Artisjus-díj negyedik alkalommal

Uzsalyi Bence interjúja Gráf Zsuzsával, az Angelica Leánykar vezetőjével. Elhangzott a Bartók Rádióban 2025. január 5-én. Szerkesztett változat

 2024 decemberében Gráf Zsuzsanna negyedszer kapta meg az Artisjus pedagógiai díjat.

Első óráimon elmondtam: minden alkalommal Bach és Bartók. Máig emlékszem erre, hogy ezt mondtam. Nagyjából be is tartom. Minden Bachtól indul számomra, nekem nagyon sokat jelentett. Bartók is úgy „jött”. Az akadémia óta, fiatalságomban. Én hívő romantikus vagyok, mint zongorista is imádom, diplomadarabom is Schubert-mű volt. Közel kerültem a Bartók-kórusművekhez, amikor már rég vezettem kórust. Milyen csoda! A szösszenetnyi darab, egy- vagy alig kétoldalnyi a kotta, s ahogyan kifejezi a művész szándékát, s ahogy a szöveghez kapcsolódik a zene. Mai napig imádom. Fontos, hogy Bartók és (természetesen a módszerei s remekművei miatt is a sokszor és sokat előadott) Kodály nagy híve vagyok (meg az előttük járó Liszt Ferencnek is).

 Fiatalon, vagy 20 éve összeismerkedtem Orbán Györggyel. Írt egy művet (Laudation), elénekeltük. Elégedett volt. Amerikába utazhattunk, az Észak-amerikai Karnagyszövetség zárókoncertjére őt is, minket is meghívtak. Találkoztunk. Írt nekünk egy misét. Kóstolgattam, el voltam telve tőle. Megjön egy mű a postaládába, az ember kiveszi a csomagot, nincs mellé hangzó anyag, érdekes feladat a megismerés. Mi van a kottafejek mögött? Mit akar kifejezni, mit akar mondani? S jöttek sorra az Orbán-művek, majd rengeteg szerző. Gyönyörű kaland volt ez a szakasz az életemben. Mindig marad a műsoron romantikus vagy régi zene, de ebben a fontos korszakomban hallatlan élmény volt ezekkel a nagy szerzőkkel együttműködni.

Csiki Boldizsár erdélyi zeneszerzővel is így esett. Kész művének előadása után mondta: írok egyet nektek. Jaj de jó! – gondoltam. Naivan. Ez volt a Szabó Erzsébet balladája. No, abban volt minden! Irgalmatlanul nehéz volt: a ballada főszereplőjét megölték, ott fekszik kiterítve a halálpadon. A lányok csak néztek: mi lesz ebből? S voltak benne recitáló részek is. A szerző eljött a próbára. Ilyennek képzeltem – mondta. Rengeteg művet írt nekünk. Aztán a többiek? Gyöngyösi Levente, Tóth Péter s mások. A kortárs zene közvetítése pedagógiai misszió is. Felkutatni, megismerni, megmutatni a közönségnek. Sokat dolgozom ezen.

Ezeknél a folyamatoknál fontos, hogy ismerjem a szerzőt (ha már Bachot nem ismerhetem), mindegyikkel jó a kapcsolatom, nagy élmény, hogyan adom át. Nem vagyok magyarázós típus, mert akkor kimarad a lényeg: látják, hogy érzem, szeretem, jó értelemben izzadságos munka, de büszkeség nekem.

Hiszen az előadók cserélődnek, jönnek rendre az „új lányok” a kórusba. A feladat az, hogy megint át tudjam adni, elementárisan megmutatni... Akkor tud a mű megszólalni. Sűrített élmény ez: megérinteni a lelküket, érezni a tekintetüket, hogy este átélve tudjanak nekilátni. Vannak, akik századszor csinálják ugyanazt, én akkor és addig, amíg az embernek (nekem is) az adott mű sokat jelent. Másik fontos szereplő a közönség. Nem mindenki ért a zenéhez, úgy kell tehát megcsinálni, hogy rájuk is hasson, valamit jelentsen nekik, legyen tartalma, lélekjelenléte a dolognak, „érezzem a hátamon”, hogy átjön a „dolog” a közönségig.

A díjaknak nagyon örülök (ez a negyedik Artisjus-díjam immár). Az elsőt fiatalon kaptam. Örülök, hogy észreveszik, szeretik, amit az ember csinál. Szomorú lenne, ha csak én örülnék neki. Jól esett az elismerés, nem lehet a művészetet különválasztani a pedagógiától.