Trencsényi László: Tovább az „ifjúságsegítés rangjáért”
A TÁMOP-projekt keretei között zajló tananyag-fejlesztési munkálatok „forró napjaira” került sor Kecskeméten. A Főiskola és a Mobilitás Szolgálat szervezésében háromnapos nyári egyetemen ismerkedtek az eredményekkel, módszerekkel és lehetőségekkel a fiatal értelmiségi szakma, az „ifjúságszakma” „öregjei” és vállalkozó kedvű leendő szakemberei. Az intenzív programot a Magyar Pedagógiai Társaság közreműködésével szervezett Műhelykonferencia zárta.
A projekt 12 témakörben ígér alkalmazásra, adaptációra kész tananyagokat. A modul-szerkezetű fejlesztés lehetőséget ad arra is, hogy egy-egy kurzusnyi feladatsor és információkészlet alkalmaztassék már létező „ifjúságsegítő” felsőfokú szakképzésben, vagy beilleszkedjék más, akár magasabb szintű értelmiségi képzés programjába (kötelező kurzus anyagaként vagy a szabad választékot növelendő), de egy-egy tananyagmodul átvételét is elképzelhetőnek tartják a szerzők.
A stratégiai cél persze az, hogy az ifjúságszakma interdiszciplináris képzésként legalább BA szinten juthasson szakértelmiség-nevelő lehetőségekhez.
A műhelykonferencián a 2012 tavaszán záruló fejlesztésben eddig elkészült tananyagok szerzői, szerkesztői, első kipróbálói cseréltek eszmét. Baranyai Éva a „Személyes ifjúságsegítés” programjáról szólván a képző szakember-tanár, illetve a képzésben résztvevők személyiségére fordította a hangsúlyt, kiemelte az attitűdalakítás, a motiváltság és az értéktudat szempontjait. Rendszerszerűen, bemenet-folyamat-kimenet hármas egységében mutatta be az elkészült, már lektorált, a nyilvánosságra kerüléshez utolsó simítások előtt álló programot. Alapvetőnek tartotta a szakemberek társadalmi megbecsültségéért folyó küzdelmet.
Kovács Edit az „Ifjúsági közösségfejlesztés – animáció” programjáról szólt. A „földrajzi egymásrautaltságból” kiinduló közösségdefiníciót középpontba emelve a cselekvőképesség elérésének segítését tekintette az animáció lényegének az ifjúsági munkában. A képzési anyag gazdag módszertani tárából a résztvevők mindjárt gyakorlatban ismerhettek meg néhányat. A „hőlégballon-játékban” az ifjúságsegítő munkát „felemelő” és „mélybe húzó” feltételeket vették számba csoportmunkában a résztvevők, majd a disputa módszerével gyakorolták a vesztes nélküli, konstruktív véleménycsere, megegyezés kultúráját.
Bencze Györgyné ismertette a „Részvétel – fiatalok társadalmi részvétele és érdekképviselete” című tananyag készítésének előrehaladását. A gazdag európai példatár bemutatása után a „hogyan tovább?” kérdését tette fel.
Az „Emberi jogi nevelés” tananyagát Szebenyi Marianna ismertette. A fejlesztés nagyban támaszkodott a Mobilitásnak Kompasz címmel megjelent sikeres módszertani kiadványaira.
A „Virtuális ifjúsági munka” fokozott érdeklődést kiváltó szerepéről Székely Levente szólt dinamikusan.
A „Helyi ifjúsági munka” tapasztalatairól népes csoport számolt be Bodor Tamás koordinációjában. Az önkormányzatok ifjúsági feladatait tekintették át a tananyagban, majd megannyi „terepen” használatos módszert gyűjtöttek össze. A konferencián a szekció az „ifjúsági referens” és az „ifjúságsegítő” feladatköreit különítette el – abban a reményben, hogy egy konstruktív ifjúságpolitika a létező, hatályos, politikai ciklusokon átívelő Nemzeti Ifjúsági Stratégia cselekvési terve nyomán a legnehezebb körülmények közt is képes figyelni a jövő nemzedékre – összhangban a Gyermek jogairól szóló egyezménnyel is.
Elkészült a „Társadalmi sokféleség és interkulturalitás” tantárgy anyaga is. Csereklye Erzsébet és Mészáros György képviseli az alkotócsoportot.
Az ősz folyamán újabb programok esnek át a lektoráláson, s jutnak a kipróbálás fázisába. A projekt vezetői várják a kipróbálásra vállalkozó „önkénteseket” – a képzés bármelyik szintjén, bármelyik modulján.
A projekt záró konferenciájára remélhetőleg széles, érdeklődő nyilvánosság előtt 2012 tavaszán kerül sor.
A konferencia – és a megelőző nyári egyetem – résztvevői elkötelezettjei az ifjúságügy köré szerveződő, a társadalom és állama által elismert új értelmiségi szakma kialakulásának, a pályára vezető út, a képzés egyre igényesebbé válásának.