között ekkorra már igen feszült viszony alakult ki, mivel XI. Piusz pápa különösen erélyesen kinyilvánította nem tetszését Hitler azon keresztényellenes lépéseivel szemben, melyek a katolikus nevelés háttérbeszorítására, illetve a faji alapú megosztó politikára vonatkoztak.

A kongresszus felszólalói, illetve a kongresszussal kapcsolatosan megjelenő gondolatok vezérfonala a „szeretet, a hit és a szociális gondoskodás”, és ahogy Benedek pápa egy korábbi kongresszuson megfogalmazta: „a mai társadalmi bajok legfőbb forrása a Krisztustól való eltévelyedés” volt. A kongresszusi beszámolók szinte egyáltalán nem érintették az iskolai oktató-nevelő munkát, illetve csak implicit módon érhetők tetten a tartalmakban. Áldozócsütörtökön „nyolc óra tájban már közel százezer iskolásgyermek s legalább ugyanannyi felnőtt iparkodott az utcákon a kilenc órakor kezdődő ifjúsági szentmisére.” Jelenlétük üzenetnek tekinthető, hogy a vallásos lelkület nem gyengül, és a közösségi erő még több, még erőteljesebb istenhitet fog eredményezni. És ebben a fiatalok megnyerésének kitüntetett szerepe van. A jövő építése a fiatalság katolikus nevelésével, az elkötelezett katolikus fiatalság nevelésével valósítható meg. Egy másik kutatásunk megerősítette, hogy Sacré Coeur-növendékek is aktívan részt vettek az Eucharisztikus Kongresszus gyűlésein, ami számukra maradandó, soha el nem fakuló élményként volt jelen az életükben (Valentné Albert – Frank 2021). Pacelli bíboros záróbeszédére a Hősök terén közel fél millió hívő jelenlétében került volna sor, de a viharos időjárás nem tette lehetővé a személyes jelenlétet, így végül a rádión keresztül intézte szónoklatát a gyülekezet tagjaihoz. A pápai legátus megfogalmazása szerint „szilárd erkölcsi pont nélkül elkerülhetetlen a további zuhanás”, és bár egyértelműnek tűnik, hogy a társadalmi, politikai válság okozói között a „lelki táplálékhiány és a szellemi vérszegénység” fedezhető fel, melyből pusztán a tudományosság nem mutat kivezetőutat. Az emberek számára a hit és a tudományos bölcsesség együtt képes a helyes irányt megmutatni. A hazai iskolai nevelésről zajló diskurzusnak egyik ingaszerűen visszatérő óhaja volt a keresztek kihelyezése a tantermekben. A kongresszust követően ismételten felerősödött ezen igény.

Az Esti Kurirban az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos kulturális programok bemutatása Budapest-centrikusságot mutat. Tájékoztatják az olvasókat, hogy „az eucharisztikus kongresszus ideje alatt Budapest színpadai a világ nagy költőinek vallásos tárgyú darabjait játsszák” és a színház visszatér a gyökereihez: az „oltárhoz”. Az Operaház kiemelt programja Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma volt, melyet – a közönség érdekében – operává alakítottak át. Az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatosan az Esti Kurirban is visszatérő téma a szervezési munkálatokról szóló tájékoztatás: a jelentős létszámnövekedés miatti közlekedési kihívások, a programsorozat elemeinek részletes exponálása és a logisztikai nehézségek bemutatása. A kongresszus programjairól szóló tudósítások mellőzték a felszólalók üzeneteinek közlését, leginkább a koreográfiára, a résztvevők körére fókuszáltak: „ekkor vonult fel fehér karingben, karján a stólával az a 300 pap, aki az áldoztatást végezte”. Az újságírók tudósításai az utca embereként próbálták szemléltetni a hangulatot. A beszámolók szerint a „budapesti utcák képe teljesen megváltozott”. Avárosban érezhető meghittség szinte tapintható volt, a„hívők csoportjai, a vidékről érkezettek festői népviseletben, zeneszó mellett vonultak fel az utcákon”. Leggyakoribb kifejezések: csend, meghittség, áhítat. A Katolikus Középiskolai Tanáregyesület Székesfehérvárott tartott ülésen a minisztert képviselő Kisparti János tankerületi királyi főigazgató szerint „az iskolai nevelésben az eucharisztikus lelkületet kell érvényesíteni”. A felszólaló ezenkívül a testkultusz háttérbe szorítását javasolja. A kongresszus és az oktatás kapcsolatában megjelenő kevés sajtótartalmak egyike a kínai Nanking püspökével készült interjú, melyben a delegáció vezetője elmondta, hogy „három katolikus egyetem és 100 katolikus liceum működik” az országában, valamint 10 000 elemi iskolát tart fenn a katolikus gyülekezet Kínában. Üzenetértékkel bír az interjú azon része, mely szerint a buddhista Kínában „az iskolákban szabadon terjeszthetjük a hitet, tanítási szabadságunk teljes”. A püspök kiemelte a kormánnyal való együttműködés fontosságát, illetve az iskola szerepét a hittérítésben.

Összegzés

Vizsgálatunk eredeti fókusza – az Eucharisztikus Kongresszus és az iskola kapcsolata – nem hozott releváns eredményt. Szinte alig jelent meg a sajtóban a téma, a kapcsolat. Ennek többféle magyarázata lehetséges: egyik, hogy az eucharisztika témájához kevésbé kapcsolódik az iskola, a képzés és a nevelői szerepfelfogás részletezése, az erről szóló közös gondolkodás. Másik lehetséges ok, hogy az előadók, a felszólalók mondandójában nehezen megfogható, implicit formában jelent meg, melyet az újságírók kevésbé tudtak összefüggésrendszerében értelmezni és így átadni olvasóközönségüknek. És végül arra is joggal gondolhatunk, hogy a lapszerkesztők – az orgánumok olvasótáborának ismeretében – nem tartották lényeginek a témakört. A téma relevanciájából fakadóan a felekezeti tanügyi lapok hasonló célú feltárása talán választ adhatna teoretikus indokainkra.

Felhasznált irodalom

Boyatzis, Richard E. 1998. Transforming qualitative information: Thematic analysis and code development. Sage Publications, London

Braun, Virginia és Clarke, Victoria 2006. Using thematic analysis in psychology. Qualitative Research in Psychology 2:77–101.

Valentné Albert Éva – Frank Tamás 2021: Egy különleges epizód egy Sacré Coeur növendék élettörténetében. Változások a pedagógiában – a pedagógia változása III. Pázmány Péter Katolikus EgyetemBölcsészet- és TársadalomtudományiKar Vitéz János Tanárképző Központ, Esztergom, 2021. november 19. Konferenciaelőadás.