Párbeszéd és személyes viszony

Kulcsár Gáborral, a 25 éves Pesthidegkúti Waldorf Iskola képviselőjével Pajorné Kugelbauer Ida beszélgetett

Az a mondás, hogy minden nevelés önnevelés, fokozottan érvényes ránk.

1989-ben alakult a rendszerváltás utáni első Waldorf-iskola Solymáron. Ez az iskola már 25 éve működik a költözések és folyamatos bővítések következtében Pesthidegkúton 13 évfolyamos iskolaként, mert a 12. évfolyamot követően egy érettségi vizsgára felkészítő évet is magába foglal. Melyek a 25 év legfontosabb eredményei?

Nagyon fontos, hogy intézményesült az iskola, kialakult a mai formája a 13 évfolyammal. Már 14 érettségizett osztályunk van. Kialakult egy olyan óvodai kör az iskola körül, ahonnan a gyerekek az első osztályba jelentkeznek. Folyamatos utánpótlásunk van. Kialakult egy bizalomteljes együttműködés az iskolai munkában részt vevők között, a gyerekek, a szülők és a tanárok között, és igazából ez határozza meg az iskola működését minden szinten, a tanulás szintjén, a módszertan szintjén és szociális szinten is. A szubjektív módon értékelhető emberi eredményeink mellett az objektíven mérhető eredményeink is jók. Egészen kiváló érettségi eredményei és felvételi átlagai vannak a felsőoktatásba jelentkező diákjainknak.

Azok a kompetenciamérések, amelyek 6., 8. és 10. osztályban zajlanak, igazolják azt a pedagógiai rendszert, amelyikben gondolkodunk, valamint a tantervünkben meglévő kontinuitás (visszatérő elemeket nem tartalmaz) megerősíti azokat a készségeket és képességeket, amelyek a mérhető tudás megszerzéséhez és az élethez való beváláshoz szükségesek. Azt is látjuk, hogy a különböző ragsorokban elég előkelő helyen szerepelünk, például Nahalka Istvánnak a pedagógiai hozzáadott értéket vizsgáló felmérésében is jó eredményt értünk el.

Említetted, hogy jó eredményeket érnek el a diákjaitok a felsőoktatás felvételije során. Ezzel kapcsolatban nem mindegy, hogy az első osztályba felvételt nyert gyerekek milyen adottságokkal, szülői háttérrel rendelkeznek, hiszen ez jelentősen befolyásolhatja majd a gyerekek tanulás során elért eredményét. Milyen szempontok alapján veszitek fel az első osztályba a diákjaitokat?

Első osztályba nagyon sok jelentkezőnk van, többszörös a túljelentkezés. Az iskolánkban kimondott szempont, hogy a felvételi során a testvérgyerekek előnyben részesülnek. Így a testvérgyerekek megtöltik a 30 fős osztály kétharmadát, a többiek általában Waldorf-óvodákból jönnek, és esetleg egy-két gyerek jut be külső helyekről.

A gyerekeink általában többgyerekes családból jönnek. A saját gyerekeinken is látjuk, hogy különböző képességekkel rendelkeznek, és bár ugyanolyan nevelési elvek alapján neveljük őket, ennek ellenére más-más képességekkel és hozott tudással rendelkeznek. Így teljesen heterogén az a társaság, amely beérkezik az első osztályba, és nagyjából együtt is maradnak egészen a 12. osztály végéig.

Azt látjuk és tapasztaljuk, hogy akik más iskolákból jönnek – nemcsak a többségi általános iskolából, hanem Waldorf-iskolából is –, itt egy olyan közegre találnak, ahol a tanulást értéknek tekintik a gyerekek is, és ezáltal motiváltakká válnak. Erre példa, hogy az érettségiző osztályunkba két diák más-más Waldorf-iskolából érkezett, és azt mondták, egy olyan közegbe kerültek, amely húzta és segítette őket a tanulásban, és ezeket az eredményeket, amiket itt elértek, biztos, hogy abban a közegben nem tudták volna elérni. Ezzel azt próbálom elmondani, hogy az elért eredmények nyilván a képességek arányában alakulnak – vannak gyengébben és hibátlanul teljesítő gyerekek –, de az a fajta párbeszéd, amely a tanárok és a diákok között zajlik, és ez a tanulási mód kihozza a gyerekekből azt a tudást és azokat a képességeket, amelyek bennük vannak.

A Waldorf-iskola osztálytanítói rendszerével kapcsolatban pozitívumként szokták megfogalmazni, hogy elsőtől nyolcadik osztályig viszi el a gyerekeket, és egy tanár jobban tudja érzékelni az egyes gyerekek fejlődési folyamatát. Viszont felvetődik az a kérdés is, hogy egy osztálytanító mennyire felkészült minden tantárgy tanítására. Milyen tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban?

Az osztálytanítói rendszer elsőtől nyolcadik osztályig tart. Vannak olyan tanáraink, akik azt érzik, hogy bizonyos tudományterületeken nem annyira járatosak, hogy a gyerekeknek a szükséges tudásanyagot hitelesen át tudják adni. Ezért ők behívhatják a középiskolában tanító szaktanárokat ezeknek a tantárgyaknak a tanítására. Közben ezt az osztálytanítói rendszert, ami a gyerekeket végigkíséri elsőtől nyolcadik osztályig nagyon fontosnak tartjuk. Szeretnénk ebben a helyzetükben az osztálytanítókat megerősíteni, amennyire csak lehet, mert az a személyes kapcsolat, ami a tanító és a gyerekek között kialakul, és amin keresztül a tananyag átszőve, átdolgozva, illetve életre keltve a gyerekek elé kerül sokkal-sokkal fontosabb ebben az életkorban, mint ha csupán egy egzakt, tudományos tananyagot kapnának a gyerekek. Az osztálytanítói állandóság a kamaszkorban különösen a kritikus 12-13-14 éves kor időszakában nagyon lényeges. Példaként, ha egy idős emberre gondolunk, akit gondozni kell, és minden nap más és más arcot lát maga előtt, maga körül, annak biztos, hogy sokkal nehezebb tájékozódnia, mint ha egy állandóság van az életében. Kutatások is igazolják, hogy a gyerekeknek kamaszkorig az a fontos, hogy mindig ugyanazzal az arccal, személlyel találkozzanak, és rajta keresztül szűrve kapják meg a tananyagot. Ugyanakkor a tananyag mennyisége 8. osztályig nem olyan rémes, hogy egy általános műveltséggel és tanári képességekkel rendelkező osztálytanító ne tudná magán átdolgozni, és azt a gyerekeknek közvetíteni.

Az osztálytanítón kívül milyen szaktanárok tanítanak a Waldorf-iskolában?

Az osztálytanító tanítja a közismereti tantárgyakat epochális rendszerben. Az első osztálytól kezdve tanítunk két idegen nyelvet, angolt és németet, ezeket szaktanárok tanítják. A művészeti tárgyak egy részét taníthatja az osztálytanító, 1-től 3. osztályig, például az ének-zenét. Vannak olyan művészeti tárgyak, amelyeket szaktanárok tanítanak, ilyen az euritmia, a Waldorf-iskolák mozgásművészeti tantárgya. A fafaragás vagy kézművesség szintén egy olyan tantárgy, amit szaktanár taníthat. A gyerekek ének-zenei képzését olyan fontosnak tartjuk, hogy negyedik osztálytól csak végzettséggel rendelkező szaktanárok vesznek ebben részt. A testnevelést, ami kezdetben játékos torna, első- második osztályban az osztálytanító tanítja, harmadiktól testnevelő tanár. Összességében azt lehet mondani, hogy a közismereti tárgyakat és az alapfokú művészeti nevelés egyes tantárgyait az osztálytanító, a készségtárgyak nagy részét pedig a szaktanárok tanítják.

Kiállítás a gyerekek rajzaiból az iskola aulájában

Mely tantárgyak esetében alkalmaztok félcsoportos bontást?

Negyedik osztálytól alkalmazunk félcsoportos bontást az idegen nyelveknél. Akkor kezdődik a nyelvtan és az írásbeliség az idegen nyelvek tanításában. Az a pedagógiai tapasztalatunk, hogy ezt 30 fős osztályokban nem lehet hatékonyan tanítani. Ötödik osztálytól szinte minden szaktantárgyat csoportbontásban tanítunk. Ilyen a fafaragás, kézművesség, aminek műhelyigénye van, és nyilvánvaló, hogy 30 gyereket egy műhelyben egy szaktanárra nem lehet rábízni. Az idegen nyelvek és az euritmia esetében, ahol személyes figyelem szükséges, félcsoportos bontást alkalmazunk.

Kézimunkaműhely

Hogyan lehet minderre a szükséges pénz kigazdálkodni? Az osztálytanítók leginkább a főoktatásban vannak elfoglalva, és külön szaktanárok tanítják a szakórákat többnyire félcsoportos bontásban, ez költségigényes megoldásnak tűnik. Átlagosan hány órát tanítanak a tanáraitok?

Anyagi értelemben ez egy fenntartható állapot. Két forrásra támaszkodhatunk: egyrészt a normatív támogatásra, ez a költségvetésünknek körülbelül a 60%-át biztosítja, másrészt a szülői alapítványi hozzájárulások teremtik meg a hiányzó 40%-ot. Ez nem tandíj, hanem adomány. Minden évben a szülők az egzisztenciális helyzetükből adódóan tesznek egy vállalást az iskolafenntartó felé, hogy a gyermekük tanítatására mekkora összeget tudnak szánni. Az iskola költségvetése alapján van egy ajánlott összeg, de vannak, akik ennél többet tudnak vállalni, és vannak, akik ennél kevesebbet. Ebben a rendszerben, az önkéntes vállalásban működik egy szociális szempont is. Az állami támogatás egyébként nem fedezi a bérköltségeinket sem. Az új állami finanszírozási rendszerrel, ami szeptember óta van életben, jobban jártunk, mint az előző években, de még így sem értük el a 2003-as szintet.

A tapasztalatok alapján nem vitatható a kialakult órafelosztás pedagógiai szükségessége, és ehhez igazítjuk a gazdasági szükségszerűségeket is. A tanárok hetente átlagosan 22 órát tanítanak, és ehhez jönnek még az iskolai munkához kapcsolódó egyéb tevékenységeik. A gyerekek napi óraszáma úgy alakul, hogy az egészen kicsiknek délig van tanítás, majd a 2-4. osztályosoknak negyed kettőig, a középtagozaton (5-8. osztály) kettőig vannak az iskolában, a gimnazistáknak pedig háromnegyed négyig tart a tanítás szinte minden nap.

Fafaragóműhely

Ha ilyen sokat vannak a gyerekek az iskolában, és ennyiféle tárgyat tanulnak, akkor mennyi időt kell az otthoni tanulásra fordítanunk?

Az első két osztályban a gyerekek nem kapnak házi feladatot. Némi szorgalmi otthoni feladat lehetséges, pl. gyűjtsenek szavakat az éppen akkor tanult betűkkel. Harmadik osztálytól kezdődnek az otthoni írásbeli feladatok csekély mennyiségben, ez kb. félórás otthoni gyakorlást vagy tanulást igényel.1

7. osztályos epochafüzet

A Waldorf-iskolások a kezdeti években lassan haladnak az írás és olvasás tanulásával. Nem aggódnak a szülők emiatt?

Amíg nem volt érettségizett osztályunk, addig jobban aggódtak. Most 14 érettségizett osztályunk van, így az ő eredményeik elég meggyőzőek. Másrészt az iskola megkezdése előtt nagyon nyíltan elmondjuk a szülőknek, hogy mi azt gondoljuk, hogy a valódi tanulási képesség megszerzéséhez idő kell. Nálunk az alapvető tanulási képességek megszerzésének időszakát az első három év jelenti, és ezt az időt a gyerekek egészséges fejlődésének érdekében biztosítjuk. Egyébként a PISA felmérés eredményei is azt mutatják, hogy azokban az országokban (a skandináv és angolszász országok), ahol az alapozó időszak kitolódik hat meg négy évre, ott az iskolából való kimenetkor sokkal stabilabb szövegértési, olvasási, matematikai képességekkel és tudásanyaggal rendelkeznek a gyerekek, mint azokban az országokban, ahol nagyon erőteljes az akadémiai tudás átadása az első években.

7. osztályos epochafüzet

A Waldorf-iskoláknak a szülői közösséggel erőteljes és szoros kapcsolatuk van. Miért van erre szükség?

A bizalomteljes együttműködés nagyon fontos a szülők és a tanárok között a gyerekek érdekében. Fontos, hogy a szülők úgy tudják elengedni a gyerekeiket az iskolába, hogy bizalommal vannak a tanárok és az iskola iránt, mert ezt érzik a gyerekek. A szülőkben ez a bizalom akkor alakul ki, ha megfelelő információval rendelkeznek a gyerekük iskolai létéről. A gyerekektől is kapnak a szülők folyamatos visszajelzést például, hogy nincs kedvük iskolába jönni, vagy betegen is el akarnak jönni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy legyen egy egészséges párbeszéd a szülők és a tanárok között, ezért erre tudatosan figyelünk, és ezért nagyon sokat teszünk. A szülőket meghívjuk az ünnepeinkre, különböző helyzetekbe betekintést nyernek, így a saját bőrükön tapasztalják, hogy ami itt történik, az jó dolog. A havi rendszerességű szülői esteken a technikai jellegű dolgok mellett nevelési kérdésekről is beszélünk, megvilágítjuk egy-egy tantárgynak a hátterét, hogy miért abban a korban kerül elő az a téma. Beszélünk azokról az életkorokról, ahol a gyerekek éppen tartanak, és a szülők is megoszthatják a tapasztalataikat. A szülők felismerik, hogy mások is hasonló nevelési kérdésekkel konfrontálódnak, amely számukra megnyugtató és egy párbeszédet erősítő helyzet.

Euritmia bemutató a hónapünnepen

Milyen visszajelzést kapnak a gyerekek iskolai teljesítményéről a szülők és a gyerekek?

Az év végi bizonyítvány egy nagyon komoly szöveges értékelés, amit a szülők kapnak a gyerekről, ez egy statikus állapotot tükröz, hogy hogyan teljesített a gyerek, és hogyan élt a közösségben. A gyerekek azonban nap, mint nap kapnak visszajelzéseket a tanároktól, van egy folyamatos kontaktus közöttük. Hatodik osztálytól ébred fel a gyerekekben az a vágy, hogy valamilyen objektív, mérhető visszajelzést kapjanak, ne csak azt, hogy Gábor bácsi azt mondta, hogy valaki szépen rajzol. Nem osztályozunk, ezért az epocha-záróknál, tudáspróbáknál százalékos eredményt kapnak a gyerekek a szöveges értékelés mellett, és akkor objektívebben el tudják magukat helyezni az osztályban. Az újabb fordulópont a 11. osztályban következik be, amikor a diákok már osztályzatot kapnak, hogy ezt a felsőoktatásban pontszámként tovább tudják vinni. Új dolog, hogy bevezettük az elektronikus napló rendszerét. A szülők ennek segítségével folyamatosan értesülnek a gyerekeik értékeléséről, százalékos vagy az osztályzatokban megjelenő eredményeiről.

Adventi bazár

Említetted, hogy az iskolátokban motiváltakká válnak a gyerekek. Hogyan alakítjátok ki ezt a motiváltságot?

Rudolf Steiner azt mondta, hogy háromféleképpen lehet motiválni a gyereket, egyrészt dresszúrával, büntetéssel, másrészt a hiúsággal és harmadrészt a szeretettel. És mi az első kettőről lemondunk. Valójában ez a kulcsa ennek a pedagógiának, hogy van egy olyan párbeszéd és személyes viszony a tanuló és a tanár között, amin keresztül azt érzi a diák, hogy ezt a dolgot ő meg akarja ismerni. Kis korban azért, mert Csanád bácsin vagy Dóra nénin keresztül nagyon jó dolog, ami felénk jön. A nagyobbaknál meg az érdeklődés megnyitása adja meg a motivációt. Felcsillantani, hogy milyen izgalmas dolog a világnak ez vagy az a része. Az érdeklődés felkeltése által a diákok is kutatókká válnak, utánamennek a dolgoknak. Nem kész definíciókat kapnak a világ jelenségeiről, ami merevvé tenné ezt a fajta motivációt és gondolkodást.

Mindenkiből lehet jó Waldorf-tanár? Mi szükséges ehhez?

Én azt gondolom, hogy igen. Az a mondás, hogy minden nevelés önnevelés, fokozottan érvényes ránk. Novalis mondta, hogy akkor tud az ember mások felé fordulni, ha jól ismeri önmagát. Ez a fajta önnevelés, önfejlesztés, tudatos pedagógiai belső munka az alap. Erre szolgálnak a rendszeres csütörtök délutáni szakmai találkozóink (tanári konferenciák) is. Segítenek abban, hogy tudjuk magunkat is alakítani, formálni. A figyelemre gondolok, és pedagógiai értelemben az érzékelésre. Hogy érzékeljem az egyes gyerekeket és az osztályt, legyen figyelmem és valódi érdeklődésem feléjük, és képes legyek intuícióval részt venni a tanításban. És ne csak azt nyomjam keresztül rajtuk, ami az én elképzelésem, hanem abból az érzékelésből, hogy milyen az osztály ma, legyen tudásom, erőm, képességem, hogy afelé csatornázzam a tanítási-tanulási folyamatot, ami éppen megfelel a gyerekek aktuális állapotának. Akkor érkeznek intuíciók, ha van egy olyan nyitott állapot ebben az érzékelésben, hogy képes vagyok megérezni, megtudni azt – ez több mint egy sejtés –, hogy nekem merrefelé kell terelnem a gyerekeket ahhoz, hogy befogadók tudjanak lenni az órán.

Jubileumi installáció az iskola aulájában

Milyen visszajelzés alapján tudja eldönteni a Waldorf-tanár, hogy jól érzékelte a gyerekek állapotát, és jó irányba változtatta az elképzelését? Hogyan tudja a munkáját kontrollálni?

Három fontos visszajelzésre támaszkodhat. Ha van egy egészséges önértékelése, akkor a gyerekek állapotából le tudja mérni, hogy milyenek az óra végére: pirospozsgásak és vidámak a gyerekek, vagy sápadtak és fehérek. Minden tanár számára fontos az önreflexió, hogy feltegye magának a kérdést – ha úgy megy ki a teremből, hogy azt mondja: „a gyerekek nagyon rosszak voltak!” –, hogy mit tettem az órán, a felkészülésemben vagy a figyelmemben, amiért a gyerekek rosszak lettek. Ha ezt értékelem, akkor azt is tudni fogom, hogy mit kell tennem, hogy ez a helyzet megváltozzon. A szülők visszajelzése is nagyon fontos. Ha van egy őszinte párbeszéd, akkor a tanárnak meg kell hallania, amit a szülő mond. Egy tanárom azt mondta, a szülőnek mindig-mindig igaza van, ami nem azt jelenti, hogy amit a szülő mond, az úgy van, hanem azt, hogy a tanárnak kötelessége meghallani, amit a szülő mond, és meg kell vizsgálnia, mi az, ami rá vonatkozik ebből az érzékelésből. A harmadik dolog a kollegiális őszinteség, hiszen osztálytanítóként és szaktanárként együtt dolgozunk egy nagyobb közösségben, így a kollégáktól származó visszajelzések is segíthetnek az önértékelésben. Rendszeres szakmai megbeszélések zajlanak, segítenek a hospitálások is egymásnál, ami a munka jobbítása érdekében történik.

Az iskolátokban egy évfolyamon csak egy osztály működik, ennek mi az oka? Nem terveztek bővítést?

Ennek elsősorban a folyamatos helyhiány az oka. A meglévő forrásaink és költségvetésünk nem tett lehetővé egy olyan bővítést vagy költözést, hogy a párhuzamos osztályok indításához megteremtsük a helyet. Másrészt az iskolánkban az elmúlt idő alatt kialakult az a pedagógiai nézet, hogy itt egy olyan családi légkör van, amelyben mindenki ismer mindenkit, ahol olyan ünnepeket tudunk rendezni, hogy a nagyok a kicsikkel együtt lehetnek. Ez a fajta pedagógiai jól-lét eltöltötte az iskolát, és ezen nagyon nehéz változtatni. Ez egy 400 fős iskola, és sokkal személytelenebb lenne, ha 600 vagy 800 gyerek járna ide. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a párhuzamos osztály indítása helyett felkaroltunk egy induló Waldorf-iskolát, amelynek a mentor iskolája lettünk, és folyamatos konzultációval, beszélgetésekkel, tanácsadó tanár biztosításával próbáljuk segíteni őket. És próbáljuk feléjük terelni azokat a szülőket, akiknek a gyerekeit nem tudtuk felvenni.

Milyen terveitek és elképzelésetek van az iskolátok jövőjével kapcsolatban?

Nagyon innovatív iskolának tartjuk magunkat, ahol nagyon sok új dolog születik. Kísérleti epochák, különböző projektek és tantervi kutatás is zajlik az iskolában. Egyrészt ezt a folyamatos belső szakmai munkát szeretnénk megújítani és erősíteni. Másrészről van egy hiányterület, amit szeretnénk megoldani, mert vannak olyan gyerekek, akinek nehézséget jelentene, ha egy harmincfős osztályban kellene együttműködniük a többiekkel. Ezért van egy olyan víziónk, hogy működhetne a nagy létszámú osztályok mellett egy-egy kis létszámú osztály, öt-hat-hét fővel, ahol olyan gyerekeket tudnánk tanítani, akik folyamatosan integrálhatóak lennének a nagy létszámú osztályközösségbe, ha már megerősödnek az ehhez szükséges képességeik. Ez a rendszer már Németországban működik. Olyan gyerekek kerülhetnének ide, akik különböző tanulási- vagy viselkedési nehézségek határterületein mozognak, és az alapozó időszakban nagyobb figyelmet igényelnek.

Továbbá szeretnénk bővíteni az iskola épületét, ehhez keresünk forrásokat. Lehetne egy természettudományos szaktantermünk, a 13. osztálynak is lehetne terme, mert ez sincs. És a tornatermi helyzet teljesen megoldatlan az iskolában. A bérelt tornateremből fokozatosan szorulunk ki a mindennapos testnevelés bevezetésével. Nálunk nagyon sikeres művészeti ág a dráma, de ehhez sincsen megfelelő téri környezet, jó lenne, ha lenne színháztermünk, színpaddal és nézőtérrel.

Sok sikert, kitartást, erőt és leleményességet kívánok a tervek megvalósításához és a folytatáshoz! Köszönöm a beszélgetést!

• 1. A Waldorf-iskolákban a gyerekeknek nincsenek tankönyveik, így a tanórai munkára és a gyerekek által készített epochafüzetekre nagy hangsúly kerül.