Egy beszélgetés részletei…

…avagy hogyan osztályoz Csoszó Gabriella. Trencsényi László írása

Fontos dolgokról esett szó az Art Departmentben, Rajk László egykori műtermében, ahol Csoszó Gabriella kiállítására gyülekeztek a vendégek.

A fotós, fotóművész 10 éve már, hogy legfontosabb témájának a hazai, demokráciáért és társadalmi igazságosságért, hatékony oktatásért  zajlott demonstrációk képi rögzítését tartja.  E fotókból állította össze a kiállítás anyagát. A tárlatvezetéshez kapcsolódó beszélgetés vendége Erdős Virág volt, aki népszerű verseivel hasonló küldetést vállalt. Izgalmas volt a beszélgetésben a két művész világlátásának, a művészet hatékonyságába vetett hitüknek különbsége.

Gabriella volt derűlátóbb. Kiderült, hogy optimizmusának egyik forrása, hogy a fényképezés mellett taníthat. Különböző tanfolyamokon, táborokban, közösségekben, iskolákban – tanított gyerekeket, önkéntes hajléktalanokat, szakiskolásokat, főiskolásokat.

Pedagógus olvasóknak e beszélgetésből mégiscsak az a részlet emelkedett ki, amikor teljesítményértékelési, osztályozási metódusáról beszélt.

A tanulócsoporttal először is  megbeszélik az értékelés kritériumait. Megannyi ötlet alapján állítják össze azt az értékelési kódexet, ami az értékelés alapja lesz konszenzus után. A szavazást követően mutatják be az ifjú alkotók portfóliójukat. Megbeszélés és szavazás kérdése az is, hogy neki, a tanárnak hány „szavazata” lesz az osztályzásnál. Van, amikor ő is egy az egyenlők közül, van, amikor „vétójogot” kap a mester, van – ez a leggyakoribb –, amikor két „szavazattal” bír.

Így tekintik át a munkákat, s születik meg – a közös döntés alapján –  az osztályzat.

Az a tapasztalat, mondja a művész, hogy ez a megoldás kifejezetten fokozza a tanulók teljesítményét, az egymás előtti megméretés jó ösztönző.

Csoszó Gabriella azt is hozzáteszi mosolyogva: „az évzárón még összefoglaljuk, mit is tanultunk. Mit is? Élességbeállítást. Komponálást. Tónust. No és: demokráciát.”