Az infokommunikációs korszak…

…infokommunikációs sokfélesége. Gyarmathy Éva írása

A zavart az okozza, hogy szavakban elismeri a rendszer a különlegesek igényeit, a gyakorlatban viszont bünteti, mert az elvárásoknak nem felel meg a „deviáns”. 

Az „infokommunikációs” jelzőhöz a „technika” szó asszociálódik. Pedig az infokommunikáció a technika nélkül is létezik és létezett. Az információk megszerzése és közvetítése az ember egyik alapvető eszköze a megküzdésben. Létre is jött ennek a területnek a fellegvára, az iskola, ami a tudásközvetítés, információcsere központja lehetne még most is, de nem az. A technika beelőzött, és az iskola a korábban el nem végzett fejlődési feladataival végzetesen lemaradt.

Szegregáció, integráció, inklúzió

A most letűnő kultúrában viszonylag homogén és korlátozott ingerspektrum állt rendelkezésre: adott formájú és témájú könyvek, rádió- és televízió műsorok, játékszerek, kirándulások stb. voltak elérhetők. A gyerekek élményszerzési lehetőségeit ez írta körül, és határolta be.

Az infokommunikációs korban átütően megnőtt a környezet ingergazdagsága. A korábbiaknál sokkal nagyobb ingerspektrumból válogathat a gyerekek agya. Emiatt adottságaik és hajlamaik hamarabb megtalálják a fejlődéshez szükséges ingereket, így azok megjelenhetnek, illetve erősödhetnek. Iránymutatás hiányában akár bizonyos területek elhanyagolódása árán is.

A gyerekek magas szintű ismeretekhez juthatnak különösebb előzetes tudás nélkül is. Érdeklődésüket, élményigényüket, már óvodáskorban is önállóan kielégíthetik információkkal. Emiatt azonban számos szokásos tevékenység kimaradhat, ami hiányokhoz vezethet. A csupán az átlagot figyelembe vevő homogén tanítás nem lehet sikeres egy ilyen diverzifikálódó világban.

Először csak lassan, majd egyre gyorsulóan változott a környezet és vele a gyerekek. Mostanra elérte a változás azt a kritikus pontot, amikor már nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, amit eddig is tudtunk: a természet a sokféleséget részesíti előnyben.

Amit mi tapasztaltunk, az a gyerekeknek az emberi kultúra által behatárolt fejlődése volt. Ahogy kikerült az információszűkösség korlátozása alól az ember, megjelent a sokfélesége.

Sliwka (2010)1 jól bemutatja az ehhez kapcsolódó szemléletbeli változás irányát:

Tiszta fogalmakkal és tiszta célokkal lehet változtatni

Ha az ingerkörnyezet változása alapján értelmezzük ezt a rendszert, akkor a következők látszanak:

1. Volt a homogenitás képzete, amikor a nagyon szűk ingerkörnyezet a fejlődést egy irányba terelte. A sokféleség így alig jelentkezett, tehát ami az iskola elvárásán kívül volt, az ignorálhatónak tűnt, a szegregáció látszólag megoldotta a helyzetet.
2. Az ingerkörnyezet gazdagodásával egyre inkább feltűnt az eltérés, amelyet „másságként” azonosított a rendszer. Kezdett elég nagy tömegekről szólni a probléma, már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A „Taigetosz” intézménye hiányában a „másság” itt marad a társadalomban, tehát kell ezzel valamit kezdeni.

Az iskola saját magához viszonyítva méri az eltérést. Ami nem illik az elvárthoz, az „más”. Ebben a szemléletben még mindig van „normális”, amihez viszonyítunk, és „deviáns”, amivel valamit kellene kezdeni. A „deviáns” szó azt jelenti, „eltérő”. Ilyenek például az átütő fejlődésű kisgyerekek is, akik háromévesen az alsó tagozatos anyagokat már megették, és akik egyre inkább megjelennek majd, és külön kihívást jelentenek.

A megoldás egyelőre igen felemás. Az már szemponttá vált, hogy a „másság” ne maradjon ellátatlan. Nem mindegy azonban, mi történik ennek érdekében. Jelenleg azokat, akiket az iskola kivetett magából, ugyanabba a rendszerbe visszatuszkoljuk. Elmaradt a módszertani megújulás. Persze ahol helyi, akár pedagógusi ambícióra megindult az új módszerek bevezetése, ott jobb a helyzet, és ők mutatják az utat a változtatáshoz, de rendszer szinten nincsen előrelépés.

3. Az igazi megoldás akkor lehetséges csak, ha az inklúzió feltételei biztosítottak, vagyis felismerve a sokféleséget, ennek megfelelő iskola és módszertan kialakítása által a társadalom a sokféleséget nem eltűri, hanem értékként kezeli. Ez nem fog megtörténni egyik napról a másikra, de vagy megtörténik, vagy sikerül tökéletesen el/megvadítani a következő generációkat a hamis befogadósdival.

A zavart az okozza, hogy szavakban elismeri a rendszer a különlegesek igényeit, a gyakorlatban viszont bünteti, mert az elvárásoknak nem felel meg a „deviáns”. Ilyen a nyelvvizsga mizéria, ahol az akadálymentes tanulás és a vizsga lehetőségének megteremtése helyett törvényi akadályhozás folyik. Erről írtunk már itt a Tanítani Online oldalán.

A fogalmak tisztázása is sokat segíthet: Az integráció és inklúzió nem szinonimák!

Integrál: ’beilleszt’. Inkludál: ’beleért’.

A következetlenség és a hamis látszatmegoldás nagyon veszélyes, mert káoszt teremt, és egyelőre itt tartunk. A kürtökön és zászlókon ott van az integráció, sőt az inklúzió, de a módszertani felkészítés, és általában a módszertan elmarad. Alig vannak olyan központok, ahol a már bevált módszereket megtanulhatnák az iskolák. Az egyetemek arra is alig alkalmasak, hogy az alapvető pedagógiai és pszichológiai ismereteket a gyakorlatban is használhatóan átadják. A pedagógiai módszertani megújuláshoz a pedagógusok, pszichológusok és egyéb érintett szakemberek felkészítésének kellene megújulnia azáltal, hogy az egyetemi oktatáshoz kapcsolódóan minél többféle módszertani központ áll rendelkezésre a fejlődni vágyó szakemberek számára.

A megoldás egyik fele mindenképen az lenne, hogy az egyetemi képzést kiegészítendő a módszertani központokban felkészülhessenek a leendő és már gyakorló szakemberek a sokféleségre. A másik, hogy felismerjük: nem vagyunk nagyon messze a megoldástól, csak körül kell nézni.

Ha a gyerekek sokfélék, akkor a tanítás is sokféle kell, hogy legyen

Kognitív paramétereiket tekintve nemcsak az iskola által elvárttól, hanem egymástól is jelentősen eltérők az infokommunikációs korba született gyerekek. Igen sokféle jártasságra, ismeretre szert téve, egymástól is nagyon különböző agyak érkeznek az iskolába, és ez az eltérés is csak fokozódni fog.

Nincsen egy mindenható módszer. Vannak kiváló módszerek, de egyik sem kiváló, ha egyöntetűen azt kell használni. Bármelyik hatékony módszer tönkretehető azzal, ha mindenki számára kötelezővé tesszük. A lényeg éppen az, hogy nincsenek sémák, nincsenek könnyű megoldások. Soha sem voltak, csak korábban még lehetett úgy tenni, mintha működne a „normális” gyerekeknek szánt tanítás. Most, hogy fogynak a „normális” gyerekek, és egyre több lesz a „papíros” gyerek, kiderül, hogy eddig is csak látszat volt a generálszósz sikere. A pedagógusé értelmiségi munka, és nem betanított munka, hogy csavarjanak előírás szerinti irányban egyet vagy kettőt minden gyerekfejen.

A tanítás megújításában érdemes odafigyelni a gyerekek igényei mellett a digitális korszak lehetőségeire. Ezek pedig nem csupán a digitális eszközök használatában keresendők. Sokkal inkább a digitális eszközök által kiváltott viselkedésekre, és nem magára az eszközökre kell figyelni. Ez utóbbiak gyorsan változnak, az előbbiek viszont a változásra adott reakciót mutatják.

Egészen konkrét példaként az informatika tanítását hoztam fel egy korábbi tanulmányban. Bár az informatika most a magyar oktatásban éppen kiselejtezésre szánt terület, de ez nem marad így: amint a józan ész is megszólal, az informatika ismét előtérbe kerül az iskolában.

Az informatika-számítástechnika tanulása alól a specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákoknak és egyéb „papíros” gyerekeknek nincs szüksége felmentésre, mert a hiperaktivitás és a figyelemzavar sem hátrány, sőt a kiemelkedő képesség sem probléma, ha a pedagógus nem próbálja a régi módon tanítani ezt az új tudományt. Amint felmentésekre van szükség informatikából, az azt jelzi, hogy ez a tantárgy is visszarendeződött a régi szemléletbe, ami végképp a fából vaskarika esete.

A technika segíthet is

A gyerekek számára az iskola nem jelenti már a tudás katedrálisát. A hivatalos oktatás a tudásszerzésnek egyre kisebb részét képezi, tehát a tanításnak meg kell küzdenie azzal a ténnyel, hogy a technika által az ismeretek könnyen elérhetővé váltak, és azzal is, hogy a gyerekek a korábbiaktól eltérő képességrendszerrel érkeznek az iskolába.

Tény, hogy a digitális technika a kidolgozott nyelvi kód használatát csökkenti. Kevesebb lett az olvasás, több az információ.

Ugyanakkor a tanításban/tanulásban egyre nagyobb jelentősége lesz a digitális technikának. A tanulás átalakul. Kevesebb lesz az olvasás, több az információ.

A digitális technika számos területen nyújt megoldásokat:

• fejlesztő program,
• tananyag, e-könyv, hangos könyv,
• idegen nyelvtanulás,
• audiovizuális anyag,
• saját tananyag készítése,
• önálló keresés,
• vitaanyagok,
• információk hitelessége, forráselemzés.

Azok a műszaki fejlesztések, amelyek a pedagógusszerepet is alkalmazzák, sokféle szinten hasznosak lehetnek. A Budapesti Műszaki Egyetem fiatal kutatói által fejlesztett rendszerben a tanulás során figyeli a gép a fejlődési képességet a területen mutatott viselkedés és az érdeklődés figyelembe vételével.2 A legjobb pedagógusszerepet kínálja. A géptől is lehet tanulni, akár pedagógusszerepet is.

A digitális megoldások megsokszorozzák az egyénre szabott tanítás lehetőségeit, de nem oldják meg a problémát. A megoldás a módszereket és eszközöket értőn használó szakemberek kezében van.

Néhány hasznos tréning és eszköz:

• http://www.bbc.co.uk/language
• http://flipbook.ntk.hu
• http://realika.educatio.hu/ctrl.php/unregistered/courses
• http://anyahajosegit.blogspot.hu/
• https://www.khanacademy.org
• http://www.versike.hu
• http://audacity.sourceforge.net/download
• http://camstudio.org
• http://www.any-video-converter.com/products
• http://www.robobraille.org

Az egyetlen, amit a gépek valószínűleg soha nem fognak tudni, az a kreatív megoldások, amikor az összeköthetetleneket kell összekötni, a megoldhatatlant megoldani. Azok lesznek a sikeres szakemberek, akik sokféle forrásból fejlesztik módszereiket, és a különlegeseket, sőt a még különlegesebbeket sem külön, hanem együtt, de egyénre szabottan tudják tanítani.

Minderről és még többről is: http://www.slideshare.net/gyarme/presentations

A tanulmány megírását a SupEFL és az INCLUTECH Europe Erasmus+ projektek támogatták.

• 1. Sliwka, A. (2010) From homogeneity to diversity in German education. In OECD (Ed.), Educating Teachers for Diversity: Meeting the Challenge. OECD Publishing. pp. 205-217
• 2. Forstner Bertalan, Bodolai Dorottya, Gazdi László (2015) Felügyelőalkalmazás fejlesztése mobil oktatójátékokhoz. BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar 2015. évi TDK konferencia, Szoftver szekció, I. helyezett.