Minden, amit tudni akarsz a tanodákról…

…de sosem merted megkérdezni. Knausz Imre könyvismertetője

Fejes József Balázs – Lencse Máté – Szűcs Norbert: Mire jó a tanoda? A TanodaPlatform keretében összegyűjtött kutatások, innovációk, történetek. Szeged, 2016, Motiváció Oktatási Egyesület

A tanoda civil vagy egyházi szervezetek által működtetett intézmény, amely délutáni foglalkozásokkal segíti a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai tanulmányait elsősorban képességfejlesztő programokkal, de még inkább azzal, hogy a tanuláshoz való pozitívabb viszony kialakítására törekszik. A TanodaPlatform nevű szakértői csoportot a Motiváció Oktatási Egyesület (MOE) hozta létre 2013-ban részben érdekérvényesítési megfontolásokból, részben a tanodák közötti együttműködés előmozdítására, részben a tanodák szakmai támogatásának céljából. Most ez a társaság egy összefoglaló kötettel lépett a nyilvánosság elé.

Azzal kell kezdenem a recenziót, hogy le vagyok nyűgözve. A kötet szerkesztői – Fejes József Balázs a Szegedi Tudományegyetem oktatója, a MOE elnöke, Lencse Máté, a Toldi Tanoda szakmai vezetője, valamint Szűcs Norbert, szintén szegedi egyetemi oktató, a MOE alelnöke – igazán büszkék lehetnek. Miért?

Mindenekelőtt egy hiánypótló könyvről van szó. A tanodákról már majdnem mindenki hallott, akinek van valami köze az oktatáshoz, de nagyon kevesen vannak, akiknek tényleg mond valamit ez a szó. Sok a homályos és talán még több a téves elképzelés a tanodákkal kapcsolatban, és most elkészült egy könyv, amelyből első kézből tájékozódhatnak az érdeklődők.

Másodjára a kiadvány enciklopédikus jellegét emelném ki. Tényleg majdnem mindenről szó van benne, ami a téma kapcsán előkerülhet. A kötet nyolc fő részre tagolódik, és összesen 34 írást tartalmaz. (Külön öröm, hogy számos cikk először nálunk, a Taní-tani Online-on jelent meg.) A Célok és keretek c. rész általános, elvi jellegű kérdéseket vizsgál, ezzel mintegy bevezeti az olvasót a tanodák világába. A Szervezés és menedzsment c. rész két sajátos szervezési modellt mutat be (az önkéntes munkára alapozó Toldi tanodát és a szegedi mentorprogram tanodai megvalósítását), továbbá tartalmaz egy nagyon gyakorlatias írást a tanodai menedzsment kérdéseiről. A harmadik fejezet címe Innovatív megoldások, és összesen kilenc módszertani írást tartalmaz. Ezek egyszerűen jó gyakorlatokról szólnak, amelyek ötleteket adhatnak… kiknek is? Biztos, hogy nemcsak a tanodákban dolgozó pedagógusoknak, hanem mindenkinek, aki gyerekek, fiatalok nevelésével foglalkozik. Társasjáték, vitakultúra, szövegértés, jutalmazás… hogy csak néhány címszót emeljek ki a fejezet írásaiból. A tanodák működésével kapcsolatos – egyelőre nem nagyon kiterjedt – empirikus kutatásokat a negyedik rész foglalja össze. A kutatásokkal összefügg a tanodák eredményességének kérdése is. A TanodaPlatform törekvéseit az eredmények dokumentálásával és a fejlődés nyomon követésével kapcsolatban négy írás mutatja be a Mérés-értékelés c. részben. Elvi kérdéseket vizsgál, fogalmak tisztázására törekszik a Szegregáció és integráció c. rész két tanulmánya. Különösen fontosnak tartom, hogy külön fejezet foglalkozik azzal, milyen szerepe lehet – illetve van – a tanodának a migráns gyerekek és fiatalok iskolai hátrányainak kompenzálásában. Végül a Tanodatörténetek című rész nyolc írásában a legismertebb, meghatározó jelentőségű tanodák szervezői mesélik el történetüket, tapasztalataikat.

Harmadszor el kell mondani, hogy a kötet nagyon szerencsésen ötvözi az elméletet és a gyakorlatot. Ez olyasmi, ami nem gyakori a hazai pedagógiai szakirodalomban. A könyv elméletigényes, de nem válik az elmélet öncélúvá, mert mindig a gyakorlatban felmerülő problémák megvilágítását szolgálja. Nyelvezete mindvégig emberközeli marad, a szerzők kerülik a tudálékos, tudóskodó stílust. Mivel fiatalokról van szó, talán helyénvaló megfogalmazni egy ilyen tanácsot: őrizzék meg ezt a tulajdonságukat (és képességüket) a jövőben is.

Negyedszer a kötetet szisztematikus leírás és narratíva egészséges viszonya jellemzi. Nagyon fontos, hogy lássuk: itt nevelésről van szó, és a nevelési rendszerek szisztematikus leírásának lehetőségei igen korlátozottak. Ezért a narratív leírások szerepe itt kiemelkedő. A szerzők tehát mesélnek, különösen persze az utolsó rész tanodaszervezői, de mások is, és ez nagyon jó, mert sok minden csak így mondható el.

Végül el kell mondani, hogy kitűnően szerkesztett a kötet. Ezen azt is értem, hogy szépen egységesítették a szerkesztők formai szempontból, de azt is, hogy a sokféle megközelítés ellenére mindvégig érezni lehet a szerzők közös szemléleti alapjait, azt, hogy egy csapatot alkotnak, és ugyanazt akarják elérni. Van egy közös elkötelezettségük: fontosnak tartják, hogy a szegény sorsú gyerekek jól teljesítsenek az iskolában, tanuljanak és magasabb végzettséget szerezzenek, mert csak így törhetnek ki az ország egyre nagyobb részét elborító nyomorból. A szegénység és a kiemelkedés reménye egyszerre jelenik meg a kötet fejezeteit elválasztó egész oldalas színes fotókon, ami Erlauer Balázs és Szerdahelyi Mátyás érdeme.