Inklúzió a szabad játék során

Akadálymentesítés fejben és térben. Halász Dóra Vera interjúja

Az Egy Sima Egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért alapítói Török Flóra, Bokor Györgyi és Élő Fruzsina. Halász Dóra Vera beszélgetett velük 2020. augusztus 12-én az Egyesület munkájáról, szóhasználatról, inkluzív játékterekről és játéklehetőségekről.

Halász Dóra Vera: Amikor úgy határoztam, hogy az inkluzív vagy más néven befogadó játék témájába jobban belemerülök, már az első pillanatban a meghatározásbéli különbségek problémájába ütköztem. Mit jelent az, hogy egy gyerek más, hogy spéci, hogy sérült vagy fogyatékos? Hogyan nevezzem, mi az, ami elfogadott, mi esik jól, és mi rosszul az érintett gyerekeknek, szülőknek?

Török Flóra: A száz évvel ezelőtt teljesen természetesen és elfogadottan, a mindennapi használatban lévő nyomorék, illetve hülye szó, melyeket a fizikailag és értelmileg sérült emberekre használtak, mára gúnyolódó, semmi esetre sem használandó kifejezésekké váltak. A tapasztalat azt mutatja, hogy hasonló történik most a fogyatékos szóval. Ami pár évtizede a politikailag korrekt megnevezés volt, mostanra, főként a gyerekek és fiatalok között gúnyolódva kiejtett, a hülyéhez hasonló kifejezéssé kezdett alakulni.

A manapság használt kifejezések közül elfogadható a sérült, az értelmileg sérült, a fogyatékossággal élő, a mozgáskorlátozott vagymozgássérült kifejezés, természetesen mindig attól függően, hogy kiről van éppen szó.

Vannak olyan kedves kifejezések is, mint a kacifántos gyerek vagy az általunk gyakran használt spéci, illetve az egyesületünk nevében is szereplő fordított gyerekek. Ez utóbbiak biztosan nem bántóak nekünk, érintett szülőknek sem. Bizonyos kifejezéseket el kell magyarázni a gyerekeknek. Vaknak azt nevezhetjük, aki egyáltalán nem lát, míg látássérültek azok az emberek, akik vagy egyáltalán nem látnak, vagy nagyon kevéssé, esetleg csak fényeket látnak, vagy valamilyen komoly segédeszközre van szükségük. Aki egyáltalán nem hall, az siket, míg hallássérült lehet az is, aki nehezen hall, esetleg készüléket használ. Ezeket a szavakat nyugodtan elmagyarázhatjuk a gyerekeknek is. Nekik is könnyebb, ha tudják, hogy mi az, ami bántó lehet, és mi az, ami nem.

Halász Dóra Vera: Van valami, amire érdemes különösen odafigyelni a szóhasználatot illetően?

Török Flóra: Fontos, és gyakran nem is gondolunk rá, hogy egyes szavaink önálló kifejezésként használva, például kerekesszékes, sérült, siket, gyengénlátó, mennyire meghatározzák számunkra azt az embert, akiről beszélünk. Pedig ez csak egy-egy tulajdonság, sőt a kerekesszék esetében mindössze a közlekedési eszköze a személynek, akinek rengeteg egyéb, ezeknél fontosabb jellemzője is van. Ha azt mondjuk például, hogy a kerekesszékkel közlekedő pap, a siket textilművész, a gyengénlátó pszichológus, mindjárt másképpen tekintünk az adott személyre. Ugye milyen sokat számít? Nem beszélve arról, hogy a sérült gyerekek legalább olyan sokfélék lehetnek, mint ép társaik, nem vehetjük őket egy kalap alá.

Halász Dóra Vera: Mi az Egyesület küldetése és a legfontosabb tevékenysége?

Török Flóra: Azon dolgozunk, hogy teret és lehetőséget biztosítsunk a találkozásra simák és fordítottak számára, szabadidős és oktatási keretek között is úgy, hogy ez mindenkinek jó legyen. Ennek érdekében szemléletformálást végzünk, érzékenytő foglalkozásokat és céges csapatépítőket tartunk. De nem csak az érzékenyítésre helyezzük a hangsúlyt, hanem az inkluzív játszásra is. Fruzsi játszódélelőttötöket és mesedélelőttöket szervez különböző képességű gyerekek számára, ahol sima gyerekeket eresztünk össze spéci gyerekekkel, és facilitált játékban segítünk, hogy együtt tudjanak játszani.

Érzékenyítő foglalkozás a Lauder Javne Iskolában

Élő Fruzsina: Egy Dunakeszin működő alapítványi iskolába hívtak minket nemrég, ahol halmozottan sérült és ép gyerekek járnak egy iskolába, de külön osztályokba. Arra kértek minket, hogy az ép osztályok kis elsőseinek tartsunk egy érzékenyítő délelőttöt, hogy azonnal fel legyenek készülve a halmozottan sérült gyerekek látványára, a velük való találkozásra. Rengeteget beszélgettünk, kipróbáltak mindenféle eszközt, meséltünk… Ezek után már alig várták, hogy mikor játszhatnak együtt. Azóta azt a visszajelzést kaptuk, hogy valóban kapcsolódnak. Segítenek, együtt játszanak. Természetesen könnyebb, ha a sérült gyerek valamennyire tud kapcsolódni, kommunikatív, reagál a kezdeményezésekre. Még akkor is sokszor szükség van segítségre és útmutatásra. Ebben az iskolában az, hogy együtt tudnak lenni, hogy a mindennapjaikban találkoznak, sokat segít. Hosszú távon együtt tartózkodó csoportokkal sokkal könnyebb együtt dolgozni.

Halász Dóra Vera: Milyen tapasztalataitok vannak az ép gyerekek hozzáállását tekintve?

Élő Fruzsina: Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekekkel nagyon jó és eredményes együtt dolgozni. A kisgyerekek kíváncsiak és nyitottak, tele vannak kérdésekkel. Általában izgalmasnak találják a foglakozásainkat, ahol megmutatjuk nekik, hogy milyen lehet, amikor valakinek nincs térlátása, milyen, ha csak egy székből tudja rúgni a labdát, vagy ha egyáltalán nem látja az őt körülvevő tárgyakat és társakat.

Érzékenyítő foglalkozás a Lauder Javne Iskolában

Halász Dóra Vera: Mit a legnehezebb befogadnia az ép gyerekeknek egy közös játék során? Milyen nehézségekkel szembesültök ti?

Élő Fruzsina: Nehezebb megbirkózni azokkal a dolgokkal, amiket egyébként is kicsit visszataszítónak tartunk. Ilyen például amikor valakinek gyakran folyik a nyál a szájából. Ez szokta zavarni a gyerekeket. Nehéz nekik néha a lassúság, nincs türelmük kivárni egy lassabb gyereket, viszont ez csak akkor jelent problémát, ha nem találják meg azokat a szerepeket, amiben a lassú gyerek is megfelelő helyet kap. Ez az, amiben például a játékot kísérő felnőttnek nagy szerepe van.

Halász Dóra Vera: Mi tudja megtámogatni a pedagógusokat egy konfliktushelyzetben, vagy egy nehezen kezelhető helyzetben?

Élő Fruzsina: Ez nagyon nehéz kérdés. Biztosan szükség van néhány alapelvre, keretekre a közösségben, amikhez következetesen kell ragaszkodni. Például mondjuk el a gyerekeknek, hogy együtt figyeljünk arra, hogy senki ne szomorkodjon a sarokban. Lehet egyedül ücsörögni, de ennek ne a kirekesztettség legyen az oka. A gyerekek alapvetően természetesebben állnak hozzá a témához, mint a felnőttek.

Illetve a túlságosan aktív, esetleg agresszív viselkedés is extra nehézséget okoz. Nehezen érti meg egy gyerek, hogyha arra intjük, hogy fogadja el, sőt hagyja szó nélkül, ha az egyik osztálytársa mondjuk rendszeresen kiabál vagy felborítja a bútorokat – mert mondjuk nem tudja kontrollálni a felindulásait –, miközben a másik gyereknek ugyanezért a viselkedésért megrovás jár. Ezt tényleg nehéz hova tenni. Azt is el lehet mondani, hogy van olyan, aki bizonyos dolgokban segítségre szorul, ahhoz, hogy ugyanazokat tudja csinálni, amiket ti, többiek alapból tudtok.

Ami még nagyon fontos, hogy a szülő együttműködő legyen. Tehát a pedagógusnak a szülővel egyeztetnie kell, és beszélnie kell arról, hogy kezeljék nyíltan a problémát. A többi gyereknek is el lehet mondani, hogy itt van olyan, aki nem tud másképpen reagálni, el lehet mondani, akár megnevezni a problémát, a zavart és ez a többieknek is segít a feldolgozásban. Amikor a szülő nem engedi, hogy a gyerekéről kimondjuk, hogy például hiperaktív, vagy autista, a tanár akkor nagyon nehéz helyzetben van. Nem nagyon tud mit mondani. A saját gyerekének árt egy szülő azzal, ha nem hagyja, hogy a gyerek állapota megmagyarázható legyen.

Török Flóra: Ez egy nagyon mélyen gyökerező probléma. Ami gyakran onnan indul, hogy a gyerek nem tud beilleszkedni egy közösségbe, vagy már többszöri próbálkozásra sem sikerül, és amikor a szülő új osztályba viszi, alaposan próbálja elhallgatni, hogy az előző helyen baj volt. Előfordul, hogy az igazgatónak, az osztályfőnöknek sem vallja be. Minden szülőnek azt kellene hangsúlyozni, hogy le kell dönteni a tabukat. Beszélni kell róla, fel kell vállalni, és ezzel mind a gyerekkel foglalkozó tanárokat, mind a gyerektársakat segítjük az elfogadásban és kapcsolódásban.

Aztán érdemes játékosan megnézni, hogy kinek milyen problémája van. Mindenkinek nehezen megy valami. Kinek a matematika, kinek a kézmosás, kinek a kapcsolódás, kinek a lépcsőjárás… ezt így is meg lehet közelíteni. És ha azt látja a pedagógus, hogy van a társaságban olyan, aki szeret valamelyik nehezebben kezelhető gyerekkel játszani, akkor érdemes ezeket a kapcsolatokat erősíteni.

Halász Dóra Vera: Tulajdonképpen ez a szülők felé is egy jó tanács.

Élő Fruzsina: Igen. A saját gyerekünk problémájának, másságának elfogadása és felvállalása elengedhetetlen a gyerek érdekében. Szerintem jó, ha van minden szülőnek egy kis rövid bemutatkozása a gyerekről, amit bármikor, bármilyen helyzetben elő tud kapni. Amit kérdésre, vagy anélkül is mondani tud egy játszótéren, vagy közlekedési eszközön. Így hívják a gyerekemet, ez és ez történt vele, ezért lett mozgássérült, ezeket a dolgokat nem tudja, viszont tudja azokat a másik dolgokat… Nekünk, szülőknek is könnyebb, ha nem kell mindig magyarázatokat fogalmaznunk.

Török Flóra: A nem látható fogyatékosságtípusok esetén sokszor még nagyobb kihívással találja szembe az érintett család, mert a környezete nem érti a gyerek magatartását vagy szokatlan kapcsolódási módjait. Ilyen esetben is segítség lehet, ha elejét veszi a család a találgatásnak vagy kirekesztésnek azzal, hogy nyíltan kommunikálja a gyerek helyzetét. Az óvodai és iskolai közösségek buktatóival még sima szülőként is nehéz, nem beszélve a fordított gyerekek szüleiről.

Halász Dóra Vera: Mi segíthet a gyerekeknek a beilleszkedésben és a kapcsolódásban?

Élő Fruzsina: Beszélni, beszélni, beszélni. Nyíltan, mindenről, bármilyen a gyerekek körében felmerülő kérdésről. Tájékoztatni, elmesélni, hogy kivel mi történt. A gyerekeket általában legjobban az foglalkoztatja, hogy a tőlük különböző gyerek miért olyan, amilyen. Mi az oka annak, hogy nehezebben mozog, hogy esetleg nem néz a társaira, vagy éppen, hogy folyik a nyál a szájából. Amint ezekre a kérdésekre választ kapnak, természetesen a számukra érthető nyelvezettel, sokkal nyitottabbá válnak, és készek a kapcsolódásra. Amit persze sosem szabad erőltetni. Gyakran beszélünk arról, hogy valakivel még az anyaméhben, vagy éppen születéskor történt olyasmi, ami miatt sérült. Lehet beszélni arról is, hogy melyik szerve működik másképp, ez a gyerekek számára segíti a megértést és a megértésen keresztül az elfogadást.

Érzékenyítő foglalkozás a Lauder Javne Iskolában

Halász Dóra Vera: Hogyan jelenhet meg a szabad játék, milyen formában a sérült és ép gyerekek között?

Élő Fruzsina: Sérült és ép gyerekek között a klasszikus értelemben vett szabad játékot valamilyen módon mindig facilitálni kell. Amit egy sima közösségnél előtérbe helyezünk, hogy a gyerekek saját maguk találják ki, hogy mit játszanak, maguk alkossanak csoportokat, és osszák ki a szerepeket, ebben az esetben egy kicsit másképp kell kezelni. Segíthet például, ha a felügyelő pedagógus, facilitátor kezdeményez játékot a sérült gyerekkel, akár szerepjáték formájában. Ha köztük beindult egy játékfolyamat, és a többiek azt kívülről érdekesnek látják, megtapasztalják, hogy ő is tud játszani, jobb eséllyel fognak kapcsolódni hozzá, és utána a felnőtt akár már hátrébb is vonulhat.

Török Flóra: Sérült és ép gyerekek között legjobban a szerepjátékok tudnak működni. Itt tudnak kialakulni azok a helyzetek, ahol kisebb jelentőséget kap, hogy ki mit tud fizikailag megcsinálni, mint például egy mászókázásnál. A gyerekek, ha már nyitottak az együtt játszásra, maguk is meg tudják találni, hogy ki milyen szerepbe tud kényelmesen belehelyezkedni, a fizikai és szellemi lehetőségeinek megfelelően. Saját élményem például, amikor barátaink gyerekeivel közös játék során, az én kocsiban ülő fiam játszotta a benzinkutat, míg a többi gyerekek kisautókként közlekedtek körülötte ezzel teljes játélélményt nyújtva mindenkinek.

A legfontosabb a nyitottság és a szándék. Amihez pedig élmények, tapasztalatok és a felnőttek természetes, nyitott hozzáállása segíti a gyerekeket.

Halász Dóra Vera: Mi a tapasztalat a játékterek kialakításával kapcsolatban? Mire kell legjobban ügyelni, hogyan tudnak együttműködni a gyerekek egy inkluzív játéktérben?

Török Flóra: Egyesületünk alapítását megelőzően évekig tartó projektünk volt a Magikme kampány. Olyan játszótereket szerettünk volna létrehozni, ahol súlyosan mozgássérült gyerekek, a súlyosan halmozottan sérült gyerekek és az egészséges gyerekek együtt tudnak játszani. Saját játszótéri tapasztalatainkból indultunk ki, és olyan játékeszközöket terveztünk, amin a sérült gyerekek együtt tudnak játszani ép társaikkal. Innovatív, szép és jól használható eszközök kerültek ki nyolcvan magyarországi játszótérre. Olyan eszközöket sikerült alkotnunk, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy a gyerekek együtt játsszanak rajtuk, velük.

A bucka névre hallgató emelt homokozó

Azt tapasztaltuk azonban, hogy az inkluzív játékeszközök jelenléte önmagában nem elég a közös játékhoz, nem beszélve arról, hogy az anyukáknak sem feltétlenül érdemes egyetlen speciális játékért elutazni egy amúgy távoli játszótérre. A fizikai akadálymentesítés nagyon fontos és elengedhetetlen, de önmagában nem elég a kapcsolódáshoz. A közös játék kialakulásához legfontosabb a sztori, ami lezajlik a gyerekek között. És ehhez sokszor még különleges játékok sem kellenek, elég egy-egy érdekes tárgy, egy felfestés az asztalon, valamilyen hangulatteremtő eszköz.

A Pillangó, amit a Magikme program keretében több magyarországi játszótéren is elhelyeztek

Amire viszont az inkluzív játéktér megléte esetében is szükség van, az a nyitottság szülők és gyerekek részéről. A Magikme projekt kapcsán jutottunk arra a felismerésre, hogy az akadálymentesítést először a fejekben kell véghez vinni. Így alapítottuk meg Györgyivel és Fruzsival a jelenleg is működő Egy Sima Egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért saját szervezetünket, ahol a mentális akadálymentesítésre helyezzük a hangsúlyt.

Halász Dóra Vera: Milyen lehetőségeket láttok az integratív játékon túl a közös időtöltésre?

Török Flóra: A mesélés, elsősorban a népmesék kiválóan alkalmasak arra, hogy sérült és ép gyerekek közösen hallgassák meg őket és beszélgessenek róluk. Fruzsi meseterapeutaként nem csak gyerekeknek, hanem értelmi sérült felnőtteknek is tart foglalkozásokat. Ezenkívül nagyszerű, sima és fordított gyerekeket és családokat összehozó eseményünk az Egy sima egy fordított piknik, ahol a sima és fordított gyerekek családjai tölthetnek el együtt egy délelőttöt akadálymentes és természetes környezetben, jó hangulatban, számos közös tevékenységet kipróbálva.

Jó volna, és hosszú távú célunk, hogy a pedagógusképzésbe is belevigyük az inklúzióra való nevelést, felkészítést. Az érzékenyítő foglalkozások ehhez jó kezdetet adnak, de ennél többre van szükség, hogy mindenkihez eljusson a megfelelő szemlélet és eszközöket is adjunk a pedagógusok kezébe.

Halász Dóra Vera: Köszönöm szépen!

A cikk az Erasmus + 2017-1-UK01-KA201-036679 számú CAPS – Játékbarát Iskolák projekt keretén belül készült.