A Széchenyi-hegyi Gyermekvasút…

…a nevelés színtere. Csóti Henriett írása

...sokkal bizalomtelibb a képe a gyerekekről, mint a jelenlegi társadalomnak, hiszen 10-14 éves gyerekekre a vasút balesetveszélyes üzemét bízza rá.

A Gyermekvasút az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 65 éves évfordulóját. Létrehozásával példaértékű gyermekközösség megalkotása volt a cél, amely végül több évtizeden keresztül hűen tükrözte a boldog úttörő gyermekkor és a dolgozó ifjúság képét. A nyolcvanas évek végén teljesen levetkőzte politikai propagandista szerepét, ám az elmúlt 30-40 év tapasztalatán épülve továbbra is páratlan közösségi élményeket biztosít az itt szolgálatot teljesítő gyermekeknek.

A Gyermekvasút közössége a tradicionális, ismert gyermekszervezetektől abban különbözik, hogy egy adott tevékenységre (a vasúti szolgálat) épül rá, így nagyon lokális és viszonylag kis létszámú szervezetről beszélhetünk. Ennek megfelelően jelenleg 500-550 gyermek tagja a gyermekvasutas közösségnek. Az elemzéshez a Dr. Kovács László által szerkesztett 60 éves a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút című könyvet, Tósoki Károly szakdolgozatát (2011), Füstös István vezetővel készített interjút, illetve saját vezetői tapasztalataimat, meglátásaimat és az ifivezetők gondolatait használtam.

A Gyermekvasút nevelés- és gyermekképe

1948-ban, a vasút építésekor nem kifejezetten pedagógiai megfontolásokból döntöttek az Úttörővasút megépítése mellett. Politikai és közlekedési eszköz volt, amely megszeretteti a vasúti szakmát a gyerekekkel, és könnyen megközelíthetővé teszi az akkor épülő Úttörőtábort. Gyakorlatát és elveit konkrét szovjet úttörővasúti mintáktól vették át, amelyek a munkaiskolának, a gyermekek köztársaságának korabeli elméletein és igényein alapultak (Tósoki, 2011). Összefonódása az úttörőszövetséggel csak később történt meg. Ezen folyamatnak bemutatására sajnos nincs lehetőségem e dolgozat keretein belül. Azt érdemes viszont kiemelni, hogy az Úttörővasút története során hol szerves része volt az úttörők szövetségének – tehát maga is különálló úttörőcsapatot alkotott –, hol pedig az iskolai úttörőéleten kívül kínált szabadidős elfoglaltságot a gyerekeknek. Mindettől függetlenül a Magyar Úttörőszövetség a rendszerváltásig üzemeltetője volt az Úttörővasútnak. Tehát a Gyermekvasút akkori nevelés- és gyermekképére különálló – hol pedig egyértelműen összefüggő – nézetrendszerként kell tekintenünk az úttörők nevelésfelfogása mellett. Ennek oka a már említett egyediség: a vasúti tevékenységre, szakmára épített felelősségteljes munka, amit a gyerekek kezébe adtak.

Az alapításkor eleven ,,munkaiskola"-koncepciók érvényesítése mellett a nevelési cél alá volt rendelve a vasúti utánpótlás biztosításának. Eleinte a szolgálati ténykedések mellé nem kapcsolódott aktív közösségi élet, sem szabadidős programszervezés. Ez később úttörőmintára alakult ki, és kifejezett szerepet akkor kapott, amikor külön úttörőcsapatot (24. számú Hámán Kató Úttörőcsapat, 1957-1967) hoztak létre a vasutas gyerekeknek. A minta megmaradt és kiegészült a saját ,,állományból" kitermelt ifivezetők nevelő szerepével: a mai szervezeti struktúra és nevelési hatások rendszere ekkor alakult ki (Kovács, 2009).

Mivel az Úttörővasút is belesimult egy idő után a pártpolitikai nevelési ideológiába, így óhatatlanul hatott rá a szocialista nevelési cél: a sokoldalúan, mindenoldalúan fejlett, harmonikus embereszmény kialakításának vágya, amelynek eszköze volt egy nagy gyerekköztársaság létrehozása. Viszont az alapvető, tevékenységbe ágyazott értékek az idők folyamán nem változtak.

A Gyermekvasútnak nem volt, és jelenleg sincs deklarált nevelési programja. Csupán a gyerekek szabadidős foglalkoztatását jelenleg támogató Gyermekvasutasokért Alapítvány alapító okiratában (1995) találhatunk egy minimális megfogalmazást a nevelési koncepcióról, amelyet Dr. Kovács László idéz könyvében (2009).

...a Gyermekvasúton tevékenykedő gyermekvasutasokat és ifjúsági vezetőket politikailag és ideológiailag el nem kötelezett módon foglalkoztatva, a gyermekkor hasznos és tartalmas eltöltése mellett számukra cselekvési és érvényesülési lehetőséget adjon és elősegítse nevelésüket:

• a vasúti szolgálat ellátása közben a fegyelemre, a pontosságra és a felelősségteljes munkavégzésre;
• az utasokkal, a felnőtt dolgozókkal és pajtásaikkal érintkezve az udvariasságra, az előzékenységre, a határozottságra, és a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítására;
• követelményekkel és feladatokkal az akaraterő, a kitartás és a kreativitás fontosságára;
• a szabadon választott közösség és annak alakítása élményével az összetartozás erejére és egyéniségük fontosságára;
• egymás tiszteletére és segítésére, az együttműködésre, a toleranciára, az egymás iránti felelősségre és a barátságra;
• különböző programok (táborozás, kirándulás, sport és kulturális rendezvények stb.) szervezésével az egészséges életmódra, a természetszeretetre és természetvédelemre, hazánk tájainak megismerésére és kulturális érdeklődésük mélyítésére;
• a szabadidő tartalmas eltöltésére, a szellemi-fizikai kiegyensúlyozottságra;
• az idősebb gyermekek számára adódó vezetői szerepekkel a szervezői és vezetői képességekre, a helyes értékelésre és ítéletalkotásra, a felelősségérzetre. (74-75. o.)

Ezek alapján nevelési célként az érvényesülési lehetőség biztosítását és a felelősségteljes tevékenykedtetést fogalmazhatjuk meg, amelyeket a tevékenységekbe ágyazottan alábbi értékek mentén kívánja megvalósítani: fegyelem, pontosság, felelősségteljes munkavégzés, udvariasság, előzékenység, határozottság, tartalmas emberi kapcsolatok kialakítása. Az akaraterő, kitartás, kreativitás, egymás és a felnőttek tisztelete és segítése, együttműködés, tolerancia, egymás iránti felelősség, barátság átélése, egészséges életmód, természetszeretet, természetvédő gondolkodás, hazánk tájainak megismerése, kulturális érdeklődésük mélyítése, a szabadidő tartalmas eltöltése, szervezői és vezetői képességek, helyes értékelés és ítéletalkotás, felelősségérzet (Tósoki, 2011).

Mindezt kiegészítve meg kell említenünk, ki kell emelnünk, hogy hatalmas szerepe van a szolgálatok során végzett ténykedésnek. A vasúti szakmai rész olyan felelősséget, munkaszeretetet és alázatot ad és tanít a gyerekeknek, amely a későbbiekben a sikeres és konstruktív életvezetés egyik alapja, hiszen ezáltal válhat az egyén a társadalom hasznos tagjává. Mindemellett a készségek és képességek rendkívüli fejlődésének lehetősége is megjelenik a szolágatok során: a kommunikációs készség, az ismeretek gyakorlati alkalmazása, a talpraesettség, önállóság, szervezési és együttműködési készségek. Mindezek közül ki kell emelnünk a kommunikációs készségeket, amelyek fejlődése a gyermekvasutas lét során látens módon megtörténik, hiszen a szervezetben a gyerekek számos irányban kommunikálnak: egymással, az ifivezetőkkel, felnőtt dolgozókkal, utasokkal és a szabadidős tevékenységek során egyéb felnőttekkel. Mindemellett más gyermekszervezetekkel szemben a Gyermekvasút sokkal direktebben és intenzívebben építi bele az iskolában megszerzett alapvető készségek (matematikai, szövegértési) gyakorlati alkalmazását a tevékenységi köreibe a vasúti szakmai ismeretek elsajátítása és a szolgálati ténykedések (pénztárosi tevékenységek, naplóírás) kapcsán.

A Gyermekvasút nagyon sokszínű tevékenységkínálatot biztosít. A szolgálat felelősségteljes, a komoly munkavégzést kiegészíti különböző szabadidős programokkal és a közösség nyújtotta pedagógiai hatásokkal, feladatokkal. Mindezek során kiemelt hangsúlyt fektet a gyerekek világának és érdeklődési körének megfelelő programok megvalósítására. A táborok, túrák során a természet, a magyar kultúra és Magyarország megismerése kerül a középpontba. Az év közbeni programok a gyerekek szabadidős elfoglaltságainak színesítését, önmaguk kipróbálását hivatottak elősegíteni. Az ifivezetők által szervezett egyéb játékok, vetélkedők pedig lehetőséget adnak egymás megismerésére, a közösségi szerepvállalásra, illetve különböző készségek fejlődésére.

A szervezett programok alapja a változatosság. Ez évente és év közben is szempont. Számos tevékenységforma megjelenik a repertoárban: egyéni és csapatsportok, szellemi és ügyességi feladatok, kreativitást igénylő alkotó tevékenységek, kirándulások, együttműködés- és kommunikációfejlesztő feladatok, amelyek alapja minden esetben a játék, a mozgás és az elismerés gyermeki szükséglete. Az ifivezetők tudatosan igyekeznek ezeket kielégíteni.

Igazi hagyománynak a szolgálatokat, a rendszeres napi történéseket vehetjük. Hiszen több mint hatvan éve ugyanúgy közös reggelivel, zászlófelvonással, szolgálatátvétellel indul a reggel, és ugyanazon a helyen és eszközök között tevékenykednek ma is a gyerekek, mint az elődeik. Illetve a munkájukat is ugyanolyan keretek között értékelik. Saját tapasztalatom, hogy ez hatalmas húzóerő a vasutasközösség  felé, büszkeséget kelt a gyerekek lelkében, hogy idetartoznak, hogy részesei mindennek. Az egyenruha kiemel, önbizalmat ad, és mutatja a gyermekvasutasok összetartozását. Meg kell tanulni felelősségteljesen és igényesen viselni, ez kialakítja a gyerekekben az önmagukra irányuló esztétikai igényt. A Gyermekvasút indulója nem változott. Mozgalmi felhang ide vagy oda, mégis a gyermekvasutas közösség összetartozását, boldogságát és élményét mutatja.

Ezenkívül a tizenöt csoport kiemelten foglalkozik saját kisebb közösségének jelképeinek és hagyományainak kialakításával, amelyek megmutatják az adott csoport arculatát és a gyerekek büszke odatartozásának érzését. Ennek megfelelően évente megújuló dizájn, induló, jelképek jellemzik a csoportok kifelé mutatott arculati elemeit. Ezek az alapját képezik egy-egy közösség identitásának, később az adott közösség szeretetének, egymás elfogadásának.

Az úttörővasutasság régebben kiváltságnak minősült, hiszen alapja a kiemelkedő tanulmányi eredmény volt (Kovács, 2009). Jelenleg ez nem ilyen erős szempont a felvételnél, de jelenleg is a valóban elsajátított tudás, a jó tanulmányi eredmény az alapja a biztos, pontos és felelősségteljes szolgálati ténykedésnek. A Gyermekvasút jelenleg tudja, elfogadja és evidenciában tartja a gyermekek sokféle személyiségét, életkori sajátosságait és igényeit. Ettől függetlenül (vagy ennek megfelelően?) sokkal bizalomtelibb a képe a gyerekekről, mint a jelenlegi társadalomnak, hiszen 10-14 éves gyerekekre a vasút balesetveszélyes üzemét bízza rá. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek minden probléma nélkül elfogadják ennek felelősségét, büszkén és szívesen vállalják azt.

Az utóbbi években nagy hangsúlyt kapott az ifivezetők körében a saját nevelési tevékenység, színvonalának emelése, illetve az arra való reflexió. Ennek oka annak felismerése, hogy a gyerekek valóban nagyon változatos anyagi, családi és érzelmi háttérrel érkeznek a gyermekszervezetekbe (nemcsak a Gyermekvasútra), így nem elengedhető annak kialakítása, hogy a nevelő hatások közvetlen hordozói, az ifivezetők mindenki számára adaptív nevelési közeget tudjanak kialakítani. Úgy gondolom, hogy ez közvetlen hatással volt az ifjúsági vezetők neveléssel és gyerekekkel kapcsolatos gondolkodására.

Öt különböző életkorú, 15-19 éves ifivezetővel készítettem nézeteket feltáró, értékszempontú interjút.

A vasút nevelési tevékenységét általában véve ketté bontották, és külön beszéltek a szolgálatok során megvalósuló nevelő hatásokról és a csoport, az ifivezetők hatásairól. A szolgálatok során szerintük a felelősségteljes munkavégzést, a munka szeretetét, a felnőttek iránti tiszteletet, a jó kommunikációs készségeket, a becsületességet, a jó magatartást és a pontosságot tanulhatják meg a gyerekek. Páran kiemelték, hogy fontos az iskolában megtanultak alkalmazása a szolgálatok során, így valóban csak ,,okos gyerekek" lehetnek vasutasok. Mindezek összessége egy érettebb gondolkodást alakít ki a gyerekekben az ifivezetők szerint.

A másik nevelési terep a csoportok tevékenysége, amelyet ők maguk, az ifivezetők irányítanak. Mindannyian kiemelték saját szerepüket, tudatosan alakítják a gyerekek csoporton belüli pályafutását. A gyermekvasutas csoportok közösségei az ifivezetők szerint leginkább a gyerekek empátiáját és egymás elfogadását fejlesztik, mivel az a tapasztalatuk, hogy a gyerekek nagyon sokfélék: anyagi, személyiségbeli és családi különbségek is vannak közöttük. Egyre több a ,,problémás gyerek" a vasutasok között, akivel kiemelten kell foglalkozniuk.

Saját személyes céljaikként kiemelték, hogy azt szeretnék, ha jól éreznék magukat a gyerekek itt, nem lennének kiközösítőek, és tudnának csapatban dolgozni. Hangsúlyt fektetnek a kreativitás elősegítésére és az élmény jellegű tapasztalatok megteremtésére, amelyek vonzóak a gyerekek számára.

A gyerekeket olyan őszinte és kreatív lényként látják, akiktől lehet tanulni, rengeteg pozitív energiát adnak egymásnak és az ifivezetőknek, akik ezáltal motiváltabbak lesznek, és ez hatással van a gyerekekre és a közösségre is. Kifejezetten gyerekközpontúan gondolkodnak, alapvető a saját csoportba járó gyerekek megismerésének igénye és a gyerekek érdeklődési körének megfelelő tevékenykedtetés. Kiemelt hangsúlyt kapott, majdnem mindannyian említették, hogy a legfontosabb dolog, amire a gyerekeknek szüksége van, az a szeretet. Az egyik lány kiemelten úgy látja, hogy az ifiknek ,,…nem a vasút a fontos, hanem a gyerek, akit szeretni kell, mert lehet, hogy csak itt szeretik igazán”.

Összességben az mondható el, hogy az ifivezetők belehelyezik magukat a Gyermekvasút nevelési tevékenységébe, tisztában vannak saját szerepükkel és annak hosszú távú hatásaival. Munkájuk során sokkal inkább szociális értékeket igyekeznek kialakítani és közvetíteni, ettől függetlenül az idősebbek már az egyéni tulajdonságok és készségek fejlesztését is kiemelik, és sokkal reflektívebben tekintenek a nevelési tevékenységükre mint a fiatalok.

A Gyermekvasút nevelési hatásai a sokoldalú tevékenységek, az élményjellegű munka és programok során megvalósuló személyiségfejlesztő és -gazdagító tapasztalatokban foghatóak meg. Ezek nagy része nem deklaráltan jelenik meg, csupán valóban a sokoldalú tevékenységek kapcsán adnak lehetőséget a gyerekek tapasztalatainak bővítésére és önfejlődésére.

A Gyermekvasút – mivel bizonyos szempontból nyitottnak tekinthető, hiszen hatalmas szerepe van a különböző felnőttekkel (utasokkal) való interakcióknak, így nem pusztán a közösségi direkt nevelési hatások és tevékenységek fejlesztő jellegűek – indirekt és informális tevékenységei által valóban tevékeny, munkaszerető és plurális értékrenddel, tapasztalatokkal rendelkező felnőtteket nevel. Nevelési értékközvetítése (mivel a fentiek miatt kifejezetten megjelenik a nevelési hatásaiban az adott kor társadalma) nem tekinthető normatívnak. Legfőbb célja a szolgálat ellátása, amelyhez kapcsolódik az ifivezetők közösségalakító tevékenysége, amely sem nevelési koncepció, sem kifejezett érték-fókusz tekintetében nem kötött. Adaptív, sikeres és önálló gyerekeket akar magáénak tudni, akik e felelősségteljes munkavégzés mellett gyerekek maradnak.

Kiemelt szerepe van a közvetlen ifi-gyermek kapcsolatnak, amelynek kortársi mintaadó szerepe is van a nevelési folyamatban. Az iskola tevékenységeivel közvetlen kapcsolatban áll a tanulmányi eredmények színvonalának szinten tartása végett. Mindemellett az iskola nevelő hatásait igyekszik támogatni az ott megszerzett tudás gyakorlati felhasználásának lehetőségével, az élmény jellegű tevékenységek és életkori igényekre alapozott játékokkal, programokkal és egy folyton változó, de mégis bizonyos tekintetben állandó, szerető közösséggel.

Nevelési hatásszervezési modellje egyaránt intellektuális és naturalisztikus-tapasztalati, mivel a vasúti szakmai tudás bővítése és az élményjellegű tapasztalati tanulás folyamatosan, egymás mellett jelen van a tevékenységekben. Utóbbi során az ifivezetők igyekeznek aktivitásra épülő, széles, sokféle és célszerűen megszervezett tevékenykedtetésbe ágyazottan egy igazi, megtartó, egyéni sikereket biztosító és együttműködésen alapuló közösséget létrehozni, amelyben minden gyereknek adaptív és felelős szerepe van.