Vissza az iskolába

Kételyek és kérdések s azok eloszlatási lehetőségei. Molnár Ildikó írása

Mit is tehet is iskola az első napokban, mivel könnyítheti meg az „átállást” a diákoknak?

2020. szeptember 1-jével újra nyitnak az alap- és középfokú oktatási intézmények. A 3 hónapos digitális oktatás és a (diákoknak) két és fél hónapos nyári szünet után a jelenlegi határozatok értelmében újra „face to face” találkozhatunk diákjainkkal, kollégáinkkal, az intézményben dolgozókkal. Fél év eltelt, hogy utoljára úgy igazán együtt lehettünk az iskola falai között. Hogy ki, hogy élte meg, hogy élte túl az elmúlt fél évet, változó. Ki könnyebben, ki nehezebben.

Mind a szülők, mind a gyerekek számára nehéz volt az élet a járvány ideje alatt, az iskolába való visszatérés pedig egy újabb stressz forrása lehet, ha nem kezeljük időben. Sok kérdése van a szülőknek, sok a gyereknek, sok a pedagógusoknak.

Egy biztos: az iskolába való visszatérés kicsit más lesz, mint az előző években történt. A változó helyzet miatt rugalmasnak, alkalmazkodónak kell lennünk.

A szülőnek támogató és óvó környezetet kell biztosítania a gyermekének, valamint fontos, hogy a kérdéseikre őszinte és pozitív választ adjon. A gyermekkel éreztetnie kell, hogy a szorongó érzéssel nincs egyedül, s ez ebben a helyzetben normális. Az online oktatás ideje alatt remélhetőleg a legtöbb családban kialakult egy rutin a tanulással kapcsolatban. Az iskolai oktatás ideje alatt is érdemes beépíteni a gyermekkel való tanulást, gyakorlást a mindennapi otthoni tevékenységekbe. A gyermeknek nem szabad azt éreznie, hogy ha már az iskolában tanul az osztálytársaival, a pedagógusaival, akkor a szülő tovább nem támogatja őt.

Mit is tehet is iskola az első napokban, mivel könnyítheti meg az „átállást” a diákoknak?

Az iskolának nem csak az a feladata, hogy a tananyagot, az ismereteket közvetítse a diákok felé. Nem csak olvasni, írni, számolni tanulnak meg ott a gyerekek, nem csak a testmozgásuk fejlődik, hanem a szociális és az érzelmi képességeik is. Most különösen figyelnünk kell a mentálhigiénés támogatásra is.

Az első napokban mindenképp fel kell térképeznünk, van-e olyan diákunk, aki pandémiás stresszel küzd. Fel kell ismernünk azokat a tanulókat, akik a szorongás jeleit mutatják. Pozitív eredmények után ezt jeleznünk kell az iskolapszichológusnak, aki a családnak felállít egy konkrét megküzdési stratégiát. Ebben a stratégiában a családnak, a szülőnek, a gyereknek éreznie kell, hogy nincs egyedül. Biztosítanunk kell számukra a támogatásunkat.

Az első hetekben biztos napi téma lesz a diákok között a járvány annak minden aggodalmával együtt. Ezért nem nagyon tudnak ráhangolódni a tanulásra. Nem is baj. Ez természetes. Ilyenkor kapcsolódjunk be a beszélgetésbe, s lassan, de biztosan vegyük át az irányítást, s legvégül nyugtassuk le a diákokat. De hogy is képzelem ezt el, nézzünk most néhány példát.

Felső tagozat, bármilyen óra. Az osztály túlhevült, izgatott. Adjunk nekik kereső feladatokat az Internetről, akár a COVID-19-cel kapcsolatban. (Feltételezem, hogy a mobiltelefonjuk a diákoknál lehet, de ha nem, akkor vetessük elő.) Mit olvastak? Mit láttak a cikkben, a képeken, a videókon?

1. Játsszuk el! Legyen szerepjáték! Változtassuk meg a történet végét! Forduljon minden jóra, most azt játsszuk el!
2. Beszéljük meg! Vitatkozzunk egymással!
3. Feldolgozás csoportmunkában. Alkossunk csoportokat, azon belül jelöljünk ki felelősöket (mint pl. a kooperatív csoportmunkáknál). A különböző csoportok különböző feladatokat találnak ki együtt, majd azt elküldik egy másik csoportnak vagy előadják. Sokféle vége lehet.
4. Rajzold ki magadból! Ezt is többféleképpen valósíthatjuk meg. Ha csoportokban ülnek a gyerekek, akkor egy-egy csoportnak adjunk egy csomagolópapír-lapot, s arra közösen rajzolhatják le félelemeiket, vagy a témának megfelelő illusztrációkat készíthetik el. De az osztály falára is feltehetünk egy ilyen üres lapot, amire a diákok egyénileg rajzolhatnak.
5. Táncolj! A zene, a tánc gyógyír mindenre. Testi és lelki fájdalmakra is. Ezt is alkalmazhatjuk többféleképpen is. Megbeszélhetjük az osztállyal, hogy ha bizonyos szó vagy mondat elhangzik, akár véletlenül, akár akaratlagosan is, az lesz a „vezényszó”, akkor felállunk a helyünkről és táncolunk, mozgunk, tornázunk stb, amit előre megbeszéltek.

Alsó tagozatban szerintem könnyebb lesz a „beszoktatás” vagy „újraszoktatás”. A vírushelyzet miatt kialakult pánik, rossz hangulat sem lesz annyira impulzív, mint a felsősöknél vagy a középiskolásoknál.

Az első hetekben egyébként is mindennapos, mindenórás volt a játék. Ennek most még nagyobb hangsúlya lesz. Fontos megjegyeznem, hogy a játékkal nem a kérdéseket, az aggodalmakat akarom elnyomni a kisdiákokban, hanem az esetleges szorongásukat oldani a játék egyéb fejlesztő hatásai mellett.

Konkrét koronavírusos kérdésnél mindenképp őszinte és pozitív választ adjunk. Mi is elmondhatjuk, ha félünk, ha aggályaink vannak. De biztosítanunk kell a diákokat, hogy amíg velem, velünk vannak, mi minden óvintézkedést megteszünk, hogy egészségesek maradjanak.

Minden tanóra elején végezzünk légzőgyakorlatokat. Az összetartozás megerősítése érdekében, ha lehet, ezt körben állva végezzük, hogy mindenki mindenkit érzékeljen. Nyitott ablaknál végezzük a gyakorlatokat. Belégzés orron át, benntartás kb. 3 másodpercig, majd lassú kilégzés szájon keresztül. Következő kilégzésnél mondhatunk hangokat is, pl. „m”, „s” stb. Mindenképp mássalhangzókat, melyeket tudunk nyújtani. Következő lépésnél mondhatunk szótagokat felváltva, pl. ”má-ma”, addig, amíg a levegőnk tart. Következő lépésként szavakat, esetleg rövid mondókát, a hét napjait, a hónapokat stb.

A légzőgyakorlatok után következhetnek az ajakartikulációs gyakorlatok. Én a következő kettőt szoktam alkalmazni:

• táblára felírom a következő magánhangzósort: á-a-o-u-o-a-á. Először hangosan mondjuk, egyenletes tempóban. Aztán középhangerővel, aztán halkabban, aztán suttogva, végül hang nélkül, csak a szánk mozog;
• táblára felírom a következő magánhangzósort: e-é-i-ü-ö-ü-i-é-e. Az instrukció az előzőével egyezik. Ez nehezebb, első osztályosok még nem igen tudták elmondani hibátlanul, de a magasabb évfolyamon nagyon élvezik.

Az ajakartikulációs gyakorlatok után a gyorsasági gyakorlatok következnek. Én itt is főleg két gyakorlatot alkalmazok, de a lehetőség korlátlan:

• táblára felírom:

má-ma-má-ma-má
má-ma-má-ma-mó
má-ma-má-ma-mú
má-ma-má-ma-mű

Először normál tempóban mondjuk végig, lehetőleg egy levegővétellel. Aztán gyorsabb tempóban, majd még gyorsabban. A tanulóknak nagyon kell koncentrálni, minél gyorsabb a tempó.

• a táblára felírom:

ká-ga-ká-ga-lá
ká-ga-ká-ga-ló
ká-ga-ká-ga-lú
ká-ga-ká-ga-lű

Nem könnyű elsőre, sőt másodikra sem, de ha napi rutinná válik, akkor élvezik a gyerekek.

A legjobb ezekben a gyakorlatokban, hogy nem kiesősek. Én nem szeretem az olyan játékokat, ahol ki lehet esni, sőt a gyerekek többsége sem. Mégis sokat használják a „számkirályt” és a hasonló játékokat. Miért nem építőek ezek a játékok? Mert hierarchiára épülnek. Aztán aki kiesik, az már utána unatkozik, vagy rosszabb esetben örül a következő kiesőnek.

Ezekkel ellentétben előnyben részesítem az ún. ismerkedős játékokat, a szóláncokat, az olyan játékokat, amelyek a gyerek kreativitását hozzák elő.

Ezen az oldalon Word-dokumentumként biztonságosan tölthetünk le rengeteg játékot, csoportokba szedve.

Aki szeret lapozni, annak ajánlom a Pedellus Kiadótól az Önismereti játékok gyűjteménye című kiadványt. Nagyon hasznos, nagyon szeretem. Minden korosztálynak találunk benne játékot.

Ne feledjük: a jó tanár példa a diákoknak. Egy követendő érték, ahogy erről Csermely Péter ír. Egy kicsit apa, s egy kicsit anya is.