Készségtelenség és képtelenség…

…a nyelvoktatásban. Czenner Júlia írása

Az idegen nyelv kommunikációs szintű elsajátításának képtelensége legalább annyira tanítási zavar, mint tanulási zavar.

Nyelvtanulási készsége mindenkinek van, kérdés az, hogy milyen eredmény elérésére elegendő. Ugyanakkor a nyelvtanítás készségének milyensége is fontos, hiszen ettől függ egy nyelvtanító eredményessége. Szükség van jó nyelvtanítókra. Gyarmathy Éva sas és tyúk hasonlata tökéletesen szemlélteti, mi is a probléma. Egy tyúk hogyan fogja megtanítani a sasfiókát repülni? Hiába fog valaki jártasságot szerezni az idegen nyelvek területén, ha tudását nem tudja olyan módon átadni, hogy az befogadható és alkalmazható legyen a nyelvtanulók számára.

Nincs nyelvérzék

Szeretnék leszámolni az előszeretettel használt „nyelvérzék” kifejezéssel, hiszen ez a szó képes arra, hogy lezárjon egy nyelvtanulási folyamatot. Mi is valójában a nyelvérzék? Nem más, mint egy kifogás, amit arra lehet használni, hogy mentesítsük magunkat a nyelvtanulás és a nyelvhasználat alól. Egy sóhaj kíséretében be lehet csukni a próbálkozásokhoz felhasznált eszközök tárházát, lakatot lehet rá tenni és kész. Be is fejeztük, mert úgysincs nyelvérzékünk! Tévedés, mindenkinek van nyelvérzéke, csak mindenkinek más módon fejleszthető, valamint eltérés van abban is, hogy mennyi idő szükséges az elsajátításához. El kell szakadni attól a téveszmétől, hogy egy nyelvet csak akkor tudunk használni, ha bizonyítványunk van róla. Mert ha kicsit körülnézünk, vannak olyan nyelvvizsga-bizonyítvánnyal rendelkező emberek, akik egy mukkot sem tudnak szólni. Akkor most, hogyan is van ez?! Egy olyan papíralapú országban élünk, ahol csak az a tudás létezik, ami érdemjegyekben és százalékokban mérhető. Mégis megéri nyelvekkel foglalkozni, hiszen annak ellenére, hogy a felsőoktatásban a felvételihez nem kötelező a nyelvvizsga, sok szakon kaphat a hallgató idegen nyelvű jegyzetet.

Számvetés nyelvtanulási céljainkkal kapcsolatosan

• Miért van szükségünk a nyelvre?
• Melyik nyelvet szeretnénk megtanulni?
• Mi a motiváció?
• Mennyi időt tudunk szánni a tanulásra, és mennyi időnk van a célunk megvalósítására?
• Milyen eszközökkel tudunk tanulni?

És még sorolhatnám azokat a közhelyes kérdéseket, amiket ilyenkor szokás feltenni a hobbi nyelvtanulóknak. Sajnos most nem áll módomban megrekedni ezen a szinten. Sokkal égetőbb esetekkel kell foglalkozni, mert azoknak, akik megfordulnak nálam, sosincs idejük. Szorítja őket egy határidő, félévi vagy év végi osztályozat, nyelvvizsga, érettségi, felvételi, diploma, és egyre kevesebb az idő egy olyan követelmény teljesítésére, amiről fogalmuk sincs. Nem hinném, hogy rendben lévő dolog az, hogy egy 10.-es vagy 11.-es diák nem találkozott még érettségi vagy nyelvvizsga-feladatsorral. A lehető leghamarabb a tudomásukra kell hozni, hogy milyen követelményt kell teljesíteni, milyen és mennyi anyag vár rájuk, és mennyi idő lesz a feladattípusok begyakorlására a valós időkorlátok betartásával. Felmerül a kérdés, vajon van-e minderre igény. Van! Miért nem tanítják meg a tanárok, hogyan kell megoldani a feladatokat? Miért nem magyarázzák el, hogy egy-egy megoldás miért nem fogadható el? Egy íráskészség-feladat kijavítása miért fejeződik be azzal, hogy van benne egy-két piros hullám és hiányjel?

Akarnak nyelvet tanulni a fiatalok? Mit gondolnak az iskolai nyelvtanításról?

Megyénkben a diákok nem elégedettek az iskolai nyelvtanítás mikéntjével, bár akadnak olyanok is, akik élvezik a magyarul semmiségekről átcsacsogott órákat.

Balázsnak (16) határozott véleménye van arról, hogy miért nem működik a nyelvtanítás sikeresen az évfolyamukon:

• Olyanból írunk, amit állítólagosan átnéztünk.
• A tanár ha úgy van, az új iPhone 6 telóján facebook-ozik.
• Élvezi, hogy mindenki nézi, mert esetleg jó az alakja.
• Egy ember megérti, a többi le van sajnálva, majd otthon megértik.

Házi feladat van, de az is a könyvben vagy a munkafüzetben, amit bárki kinézhet a netről. Az nem fontos, hogy a diák semmit nem ért órán, amikor a tanár a nyelvtani részt, amit esetleg veszünk, angolul mondja el. Nem angolul kéne az angolt magyarázni, hogy megértsem/megértsük.

A mi sulinkban kimondottan sz*r az angol oktatás,mert a tanár elveszi a diákok kedvét az egész angol nyelvtanulástól. Kérdezett a tanár tőlem egy kötőszót, én meg véletlen egy létigét mondtam és akkor már ment ez, hogy én mit akarok itt? Meg nekünk még érettségink se lesz, nem hogy nyelvvizsgánk. Na hát, így szerintem nagyon nem megy az egész nyelv tanulás, ha csak a ba...tatás megy, semmi kedve a gyereknek tanulni az ilyen órákra.

Eszter (18) a nyelvtanulás és -tanítás buktatóit a következőképpen látja:

...Az élet úgy hozta, hogy az iskolában töltött közel 12 év alatt három különböző nyelvet tanultam: általános iskola 4. osztályától a gimnázium 9. osztályáig franciát, aztán a gimnáziumban orosz és angol nyelvi órákon vettem részt. …Az iskolai nyelvoktatás, tulajdonképpen nem csoportfüggő, hanem a tanár az, aki igazán kihat az egészre. A legtöbb probléma ott kezdődik, hogy a tanár nem azt várja el a diákjaitól, hogy azok ténylegesen megtanulják a tananyagot, hanem akarva vagy akaratlanul is arra ösztönzi a diákságot …hogy a cél: a magolás. …Az iskolai angol órán már nem is egy alkalommal történt meg, hogy a nyelvtani részhez tartozó kérdést a tanár figyelmen kívül hagyta és inkább tovább haladt az anyaggal. Az órákon van olyan pedagógus, aki rendszeresen ad fel házi feladatot, de akadt olyan is, aki évente kétszer adott fel, de ezekben az esetekben is rendkívül keveset. Ha mégis kapunk házi feladatot, azt nem kérik számon tőlünk, így az esetleges hibák miatt rosszul rögzülnek a dolgok. Szerintem egy idegen nyelv alapja az, hogy nem elég tudni a szabályokat, alkalmazni kell tudni. A szövegek olvasása és fordítása, egyszerre javítja a kiejtést, és közben a diák láthatja, hogy a valóságban az egyes szavak hogyan és milyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Ennek ellenére erre is kevés hangsúlyt fektetnek az iskolákban, pontosan úgy, ahogyan a hallott szöveg értésére is. Ugyanakkor az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a legtöbb tanár belefáradt a tanításba, így már nem is érdekli az, hogy a gondjaira bízott diák megtanul-e egy nyelvet, avagy sem. … a legtöbb iskolai nyelvtanár különórákat is vállal, és saját tapasztalatomból tudom, hogy a legtöbb ilyen különóra azzal telik el, hogy a pedagógus a csoport rendetlensége miatt panaszkodik.…Elég fájdalmas rádöbbeni sokaknak arra, hogy az iskolai nyelvoktatás – ahol talán a legjobb volt – nem elég egy nyelvvizsga megszerzésére vagy éppen arra, hogy ötös érdemjegyű érettségit tudjanak produkálni. …Persze kivételek mindig akadnak, mert vannak igazán jó pedagógusok is, és vannak olyan diákok is, akikben még nem tudatosult az, hogy milyen fontos, hogy képesek legyünk megértetni magunkat a világban. A legtöbb diák, ha a tananyag olyan, hogy vizuálisan kötni tudja valamihez, sokkal könnyebben megjegyzi és megtanulja azt. Álláspontom szerint egy tanárnak az lenne a feladata, hogy megszerettesse a diákkal a tanulást. (Ez nem egy bonyolult dolog.) Mindössze azon alapszik az egész, hogy az iskolákban tényleg olyan tanárok oktassanak, akik kellően képzettek, akik válaszolnak a kérdésekre, érthetően magyaráznak, időt hagynak a szavak megtanulására, magnót hallgattatnak, olvastatnak és fordíttatnak és tudnak beszélgetni.

Gábor (19) az igazságtalanságokat is sérelmezi.

Nos, én egy 19 éves srác vagyok, aki már elég hosszú ideje tanulja az angolt. …Most vagyok végzős ugye vizsgáznom kell idegen nyelvből és mi mást is választhatnék mint az angolt. Nem a szívem csücske de hát ez van. Ez az egész annak köszönhető ahogy az iskolai órákon kap az ember. …És sajnos az angol tanárommal, aki kezdettől fogva tanít engem, nem valami fényes a kapcsolatom. Pedig soha nem voltam bunkó, mindig előre köszöntem és kinyitottam az ajtót, ha találkoztam vele vagy mindig tisztelettudó voltam. Azt jól megfigyeltem, hogy azoknak magyarázza az anyagot, akinek nagy nyelvérzése van és a többi vagy megérti, vagy nem. Nem vagyok buta, de teljesen másképpen kezel minket. Semmi önbizalmat nem képes adni még feleletkor sem és ezért kialakult bennem a szorongás. Ezt arra értem, hogy alig merek megszólalni, ha jót mondok, ha nem. Úgy is tudom, hogy lesz valami kivetni valója bennem. …egy olyan tételt tanultam meg neki, amit egy tavaly érettségizőtől kértem el, hiszen együtt dolgozták ki. Ez az illető 5-ös volt mindig és 97%-os angol szóbelije lett. De nekem nagyon gyenge jegyet adott. És ebből következik a kérdés, hogy miért érek én kevesebbet, mint más?! Teljesen köznapi nyelven szólva „pofára osztályoznak”. Olyan magas követelményeket akarnak velünk teljesíteni egyik napról a másikra, hogy az nagyon sok még annak is, aki nagyon jó angolból. Azt is tudni kell rólam, hogy mindig csinálok a kezemmel valamit, hogy figyelni tudjak. Ezért folyamatosan megkapom a leszidást, hogy nem tudok nyugodtan megülni a helyemen. Sajnálom, de diszlexiás vagyok és ezért van ez. …Az órarendemben ráadásul van, hogy az utolsó órám az angol. Ugyan már, ki tud oda figyelni akkor?! És van, hogy akkor írunk nagy dolgozatokat vagy nagy feleléseket tartunk. De a többi tanár is ugyan olyan. Képesek összebeszélni és „jókat” magasabbra emelik és a mélyen levőket pedig ledöngölik. Azt sem képes figyelembe venni, hogy nem csak ő órája van, hanem még mellette van több óránk is, amiből ugyan úgy vannak dolgozatok és stb.

Összességben nem vagyok megelégedve. A tanárok el vannak telve maguktól szerintem és csak kivételeznek. Sajnos ez nem csak az én véleményem, hanem még jó páran így gondolják. Az angol nyelvet tudják és nem is a szaktudásukat akarom értékelni, hanem azt, hogy mennyire rossz az oktatási rendszerben az idegen nyelvoktatás. Sok olyan dolgot nem vesznek figyelembe, aminek nagy jelentőséget kéne adni. Itt gondolok arra az egyszerű tényre, hogy nem vagyunk egyformák. Az oktatás pedig a tanárokon múlik szerintem. És nekik kéne megszerettetni a diákokkal a nyelvet. Na, ebben az iskolában, ahova én járok, nem képesek. Senki. Pedig nem zárkózok el tőle.

Máté (17) szintén az iskolán kívül tanulta meg megértetni magát angolul.

8 évfolyamos gimnáziumba járok. Már 4. óta tanulom az angolt. Első perctől nehezen ment, mivel a szüleim nem beszélnek angolul. Nagyon nehezen ment, szavakat nagyon nehezen tanultam meg, nem tudtam mihez kötni őket, és a nyelvtanról nem is beszélek. Mikor már a szüleim is látták, hogy nekem ez segítség nélkül nem fog menni, elküldtek különórákra. Ezek a különórák annyikra voltak elegek, hogy meglegyen a 4-es. Az a 4–es is úgy, hogy a dolgozataim 2-esek, 3-asok voltak, és szóba lehetett felelni úgy, hogy betanultam szövegeket. Melyeknek se a jelentését nem tudtam, se kiejteni a szavakat, de ez volt az elvárás és ez ment így 8. végéig. Aztán jött a 9., az első angolórán egy teszt várt minket és bekategorizáltak minket. Kezdő, középhaladó és haladó csoportokba. Hát gondolni lehetett, hogy kezdőbe kerülök, mert se a szövegeket nem értetem, se a nyelvtant. A szüleim persze meg voltak lepődve, hogy 4 évig fizettek valakit, aki tulajdonképpen nem tanított nekem semmit, és úgymond az órai angoltanár se tanított semmit, mert hát mégis csak a kezdőbe kerültem. A szüleim felkerekedve megkérdezték az angoltanárt, hogy még is, hogy van az, hogy a kezdőbe kerültem. Ő csak annyit válaszolt, hogy nincs nyelvérzékem. Ezek után kerestek egy új magántanárt. Akivel sikerült felküzdeni magamat a középhaladó szintre. De ő is könyvből tanított, ami nekem nem volt szimpatikus, mivel ugyan azt a sémát követtük, mint órán. Így visszagondolva ez a feljebb lépés talán annak köszönhető, hogy elkezdtem szavakat tanulni, de a nyelvtan ismét nem ment. A kezdő csoportba 2-es dolgozatokat írtam. Aztán csak egyszer rá google-öztem és fent voltak a dolgozatok a neten. Innentől 5-ösöket írtam és ez így tartott 1 évig. 10. félévkor a szüleim csak egyszerű felvetésként megemlítették, hogy lassan kéne egy nyelvvizsga. Én megkérdeztem, milyen szinten vagyok, és azt mondta a különtanárom, hogy majd nyáron. Ezek közbe az az igazság, hogy a helyesírásommal mindig gond volt. A barátnőm ajánlott egy szakembert, aki felmérte a hibáimat és kiderült, hogy diszlexiás vagyok. Azt se tudtam mi ez. Majd elmagyarázták és rávilágítottak, hogy valószínűleg ezért nem megy az angol. Aki felmérte ezt, angoltanár is volt, aki diszeseket is tanít. Megkértem, hogy nézze már meg, hogy milyen vagyok angolból. Alap dolgokat kérdezett, és rávilágított, hogy semmit nem tudok valójában. Újabb döbbenet a szüleimnek, hogy megint fizettek valakit másfél évig és még mindig nem tudok semmit, és már az is felháborító volt számukra, hogy 5-ös vagyok, és nem tudok semmit. Ez azt jelentette, hogy az órai tanár sem tanít semmit, és meglehet vezetni, mert olyanoknak adott 5-öst, akiket szinte fel se szólított órán, hogy beszéljen, csak a dolgozatai alapján osztályozta. Majd befogadott a szárnyai alá az a tanár, aki vizsgált, és meglepetésemre végre nem könyvből tanultunk. Mivel én nem felelek írásba és dupla tételt kell húzni, csak a szóbelire mentünk rá, és minimális nyelvtanra. Számomra ez sokkal megfelelőbb volt, megtanultam valamihez kötni a szavakat, hirtelen csak ragadtak rám a szavak, a régebbi magolós módszer helyett mondatokból tanultam. Nahát és az órai teljesítmény! Hát a tanár csak bámult, hogy szinte pár hónap alatt már megmertem szólalni, és tudtam kommunikálni és válaszolni. Persze ez már engem is sikerérzettel töltött el, nem röhögtek ki a többiek és úgy mondd már részt tudtam venni az órán. Mostanára ugyebár 11.-es vagyok. Lassan az előrehozott érettségi és a szóbeli nyelvvizsga is következik. Hogy is mondjam, az iskolai tanár tudja, hogy mindenki, aki akar érettségizni jár különórákra, így ránk se hederít. Bejön órára és családról beszél? Továbbtanulásról, hogy menjünk angoltanárnak! Már félév van és 1 nagydogát írunk, persze, amit leszedtünk netről, és 5- ös. Szódoga még nem is volt. Persze, amikor rosszabb napja van, belenézünk a könyvbe, és mi vagyunk a „bambák”, hogy nem tudunk semmi és nem tanulunk. De hát könyörgöm, nem tanít semmit és azt várja, hogy egyik napról a másikra érteni fogok valamilyen nyelvtant. Nem is értem… Vagy van olyan nap mikor nagy rajta a nyomás és leolt minket, hogy mi az, hogy nekünk nincs nyelvvizsgánk és fenyegetőzik, hogy április-májusra legyen mindenkinek, mert ha nem …És ezzel az a baj, hogy tétlenül állok, mert ha talán tanulnánk valami és úgy mondaná el ezeket! De hát nem tanít és elvárja a teljesítményt. A 10 évvel fiatalabb húgom most fog jönni iskolába és elgondolkoztató, hogy ha már engem ilyen tanárok tanítanak, akkor őt milyen tanárok fogják.

Elszomorító, hogy milyen határozottan vannak nem jó véleménnyel a fiatalok a nyelvoktatás minőségéről a kelet-magyarországi iskolákban. Országosan csökken a sikeres nyelvvizsgázók száma, arról nem is beszélve, hogy vajon hanyadjára járnak sikerrel a vizsgázók.

Forrás: http://www.nyak.hu/doc/statisztika.asp

A középszintű érettségi eredményeit nem tartom relevánsnak a tudás mérésében, mert hallom és tudom, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a javító tanár kedvesebben értékel, mert nem akarja rontani az iskola hírnevét. A szóbelin pedig a bemagolt tétellel magas százalékot lehet elérni.

A meglepő eredményeket produkálnak a diákok

A táblázatban egy gimnáziumban érettségiző diák eredménye látható, aki a 12. évfolyam végén alig kapta meg a 2-es osztályzatot, az ezt megelőző félévek során pedig több alkalommal is megbukott. A vizsgázó 12. évfolyam februárjától a segítségemet kérte, és szinte a nulláról a számára legmegfelelőbb tanulási módszer segítségével jutott el a közepes szintre.

Az alábbi eredményt produkálta egy vizsgázó, aki 0. osztállyal, nyelvi tagozaton kezdte gimnáziumi tanulmányait és időközben kiderült, hogy diszlexiás. Kedvezményeit a szaktanár a tanórákon nem vette figyelembe, de az érettségin dupla szóbeli tételhúzással vizsgázott.

A fenti példákhoz hasonló esetek furcsa mintázatot rajzolnak ki, mely azt sejteti, hogy az iskolai statisztikák eredménye valójában a magántanárok munkáját tükrözi és minősíti.

Ha valaki csupán az iskolai nyelvoktatásra hagyatkozik, nem igazán marad felhasználható nyelvtudása akkor sem, ha 5-ös érdemjegyeket kapott. Számtalan esetben bebizonyosodik, hogy a jegy nem a tudást tükrözi. Hogyan lehetséges? A szócetlikkel könnyű jó jegyeket összeszedni; a bemagolt szövegek, tételek visszaböfögése nem alkalmas kommunikációra; a tankönyvek dolgozatai letölthetőek vagy megvásárolhatóak. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy milyen ügyességgel használják a diákok a technikai eszközöket. Egy tanár által összeállított dolgozat sem valószínű, hogy végig tud futni egy évfolyamon anélkül, hogy ne lenne róla egy-egy fotó.

Elvesztett bizalom

Kedves tanárok, egy lépéssel a diákok előtt kellene járni. Bár vannak, akik egyszerűen lerázzák a felelősséget és már 9. osztályban közlik, hogy aki nem megy magántanárhoz, az nem fog tudni leérettségizni. Milyen képet mutat ez az adott tanárról? Vannak olyanok is, akik az egész életüket elmesélik, és a diákok már azt is tudják, milyen nehéz bilire szoktatni egy gyereket.

A kedvencem mégis az, amikor egy tanár előrehozott érettségire biztatja a diákjait, hiszen nincs mit veszíteni, mert ha nem sikerül az írásbeli, akkor nem kell elmenni szóbelizni, és akkor újra meg lehet próbálni. A legszomorúbb az, hogy valaki csak ebben a megoldásban látja a kiutat. Inkább bevállalja, hogy gyengébb eredményt produkál. Elkönyveli magában, hogy ő képtelen megérteni, átlátni, megtanulni és használni az idegen nyelvet. Talán egy életre megutálja a nyelveket.

Egyszer csak a médiában felüti a fejét egy kimutatás, ami siralmas képet mutat a magyarok nyelvismeretéről, és elgondolkodunk rajta, hogy vajon kinek a hibája.

Nagy szükség van arra, hogy nyelvet tudjanak beszélni az emberek. Nem a nyelvvizsga a lényeg, hanem az, hogy megszólaljanak, ha egy külföldi kérdez valamit. Nem kellemetlen, amikor egy turista 3-4 féle nyelven tudja megkérdezni, hogy merre kell menni, és a megkérdezett fiatal nem tud válaszolni sehogy? Nem gondolkodunk el azon, hogy milyen képet mutat rólunk az, hogy egy telekommunikációs szolgáltatásokat árusító üzletben nem boldogul el egy külföldi, mert nincs senki, aki szóba álljon vele?

Ugye senki nem hiszi, hogy a nyelvérzék megléte nemzetiségfüggő? A nyelvtannal párhuzamosan tanítható a kommunikáció is, meg kell mutatni, hogy milyen helyzetekben lehet használni az új nyelvtani szabályokat. Kedves nyelvokítók! Tanítsátok a nyelvtanulókat kommunikálni, még ha nem is tökéletes nyelvtannal teszik ezt, hiszen nem mindig a nyelvvizsga a cél. Képesek vagytok rá? A készség mindenkiben ott lapul!