Miért és hogyan tanítsunk filozófiát?

Bognár Gergely írása a gimnáziumi filozófiatanításról

Szerény írásomban arra teszek kísérletet, hogy rávilágítsak a filozófia gimnáziumi oktatásának fontosságára, és röviden felvázolom, hogy miként lehetne helyet szorítani neki a kerettantervben.

A filozófia gimnáziumi oktatása az új kerettanterv bevezetése óta hosszú agóniájának végéhez közelít. Mára csak néhány kivételes intézményben maradt meg, mint választható tantárgy. E sorok gépelése közben még nem áll rendelkezésemre az új kerettanterv tervezete, de nincsenek illúzióim, és nem hiszem, hogy a filozófia újból visszakerülne a kötelezően oktatandó tárgyak közé. Nem a 2013 szeptemberétől bevezetett kerettanterv a kizárólagos felelőse e csodálatos tantárgy megszűnésének, a problémák jóval régebben kezdődtek. A rendszerváltás előtt a filozófia oktatása nem csak a bölcsesség szeretetének továbbadását jelentette, hanem elsősorban a rendszer ideológiai nevelésének eszköze volt. Nem csoda, hogy sokan, akik tanulmányaikat a rendszerváltás előtt folytatták, gyanakodva tekintenek a filozófiára. A kilencvenes években részben az ideológiai múlt, részben a gyakorlatorientált tantárgyak előtérbe helyezése miatt a filozófia az oktatás peremére szorult. Az először heti két órában, majd heti egy órában tanított tantárgy a végzős évfolyamon nem bírt nagy súllyal. A diákok többsége ekkorra eldönti, hogy milyen irányba tanul tovább, és már egy éve a választott fakultáción készül a céljainak megfelelő érettségire vagy régebben a felvételire. A filozófia súlytalan tantárggyá vált. A szerencsétlen körülmények mellett a filozófia képtelen volt alkalmazkodni a kor új kihívásaihoz. Leragadtunk a filozófiatörténet oktatása mellett, és nem vettük észre, hogy a világ megváltozott körülöttünk. Nem épültek be a tananyagba fontos új elemek, melyek a filozófia tárgykörében kiválóan tárgyalhatók és a 21. század emberének nélkülözhetetlenek. Az életre reflektáló filozófia helyett száraz ismeretátadásra szűkítettük tárgyunkat. Az órán nem kerülnek elő gyakorlatorientált, életszerű példák: szerelem, homoszexualitás, társadalmi igazságosság, szolidaritás, számítógép és ember viszonya, médiaetika, könnyűdrog-fogyasztás, idegen kultúrák és tolerancia, művészetfilozófia, útkeresés, és a sort még hosszan folytathatnám. A filozófia elszakadt valódi feladatától, attól, hogy művelőit hozzásegítse a bölcs élethez – természeten a filozófia önmagában még senkit nem tesz bölccsé, de helyes művelése segíthet, hogy azzá váljunk. Szerény írásomban arra teszek kísérletet, hogy rávilágítsak a filozófia gimnáziumi oktatásának fontosságára, és röviden felvázolom, hogy miként lehetne helyet szorítani neki a kerettantervben.

Általános műveltség

A filozófia tanítása mellett a legnépszerűbb, ennek ellenére nem a legnyomósabb érv, hogy a filozófia része az általános műveltségnek. Egy gimnáziumban érettségiző diáktól joggal várjuk el, hogy ismerje az athéni demokrácia jellemzőit, képes legyen felírni egy egyenes egyenletét, tudja ki volt Goethe, Voltaire, tudja milyen szerepet játszik a sejtek működésében az aminosav, ismerje Newton törvényeit, hisz ez mind az általános műveltség része. Miért maradhatna ki a körből Platón, Descartes, Kant vagy épp Nietzsche? A nyugati civilizáció megszületésétől a filozófia szerves része a műveltségnek és az oktatásnak, nem hagyhatjuk ki mi sem!

Nem meglepő az sem, hogy számtalan kapcsolódási pontot találunk a filozófia és egyes szaktudományok között. Gondoljunk a történelemre, mely egyes korokban hány és hány ideológiától vezérelve vett új irányt. Filozófiai ismeretek nélkül miként nyúljunk Goethe, Babits, Pilinszky vagy Camus műveihez? Miként elemezzünk műalkotásokat, hogyan értsük meg a művészettörténet nagy korszakait és értelmezzük a természettudományok paradigmaváltását? Semmi kétség, a filozófia segít, hogy ezeken a területeken eligazodjunk.

Hiába fogadjuk el, hogy a filozófia az általános műveltség egyik tartóoszlopa, és lehet számtalan kapcsolódási pontja a szaktárgyakhoz, mindez túl kevés ahhoz, hogy önálló tantárgyként megjelenjen a kerettantervben. A filozófia közvetítette műveltség egy része beépíthető egyéb tantárgyak anyagába, és a kapcsolódási pontok is értelmezhetőek az egyes szakterületeken belül. A filozófia mint a műveltség közvetítője nem számít nyomós érvnek abban a tantárgyak közötti „harcban”, mely az önálló kerettantervi megjelenésről szól. Korunk oktatása nem az általános műveltség átadását, száraz ismeretanyag közvetítését helyezi előtérbe. A kötelező műveltségi területek átadásán felül, jóval fontosabb a készség- és képességfejlesztés, a diákokban szunnyadó lehetőségek kibontása, a kortárs pedagógiai szóhasználattal élve, kompetenciafejlesztés. A tananyagtartalmak leépítését és a kompetenciafejlesztés előtérbe helyezését láthatjuk az oktatásügy változásaiban. A filozófia megkerülhetetlen az általános műveltség elsajátításában, de mi szükség van filozófiára akkor, ha nem az általános műveltség kiépítése és az ismeretanyag átadása az oktatás elsődleges feladata? 

A kompetenciafejlesztés és a filozófia

Minden közoktatásban dolgozó pedagógus, de a híreket figyelmesen olvasók is tudják, hogy a magyar oktatásügy a kompetenciafejlesztéstől hangos. A hangok olykor erősebben, olykor halkabban szólnak, de mindenképpen meghatározóak. Felvetődik a kérdés, miként járulhat hozzá a filozófia a kompetenciafejlesztéshez? Időről időre világvége hangulatú cikkek jelennek meg arról, hogy diákjaink milyen rosszul szerepelnek a nemzetközi felmérésekben, gondolhatunk az elhíresült PISA-tesztekre, vagy az Országos kompetenciamérésekre. A felmérésektől függetlenül tagadhatatlan tény, hogy a modern oktatásnak inkább kell készség- és képességfejlesztésről szólnia, mint ismerettartalmak átadásáról. Egy megfelelően felépített filozófiaóra kiváló kereteket biztosít ahhoz, hogy mindez megtörténjék.

Szövegértés és szövegalkotás

A kompetenciafejlesztés kapcsán ez az első, ami eszünkbe jut. Valóban számtalan funkcionális analfabéta és önálló szövegalkotásra képtelen fiatal hagyja el az iskolapadokat. Őket nem fogjuk filozófia órán sem elérni, sem megváltoztatni. A filozófia oktatásáról gimnázium felsőbb évfolyamaiban beszélhetünk, és oda már nem kerülnek azok, akiknek alapvető szövegalkotási és szövegértési problémáik vannak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne, és ne kellene fejleszteni a gimnazisták ez irányú kompetenciáit. Nagyon is szükség van rá, hogy kifejezetten nehéz szövegeket is képesek legyenek feldolgozni, és sokszor nehezen megfogalmazható témákban önállóan szöveget alkotni, akár élőszóban, akár írásban. Nem kell sokat érvelni amellett, hogy a filozófiai szövegek olvasása, filozófiai témájú esszék megírása és az órai felszólalások, beszélgetések alkalmasak minderre.

Vita- és a kommunikációs készségek

Rengeteget beszélünk a kommunikációról, mégis, ellentmondásos módon, a sok beszéd ellenére sem jutunk előrébb a fejlesztésében. Állásajánlatokat olvasva természetesnek vesszük, hogy a munkáltatók jó kommunikációs készségeket várnak el a jelentkezőktől. Jól tudjuk azt is, hogy a munkán kívüli mindennapokban is elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció. Jogos elvárás az oktatástól, hogy fejlessze a gyerekek ez irányú kompetenciáit. Ha filozófia órán teret adunk az önálló vélemények megfogalmazásának, hozzászólási lehetőséget biztosítunk az egyes problémákhoz, netán vitát generálunk a diákok között, indirekt módon is fejlesztjük verbális kifejezőkészségüket. A kiselőadások, esszék, melyeknek kifejezetten jó terepet biztosít egy-egy filozófiaóra, tovább mélyíthetik a diákok kommunikációs képességeit. A középiskolában nagyon kevés alkalom van arra, hogy tanórai keretek között vitát generáljunk. A legtöbb tantárgyban kész válaszok vannak, a történelemnek van egy akadémiai értelmezése – hasonlóan az irodalomhoz vagy művészettörténethez –, amitől eltérni nem igazán lehet. A reáltantárgyak pedig még ennél is kötöttebbek. A filozófia ezzel szöges ellentétben áll, nincsenek benne lezárt fejezetek, véglegesen, ellentmondásoktól mentesen megoldott problémák. Egy-egy kérdésre nem létezik rossz válasz, ha adekvátan és helyesen van megfogalmazva, nem vethetjük el. A filozófia egyik alapvető módszere a vita.

Véleményalkotás és önálló gondolkodás

Elcsépelt közhely, hogy a gyerekeket meg kell tanítani önállóan gondolkodni, és nem arra kell nevelni, hogy mások véleményét visszamondják. Semmiképpen nem szeretném részletezni, hogy ez egy-egy tantárgyon belül miként valósítható meg. Leginkább azért, mert a legtöbb esetben sokkal inkább a tanár személyétől és nem a tantárgytól függ. Egy biztos, a valódi filozófiaoktatás nem nélkülözheti az önálló véleményalkotást. Ha megpróbálunk bölcseletet tanítani az órán, és nem korlátozzuk magunkat a filozófiatörténet főbb állomásainak átadására, akkor el kell várnunk a gyerekektől, hogy használják a fejüket, és önálló véleményt alkossanak. Órai aktivitással, esszé vagy házi dolgozat íratásával fejleszthetjük diákjaink önálló gondolkodását.

Logikus gondolkodás és helyes érveléstechnika

A filozófia nemcsak azért lehet alkalmas a logikus gondolkodás és a formális hibáktól mentes érvelés fejlesztésére, mert a filozófián belüli diszciplína a logika, hanem azért, mert a tanórákon előkerülő elméleteket mindig kritikusan szemléljük, keressük bennük az érvelési hibákat, logikai ellentmondásokat. Az órai vitákon hasonlóan állunk vitapartnerünk téziseihez, és a saját érvelésünket is igyekszünk ennek megfelelően felépíteni. Összességében fejlesztjük a logikus érvelési technikánkat.

Lényeglátás és információfeldolgozás

Korunk egyik fő jellemzője, hogy több információ ér bennünket, mint amannyit képesek vagyunk feldolgozni. Könyvtárakat megtöltő szakirodalom foglalkozik a ránk zúduló információs „tenger” mentális és élettani hatásaival. Mindezen nem sokat változtathatunk. Egy pedagógus feladata soha nem az, hogy siránkozzon a kialakult helyzeten, hanem az, hogy felkészítse diákjait az eléjük kerülő kihívásokra. A 21. század emberének meg kell birkóznia az információbőséggel. Az elénk terülő hatalmas áradatból ki kell választani azokat, melyek fontosak és hitelesek. Ha egy diák megtanulja és megérti, hogy mit mondott egy filozófus egy problémáról, majd rögtön szembesül azzal, hogy mit mondott egy másik gondolkodó ugyanarról a kérdésről, hasonló dologgal néz szembe. Érvek és ellenérvek ütköznek egymással, melyeket sokszor nehezen érthető szövegekből kell kihámozni. Fel kell mérniük az egyes elméletek előnyeit és hibáit, végül kivenni belőle azt, ami számukra fontos, és a segítségével önálló véleményt alkotni. Hasonló feladattal állunk szemben, amikor az interneten böngészünk, vagy a televízió előtt ülve a csatornákat váltogatjuk. A filozófia művelése felkészít az információ értékelésére, szelektálására és hasznos tartalmak befogadására.

Nevelés a filozófia órán

Hiába harsog a kompetenciafejlesztéstől a magyar oktatás. Gyakorló tanárként hiába szeretnénk szeretett tárgyunk ismeretanyagából minél többet átadni gyermekeinknek, egy tanárt nem ez tesz pedagógussá. Mindenkori feladatunk a nevelés, függetlenül tantárgytól, munkaerőpiaci elvárásoktól és oktatáspolitikától! A filozófiaórákat könnyen alkalmassá tehetjük arra, hogy gyermekeink lelkéhez közel kerülve formáljuk azt.

Etikai nevelés

Nem lehet kérdéses senki számára, hogy a nevelés fő céljainak egyike, hogy a gyerekek belső etikai érzékét, a világhoz való erkölcsi hozzáállását fejlesszük. Mindez hagyományos tanórai keretek között nagyon nehezen oldható meg. A 2013/2014-es tanévtől bevezetett új kerettantervbe beépített etika tantárgy ezt hivatott teljesíteni. Az etika a filozófia egyik ága, nem szerencsés külön diszciplínaként tanítani, mesterségesen leválasztva a filozófiától. Filozófiai fogalmakkal felvértezve a hagyományos etikai kérdések könnyebben tárgyalhatóak, mint például a szabad akarat, társadalmi igazságosság, hazugság, hűség, eutanázia stb. Ha az etikát leválasztjuk a filozófiáról, az valami olyasmi, mintha úgy tanítanánk geometriát, hogy a matematika tanítását megszüntetjük.

Az érzelmi intelligencia fejlesztése

Jogosan válik egyre népszerűbb fogalommá az érzelmi intelligencia. A szaktudás és a fontosabb kompetenciák mellett, ennek a fejlesztése azért fontos, mert nemcsak a munka világára készít fel, hanem az egyéni életvitelünket, személyes boldogulásunkat is előremozdítja. Egy megfelelően felépített filozófiaóra a bölcselettörténetben felhalmozott tapasztalatok segítségével reflektál az ember egyéni kihívásaira. A filozófia tanítása nem szakadhat el az élettől, előkerülhetnek olyan témák, melyek a diákokat közvetlenül érintik, pl. szerelem, szexualitás, hivatás, az élet értelme, boldogít-e a pénz, barátság, család, hűség stb. Mindennapjaink kihívásának filozófiai reflexiója segít abban, hogy kívülről is lássuk magunkat, fejlesztve ezzel az érzelmi intelligenciánkat.

Szépérzék és az esztétikum szeretete

Kétségtelen tény, hogy az esztétikum megismerésére és a szépérzék fejlesztésére elsősorban a rajz, a művészettörténet, az ének-zene és az irodalom a legalkalmasabb. A filozófia azontúl, hogy rámutathat egyes művészeti alkotások bölcseleti tartalmára, a szaktantárgyakhoz képest többet nyújthat azáltal, hogy képes a művészetet a konkrét műalkotásoktól függetlenül szemlélni. A műveket közelebb hozhatja a diákokhoz, és érthetőbbé válik az esztétikum titka.

Iránymutatás a világban

Kiüresedett szlogen, hogy az iskolának az életre kell nevelnie, és használható tudást kell közvetítenie. A használható tudás általában kimerül abban, hogy később a munkaerőpiacon konkrétan minek vehetjük hasznát. Az életre nevelés fontos célja pedig ködös homályba vész. Egy biztos, az iskola nem szólhat kizárólag arról, hogy a munkaerőpiac számára fontos ismeretekkel vértezzük fel diákjainkat, vagy az ehhez szükséges kompetenciáikat fejlesszük. A nevelés több ennél, minden pedagógus jól vagy rosszul formálja diákjai személyiségét. A gimnáziumból kilépő fiataloknak nemcsak minél magasabb felvételi pontszámra, nyelvvizsgára, számítógépes ismeretekre van szüksége. A fiatalok jogos igénye, hogy útmutatást adjunk nekik az élet kisebb-nagyobb kérdéseiben. Az állampolgári ismereteken és etikai útmutatókon túl – melyek oktatására a filozófia alkalmas – jóval nagyobb szükség van iránymutatásra, segítségre a kamaszkor nagy kérdéseinek megválaszolásában. Ki vagyok én? Merre tartok? Mit akarok? Mi fontos, és mi nem? Mi az élet értelme? E kérdések mindegyike filozófiai kérdés.

Tolerancia és szolidaritás

Korunk neveléspolitikájának egyik kiemelt szempontja a tolerancia és a szolidaritás. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen ezek valóban fontos értékek, és a társadalmunknak szüksége van a megerősítésükre. Kétségtelen tény, hogy ezen erősen gyakorlati fogalmak kevésbé fejleszthetőek tanítási órák keretei között. Sokkal alkalmasabb erre a tanár személyisége, az osztályfőnök példája és útmutatása konkrét gyakorlati helyzetekben. Az érettségi feltételeként kötelezően előírt 50 órás közösségi szolgálat is ezt célozza meg. A gimnáziumokba járó diákok értelmesek, a közösséghez való hozzáállásuk formálható észérvekkel. A tolerancia és a szolidaritás kulcsfogalmak, de azt is el kell mondani, hogy miért, és erre leginkább a filozófia alkalmas.

Önálló világszemlélet

Nem szeretnénk, hogy a gimnáziumok padjaiból kilépő fiatal felnőttek bábok legyenek! Nem akarjuk, hogy mások mondják meg nekik: mit akarjanak, mit szeressenek, milyen ruhát hordjanak, melyik pártra szavazzanak, vagy milyen családmodellt képzeljenek el. Önálló világszemléletre van szükségük! Az előttük álló számtalan lehetőség és irány közül tudatosan tudjanak választani, és ne sodródjanak. Legyenek céljaik, terveik, legyen önálló véleményük! Tudom, hogy ezt nem lehet egyetlen tantárgy keretei között kifejleszteni, mégis a filozófia hozzásegítheti gyermekeinket ahhoz, hogy felnőttként ne mások, hanem a maguk életét éljék. A filozófia megtanít gondolkodni. Különböző elméleteket kritikusan ütköztet. Logikus érvekkel reflektál az élet problémáira, ha egy ilyen tárgyat komolyan veszünk, és arra valóban oktatjuk, neveljük gyermekeinket, akkor segítünk abban, hogy önálló világszemléletük fejlődjön.

A filozófia új helye a gimnáziumi oktatásban

Remélem, a fent leírtak segítségével sikerült meggyőzni kedves olvasómat, hogy a filozófia oktatásának helye van a gimnáziumi tantervben. A kérdés, hogy a filozófia eredményesen miként építhető be a kerettantervbe. A középiskolás diákok óraszáma rendkívül magas. A diákok leterheltek, ezért további órákkal nem növelhetjük feladataikat. Fontos tudnunk azt is, hogy a gyakorlatban a kis óraszámú tantárgyak könnyen súlyukat vesztik. Az egy éven keresztül heti egy órában tanított tárgyak nem rendelkeznek megfelelő ranggal sem a diákok, sem a pedagógusok körében. Az érettségi vizsgákon nem vehetőek figyelembe felvételi tárgyként, és nem könnyű a diákokat motiválni, hogy e tárgyakban eredményes munkát végezzenek. Az iskola jellegétől és a tanító pedagógus személyétől függően e tárgyak könnyedén töltelékké válnak – meg kell jegyezni, hogy vannak kiváló pedagógusok, akik a nehéz körülmények ellenére motiválják a gyerekeket, és elérik oktatási és nevelési céljaikat. Általában nem baj, ha ezek az órák elmaradnak, a ballagási vagy a szalagavató próbák kerülnek a helyükre, és az órarendben sokszor péntek hatodik, hetedik órára kerülnek. Az igazgató és a szülői munkaközösség nem kéri számon, hogy az elvégzendő feladatok hány százalékát sikerült teljesíteni. Ha megnézzük a gimnáziumi kerettantervet, ilyen tantárgy az etika, média, életvitel és gyakorlat, valamint egyes művészeti tárgyak – természetesen vannak kivételek, ahol a pedagógusok áldozatos munkájának köszönhetően magas színvonalú oktatás folyik. Ha a ráfordított minimális óraszámokat összeadjuk 11. és 12. évfolyamon összesen heti két-két órát kapunk. Mindez elegendő lenne arra, hogy e részterületeket integrálva egy olyan tantárgyat hozzunk létre, mely óraszámát és tananyagát tekintve alkalmas arra, hogy a klasszikus tantárgyak sorába és rangjára emelkedjen. Nem tagadom, hogy fontos a médiaismeret, az életvitel vagy az etika. Külön-külön kis óraszámokban nem érjük el a tantárgy bevezetésekor kitűzött célokat, mert a kis óraszámú tárgyak elaprózódnak és súlyukat vesztik. Ha a tananyagtartalmakat sikerül egy-két tantárgyban integrálni, eredményesebbek lehetünk.

A gimnázium 11. évfolyamán heti egy-másfél órában, míg 12. évfolyamon heti két órában kellene tanítani a filozófiát! A heti másfél órás tantárgyak a gyakorlatban könnyen kivitelezhetőek. A legtöbb iskolában kéthetes órarend van, A és B hét egymást követi, egyik héten 2, míg a másikon 1 óra van. Azok az iskolák, melyek egy hetes ciklusokban működnek, félévkor új órarendet vezetnek be, az egyik félévben 2, míg a másikban 1 órában taníthatják a filozófiát. Az ehhez szükséges óraszámot a kis tantárgyak összevonásával érhetjük el. A 11. évfolyamon etika helyett bevezethető (visszaállítható) a filozófia. Az etika a filozófia egyik ága, ezért filozófiaórán az etika tantárgytól elvárt oktatási és nevelési feladatokat teljes egészében elvégezhetjük. A médiaórák oktatási és nevelési tartalma is integrálható a filozófiába. A 12. évfolyamon az életvitel és gyakorlat heti egy óráját, illetve a művészetekre fordítható (mozgókép, médiaismeret, vizuális kultúra stb.) heti 2 órás keretből 1-et lehetne a filozófiaoktatásra átcsoportosítani. A művészetek oktatására 12. évfolyamon még mindig maradna heti egy óra. Végül a filozófiára összesen heti két óra jutna. Az életvitel és gyakorlat tantárgy sok hasznos tartalommal rendelkezik. Ugyanakkor a kerettantervi leírásban találhatunk több olyan témakört is, melyekre egy érettségi előtt álló, továbbtanulásra készülő diáknak nincs szüksége. A kerettanterv előbbi részeit filozófia órán is átadhatjuk. A filozófia, ha nem is teljes mértékben, de részlegesen alkalmas bizonyos művészeti tartalmak továbbadására, ezért a kerettanterv művészetekre szánt heti két órás keretéből egyet átcsoportosíthatunk, komolyabb veszteség nélkül.

A filozófia oktatásának visszaállításával és a kis tantárgyak integrálásával, oly tantárgyat hozhatunk létre, mely komoly ranggal és súllyal rendelkezhet a gimnáziumi tananyagban. A diákok választhatnák közép- és emeltszintű érettségin, és egyes egyetemek felvételi pontszámként is elfogadhatnák a filozófia érettségit. Természetesen az alapóraszámokon felül igény szerint fakultáción is tanulhatnák a diákok a filozófiát. A média tantárgy már az előző kerettantervben is szerepelt, és több iskolában komoly rangot vívott ki magának. Korábbi súlyát figyelembe véve, a kerettantervben filozófiából és médiából egyaránt egy „A” és egy „B” változat szerepelne. Az „A” változatban a média teljes egészében integrálódna a filozófiába 11. évfolyamon heti 1,5, míg a 12. évfolyamokon heti 2 órában megjelenő tantárgyként. A „B” változatban a média megmaradna önálló tantárgyként, és a filozófia 11. évfolyamon heti 1 óra lenne, míg a végzős évfolyamon heti 2 óra.

Milyen legyen az új filozófiaoktatás?

Többször utaltam rá, hogy a filozófia oktatásának meg kell újulnia! A hagyományos filozófiatörténet oktatása helyett szisztematikus problémaközpontú tananyag feldolgozásra van szükség. Az egyes problémák kapcsán természetesen meg kell említeni filozófusokat, akik reflektáltak az adott kérdésre. A klasszikus filozófiai témák (példák a teljesség igénye nélkül: szabad akarat, külvilág, logika, Isten, jó és rossz, ember stb.) mellett a tananyagba be kell emelni a filozófia tantárgyba integrált média, életvitel stb. órák tartalmát (példák a teljesség igénye nélkül: alapvető média ismeretek, a médiák és az ember viszonya, hivatás, életvezetés, abortusz, eutanázia, társadalmi igazságosság stb.). Végül új, eddig hagyományosan nem tárgyalt, de a diákok számára fontos és aktuális témák felé kellene fordulni (példák a teljesség igénye nélkül: élet értelme, szerelem, barátság, hit és ész viszonya stb.). Az új tartalmak mellett nélkülözhetetlen a módszertani megújulás! Az órákat interaktívvá kell tenni, teret engedve a diákok hozzászólásainak, önálló véleményformálásának. Egy témakör lezárása előtt vitát kell generálni. A viták a tanórákon kívül is folytathatóak, különösen jó terepet biztosít erre a közösségi média, például egy Facebook-csoport. A számonkérésnél a hagyományos dolgozatok mellett be kell vezetni az órai esszéírást vagy a házi dolgozatok készítését. Egy-egy téma elméleti bevezetését kiselőadások formájában is megtehetjük. Természetesen az órákat egyéb módszerekkel is színesíthetjük, de a felsoroltak elengedhetetlenek oktatási és nevelési céljaink elérésében.

Egy tartalmában, óraszámában és módszertanában megújult filozófiaoktatás előremozdítaná a gimnáziumba járó diákjaink kompetenciájának fejlesztését, nagyban hozzájárulna általános műveltségük kiteljesedéséhez, és nem utolsósorban szeretett tantárgyunk, a filozófia alkalmas a lélek formálására, a gyerekek nevelésére. Meggyőződésem, hogy egy új filozófiaoktatás hozzájárulna, hogy diákjaink felnőve könnyebben nézzenek szembe az eléjük kerülő akadályokkal.