Atipikus Fejlődés Módszertani Központ

Gyarmathy Éva írása

A beilleszkedési és tanulási nehézségek terjedésének a fő oka, hogy hiányzik a pedagógusok módszertani felkészítése az eltérő fejlődésű tanulók tanításához.

A probléma

Egy igen nagy populációt érintő terület, az atipikus fejlődés kezelése a közoktatásban nem megoldott, mert hiányzik a pedagógusképzésből ez irányú felkészítés, miközben a probléma egyre nagyobb lesz a változó környezeti háttér idegrendszerre gyakorolt hatásai miatt.

Az atipikus fejlődés a populációnak megközelítőleg 25%-át érinti, amelyből a hivatalosan is látókörbe került tanulók csak a kisebb részt képviselik, de a diagnosztizáltak aránya is 14% körüli. Tehát nagyjából 170 ezer tanulót és családot kimutatottan érint a probléma.

További 15-20%-ra tehető azoknak az atipikus fejlődésű tanulóknak az aránya, akik rossz tanulmányi eredményekkel (például matematika, szövegértés, nyelvtan, nyelvtanulás) vagy később a nyelvvizsgamegszerzés nehézségével és egyéb, a munkavállalásra való felkészülés szempontjából fontos tanulási sikertelenséggel küzdenek. Vagyis összességében legalább 400 ezer tanuló és család szenved az atipikus fejlődés okozta problémák miatt.

Ha a probléma szociokulturálisan hátrányos helyzetű gyerekeket érint, az különösen megnehezíti mind az eltérés okának felismerését, mind kezelését.

Az atipikus fejlődés

Az atipikus fejlődésbe olyan nem mindig nyilvánvaló és egzaktul azonosítható különlegességek tartoznak, amelyek gyakran együtt, és különböző kombinációkban jelennek meg:

• neurológiai alapú teljesítményzavarok:
  • tanulási zavar, tanulási nehézség (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia),
  • kontrollzavarok (figyelemzavar, hiperaktivitás zavar, impulzuskontroll zavar),
• az autizmus spektrumzavarok egy része,
• kiemelkedő és átütő fejlődésű tehetség,
• a fenti fejlődési eltérések különböző együtt járásai.

Mindezek nem mindig nyilvánvaló zavarok, hanem neurológiai sajátosságok, amelyek veleszületett és/vagy szerzett idegrendszeri eltérésen alapulnak, és a környezet, és így a tanítási módszerek meghatározó jelentőségűek a kialakulásukban. Emiatt is sokszor jelentős probléma az eltérés azonosítása és az ellátás így esetleges, illetve legtöbbször elmarad. A különlegességet kezelni képes tanítási módszerek hiányoznak a közoktatásból.

Néha sajátos nevelési igény (SNI), de gyakran beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség (BTMN) kategóriába kerülnek ezek a gyerekek. Nem ritka azonban, hogy semmiféle kategóriát nem kapnak, és ezzel együtt segítséget sem. Gyerek, pedagógus és szülő küzd nap mint nap megoldhatatlan helyzetekben, mert ahogy az elnevezés is jelzi, ezek a nehézségek elsősorban az iskola és a tanulók össze nem illése miatt alakulnak ki.

A beilleszkedés és tanulás problémája

A beilleszkedési nehézségeknek nevezett jelenség megszaporodásának oka, hogy a megváltozott technikai-kulturális környezetben a gyerekek fejlődése is a korábbiaktól eltérővé vált, az iskolai tanítás azonban nem követte ezt a változást. Ez okozza a rendszerszintű zavarokat.

A gyerekek adottságaiktól függően különbözően, de mind érintettek az idegrendszer érését befolyásoló környezeti hatások okozta változásokban. A beilleszkedési és tanulási nehézségek terjedésének a fő oka, hogy hiányzik a pedagógusok módszertani felkészítése az eltérő fejlődésű tanulók tanításához. A zavarok súlyosságát és kialakulásának valószínűségét növelik a nem megfelelő tanítási módszerek.

A statisztikai adatok egyértelműen jelzik a probléma növekedését, és ez, ahogy fentebb jeleztem, csak a jéghegy csúcsa.

Az SNI tanulók arányának alakulása az általános iskola 8. osztályában (2011-2016)

2011: 5,3%
2012: 5,6%
2013: 5,7%
2014: 5,9%
2015: 5,7%
2016: 6,0%

A BTMN tanulók arányának alakulása az általános iskola 8. osztályában (2011-2016)

2011: 5,2%
2012: 6,1%
2013: 6,8%
2014: 7,2%
2015: 7,8%
2016: 8,3%

A hátrányos helyzetű családokba született gyerekeket az átlagosnál jobban érinti a probléma, ugyanis az alacsony születési testsúly összefügg a család anyagi és iskolázottsági helyzetével, és a kis súllyal született gyerekek esetén nagyobb a valószínűsége az SNI vagy BTMN kategóriába kerülésnek. Minthogy növekszik a hátrányos helyzetbe kerülő családok aránya, így ez is hozzájárul a probléma növekedéséhez.

Az atipikus fejlődésnek a közoktatásban történő kezelése megoldható a pedagógusok módszertani felkészítésével, aminek több szinten is jótékony hatása lenne:

• az SNI státuszú integrált gyerekek hozzáértő pedagógusokhoz kerülhetnek,
• a BTMN kategória megszűnhetne, minthogy ez a kategória amúgy is lényegében az SNI kategóriából kivágott SNI2 kategória lett, vagyis csak látszat segítség,
• a nem kategóriába sorolt, de atipikus fejlődésű gyerekek is módszertanilag megfelelő ellátásban részesülhetnek.

Tanulási zavarok

A nem azonosított tanulási zavarok elsősorban a matematika, szövegértés, nyelvtan, nyelvtanulás terén jelennek meg egyre rosszabb eredményekben már az általános iskolai szinten is. A lassan járványszerű alulteljesítés hátterében a legtöbb esetben kimutatható az atipikus fejlődés, ami megnehezíti a szokásos tanulási/tanítási módszerek által történő teljesítmények elérését.

A statisztikai adatok szerint felzárkóztató foglalkozásban részesül a tanulók 15%-a, 240 ezer fő, ami jelzi a tanuláshoz szükséges képességek terén történő azonosított lemaradások gyakoriságát. A tanításon túli fejlesztés mutatja, hogy a diákoknak igen nagy része nem tud megfelelni az iskolai elvárásoknak.

A diagnosztizált beilleszkedési és magatartási zavarok aránya 8%, ami nagyjából 100 ezer tanulót érint. Emellett a látókörbe nem kerülők aránya is igen nagy. Különösen a kiemelkedő intellektussal rendelkezők, részképességzavaraikat jól kompenzálók populációja nem azonosítható könnyen. Viszont megmutatkozik például a 40 ezer nyelvvizsgahiány miatt ki nem adott felsőfokú diplomában. Csak a Semmelweis Egyetemen 800 végzett orvostanhallgató nem tudott nyelvvizsgát tenni, és emiatt nem válhatott még orvossá. Valószínűsíthető, hogy a nyelvtanulás nehézsége mögött a legtöbb esetben valamilyen részképességbeli eltérés, atipikus fejlődés azonosítható lenne.

Megoldási út – Javaslat a különleges fejlődésű gyermekek ellátására létrehozandó módszertani központ és képzési háttér kialakítására

Egy az atipikus fejlődés kezelését támogató módszertani központ képes a már meglévő jó gyakorlatokat a közoktatásban koordináltan bevezetni. Rendelkezésre állnak módszerek, amelyek már bizonyították a hatékonyságukat. Ezek országosan elterjeszthetők.

A módszereknek a pedagógusképzésbe és -továbbképzésbe történő bevezetése által rendszerszinten megelőzhető az enyhe fejlődési zavaroknak súlyos viselkedési és tanulási zavarokká alakulása.

A pedagógusképzésben a különleges fejlődésű gyerekek tanítására történő felkészítés gyakorlati tapasztalatokra épülve hatékony.

Az egyetemekkel együttműködésben az elméleti képzés online formában gyorsan megoldható, de nagy szükség van gyakorlatra. A módszertani műhely módszer összetett eljárás, ami gyakorlati képző helyekre épül. A gyakorlati képzések koordinálását egy a területet átfogó módszertani központ képes ellátni.

A központ olyan viselkedési és teljesítményproblémák esetében nyújthat ellátást és pedagógusfelkészítést, amelyek a tanítás hatékonyságában jelentős és általános előrelépést jelenthetnek.

A nem nyilvánvaló eltérések mellett az inkluzív tanulásra felkészített SNI kategóriába sorolt gyerekek szakszerű óvodai és iskolai ellátásának biztosítása miatt is szüksége van a közoktatásban a gyerekek nevelését és tanítását a mindennapokban ellátó pedagógusoknak arra, hogy  megismerjék a különleges gyerekekkel való bánásmódot, és ebben az irányban is bővítsék módszertani felkészültségüket.

Egy Atipikus Fejlődés Módszertani Központ alkalmas lenne mind a képzéshez szükséges módszertani műhelyek országos összefogására és a munka koordinálására, mind helyi ellátás biztosítására.